Szabó Kriszta - Munka "ügy"

04/01/2026

- És én milyen vagyok valójában?
- Szerintem egy fiatal nő, aki útelágazáshoz érkezett.
- Van egy katonai kifejezés. Régen a frontvonalak közötti területet jelölte, igaz, manapság már a hétköznapi szóhasználatban is gyakran hallani: senki földje: De ha egy kicsit mélyebbre ásunk, akkor sokkal komplikáltabb a dolog.
- Milyen értelemben?
- Ha el akarunk jutni a senki földjére, ahhoz rendszerint tennünk kell valamit, el kell mozdulnunk onnan, ahol vagyunk. Most tehát rossz helyen van, egy olyan helyen, amelyről azt gondolja, hogy itt sem kellene lennie, és talán az életben maradása forog kockán.
- Szóval 3 választása van: marad ott, ahol van, visszamegy vagy előre menekül.
- És honnan lehet tudni, hogy melyik a helyes út?
- Szívesen mondanám, hogy van egy holtbiztos módszer ennek megállapítására, de sajnos nincs. Sokszor csak próbálkozunk, és vagy bejön vagy nem.
- De időnként van egy jel, amely megmondja, merre kell indulni.
- Tényleg?
- Egyszer Irakban egy jókora faluban járőröztünk, és egyfolytában forgolódtam, ellenséges harcosokat kémeket kerestem vagy olyan embereket, akiknek segítségére volt szükségük, netán menekülni akartak egy bizonyos helyzetből. Rendszeresen jártunk a faluba, és azt hittem, jól ismerem a lakóit. Az egyik feladatom az volt, hogy minden részletet memorizáljak, hogy a későbbi alkalmakkor észrevegyem a változásokat. Ez nagyon fontos munka volt, mert saját és bajtársaim élete múlhatott rajta.
- Értem
- Szóval az egyik reggel beértünk a faluba, és ahogy haladtunk át rajta, nagyon figyeltem, nem látok-e valami furcsát.
- És látott?
- Nem, nem láttam. De Laura Diaz őrvezető igen.
- És ő mit látott?
- Hogy egy nő kijön az egyik kunyhóból, és teljesen normálisnak tűnt, nyugodtnak, hétköznapinak, semmi extra. Elindult felénk. Korábban már nagyon sokszor láttuk. De ahogy közelebb ért, Diaz elkiáltotta magát, hogy „Bomba”, mi meg ösztönösen szétszóródtunk fedezéket keresni. És a következő pillanatban felrobbant a nőre szerelt bomba. Ha Diaz nem figyelmeztet minket, mindannyian meghalunk.
- És miből vette észre, hogy bomba van a nőnél?
- Én is pont ezt kérdeztem tőle, ő meg elmesélte, hogy az anyja egy fodrászszalonban dolgozott egy kisvárosban és gyerekként sokszor vele tartott. Az anyja gyakran megcsinálta a haját, körmeit, kisminkelte és a többi. És az anyja azt is megtanította Diaznak, hogy a nők a fontos pillanatokban mindig a lehető legjobban akarnak kinézni, esküvőkön, partikon, temetéseken. A kritikus pillanatokban azt szeretnék, ha rendben lenne a frizurájuk, a körmük a sminkjük. És Diaznak ez tűnt fel, hogy a nő nem a poros burkáját meg a szokásos hidzsábját viselte, hanem a bonyolult hímzésekkel díszített, gyönyörű köpenyt. És a körme formára volt reszelve, és be is festette, amit korábban sosem tett. A nő az életét áldozta a nemes ügyért és mindent megtett, hogy a legszebb képet sugározza magáról a különleges alkalommal. Diaznak ez a megfigyelése megmentette az életemet és a többiekét is.
- Hogyan szabadulhatok meg a senki földjéről?
- Úgy, hogy az ellenőrzése alá vonja. Hogy visszaveszi az irányítást az élete felett. Hogy maga diktálja a feltételeket, maga dönti el, hol és hogyan akar élni, nem más.
- Tényleg úgy gondolja, hogy tudom majd irányítani a dolgokat?
- Nem javasoltam volna ezt, ha nem hinném, hogy képes rá. Sokkal erősebb, mint amilyennek gondolja magát.

