11/02/2024
Mit jelent a kitartás?
Vele maradni a problámával.
Tizenéves korunkban sok metál zenét hallgattunk, és ilyet is játszottunk. Saját számainkat a gitáros írta, és mindig csodáltuk, hogy milyen elképesztő dolgokat rak össze. Komplex, néha nehezen követhető témák voltak ezek, de elsöprő erő és érzelmesség volt bennük.
Kérdeztem tőle egyszer, hogy hogyan lehet ilyen dolgokat kitalálni, mi kell hozzá, hogy csinálja? Azt mondta, nagyon egyszerű: néha egy-két óra alatt megvan, máskor meg csak simán “vele marad a problémával”. Van, hogy 5-6 órát gitározik, és semmi sem lesz belőle. Szerinte a tehetséges emberek abban mások, hogy hamarabb sikerül nekik valami jó. Mivel ő nem tehetséges, ezért neki kőkeményen “vele kell maradnia a problémával”, akkor is amikor már rég feladná, mert úgy érzi, hiába.
Banális dolog ez, de nekem akkor mégis átütő felismerés volt. Egyrészt arra döbbentem rá, hogy ez milyen pofonegyszerű, másrészt hogy mennyire mások ebben az emberek. Én abbahagytam a gyakorlást 1-2 óra után, mert már untam, vagy csak simán mást akartam végre csinálni. Úgy éreztem, hogy ezek a határaim.
Azóta sokat hallottam és tanultam a kitartásról, de erre a mai napig gyakran gondolok, amikor valami nem sikerül elsőre. Ilyenkor mantrázom magamnak, hogy na most kell “vele maradni a problémával”, csinálni amíg sikerül, újra és újra nekifutni.
Viszont honnan tudom, hogy hol van valójában a határom? Mikor mondhatom ki, hogy nem megy, fel kell adni? Miben más az a helyzet, amikor sikerül “vele maradni a problémával”, mint amikor nem? Mi motivált? Sokszor nincsenek erre tiszta válaszok, de gondolkodni érdemes róla.
