Sulyok Eszter szakpszichológus, neuroaffirmatív terapeuta

24/03/2025

Már lehet jelentkezni idei nyári táborainkra.

A Multiverzum neuroaffirmatív önismereti csoportok nyári, egyhetes bejárós tábora szeretettel és valódi felkészültséggel várja korosztályos bontásban azon 10-18 éves fiatalokat:

akik érzékenyebbek a társaiknál, netán szoronganak, nehezen nyílnak meg közösségben,
valami okból nem tudnak vagy szeretnének megfelelni a többségi társadalmi elvárásoknak,
gondot okoz nekik a szenzoros ingerekhez való alkalmazkodás,
az átlagnál nehezebben szereznek barátokat vagy támogatásra szorulnak a szociális játszmák világában,
valamilyen nehéz élethelyzetből kifolyólag sérülékeny időszakot élnek meg,
ASD, ADHD diagnózissal rendelkeznek vagy nem rendelkeznek, illetve bárkit, aki szeretne egy olyan társaság tagja lenni, ahol mindenkiről meglátjuk, hogy sokoldalú, érdekes, értékes, szerethető, és kellő figyelemmel segítjük abban, hogy jól érezze magát.

A csoportban tanulunk magunkról, a szociális játszmák világában való eligazodásról, a határszabásról, az öngondoskodásról, mentális egészségről, a hobbitevékenységek, egyéni érdeklődési körök bevonásával – legyenek azok sárkányok, minecraft, animék, szociológia vagy csillagászat.

Az alábbi linken fontos információkat találsz, valamint itt tudsz jelentkezni is:

https://forms.gle/ePWyY9BdFAey8QbT9

06/01/2025

Online csoportot hirdetünk olyan szülőknek, nagyszülőknek, családtagoknak, akiknek gyermekét, hozzátartozóját ASD/ADHD-vel diagnosztizálták vagy felmerült az eltérő idegrendszeri fejlődésben való érintettsége és szeretnének korrekt információk alapján jobban elmélyedni abban, miről is van szó valójában, szükségük van arra, hogy hiteles forrásból kapjanak egy olyan túlélőcsomagot, ami biztonságot ad nekik az új helyzetben és szerepben.

Elfogadó légkörben, szakember vezetésével, mikrocsoportos formában, egymást támogatva,a személyreszabott igényeket szem előtt tartva partnerként beszélgetünk:

- a neurodiverzitásról, a spektrumelmélet modern megközelítéséről és ennek tükrében a kapott/gyanított diagnózisról,

- működésbeli és viselkedéses jegyekről

- tényekről és tévhitekről,

- praktikus keretben az esetleges kommunikációs nehézségekről, rugalmatlanságokról, impulzivitásról, szenzoros reaktivitásról, túlérzékenységről,

- tanulási- és részképességzavarokról, tehetségről, a szórt képességprofil jelentéséről,

- a szorongás különféle megjelenési formáiról, sajátosságairól, maszkolásról,

- fejlesztési lehetőségekről, terápiákról, támogató eszközökről és technikákról, oktatásról, családtámogatásokról, jövőképről,

- neurodivergencia hatása a családi-párkapcsolati dinamikákra, szemontváltási, határszabási nehézségek, öngondoskodás, reziliencia

- és bármiről, ami még személyre szabottan igényként felmerül.

A csoport online formában, hetente, péntek délelőttönként, 9-11-ig, a zoom platformon valósul meg Sulyok Eszter szakpszichológus facilitálásával.

Időpontok:
2025. január 24.,
2025. január 31.,
2024. február 7.,
2025. február 14.,
2025. február 21.

Részletes információk és jelentkezés az alábbi linken:

https://forms.gle/DNDSCwZFQ5fSwoYo7

17/11/2024

27/10/2024

Tegnap kirándulni mentünk a hozzánk járó serdülők egy részével, méghozzá egy jó nagy és izgalmas csapattal: két nem egyidős csoportunkat - egy már stabilt és egy alakulót - és családjaikat vártuk ezúttal.

Eljött 30+ gyerek, 20+ szülő, 3 kutya.

Laza napot terveztünk, de azért igyekeztünk sokféle lehetőséget ajánlani a kötetlen együttléthez.

Mindenki kaphatott gyűjtogetős emlékdobozt, amiben a természet kincseit gyűjthette, lelkesen keresgéltek, csereberéltek, mutogattak, csodáltak sokan.

Gábor kollégánk csodás kincskereső játékot tervezett és szervezett a szülők részvételével, amin vegyes csapatok vettek részt és kutatták keresztbe-kasul a Millennium rét környékét. A kincs helyét végül a három csapat együttes munkájának eredményeként lehetett kitalálni.