30/12/2025

https://youtube.com/watch?v=Vr1ZTm-29CA&si=dtKNUeZVErrDfEUE

A videóban szereplő vendég: Szabó KrisztinaCég név: Szabó Krizta e.v.Foglalkozása: Változásmenedzsment, HR karrier támogatásCím: Budapest, NagykőrösElérhetős...

23/12/2025

Csendes éj – Gyönyörűen kifejezi annak fontosságát, amit az évben több alkalommal kellene gyakorolni.

Egy este, amikor megemlékszünk egymásról az ÖRÖK előtt.
Ennyi melankóliát engedj meg magadnak az ünnepek alatt kérlek!

Ilyenkor muszáj a most-ban lenned. Minden évben egyre kevesebben ülünk az asztal körül. Nem tudhatod melyik karácsony az utolsó az életben valaki számára.

Egy csendes éj..

22/12/2025

Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok tiszta szívből mindenkinek!

Pas de deux from 'The Nutcracker'.Composer: Pyotr Ilyich Tchaikovsky (1840 - 1893)Orchestra: The National Philharmonic Of RussiaConductor: Vladimir Spivakov

28/11/2025

A stílus az elmédben bujkál

Szerinted nehéz a mai világban olyan emberekkel találkozni, akiknek van stílusa??

Nem az öltözködésre gondolok...

Charles Bukowski azt mondja:
Krisztusnak,
Jean d'Arc-nak
Cézárnak
Garcia Lorcának volt stílusa

Amikor egy festőre, zenészre gondolsz, akkor nem az jut eszünkbe, hogyan volt felöltözve, hanem például mit látunk a vásznon. Valahol ez a stílusnak az esszenciális értéke, hogy itt egyfajta belső meggyőződésről van szó, a szellemnek a játékosságáról. Egy ember, hogyan tölti meg tartalommal, mindazt, amit a külvilág felé mutat.

A jó stílusú ember egy végtelenül inspirált elmét takar. Amennyiben Te vágysz arra, hogy egy lehengerlő stílusú ember legyél, akkor nem gondolom, hogy a kiegészítőkkel, a ruhákkal és az egyéb külső jelentéktelen megnyilvánulásokkal kell foglalkoznod, sokkal inkább, hogy milyen inspirációt töltesz be a szellemedbe.

Szerintem a legstílusosabb emberek a világon, akik az adott héten a lehető legtöbb kulturális inspirációt gyűjtik be valahogy a lelkükbe.

Szerintem amikor gyönyörködünk bármilyen alkotásban (egí borban, egy italban, egy gin-tonicba, egy szép emberben) egy adott héten több alkalommal is, akkor a következő héten az ilyen ember lesz a legstílusosabb.

A folyamatos elegancia fenntartása, az óriási kitartást és igényességet igényel. Ez egyfajta munka. Kitartás.

Ha stílusra törekedsz ebben az életben, szerintem a legfontosabb az, hogy töltsd be ezt a végtelenül inspirált létezést a saját lelkedben. Minél több helyről nyerj inspirációt.

Igy kialakul benned olyan, finom, válogatós, néha durva, néha azt is befogadó, amit nem kellene ízlés, amivel aztán nem lehet felvenni a versenyt. Fejben dől el a játék. :) Belül kell a legstílusosabb emberré válnod az adott élethelyzetben, az adott pillanatban. Az összes többi pedig adja magát.

Charles Bukowski:
stílus

a stílus mindenre választ ad –
feldobja az unalmasat vagy egy
veszélyes tettet.
stílusosan marhaságot csinálni
sokkal menőbb, mint elkövetni egy
veszedelmes dolgot anélkül.
a művészet az, amikor stílusosan csinálsz valami veszélyeset.

a bikaviadal lehet művészet.
a boksz is lehet művészet.
a szerelem is lehet művészet.
egy szardíniásdoboz felbontása is lehet művészet

kevesen rendelkeznek stílussal.
kevesen tudnak stílusosak maradni.
stílusosabb kutyákat látok mint embereket,
habár sok kutyának nincs stílusa.
a macskáknak bőségesen akad.

amikor Hemingway a falra loccsintotta agyát egy puskával,
na az stílusos volt.
néha az emberek viselkedése is lehet stílusos.
Jean d’Arc-nak volt stílusa
Keresztelő János
Krisztus
Szókratész
Cézár
Garcia Lorca.

a stílus a különbség,
a cselekvés módja,
az, ahogy csinálták.

találkoztam stílusos férfiakkal a börtönben.
több stílust láttam a hűvösön mint kint.
a stílus a különbség, a cselekvés módja, az, ahogy csináljuk.
6 gém csendben áll a vízben
vagy amikor pucéran kisétálsz a fürdőszobából
úgy, hogy észre sem
veszel.

