Pető Rita - a fizikai & mentális trénered, Budapest (2025)

05/09/2025

Az agyad több szempontból kifejezetten genya.

A negatív dolgokat például nem egyszerűen mélyebben raktározza, hanem priorizálja is. 🙄

Ennek része, hogy a rossz eseményeket, megjegyzéseket, érzéseket újra és újra lejátssza, amivel megnehezíti – időnként szinte lehetetlenné teszi –, hogy bármi másra koncentrálj. 😕

(A legdurvább, hogy az elképzelt negatív események, párbeszédek is ugyanazokat a területeket aktivizálják, mint azok, amelyek tényleg megtörténtek.)

Ha ez nem lenne elég, akkor evolúciósan a túlgondolásra is huzalozzva vagyunk a túlélés miatt. 😅

Emiatt persze nem lehetünk mérgesek. 👉 Azért működünk így, hogy a „legrosszabb forgatókönyvet” is felkészülten várjuk vagy legalább magyarázatot, értelmet találjunk egy-egy történésben. 💛

Van az egészben még egy csavar. 🤓

Ugyanez a hálózat felelős az álmodozásért és az önreflexióért. ☁️

Na most.

Arról, hogy melyik útvonal aktivizálódik nagyrészt a stressz dönt, de te is bele tudsz szólni.

Például azzal, hogy:

1️⃣ rajtakapod magad, amikor kezdesz belecsúszni a túlzott pesszimizmusba.

Itt jól működik, hogy a jelenbe helyezed magad mondjuk azzal, hogy megnevezel olyan dolgokat, amiket látsz, hallasz vagy a bőrödön érzel.

2️⃣ a fókuszodat egy kisebb erőfeszítést igénylő feladatra tereled – ilyen egy rövid séta, 5 perc naplóírás.

3️⃣ az étrendedbe minél több triptofánban gazdag ételt (pl. pulyka, halak, tökmag, hüvelyesek) teszel.

Ezek segítik a kognitív rugalmasságot.

4️⃣ rendszeresen edzel.

Minden egyes alkalommal növeled a miokinszintet, ami sok más mellett formálja az agyadat és ráállítja a gyorsabb reagálásra, problémamegoldásra.

🧠 Figyelj, az elmédet szinte határok nélkül tudod formálni.

Nyilván ez kétélű, mert ahogy az ösztönös derűre, úgy a pesszimizmusra is rá tud kapni…

…de az előbbi egyszerű lépések a pozitív huzalozást segítenek mélyíteni – anélkül, hogy a toxikus pozitivizmusba billentenének. 🧘

02/09/2025

„Gyerekem, nem értem ezt a világot…”

(mondaná megboldogult nagymamám 3 perc feedgörgetés után)

„…hogy jutottunk oda, hogy a férfi és a nő egymás farkasa?” 😕

Ó, mama, ha tudnád, mennyire értelek – és nemcsak én, hanem nagyon sok férfi és nő körülöttem. 💛

Mi is vakarjuk a fejünket, amikor azt látjuk, hogy férfiak azzal dicsekszenek – sőt, van, aki tanítja! –, hogyan manipulálják a nőket. Akkor is, amikor egy nő öklendezést imitálva mondja ki, hogy ’feleség’ vagy ’barátnő’ legyen. 🙁

Mama, ha még itt lennél, akkor leülnénk egy hosszút beszélgetni. 🧓

💭 Kibeszélnénk azokat a mérföldköveket és szerencsétlenül rögzült, majd továbbadott sztereotípiákat, amelyek miatt „most itt vagyunk”.

💭 Bár már nem tudunk leülni, de látom magam előtt az arcodat, ahogy figyelsz rám, magadban rágod a mondataimat; a történeteket a nőkről, akiket méltatlanul elnyomtak & a férfiakról akiket tévesen bélyegeztek meg.

💭 Szomorúan sóhajtanál, amikor felolvasom azokat a kommenteket, amelyek szerint „a férfinak nem tudnak igazán férfiak lenni egy erős, önálló, karriert építő nő mellett”.

💭 Empatizálnál azokkal, akik nem tudnak segítséget elfogadni a házimunkában, gyereknevelésben – pedig az utcán sétálva tudnának elaludni a teljes munkaidős állásukból hazafelé.

