21/07/2024
Miért változunk meg az életközepi időszakban? Miért kezdünk másképp, sokszor türelmetlenebbül, önérvényesítőbben viselkedni, sokszor olyannyira, hogy ez családtagjaink számára is meglepetésként hat? Hiszen eddig nem így ismertek minket. Mostanában többször mondunk nemet, sokkal inkább megmutatjuk, mit is gondolunk, mit is szeretnénk valójában, és teszünk is érte. Hogy mi ennek az oka?
Az élet közepén nem kerülgethető tovább a szembenézés azzal, ami már mögöttünk van és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy azt számolgatjuk, hogy mi férhet még bele ebbe az életbe. Lesznek hajók, amik már elúsztak, tehát nincs már vesztegetni való időnk.
Levinson szerint minden életkorhoz tartoznak megoldandó életfeladatok. Az élet közepén például erőteljesen el kell tudnunk szakítani magunkat a külső elvárásoktól, a másoknak való megfeleléstől abból a célból, hogy jobban hallhassuk a belső hangunkat: Mire van igényem? Mit szeretnék? Hogyan tudnék jobban rezonálni arra, amit belülről hallok? Hiszen most már nem babra megy a játék.
Ennek az életfeladatnak a teljesítése kritikusabbá tesz minket, ezáltal eltávolodást hozhat a kapcsolatainkban, meglepheti a körülöttünk élőket. Ugyanakkor minél közelebb kerülünk saját magunkhoz, annál inkább tudunk majd teljes lényünkkel, önazonosan részt venni kapcsolódásainkban.
Szöveg: Flórián Ágnes 50Kör
Kép: Christian Lambert, Unsplash