Eközben Kitti kolléganőnk polip üzemmódban, vég nélkül társasozott, beszélgetett és igyekezett elkerülni, hogy a túl bátor felfedezők nyakig vizesek legyenek.

A fiatalabbak szépen ismerkednek, csiszolódnak egymással, alakul a bizalom és az összetartozás a közös élmények mentén.
A nagyok már rutinosan játszottak, vérmérsékletüknek megfelelően bandáztak, néhányan saját kézbe vették és a lelkes fiatalabbakat is bevonva szépen levezényelték a fagyűjtést és tűzgyújtást.
Nyársat faragtunk, pillecukrot sütöttünk.

Külön öröm volt látni a tapasztalatokat cserélő, kedves, lelkes szülőket, értük is vagyunk!
Sokan, akik külön jöttek, együtt, beszélgetésbe melegedve távoztak.

A fényképen az a pillanat látható, amikor a kincskereső játék végén valaki elkiáltotta magát, hogy "Megvan!" és a réten és környékén lévő sok felsős, középiskolás és szülő egyszerre kezdett rohanni felé. Mire a telefont előkaptam, a gyerekek nagyrészt már eltűntek a susnyásban.
Ez az egyetlen kitehető fotó amin nem vigyorog senki telibe bele a kamerába, sajnos adatvédelmi szempontokat nem vettünk figyelembe a fotózásnál, így nem tudom a többi jobbnál-jobb hangulatképet feltenni, de tanulunk belőle.

Jó volt megtapasztalni, hogy mennyire klassz társaság ez, nagyon szeretjük őket és a hivatásunkat!

A tervezett számháború már nem fért az időnkbe, de legközelebb arra is sort kerítünk!

19/10/2024

Az interneten rengeteg olyan kattintás- és hatásvadász iromány kering, amely tele van hamis információkkal és sztereotípiákkal, általában gyermeknevelési szakértői köntösbe bugyolálva.

Ezek a hangulatkeltő, általánosító bulvárcikkek sokszor azt a látszatot keltik, hogy az ADHD-s emberek neveletlen és lusta agresszorok, az autisták pedig bizarr viselkedésű különcök és nincs empátiájuk.

A kritizáló, sehová sem vezető, általánosító és ítélkező posztokban az amúgy napi szinten súlyos szenvedést megélő érintettekkel kapcsolatban többek között a jellemhiba, elkényeztetés, a szülők rossz nevelése egyaránt gyakran szerepel.

Szó sem esik azonban - az egyesek számára valóban problémát okozó, míg mások számára simán kompenzálható - kihívást jelentő helyzetek hátteréről: a genetikailag determinált érintettségről, az eltérő ingerfeldolgozásról, nehezített mentalizálásról, végrehajtó-funkciók és szabályozók nehezített összehangolásáról, kontextusvakságról, rugalmatlanságról, szorongásról, kifáradásról, állandó ön-invalidálásról.

Különösen fájó látni, amikor a hibás paradigmákra építő, rosszindulatú, bezzegelő posztokat olyanok is megosztják, akik maguk is (akár érintett) gyermekekkel vagy szüleikkel dolgoznak hivatásukból kifolyólag.

Nagyon fontos feladatunk az érzékenyítés, a hiteles, tudományos alapokon nyugvó információk terjesztése, az életszerű, jó megoldások keresése, a rendszerszemléletű, értő támogatás és ha kell, mediáló segítségnyújtás.
Ha olyan intézménybe jártok, ahol gyermeketek állapotát, családotok helyzetét nem jól értik, nincsenek a megfelelő, hiteles információk, tudás és eszközök birtokában, keressetek minket bátran az ADHD-tudatosság hónapjában is és szívesen segítünk átbeszélni, hogyan lenne minden résztvevőnek a lehető legjobb!

19/10/2024

Ma van a leánygyermekek világnapja.

Ha neurodivergens érintettekről beszélünk, fontos témát képez a láthatatlan lányok és nők helyzete (természetesen a leírt működésmód nem csak a nőket jellemezheti, illetve számukra is lehet sokadlagos prioritás a maszkolás).

Ők azok, akik általában nem vagy csak késve, valamilyen járulékos szorongásos zavar, depresszió, önsértés, táplálkozási zavar mentén kapnak diagnózist, ha olyan szerencséjük van, hogy a témában járatos szakemberrel találkoznak.

Ők azok, akik noha benső működésükben és szükségleteikben akár nagyon hasonlatosak lehetnek a laikusok fejében élő, sztereotip, rugalmatlan, vonatozós, a pulcsijáról minden címkét leoperáltató, sültkrumplin élő, okoskodó, előadásokat tartó kisfiú képéhez, azonban strukturára és szabályszerűségekre való igényük szociális témák felé fordul, motoros nyugtalanságuk inkább gondolati szinten jelentkezik, speciális érdeklődési témáik sokkal "normálisabbnak" tűnnek a laikus szemlélő számára, alkalmazkodási kapacitásuk végtelen, különlegesen erős megfigyelőképességük és a szociális rendszerek folyamatos elemzésének következtében szinte kitalálják a másik gondolatait.