Mama, tudom, mit mondanál a maratoni beszélgetésünk végén. ❤️

„Ha azt akarjátok, hogy a következő (és a mostani) generációknak az legyen a természetes, hogy a férfi és a nő egymás szövetségese, akkor egyszerű a dolgotok: mutassatok olyan példát, amit 30-50 év múlva viszont akartok látni.”

29/08/2025

Nem, nem kell mindig mindent mások (jobb vagy rosszabb) helyzetéhez hasonlítanod.

Sőt, amikor a traumacsomagodat bontogatod, akkor ezt el kellene felejteni. 🙄

Nemcsak azért, mert így be sem szállsz a(z értelmetlen) „kinek volt rosszabb sorsa” versenybe, hanem azért is, mert így tudod a saját érzelmi rendszerednek megfelelően megdolgozni, amit meg kell dolgoznod. 🙌

Figyelj, ha nekiállsz hasonlítgani, akkor 10000%, hogy találsz olyat, akinek sokkal nehezebb volt a gyerekkora; sokkal több csapás érte az utóbbi egy évben…

…és olyat is, aki hozzád képest 10x több lehetőséget, támogatást (anyagi, érzelmi, intellektuális) kapott. 🤷

De most komolyan.

Bármelyik megállapítás előbbre visz vagy gyorsító sávra tesz? 🤔

Ha őszinte vagy, akkor tudod, hogy nem. Sőt, az összevetés gyakran egy lépést hátravet, mert így hajlamos leszel elbagatellizálni vagy bolhából elefánttá nagyítani egy megélésed.

Egyikkel sem kerülsz közelebb ahhoz, hogy magad mögött hagyj valamit, ami miatt:

⭕ gyakran mondasz magadnak nemet.

⭕ lépten-nyomon pocskondiázod magad.

⭕ visszahúzó kapcsolatrendszerekbe zárod magad.

⭕ folyamatosan megerőszakolod magad.

⭕ nem mered a saját életedet élni.

(Hidd el, tudom, milyen súlyos, mégis felszabadító felismerés, hogy az életeseményeidet csak te tudod kiértékelni, meggyúrni és a megfelelő polcra tenni – méghozzá a saját érzelmeid, emléklenyomataid (és nem más történetei) szerint. 🙏)

26/08/2025

„Úristen, mit fogok ott találni.” 😮

A legtöbb ember azért nem mer belevágni az önismeretbe, mert (tudat alatt vagy tudatosan) fél attól, mi várja a túloldalon.

Persze, ezért senkit nem hibáztatok, mert az egyik legemberibb jellemvonás, hogy tartunk az ismeretlentől — ennek részeként toljuk el magunktól a nyers személyiségünk megismerését is. 💛

💭 Mert mi van, ha kiderül, hogy mégsem vagyunk olyan jó arcok, mint gondoltuk?

💭 Mi van, ha rájövünk, hogy olyan bántott minket NAGYON, akit szeretünk?

💭 Mi van, ha eddig csak elhitettük magunkkal, hogy a saját életünket éljük?

És akkor erre jön rá az a megkerülhetetlen tapasztalás, hogy vannak ‘wáó’-időszakok, tehát amikor azt hiszed, hogy megdolgoztál, lezártál valami nagy horderejű dolgot, és haladhatsz tovább…

…de aztán jön egy megterhelő, teljes lényedet kiszívó életszakasz, amikor megint ugyanannak a gödörnek az alján találod magad.

Nem kamillázok. 😅

A valódi énrészeink megismerése nem egy kellemes, mézesmázos nászút 5 csillagos szállodában, tengerre néző szobával, kellemes koktélokkal és medencés bulikkal.

De ez az egyik olyan vállalás (és kb. egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyen van), amiért már egy év múlva is hálás leszel magadnak. 3-5-10-15 éves távlatban pedig egyre nagyobbra és nagyobbra fog dagadni a hálád. 🙏

Szóval, akár nagy sebességgel haladsz az önismereti sztrádán, akár félreálltál egy tankolásnyi szünetre, akár most indultál el — nagy pacsit küldök. 🙌

*Ha pedig éppen egy kemény kérdésre félve keresel választ, akkor üzenem, hogy a legtöbb szörnyeteg nem annyira ijesztő, mint amilyennek elsőre tűnik. 🤗

✍️ Időpontot személyes konzira most is üzenetben tudunk egyeztetni. 🤗

24/08/2025

Van, amikor én is azt érzem, hogy nem haladok ‘rendesen’ és kifutok az időből. 😨

Talán rád most telepedett ez az érzés, ezért jókor jön szembe ezt a – nézőpontformáló – poszt.

