07/12/2023
Gyere ki a hóra!
Ilyenkor karácsony előtt mindig felszínre kerül a gondolataimban a várakozás és, hogy mi a viszonyom hozzá.
A múlt héten már kigondoltam, hogy fogok írni arról, hogy mennyire jó dolog a jelenben lenni.
Egy zenehallgatós buszozás közben megint szembejött velem az az ellentmondás, hogy míg a hétköznapokban rengeteg elégedetlenséget és frusztrációt élek meg, addig ha egy pillanatra megállok és elgondolkodom az életemen, akkor mindig úgy érzem, hogy boldog vagyok, mindent, ami fontos megkaptam az élettől és elönt a szeretet meg a hála. Hogy a fenébe van ez?
Hát úgy, hogy mikor “ megállok” akkor a jelenben vagyok. A hétköznapokban meg rengetegszer a jövőben.
Mert kattog bennem, hogy mi lesz, hogy lesz, mit kell elintézni, megoldani, logisztika, tervek, célok stb.
Van ezer dolgom valóban, de azt hiszem nem csak ezen múlik.
Hihetetlenül türelmetlen embernek születtem. Baba koromban addig ordítottam, amíg nem etetett anyám és nagyanyám két kanállal felváltva 😅 Még az esküvői meghívónkra is azt az idézetet írtam, hogy “ alig győztelek várni”
Emberekhez, gyerekekhez, állatokhoz mindig volt türelmem, de várni, hát az nagyon nem ment.
Azt hiszem nem is türelmetlen vagyok, inkább csak mohó. Be akarom falni az életet, minél többet. Csak hát, aki fal, az egyetlen falatot sem élvez ki igazán.
Életem egyik nagy leckéje megszeretni a várakozást, lassítani és azt a falatot élvezni, amit éppen eszek.
Fejlődgettem, lassan,de a gyerekeim hozták meg az igazi áttörést.
Nemcsak, mert ők a jelenben vannak, hanem mert igazán mélyen kapcsolódni egymáshoz csak a jelenben lehet.
Ha nem vagyok jelen az itt és most - ban, olyan csodákról maradok le, amik az életből pont a legjobb falatok.
Ilyen volt a 8 éves ikrekkel a tegnapi beszélgetésem is.
Ami azzal indult, hogy egyikük megkérdezte, hogy Hi**er miért akarta kiírtan a zsidókat. Aztán az egyik kifejtette, hogy szerinte az ima hülyeség, mert Isten szeret minket és akkor is segít,ha nem kérjük. A másik meg azt, hogy szerinte nincs Isten,de ha mégis van, akkor szerinte Isten nem az embert védi, hanem az életet. Az egész bolygót, akár tőlünk is.
8 évesek és olyan bizonyosságaik vannak, hitük, tudásuk, morális iránytűjük, ami ha mindannyiunkban meg lenne, a világ sokkal jobb hely lenne.
És itt mondhatnám, hogy ők a jövő,de pont ez a lényeg, hogy ők nem ( csak) a jövő, ők a jelen( is)!
Nem lesznek majd egyszer valakik, hanem már most is azok.
És ezek a csodák belőlük jönnek. Én csak hagyom, annyi a dolgom, hogy jelen legyek és ilyen csodák jönnek szembe.
Ezzel a beszélgetéssel átitatva indultam el ma reggel egy csomagért nem messze.
A buszmegállóban megállva élveztem ahogy hullik a fejemre a hó , a busz még 5 perc.
És akkor hirtelen ötlettől vezérelve elindultam inkább gyalog a bokáig érő hóban.
Minden racionálist nélkülözött ez a döntés.
Általában jeggyel járok, pont azért vettem bérletet tegnap, mert kimatekoztam, hogy ezzel az úttal együtt megyek majd annyit, hogy érdemes megvenni. Egyébként általában ilyen távolságra gyalog megyek, de tudtam, hogy hó lesz, gondoltam most inkább busszal. Tervezés, tervezés, tervezés….
De most ezt elengedtem, meg azt is, hogy a bakancsom nem erre való, be is ázott. Ja, és amúgy utálom a telet, és a hó is csak minimálisan javít ezen.
Az már inkább,hogy a nagyfiam ma reggel telefonnyomkodás helyett inkább kiment a hóra a kutyával játszani meg biciklizni 😅
Ő nem olyan filozófus, mint másik kettő, ő a hihetetlen életörömét megélve segít nekem a jelenben lenni.
Szóval, ahogy a felüljárón mentem a hóban azért elgondolkodtam, hogy mi a pékért élvezem én most ezt, hogy beázik a cipőm, a hóban gyalogolva feszül a vádlim miközben én ezt nem is szeretem.
És persze megint oda jutottam, hogy mert a jelenben vagyok, élem a pillanatot, azt szeretem ami van. Az utat és nem a célt.
Bárcsak mindig menne, bárcsak mindig tudnám ezt!
Hát ez nem reális.
De eldöntöttem, hogy az én karácsonyi küldetésem ez lesz. Minél többet a jelenben lenni. Mert úgy tűnik a pillanat szépségéhez sokszor nem kell több, mint, hogy észre tudjam venni.
És már most megbocsátom előre magamnak azokat a helyzeteket, amikor ez nem fog menni 😅
Kívánok nektek is sok megélt pillanatot, örömteli várakozást! És sok észrevett csodát!
Mert itt vannak a csodák, ezeken túl még egy csomó szembejött velem tegnap meg ma, csak már így is hosszan írtam 😅
