22/01/2026
Mark Carney kanadai miniszterelnök szavai, AMELYET SZERETNÉK A GAZDASÁGI ÉLETRE ÁTEMELNI és semmi politikai fennhangot érzékeltetni. Csak a mai vállalkozói világra vetíteni.
"A kevésbé hatalmasok ereje az őszinteséggel kezdődik.
Nap mind nap emlékeztetnek bennünket arra, hogy a nagyhatalmak versengésének korszakában élünk. Hogy a szabályokon alapuló rend hanyatlik. Hogy az erősek azt teszik, amit csak akarnak, a gyengéknek pedig bármit el kell szenvedniük. Thuküdidész megállapítása elkerülhetetlennek tűnik – a nemzetközi kapcsolatok természetes logikája maga alá gyűr mindent. És ezzel a logikával szembesülve – annak érdekében, hogy felszínen maradjanak – az országok erősen hajlanak rá, hogy alkalmazkodjanak. Hogy elkerüljék a bajt; azt remélve, hogy az engedelmesség biztonságot hoz. De nem hoz.
Akkor mégis milyen lehetőségek állnak előttünk?
1978-ban a cseh disszidens, Václav Havel írt egy esszét »A hatalommal nem rendelkezők hatalmáról« címmel. Ebben egy egyszerű kérdést tett fel: hogyan tudott olyan sokáig fennmaradni a kommunista rendszer? Válasza egy zöldségárus példáját idézte. A boltos minden reggel kihelyezett egy táblát üzlete kirakatába: »Világ proletárjai, egyesüljetek!« – állt rajta. Persze, nem hitt benne. Senki sem hitt benne. De ő mégis kit***e a táblát – hogy elkerülje a bajt, hogy jelezze, alkalmazkodik a szabályokhoz. És mivel mindenütt minden boltos ugyanezt t***e, a rendszer fennmaradt. Nem pusztán erőszakkal, hanem azzal, hogy a hétköznapi emberek részt vettek olyan rituálékban, amelyekről maguk is tudták, hogy merő valótlanságok.
Havel ezt »hazugságban élésnek« nevezte. A rendszer ereje tehát nem önnön igazságából fakadt, hanem abból, hogy mindenki hajlandó volt úgy tenni, mintha igaz lenne. De törékenységét is ugyanez okozta: ha csak egy ember is felhagy a színjátékkal – ha csak egyetlen zöldségárus eltávolítja a tábláját –, az illúzió repedezni kezd. Itt az ideje, hogy a vállalatok és az országok is szemétre vessék az efféle illúziókat.
Így hát mi is kifüggesztettük azt a bizonyos táblát az ablakba. Részt vettünk a rituálékban. És nagyrészt elkerültük, hogy szóvá tegyük a retorika és a valóság közötti ellentmondásokat.
Ám ez az alkut már nem működik.
Hadd legyek őszinte: nem valamiféle átmenethez érkeztünk el, hanem drasztikus változáshoz. Az elmúlt két évtizedben a pénzügyek, az egészségügy, az energia és a geopolitika területén bekövetkezett válságok sorozata nyilvánvalóvá t***e a szélsőséges globális integráció kockázatait.
Pragmatikusak vagyunk abban, hogy elismerjük, a haladás gyakran csak fokozatos, hogy az érdekek eltérőek, és hogy nem minden partner osztja az értékeinket. Stratégiailag, nyitott szemmel veszünk részt a folyamatokban. Aktívan elfogadjuk a világot olyannak, amilyen, és nem várjuk meg, hogy olyan legyen, amilyennek szeretnénk látni.
Már nem csak értékeink erejére támaszkodunk, hanem erőnket is értékként fogjuk fel. És ezt az erőt gyarapítjuk."
Eközben nekünk következetesen kell cselekednünk. Ugyanazokat a normákat kell alkalmaznunk a szövetségesekre és a riválisokra egyaránt. Amikor a közepes hatalmak bírálnak egy adott irányból érkező gazdasági megfélemlítést, de hallgatnak, ha az egy másik irányból érkezik, akkor ugyanazt tesszük, mint Havel zöldségárusa. Ezzel szemben meg kell építenünk azt, amiben hiszünk. Ahelyett, hogy várnánk a régi rend helyreállítását, hozzunk létre olyan intézményeket és megállapodásokat, amelyek a leírtak szerint működnek.
Mi kidobjuk azt a bizonyos táblát a kirakatból.
A régi rend nem jön vissza. Nem szabad gyászolnunk. A nosztalgia nem stratégia. A mai válság tanulságai révén valami jobbat, erősebbet és igazságosabbat építhetünk. Ez a közepes hatalmak feladata, melyek a legtöbbet veszíthetnek ma, egy erődökkel teli világban, ám a legtöbbet nyerhetik a valódi együttműködések révén.
A nagyhatalmaknak megvan a hatalmuk. De nekünk is van, mit szembe állítsunk ezzel: a képesség, hogy abbahagyjuk a színlelést, hogy nevén nevezzük a dolgokat, hogy megsokszorozzuk saját erőnket, és hogy együtt cselekedjünk. Ez Kanada útja. Nyíltan és magabiztosan választottuk magunknak ezt az utat.
Ara-Kovács Attila fordítása.