💭 Tegyük fel, hogy most vagy a 30-as éveidben — de a 20-as, 40-es, 50-es évekre, sőt az egész életre alkalmazható a gondolatmenet. 👌

👉 Ezt azt jelenti, hogy több mint 3600 napfelkeltét fogsz látni – csak a következő 10 évben ❣️

👉 Ez több mint 3600 (úristen, belegondolni is sok) lehetőség például arra, hogy egy kedves mantrával, a kedvenc kávéddal vagy teáddal kezdd a napot – és több mint 3600 ‘tiszta lap’, hogy másképp dönts, változtass.

👉 Több mint 11 000 étkezést (napi 3 alkalommal számolva) élvezhetsz ki – továbbra is csak a következő 10 évről beszélünk ❣️

👉 A nagy átlagot nézve több száz, sőt több ezer új embert fogsz még megismerni. Biztosan lesznek köztük olyanok, akiket a szívedbe zársz. ❤️

👉 (A 30-as éveiddel számolva) van még előtted 600 telihold. Ha a spirituális vonala nem is érdekel ez akkor is 600 alkalom, hogy elmerülj a természet egyik csodájában – akárhol élsz. 💫

Ezek a számok fontos dolgot segítenek tisztán látni. ➡️ Az idő nem nyom össze és semmivel nem vagy elkésve.

Sőt, a napok, a hetek, az évek nem ellened dolgoznak, hanem neked. Azt támogatják, hogy az életed nehezen felfogható mennyiségű apró örömmel töltsd csordultig és több száz új dolgot fedezz fel, engedj be. 💛

22/08/2025

A szabadságot nem kell kemény munkával kiérdemelni, nem kiváltság és nem naptárhoz kötött. 👉 Az, hogy lekapcsolsz a millió ingerről nemcsak az öntisztelet része, hanem az emberi működés alapja. 🙌

Ezért is nehéz megérteni, miért tartják sokan luxusnak.

Persze, ismerem a rossz beidegződéseket (pl. mártírkodás) és mantrákat (‘majd kikapcsolok, ha megcsináltam ezt meg azt’ stb)...

…de akkor is ijesztő, hogy vannak emberek, akik jobban figyelnek a telefonjuk, okosórájuk, laptopjuk töltöttségi szintjére, mint a sajátjukra.

Sőt, ismerek szélsőséges esetekeket, amikor a szabadság iránti vágyat lustasággal, semmirekellőséggel azonosítják. 😔

Persze, ezek az emberek is érzik, hogy valami nincs rendben.

Az állandó hangulatingadozás, a puffadás, a homályos agy, a kiürült türelemtartály, az apróságokon kiakadás, az enerváltság, az erőtlenség nekik is jó szándékú figyelmeztetés, hogy töltsék vissza magukat, mielőtt az idegrendszerük „elhagyja a chatet”. ⏹️

Mondjuk durva, hogy az is makacsul tartja magát, hogy a szabadság pénz kérdése. Pedig a szabadság nem azt jelenti, hogy el kell utazni.

Az érzelmi- és idegrendszer azt is annak érzékeli, ha:

😇 ébresztő nélkül kelünk fel reggel és megengedjük magunknak, hogy addig lustálkodjunk, amíg jól esik.

😇 több óráig (akár egy napig) nem nézünk a telefonra, nem engedünk be semmilyen hírt.

😇 elveszünk a természetben pár órára vagy egy közeli településen turistáskodunk.

😇 az ételeket szépen tálaljuk és lassan fogyasztjuk el.

😇 nézzük a csendet.

Ha te is nehezen küldöd el magad szabadságra, akkor ugyanúgy írd be a ’lekapcsolok a világról’ alkalmakat a naptáradba, mint bármilyen más programot, projektet.

