14/01/2026
Kedves vendégünk (eddig másé volt) kétségbeesve mutatta meg ajkait, hogy tudok-e kezdeni vele valamit.
Amikor az utcán ilyet látunk, neheztelve nézünk és azt gondoljuk, hogy csináltathatott ilyet, nem látja hogy milyen? De látja és nem ilyet akart, legalábbis ez a hölgy biztosan nem.
Nyilván tölteni már nem lehet, csak a bontás maradt lehetőségként. Ha ezt hirtelen kibontom, akkor egy üres zacskó marad a helyén, ami egy csöppet sem lett volna esztétikusabb. Tehát, szépen, apránként elkezdtem beadni a bontó enzimet, amíg sikerült szimplán bontással elérni ezt az eredményt.
Nyilván sokaknak még ez is sok, nekem is, de további bontás már rontana rajta. Szóval örülünk annak, hogy sokkal jobb mint volt.
Ez az első ajak, amit így formáztam. Nem a kedvenc munka, nem is szeretném gyakran csinálni, de néha muszáj.