Fordította: Bozóky Balázs

25/11/2025

25/11/2025

BOLDOGULÁS

Szerintem az életemben elért nagyobb - kisebb sikert, ami jó érzéssel töltött el a kultúrának, a kíváncsiságomnak, a tudásomnak köszönhetem.
Talán a civilizációban az egyik nagyon dolog amit el kell sajátítani, az a kíváncsiság, érdeklődés, az olvasás, hogy megtanulj választékosan és pontosan beszélni, de ennél fontosabb, hogy legyen tartalma annak, ami kijön a szádon.

Mi vezet az életben az én boldogulásomhoz?

Egyöntetűen azt tudom, mondani, hogy minden olyan apró pillanat ebben az életben, amelyik arról szól, hogy valamilyen sikert kell elérnem: az csak az én érdeklődésemnek köszönhető. Semmi másnak.
Nem merném azt mondani, hogy a tudásomnak, műveltségemnek, mert azt gondolom, hogy ezektől én messze vagyok valószínűleg és ez így van rendjén, de az érdeklődésemnek, kíváncsiságomnak, hogy vannak dolgok amelyek szenvedélyesen érdekelnek.

Mindaz, ami a lelkednek boldogságot okoz, segít kiteljesedni, mint egy gondolkodó, érző emberi lény, segít megélni azokat a csodálatos hangulatokat, amelyek az életben számodra adottak, ezeket próbáld meg valahogy úgy a hasznodra fordítani, hogy az másokban valamilyen benyomást tegyen. - Szerintem ez nagyon fontos.

Én boldog vagyok, ha a földi életben, nemcsak a hangulati szférában is történik veled valami jó és maradandó!!!

Engem nagyon érdekelnek a művészetek és azt hiszem, hogy ez ma már uniqum, de ezért is jó téma tud lenni egy tárgyalásnál és segít engem a földhöz kötött racionális életemben.

Használd a tudásodat és nem kell égbe kiáltó dolgokra gondolnod, bármi is történjen az életedben - állásinterjú, bármilyen olyan szituáció, amiben helyt kell állnod -, minden amire emberként szükséged van, ott van a fejedben, a lelkedben. Egy kész, gondolkodó, tapasztalt ember vagy és minden áldott nap azon dolgozunk, hogy még több ilyen tudás, ilyen emberség vagy ami téged emberré tesz, ott legyen a birtokunkban.

HASZNÁLD A KÉPESSÉGEDET!!!

23/11/2025

Önkritika

Én azon emberek közé tartozom, akik kegyetlenül bánnak önmagukkal, de valószínű ennek köszönhető, hogy sikerült az életben egyről a kettőre jutnom. És amikor már nem foglalkoztam magammal és nem is érdekelt, hogy hogyan tovább, mert nekem úgy sem megy, akkor tényleg nem is ment.

Lehet, hogy mint vezető, cégvezető elszálltam. De nem magamtól, hanem attól az élettől amit teremtettem. Magamtól sosem. Ha mertem volna, lehet, hogy nyugodtabb életem lenne vagy nem jutottam volna el a gödör leges legaljára.

Most, hogy újra kezdem élni az életem, ( kénytelen lettem), az ad örömet, hogy mindenben találok olyat, amit ma valamiért látnom kell és tapasztalnom.

Sose voltam elégedett magammal, de ez annak köszönhető, hogy velem sem voltak elégedettek. Vagy ha lett is elégedett bárki, hozzám nem jutott el.

Ezen gondolkoztam és beszélgettem a fiammal, hogy miért nem kapok visszajelzést. Majd 1 hét elteltével felhív telefonon és azt mondja:
- Anyu! Te is és én is kapunk visszajelzést. Én (vagyis Ő) kaptam nagyon sokat. De lehet, hogy te azért nem veszed észre, mert nem hallod meg. És ha nem hallod meg, nem reagálsz rá, akkor nem kapsz többet, mert hárítod. Talán be kellene fogadnod és ahogy segítséget is akkor kap az ember, úgy a visszajelzést is így hallja meg. Igen, el kell engednem azt a tényt, hogy érdekből foglalkozik velem bárki. Azt se hittem sose, hogy bárki gondolna rám. RÁM? Miért tenné? - De aztán mégis. ..