Hosszú távon pedig derítsd ki, miért vagy saját magad szigorú főnöke 👉 hozzám is tudsz jönni csak üzenj rám. ☺️

20/08/2025

Annyira, de annyira nehezen és lassan kopik ki a köztudatból, hogy „a boldogság mérföldkövekkel jön” – amikor x babszemet keresünk; y helyen lesz lakásunk vagy házunk; z lesz a súlyunk; *szúnyogok nélkül, egy kellemes tavaszi napon, jóllakottan andalogva nézzük a naplementét a kívül-belül ideális párunkkal*.

Pedig a valódi boldogságot az élet nem ‘csak úgy’ hozzánk vágja, hanem mellékhatása a(z):

💭 önreflexiónak.

💭 tudatos jelenlétnek.

💭 a felelősség vállalásának.

Az utolsó pontot olvasd el még egyszer…

…és rájössz, hogy sokan azért is (persze nem kizárólag) boldogtalanok, mert másoktól várják, hogy megjavítsák az életüket.

👉 Mindannyian ismerünk olyat, aki úgy van vele, hogy majd az anyja, az apja, a férje, a felesége, a testvére, a kollégája, a haverja, az ismerőse […] észreveszi, hogy szenved, ezért nagy erőket mozgosítva mindent megtesz, hogy jobban érezze magát.

(Mondjuk megcsinálja a kedvenc kajáját, meglepi egy csúcsszuper programmal, ajándékkal, megszervez neki egy utazást, akármi.)

Csakhogy ezek önmagukban nem boldogságot (ami alatt most alapvető elégedettséget értek), hanem boldogságfröccsöt jelentenek. 🙄

A kettő pedig nem ugyanaz.

💭 A ‘jól érzem magam, boldog vagyok’ állapot egy attitűd, ami általában kemény belső munka eredménye (nyilván van, akinél ez ‘gyárilag’ a személyisége része).

Ennek a belső munkának része a kudarc, a fájdalom és a szenvedés – tudom, kegyetlenül hangzik, de ez mind növeli az értékét 🙈 –, ami megtanítja:

⭕ megbecsülni és élvezni a jelent.

(Esti kocogás után kinyúlt pólóban, izzadtan állni és nézni, ahogy lemegy a nap. Csipás szemmel örülni a reggeli levegőnek. A Dunaparton csak bámulni a vizet.)

⭕ elfogadni, hogy minden nehézség az erősebb, empatikusabb, érettebb önmagunk születéséhez visz közelebb.

19/08/2025

Nem.

Nem kell élő szövetnek lenned a fémvázon ahhoz, hogy sikeres legyél.

Tudom, hogy kitartóan ül rajtunk az az illúzió, hogy az tud kiemelkedni, aki állandóan a legjobb oldalát mutatja és kipréseli magából a maximumot. 😕

Pedig nem ez kell ahhoz, hogy a sikert a zsigereidben érezd.

Ez a megélés akkor érkezik meg (valószínűleg), amikor:

💝 megtanulsz arra fókuszálni, hogy az egy évvel, egy héttel ezelőtti önmagadhoz képest miben léptél előre.

👉 Nem kell bejárnod a ‘hős útját’. Ha egy kicsit türelmesebb, erősebb, gyorsabb, megfontoltabb, empatikusabb stb. lettél az már SIKER.

💝 leneveled az agyad arról, hogy rátekeredjen a külvilág vélt vagy valós elvárásaira.

👉 Ennek része, hogy a céljaiddal kapcsolatban felismered, melyik szívbéli vágyad és melyikkel próbálod belepréselni magad egy normarendszerbe. (Mindegy, hogy egy diplomáról, házasságról, gyerekvállalásról, saját házról, testalkatról vagy valami másról beszélünk.)

💝 tiszta szándékkal állsz a feladataidhoz.

👉 Nagyon mély és összetett téma, de a lényeg, hogy olyan tevékenységek tegyék ki az időd nagy részét, amelyekkel nem szipolyozod ki magad ÉS nem ártasz másoknak (átveréssel, hazugsággal, nagyotmondásal, lehúzással stb.).

💝 teljes elfogadásban és megengedésben tudsz ember lenni.

👉 Vagyis beismered, amikor hülyeséget mondasz vagy teszel; megengeded a testednek a pihenést és a változást.

💝 elég bátor vagy az újabb és újabb kihívásokhoz.

