08/01/2026
Tegnap éjjel hazafelé, egy csodás szüléskísérésről azon gondolkodtam, mit is jelent pontosan a dúlai hatás, és mik azok a tényezők, amelyek ezt a hatást akár a sokszorosára képesek felerősíteni.
A dúla jelenlétének előnyei számokban is mérhetőek. Több nemzetközi tanulmány és az Ablak a világra adatbázisa is részletesen foglalkozik ezzel.
De számomra a dúlai hatás nem csak statisztika. Hanem emberi minőség. Kapcsolódás. Bizalom.
A gondolatmenet ott indult el bennem, amikor az aranyórázó családot vártam a folyosón, és akarva-akaratlanul is ismerős párbeszédek ütötték meg a fülemet.
Félinformációk hangoztak el a dúlasággal kapcsolatban. Olyan mondatok, amelyekhez ott, abban az érzékeny pillanatban nem szerettem volna hozzászólni. Nem azért, mert ne lenne véleményem – hanem mert nem vagyok konfliktuskereső ember, és a tér akkor nem erről szólt, de nem hagy nyugodni, ezért szeretnék írni erről pár sort.
Szó esett arról, hogy „mi dúlák mennyit keresünk”.
Ez egy változó szám. Néha valóban többnek tűnik, mint egy alkalmazotti fizetés, de ez messze nem kiszámítható. A vállalkozói létben hatalmas faktor a bizonytalanság. Nincs fizetett szabadság, nincs táppénz, nincs biztos havi bevétel. Van viszont készenlét. Éjszakák. Lemondott programok. Folyamatos tanulás, önképzés, utazás, jelenlét. Vállalkozónak lenni nem könnyű. Sok munka, sok felelősség, sok láthatatlan költség van mögötte. És rengeteg olyan munkaóra, amit senki nem lát, mert nem csak akkor vagyunk jelen, mikor belépünk a szülőszobába.
Elhangzott az is, hogy „ennyi pénzt kifizetni egy dúlára hülyeség”.
Amikor egy szakember ezt mondja, akkor nem csak rólam mond véleményt.
Hanem azokról a szülőkről is, akik tudatosan döntenek, mérlegelnek, informálódnak – és végül úgy határoznak, hogy számukra ez a támogatás érték.
Azt feltételezni, hogy ők „felesleges szolgáltatásért” fizetnek ki „2 kilót”, valójában azt jelenti: nem tiszteljük a döntésüket.
És végül szeretnék írni arról is, ami tegnap este valóban felerősítette bennem ezt az egészet.
Az a 🩷 szülésznő 🩷, aki velünk volt, szeretetben és megértésben dolgozott. Partnerként. Tiszteletben tartva a határokat, a szerepeket, egymás tudását.
Abban a térben a dúlai hatás nem „versenyzett” senkivel.
Hanem együtt lélegzett a szülésznői jelenléttel.
És ott, abban az együttműködésben azt éreztem: a dúlai hatás nemhogy csökkent, hanem a százszorosára duzzadt.
Mert amikor egymást erősítjük, nem egymást kérdőjelezzük meg, akkor nem csak a szakemberek járnak jól.
Hanem legfőképp a szülők. És a megszülető gyermek. 🙏