Le kellett csendesednem és a csendben és a nyugalomban meghallom mások szavát. Nem kell mindig nekem erősnek lenni, viccesnek és lendületet hozó személynek.

Viszont amikor ez nem volt meg és buldózerként éltem, akkor a lehető legtöbbet hoztam ki magamból és soha nem álltam meg. Majd a betegség megállított, de előtte már a covid is, de akkor csak gyötrődtem, hogy tehetetlen vagyok és ez felemésztett és a keserűség, hogy nem látom a fától az erdőt. Majd magamra húztam a világ összes bánatát.

Sokkal tökéletesebbnek érzem magam, amikor nem szólalok meg. Na nem azért, mert addig sem rombolom az imagem, hanem mert meghallom mások szavát. Már elhiszem, hogy jó vagyok és nem kell ehhez beszélnem.

Már nem jövök zavarba. :)

03/11/2025

Ne hurcold magaddal múltbeli tapasztalataidat!

Valójában még a kellemeseket se cipeld magaddal!

Tanuld meg, mit jelent valamit a maga teljességében megtapasztalni, azután ne törődj tovább vele, és vedd a következő momentumot, anélkül, hogy az előző befolyásolna!

Ha így tennél, akkor a múlt oly kicsi poggyászával járnád az életet, hogy akár a tű fokán is képes lennél átbújni. Tudnád, mit jelent az örök élet, mert az örök élet: az "rögvestmost" van, az időtlen jelenben.

Csak így fogsz belépni az örök életbe.
Anthony de Mello

Baromi nehéz mondatok, amit szerintem elsőre és második olvasatra sem gondolunk végig, sőt lehet, hogy tovább is megyünk.

De ez az egész csak annyi, hogy nincs holnap és nincs tegnap és nincs 2 perccel ezelőtt. Mert ami most van, azt lehet megélni, de az abból van, ami 2 perccel előtte voltál. De ez már senkit nem érdekel, csak amit most látnak.

Ebből jön a gondolat, hogy neked van otthoni ruhád és munkába járós ruhád? Amikor hazamész átöltözöl? Ha igen, akkor úgy teszed, hogy még mindig az legyél aki az utcai ruhában voltál vagy felveszel egy másik szerepet? Ezt a szerepet szeretik otthon vagy az már nem érdekel? Meddig tart a megfelelősség kifelé és honnan jön az, hogy összhatásában jól érzem magam így is úgy is? De ha otthoni ruhában vagyok, akkor megadom a tiszteletet a páromnak, hogy továbbra is szépnek és szexinek lásson? Most kell szeretni és tisztelni és becsülni és felemelni magunkat és nem csak egyszer, hanem meg is kell tartani.... Nem csak tegnap kellett tőrödni magunkkal, mert az mára már elfogyott... Annyira érzem a szavak súlyát, hisz ezek olyan sorok, amelyet a legrosszabb hangulatainkban elfeledjük és ezzel máris mások vagyunk mások szemében. Mert csak azt látják, amit mutatunk és nem amitől lettünk olyanok...

25/09/2025

Will Smith:
"Szerencse az, amikor a lehetőség és a felkészültség találkozik"

24/09/2025

Ne kérj elnézést azért, mert lélegzel!

Oscar Wilde azt mondta:

"A kemény munka egyszerűen azokna a mentsvára, akik semmi egyébre nem valók. "

A fiam pontosan 10 éve mondta ki, hogy "Anya, belőled brandet kell csinálni, nem a cégből". Tiltakoztam és természetesen a szókincsemmel, minden megfelelő szót leraktam, ami arra utal, hogy miért nem nekem való a nyilvánosság.
Mondom milyen hülyeségek jutottak eszembe:
- tikkel a szemem
- dagadt vagyok
- nincs eleje és vége a mondataimnak
- kit érdekelne
és még sok főleg külső szempontokból adódó baromságok, de egyik sem arra utal, hogy nem lenne bennem mondanivaló, olyan értelem, ami szerintem adhat másoknak.