És most jön az igazi erőpróba. 😳

Leírva minden pontot egy legyintés megvalósítani…

…de a valóságban mindegyik határozott beleállást, következetességet és rengeteg időt, türelmet, energiát, alázatot kíván.

🤔 Jobban belegondolva ez érthető: irreális elvárás, hogy egy hét alatt átálljon a rendszered pl. a bőség-hozzáállásra (ami kiterjed az elégedett életre; a törődő és szeretetteljes párkapcsolatra, sok kedves barátra stb.), ha abban nőttél fel, hogy aki ebben az állapotban él az „másokat használ ki”.

✍️ Időpontot személyes konzira üzenetben tudunk egyeztetni. 🤗

15/08/2025

Egyszerre utálod és imádod.

Egyszerre tölt fel és merít ki.

Egyszerre érzed, hogy nagy utat jártál be és elképesztő távolságra vagy a céltól.

Nem, most nem a sportra gondolok (bár arra is igaz mindegyik)...

…hanem az önismeretre, amibe egyre többen vágtok bele. 😍

Akár tervezed, hogy elkezded, akár nyakig vagy benne: legyél büszke magadra.

Felszabadító utazásra indultál…de ennek természetes velejárója a fájdalom, a rengeteg meglepő felismerés és a tévedés.

Ráadásul lehet, hogy azt gondolod egy ridikülnyi problémát viszel magaddal, de az út közepén realizálod, hogy egy 50 kg-os bőrönd tartalmát kell kipakolnod, rendszerezned.

Éppen ezért:

💝 legyél megértő magaddal.

Ahogy a sportnál, úgy itt is szükség van a regenerációra, szóval néha adj magadnak pihenőt a terápiában.

💝 hagyd, hogy egy felismerés többször megpörgessen.

Naiv elképzelés, hogy többnyire egyensúlyban leszel. Itt nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ráérezz, mit akar üzenni, tanítani egy megélés – ha ez megvan, akkor az egyensúlyod szinte magától fog visszaállni.

💝 ne törj pálcát azok felett, akik az első komoly szembesülésnél meghátrálnak és visszatérnek a megszokott társaságukhoz, hitrendszerükhöz.

(Bármelyik nap dönthetnek úgy, hogy felszívják magukat és megint beleállnak a kihívásba.)

Akárhol tartasz a saját utadon kitartást.

Jó lesz ez. 🤗

12/08/2025

Nem szedem a szemöldökömet.

Nem állok hetente a mérlegre.

Nem foglalkoztat, mekkora a testzsírszázalékom.

Az idő 95%-ában rendben vagyok magammal. 🤗

A maradék 5%-ban viszont bennem is ott ugrál az elégedetlenkedő, fikázó manó. 😈

Szóval 100%-ban megértem, azt, aki:

💭 kiborul egy pattanás, narancsbőr, szarkaláb miatt.

💭 hajlamos irreálisan látni a teljesítményét, megjelenését.

💭 vért izzad az önmagával szembeni alázat gyakorlásával.

Amúgy.

A jelenségért logikus lenne a social médiát, a plakátokat, a hollywoodi ideálokat és a ‘nem tudom milyen’ képszerkesztő appokat okolni.

De az az igazság, hogy a hasonlítgatás és az eszményi szépség iránti vágy magja mindannyiunkban ott van — erre erősítenek rá a külső hatások. 👉 Van az agyunkban egy ‘pöcök’, ami (kb. folyamatosan) próbál minket elhelyezni a világban és a társadalomban.

Felmérni például, hogy:

👉 milyen társ való nekünk;

👉 milyen munkára érdemes pályáznunk;

👉 miben kell fejlődnünk, hogy adott területen sikert érjünk el.

Egészséges mértékben a funkció kifejezetten hasznos. 🤓

Teherré akkor válik, amikor irreális illúziókba teker bele minket, ezáltal destruktívan hat az érzelmi, lelki, mentális vagy fizikai állapotunkra.

Mivel minden kiindulási állapot más, ezért sablonmegoldás sincs az egyensúly visszaállítására.

