20/08/2025
Kedves Magyarország,
Ma este a születésnapodat ünnepled, ezer-valahány éves lettél.
Tűzijátékok virágoznak a Duna felett, harangok zúgnak a Szent István-bazilikából, családok törik az új kenyér első szeletét.
Szinte érzem az orrom a friss héj illatát, majdnem hallom a rakparton összegyűlt tömeg moraját, pedig a világ túlsó végén vagyok, az óceánon is túl, ahol a kurtafarkú malac túr.
Még mindig tanulom, hogyan lehet együtt élni a szívem két felével, amelyek kettészakadtak azon a napon, amikor elhagytalak.
Ez nem az a fajta távolság, amit egy kocsival meg lehet tenni, ahogy régen jártam-keltem szabadon a vén Európában. Nem “három hónap itt, három hónap ott.” Ez óceánok, időzónák. Egy olyan elszakadás, ami az egész életedet alapjaiban írja át.
Amikor meglátom a fotókat az interneten, nálam reggel van, miközben Budapest épp az éjszakában él. Te ünnepelsz, én a tegnapodból nézlek.
Emlékszem, amikor gyerekként ott álltam, apám kezét fogva,lent a lóitatónál, és éreztem, ahogy a föld megremeg a tűzijáték robajától. Akkor még azt hittem, csak színes fények az égen. Most már tudom, sokkal többek annál. Ezek emlékek, ezek az odatartozás, ezek a vágyódás hangos kiáltásai.
De az igazság az, hogy a fájdalom még ennél is mélyebbre megy. Mindenhol ott van. Ott van a könnyekben, amikor leteszem a telefont, amikor a hang már nem elég, és bármit megadnál egy ölelésért. Ott van a bűntudatban, hogy elmentem, hogy cserben hagytam. Hogy hiába mentem el, nem vagyok boldog, még nem, és hogy nem felek olyan elvárásoknak, amelyekhez nem is én támasztottam, és igen, a lelkiismeretfurdalásban, hogy virágzom a fájdalom ellenére is.
És itt a legnehezebb rész: minden szomorúság mellett hálás vagyok, hogy itt vagyok, és nem ott. Ez is egyfajta gyász, de egyben csendes, brutális szabadság is.
Itt ülök, kettéhasított, megszakadt szívvel, ahogy gyönyörű anyanyelvem mondja.Hálás vagyok, hogy mindig volt, aki elkapjon, de büszke is vagyok, mert itt, 8000 km-re, egy városban, amit a világ veszélyesnek hív, nőként, egyedül, megvetettem a lábam, és elkezdtem gyökeret ereszteni.
El lehet vinni a lányt Magyarországról, de Magyarországot nem lehet kivenni a lányból.
Ott vagy minden szarkasztikus szemforgatásban egy erőltetett „ammmaaazing” után.
Ott vagy a (vegán) zsíros kenyérben, amit a New York-i metrón maszatos kézzel tömök magamba.
Ott vagy az egyórás metrózásban, csak azért, hogy fröccsöt igyak olyan barátokkal, akik tudják, mi az a házmester.
Ott vagy abban az azonnali bajtársiasságban, abban a magyar varázsban, amikor idegenekből egy szempillantás alatt lélektestvérré válunk. Az életemet is rájuk bíznám, mert ugyanazt a fájdalmat hordozzuk. TUDJUK. Ugyanaz a száműzetés, ugyanazok a félelmek, ugyanaz a büszkeség.
És ott vagy ebben a brutális ellentmondásban is, abban a szinte euforikus örömben, ami együtt táncol a lélekbe maró hiánnyal. Mindkettő él bennem ma este. Mindkettő igaz. Ez az, amit emigránsnak lenni jelent: ellentmondásban élni, eufóriát és pusztulást cipelni ugyanabban a lélegzetben, egy országban építeni életet, miközben soha nem hagysz igazán el egy másikat.
Ezért mentem el. Ezért nem mentem vissza. Ez az, amit jelent új otthont építeni, anélkül, hogy kitörölnéd a régit.
És ma este, miközben te bevilágítod az eget, én is ünneplek. Könnyekkel telt szemmel, kérgesedett reménnyel, és egy olyan tele szívvel, hogy fáj.
Boldog születésnapot, otthonom, szerelmem, múltam, sebem, tanúm, csodám, tévedésem.
Lehet, hogy ma nem vagyok ott veled, de te mégis itt vagy velem, minden lélegzetben, minden falatban, minden sebben, minden győzelemben.
A minap láttam egy anyát, aki az utcán mérte meg a lánya lázát.
Perceken át magyarázta neki szelíden, hogyan fog a Withings hőmérő hozzáérni a homlokához, hogy lehet, hogy sípol majd, de semmi baj, nem kell félni tőle. És nem tudtam nem emlékezni: az én anyám csak odavágta a higanyos lázmérőt az ágyra, és azt mondta, mérjem meg magam, de el ne merjem törni, mert ha eltöröm, mind meghalunk. :-)
Köszönöm, Magyarország. Köszönöm, hogy belém nevelted azt az erőt, ami a víz fölött tart, még akkor is, amikor ez a vad, véres város mindent megtesz, hogy lehúzzon a mélybe. De nem tud. Ez Withings kontra higany. Nem tud megfojtani egy szittyát.
Magyarország szülinapja alkalmából ingyenes házhozszállítás jár most minden magyarországi rendeléshez, írd be rendeléskor a kuponkódhoz: otthon
link az EndoShop könyvesbolthoz első kommentben!