Elnézést kértem már 10 évvel ezelőtt azért mert lélegzem!!! Erre rájönni, kibaszott nagy fájdalom, hogy mennyire nem tudom értékelni a bennem rejlő tapasztalásokat.

Bizonytalanságból- bizonytalanságba lépni és úgy menni előre és közben fogalmam sem volt, hogy van nálam olyan érték, ami már az enyém. Körülöttem élők teszik a dolgukat, rendszerben élnek, megmondják, hogy mit tegyenek, az A/4-es papírt megkapják, hogy mettől meddig terjed a feladatuk. Érzem, hogy ez nekem csak akkor megy, ha mellette csinálhatok valamit, amit szeretek, ami szívből jön és egyszerűen az ujjaim kiadják a műveletet. Nem is hittem és nem is fogadtam el a gondolatot, hogy lehetne az életem csak ez, amit háttérbe tettem. Csak tettem. Elég volt? Nem, hiszen nem csinálnám még mindig és jönnek ki a betűk a kezeimből folyamatosan. Szeretem odaadni a gondolataimat másoknak, de ha az az 1 elolvassa, azzal én jól voltam. Nem, őszintén semmi nem vitt arra, hogy publikáljak. Pályázaton csak akkor vettem részt, ha nyüstöltek érte, de nem érdekelt, ha mondták, hogy ez jó, akkor megköszöntem. Amikor azt mondták, hogy írjak könyvet, azt mondtam, hogy jó és a 30. oldal után letettem, mert hirtelen jött valami, ami fontosabb és azt le kellett írnom.
El kellett utaznom, be kellett zárnom magam a világomba, hogy rájöjjek, hogy ez egy készség, képesség,szerencse, nevezzük bárhogy, de ami az én megváltásom és talán olyan életet tesz lehetővé amit szeretnék, csak azt az értéket a zsebemből ki kell venni és élnem kell vele.

Lányomat láttam szinpadon énekelni és azt a jelenlétet, amitől nőies, bájos és magabiztos és két lábon a földön álló volt, az erősítette meg, hogy amit előtte már a fiamtól is láttam az nem a naptól szikrázó fénysugár volt és elvakított, hanem ez a két ember valami olyat visz tovább belőlem is, ami bennem is megvan. Tinédzserként voltam bátor és egyszerűen aztán elfelejtettem lélegezni.

Kapkodom a levegőt a rövid kis irományokkal, amit inkább magamnak írok,mert nehezen hiszem, hogy olvassák. Viszont jön egy pillanat ami megváltoztat mindent. Mondják, hogy hűha, ez jó volt, ez nagyon kellett mára. Rájöttem, hogy mégis működik? Persze, persze, mondhatod, de ha eddig mondták, miért nem hitted el? Mert csak mondták, de nem éreztem, hogy az enyém az ő szava. Kitette az űrbe és nem érkezett meg hozzám.

Viszont most azt érzem, hogy csináld Kriszta, csináld! A szeretnivaló nő a szeretnivaló feladatával, így ahogy van, megfeszített rendszer nélkül lehet komfortos és harmónikus és örömteli.

És itt vagyok. Hiába hallottam, hogy de tehetséges, de okos - semmi köze ahhoz amit most érzek, ez egy ideig ok, nem tudok vele mit kezdeni, de rendben, de és akkor, akkor mi van?? Viszont semmi más készség nem kell ahhoz, hogy ez a szeretnivaló feladat működjön és velem együtt kitörjön, semmi más nem kell, csak hogy 0-24-ben dolgozzak. Ez nem valami rabszolga és önsanyargató izé, egyszerűen, ha valami foglalkoztat, az a zsigereimben van. Hallok egy szót, látok egy képet, megfog egy mozdulat - bármi ami belém beépül az jön tovább velem az írásokba. Figyelek és ezáltal teszem a dolgom, hogy legyen benne mindig fűszer és kacsintás, mert ettől érzem úgy, hogy összeállt valami. Ha a napom 1 picinyke részében sem tenném, akkor hiába vagyok tehetséges, egy semmitmondó írás lenne, egy odavetett szöveg, egy könyvből felolvasott részlet, egy hitelességtől mentes ocskaság.

