
31/03/2025
[magyar verzió lent]
𝘿𝒂𝙣𝒄𝙞𝒏𝙜 𝙤𝒏 𝒕𝙝𝒆 𝒆𝙙𝒈𝙚 𝙬𝒊𝙩𝒉 𝒂𝙬𝒂𝙧𝒆𝙣𝒆𝙨𝒔
I have been dancing and doing sports since I was little. There were years when I trained 4–6 hours a day.
Physical activity is my lifeblood—it makes me feel well, both in body and mind.
At the same time, I have always been a deeply reflective person, even as a child. I was fascinated by the small changes in my body, I loved observing things and processes, or simply just being and staring into space.
Despite my inclination toward physicality, I have never had a particularly strong physique. My body has always given me quick feedback if something was too much.
I had to learn to move wisely so that I could keep moving, stay happy, and grow strong.
This became my calling.
Because of this, the movement I practice and teach is deep, finely tuned, and mindful down to the smallest details. It doesn’t waste energy—it only exerts as much effort as truly needed and releases the rest. It utilizes what is already available, such as momentum. It is harmonious, health-conscious, and at the same time, active and playful in its own way. It seeks pleasure in movement, works with physical forces rather than against them, which makes it more sustainable—it doesn’t exhaust, cause pain, or lead to injury. Strength and dynamism can be fully experienced within it, as well as deep, deliberate slowness.
I don’t believe in exhaustion or overloading as tools for progress. I believe movement can be intelligent, and that working with the body is not only more effective but also more enjoyable. I believe attention and perception deepen movement and that true strength doesn’t come from tension but from flow.
Depth and slowness don’t interest me as ends in themselves, but as a starting point—the foundation upon which I build. The structure I create is active movement, whether it involves greater forces, dynamics, or complex coordination. I love challenges, but I approach them with intelligence and respect, dancing on the edge of my limits with awareness.
___________________________
𝑨 𝒉𝙖𝒕𝙖́𝒓𝙖𝒊𝙢𝒐𝙣 𝙩𝒂́𝙣𝒄𝙤𝒍𝙣𝒊 𝒕𝙪𝒅𝙖𝒕𝙤𝒔𝙖𝒏
Kicsi koromtól mindig táncoltam, sportoltam. Volt, hogy a napi 4-6 órát is éveken át.
A fizikai aktivitás a lételemem, ettől vagyok jól – testben, lélekben.
Mindemellett mindig is elmélyültebb ember voltam, gyerekként is. Érdekeltek a testemben a pici változások, szerettem megfigyelni dolgokat és folyamatokat, vagy csak úgy lenni és bambulni.
A fizikalitásra való hajlam mellett nem voltam, nem vagyok egy erős testalkatú ember, ezért mindig hamar visszajelzett a testem, ha túl sok volt neki valami.
Meg kellett tanulnom ésszel mozogni, hogy tudjak mozogni, hogy boldog legyek és erős.
Ez lett a hivatásom.
Ezekből fakadóan olyan mozgást végzek és tanítok, ami elmélyült, apró részletekig menően tudatos, nem pazarolja az energiát (csak annyit dolgozik, amit tényleg kell, a többit elengedi), inkább használja azt, ami már megvan (pl. lendület), harmónikus, egészségvédő, mindemellett aktív, játékos a maga módján. Keresi az élvezetet a mozgásban, együtt mozog a fizikai erőkkel, ezáltal nem fárad el olyan hamar, nem okoz fájdalmat, sérülést. Megélhető benne az erő és a dinamika, és az elmélyült lassúság is.
Nem hiszek a kimerültségben és a túlterhelésben, mint a fejlődés eszközeiben. Hiszek abban, hogy a mozgás lehet intelligens, hogy a testtel való együttműködés nemcsak hatékonyabb, hanem élvezetesebb is. Hiszek abban, hogy a figyelem és az érzékelés mélyíti a mozgást, és hogy az erő nem a feszítésből, hanem az áramlásból fakad.
A mélység és a lassulás nem önmagában érdekel, hanem kiindulópont. Az alap, amire építkezem. A ház az aktív mozgás, legyen szó nagyobb erőkről, vagy dinamikákról, bonyolultabb koordinációról. Szeretem a kihívásokat, de ésszel és tisztelettel állok neki a határaimon táncolni.
Photo credit Lili Benes