13/01/2026
A tél nem a gyorsaságról, a világraszóló rekordokról, a termelékenységről és a hangos, egymást érő partikról, színkavalkádról szól. 💭
Ez (volt) a lassú napok, a nagy alvások, a hatalmas elmélkedések, a befelé fordulás időszaka — tehát testben & lélekben alapozás a zsizsgésre.
Nem véletlen, hogy a természet januárban inkább elmélyül a regenerációban:
🗯️ vannak állatok, akik még hetekig szinte csak alszanak. 💤
🗯️ az ősszel ültetett magok a föld mélyén várják a lassú felmelegedést. 🌱
Nyugalom, nem a mesterséges fények előtti korszak mellett kampányolok — bevallom nem szívesen utaznék vissza azokba az időkbe. 😅
Azt próbálom helyrerakni, hogy amit „téli depresszióként” aposztrofálunk az valójában annak a jele, hogy a test érzékeli az ellentmondást a természet belassult ritmusa és a külső (vagy belső) pörgés elvárása között.
🤔 A testünk tehát nem visszautasítja a telet, hanem ellenáll annak, hogy úgy tegyünk, mintha nem létezne.
(Ezért érzitek sokan, hogy lassabban fejlődtök az edzésben, takaréklángon pislákol(ná)tok a munkában, háztartásban és reggelente alig tudtok elszakadni a takaró meleg öleléséből. 😴)
❄️ A tél a maga nemében ugyanolyan csodálatos, mint a többi évszak — csak sokan nem azt várják tőle, amire hivatott.
Ilyenkor annak van itt az ideje, hogy:
😌 tervezzünk.
😌 bűntudat nélkül pihenjünk.
😌 szinten tartsuk a fizikai és mentális erőnket.
😌 megemésszük, ami tavasztól az ünnepekig történt velünk.
✌️ Ha a januárt nehéznek, lassúnak érzed, akkor nem veled van a baj.
Ez csak azt jelzi, hogy ráhangolódsz a természet ritmusára — és minél inkább áramlasz vele, annál több energiával tudsz majd berobbanni a tavaszba. 😍