Persze, eltolhatom a biciklit, de ha nem jön a robbanás, az érzés, hogy nem bírom nélküle, akkor megint levegő után fogok kapkodni? Mindennap teszem és ezért is élek és mégsem vagyok tőle boldog,mert úgy csinálok,mint aki nem tudja, hogy belőle jön ki minden... El kellett, hogy engedjem azt is, hogy ne magyarázzak meg mindent. Amikor félreértik az írásom és talán az jön le, hogy meg kell menteni, akkor rögtön tilkakoznék, hogy dehogyis. Leírtam, mert már kijön belőlem, mert már annyit rágtam belül a témát, hogy nem fáj és mosolygok rajta és örömmel és kellő meglátással tudok róla beszélni és már talán nincs vele sok dolgom. Amikor azt mondom, hogy a magány jó, akkor én ezt is gondolom. Az egyszerűség híve vagyok és nem annak, hogy az a jó, ha belelátsz mindent. Ha azt mondom, hogy nekem a magány jó, akkor én ezt sehogy másképp nem gondolom. Ezzel neked van utána dolgod és már nem nekem és hagynom kell magyarázat nélkül, mert a te magányodat nem ismerem.

Kiveszem a lelkemből és lerakom neked az asztalra.

Hé, Kriszta, nincsen semmi baj, minden a legnagyobb rendben van. !

Semmit nem kapunk örökbe, ajándékba kapunk ezt - azt, hogy érezzük jól magunkat, aztán vissza kell adni. Hogy ez rendben lenne? Nem tudom, de semmi sem állandó ez biztos. Hálát kell adni, hogy megtörtént és gyerünk tovább! Mondom magamnak és így könnyebb elfogadni azt a rengeted tennivalót, amit kapok. Dolgom van vele, megoldom vagy sem. Elengedem vagy valami lesz és aztán ennyi.

Kezem az adja a betűket és a sikert meg fogom és megélem, mert most van.

Az olvasás kitartást igényel a XXI. században, de ne mondj le róla.

23/09/2025

MAGÁNY

Sokáig úgy véltem és gondoltam erre az érzésre, vagyis a magányra, mint egy sötét, mély depresszió. Másoknál ezt láttam vagy ezt akartam látni vagy így beszéltek a magányról, hogy ez az érzés körvonalazódot ki bennem.
Inkább úgy fogalmaznék, most már saját tapasztalatból is, hogy a magány az egy elviselhetetlen kényelem. Ebben, mint egy drogban (bármilyen függőségben), az ember képes akár élete végéig csinálni. Próbálom leírni az érzést. Hazamész, egyedül vagy a lakásban, kint már sötét, leveted a kabátot, bezárod az ajtót és el lep a csend. Bekapcsolom a tévét, amiben mese megy. Akik ismernek, azok kikészültek mmár a mesenézésetől, de engem ez ami kikapcsol. Akkor leáll az agyam. Nem akarok gondolkozni, csak elpunnyadni és mesét nézni. Sőt el tudom képzelni, hogy ezt akár hetekig csinálom. Ez a kényelem. De ez a kényelem az, ami kiirtsa az életből az ambíciót, kiirtsa a vágyakozást, kiirtsa a társas kapcsolatokat és minden olyat, ami nélkül felesleges élni. Nekem ez jut eszembe a magányról, de ezt a szót is körbeveszi és rendelkezik egy pejoratív töltöttséggel, fennhanggal.
Próbáltam elmerűlni ebben a sötétségben, de az igazság az, hogy nekem ez olyan kellemetlen érzést nem okozott.

Szerintem minden ember megérdemli a társaságot. Nincs olyan ember, aki nem méltó arra, hogy valamilyen társasági életet éljen. Ilyen nincs.

Az embernek az életében,legyen legalább 1 barátja. Viszont, ha neked a magány nem egy rossz élmény, szívesen vagy saját magad társaságában, ami szerintem egy jellem és erkölcsi nagyság, azzal nincs baj. Az az ember, aki tud egyedül lenni, az bele tud nézni a tükörbe és ez nagyon fontos dolog.

Nem mindig kell, hogy a magány egy pejoratív kifejezés legyen.
Ha neked az, akkor keresd meg azt az 1 embert vagy akár engem. Ha nem az, akkor a legfontosabb üzenet a magányról, hogy az is rendben van.

Minden rendben van!