Az viszont biztos segít, ha megkeresed az őszinte választ arra, miért feszít xy dolog — készülj rá, hogy sokszor egy válasz újabb kérdéshez vezet, tehát egyre mélyebb és mélyebb rétegekhez visz. 💫

Ahány ember, annyi válasz, tehát a sajátodat te tudod megtalálni — akár szakértői segítséggel.

✍️ Időpontot személyes konzira most is üzenetben tudunk egyeztetni. 🤗

10/08/2025

„Előbb a kötelesség, aztán a szórakozás.”

„Majd kikapcsolódom, ha minden házimunkát befejeztem.”

„Akkor engedem meg magamnak a nyaralást, amikor elértem az xy dolgot.”

Célokat kitűzni azért jó dolog, mert óriási erőket képes felszabadítani, mozgosítani bennünk. 🎯

Csakhogy itt is el lehet billenni a szélsőségbe. 👉 Hetekre, hónapokra egy darálóba tenni magunkat és nem hagyni a testünket, lelkünket szusszanni.

A témában nem magas lóról osztom az észt, mert egy időben én is túltoltam a szekeret. 🥵

Egy brutális kimerülés árán tanultam meg, hogy nem kell belehalni a munkába, hogy az értékrendem szerint sikereket tudjak felmutatni.

Sőt, ha egy könnyedebb mentális állapotba* tudom kapcsolni magam (ami nem azt jelenti, hogy bármi kevés melóval & könnyen jön!), akkor hamarabb szakítom át a célegyenest és energiám is marad. 🤗

*A könnyedebb mentális állapot azt jelenti, hogy nemcsak amazon üzemmódban, tehát erőből, küzdésből törsz előre, hanem teret hagysz annak, hogy:

💖 a teljesítménytől függetlenül megdicsérd magad.

💖 megköszönd, megünnepeld a saját munkádat.

💖 kikapcsolj, visszatölts, amikor lemerülsz.

Ez hatványozottan nehéz, ha olyan kultúrából jössz, ahol „a pihenést ki kell érdemelni” és „akkor dolgoztál rendesen, ha azt érzed, hogy semmi erőd nem maradt”. 😕

Pedig egyik sem elismerésre méltó.

Sőt, azt jelzik, hogy rosszul mérted fel az erőszintedet és túlhajtottad magad.

Ilyen háttérnél segí, ha felírod emlékeztetőnek, hogy:

❣️ A jó munka és a siker ismérve nem a kifacsart állapot. A valódi siker az, amikor látszik, hogy valaki sokat dolgozott valamivel, de még mindig ég benne a tűz, továbbra is kíváncsi és nem hullott atomjaira. ❣️

08/08/2025

„Találtak nálam valamit.”

Hiába hallom sokadjára a mondatot még mindig ugyanúgy összeszorul a torkom, kiszárad a szám és beszúr a mellkasom, mint amikor először állt elém ezzel egy rokonom. 😢

Pedig mostanában gyakran kerülök ilyen helyzetbe. 🙁

(Szívbetegség, tumor, hormonprobléma, autoimmun, cukorbetegség, depresszió, szorongás…sajnos a lista félelmetesen változatos.)

👉 A téma nem vidám, de megkerülhetetlen.

És ha voltál már hasonló helyzetben, akkor tudod, mennyire nehéz ilyenkor bármit mondani…

…és mennyire gyorsan feszülünk be a mit illik; mit nem illik kérdésen.

Tőlem is többen kérdezitek, hogyan lehet ilyenkor empatikusan reagálni. 💛

👉 Bár minden eset más, de általában a támogató jelenlét már rengeteget számít, illetve ha azt mondod, hogy:

„Őszintén sajnálom, de bármikor itt vagyok, ha beszélni szeretnél vagy szükséged van valamire – és ezt vedd komolyan, azért ajánlom fel, mert tényleg szeretném, hogy szólj ❣️”

*Egyébként az esetszámok gyarapodása mintha arra is tolna minket, hogy tanuljunk meg (újra)kapcsolódni a testünkkel és gondolkodjunk a test-lélek-szellem háromszögben. 🔻

Vagyis egy diagnózis kiváltó okainál ne csak a táplálkozás, alvás, mozgás, munka dimenzióban kutassunk, hanem a gyerekkor, kapcsolódások, elfojtások, határok szintjén is nézzünk körbe. 💫

Pető Rita - a fizikai & mentális trénered