Ők azok, akik általában nagyon okosak, nagyon kedvesek, nagyon szociálisak, nagyon empatikusak, mindig mindenkinek szeretnének megfelelni. Megküzdési stratégiaként felvett maszkjaik között egyaránt megtalálható a "fura különc", a "lázadó vezéregyéniség" éppúgy, mint az "mindenki lelki szemetesládája", "álmodozó művész" vagy a "láthatatlan könyvmoly".
Néha kifáradnak, mire a környezetük elképed, "nem lehet rájuk ismerni!", ezért gyorsan megteszik azt a szívességet, hogy "helyrejönnek".

Ezekről ritkán jut bárkinek az autizmus az eszébe, sokáig evidenciaként kezelték, hogy ez amúgy is csak fiúkat érinthet.
Holott ma már a releváns szakirodalmakban óvatos becslések érkeznek arról, hogy 4:3 arányban a nők körében magasabb az érintettség.

Mindemögött folyamatos agyalás, félszavak jelentésein való többnapos aggodalom, szociális játszmák állandó, aprólékos analízise, A/B/C/Zs stratégiák gyártása, saját elfogadhatóságával és értékével kapcsolatos bizonytalanság és végtelen szorongás húzódik. Az állandó beilleszkedni, alkalmazkodni akarás (vagy ennek túlkompenzálása) erős alapok ahhoz, hogy az illető azt érezhesse, valami nincs rendben vele, állandó készültségben, reagálásra készen éljen.

Ha valaki megoszt veled magáról egy ilyen intim információt, ne bántsd meg azzal, hogy megkérdőjelezed a magáról tett kijelentését, azt sugallva ezzel, hogy csak egy bizonyos módon lehet autistának lenni vagy hogy nem kompetens a saját állapotát illetően. Minden neurodivergens személy egyedi, mindenkinek más-más támogatási igénye van.

Hallgasd meg a történetét, érdeklődj afelől, mi az, amire innentől jobban figyelj vele kapcsolatban! Kérd meg, hogy segítsen, ha valamire nem gondolnál, figyelmeztessen, magyarázza el neked, mire van szüksége!

Köszönjük a láthatatlan lányok nevében:

a Multiverzum érintett női szakemberei és lányos anyukái ❤️

19/10/2024

Azoknak a gyerekeknek, felnőtteknek, akik nehezen igazodnak el a szociális játszmák világában, akiket az érzelmileg feszült, telített helyzetek bizonytalan kimenetelei nagy stresszel és szorongással töltenek el, egész életükben kihívást jelent a számukra fontos emberek mellett társként és nem menedzserként jelen lenni. Fontos önismereti kérdés lehet rátekinteni saját automatizmusainkra és eszközkészletünkre és nagy felismeréseket tehetünk, ha emellé beemeljük szüleink, nagyszüleink stratégiáit.

Az indulat- és érzelemszabályozás kapcsolatok kölcsönösségére gyakorolt hatásának azonban nem csak a neurodivergens személyek, hanem mindenki önismerti folyamataiban kiemelten fontos helye van - mindkét szerepben!

A személy, aki épp rosszul van, gyászol, feszült, nagyon sokszor pofonként éli meg, hogy akivel nehéz érzéseit megosztja, azonnal tanácsokat ad, kikérdezést tart, számon kér és utasításokat oszt, holott sokszor csak arra lenne szükség, hogy legyen, aki meghallgatja az embert, legyen, akinek ítelkezéstől mentesen hangosan kimondhatóak az érzések, gondolatok. Ha a dolgok rosszra fordulnak, sokszor csak annyi kell, hogy ne érezze magát egyedül az ember, legyen ki mellett érzelmi biztonságban gubbasztani.

Arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a képessé válás, az érett megküzdés, az autonómia, az önbecsülés nem tudnak abból létrejönni, hogy a saját krízisében inkompetenssé minősítik az egyént.

A segíteni szándékozónak természetesen nagyon is nehéz - a parancsnokság átvételénél és azonnali lekontrollálásánál sokkal nehezebb - csak kísérőként benne maradni a helyzetben. Végső soron az történik ilyenkor, hogy ha megállja azt a késztetést, hogy egyfajta pótcselekvésként azonnal úgy rendezze a helyzetet, hogy ő kevésbé szorongjon azon, hogy nem képes szerettén segíteni, egyfajta áttételben a szenvedő gyötrő tehetetlenségéből, kudarctól való félelméből, vesz át valamennyit, aki így, ahelyett, hogy még kisebbnek érezné magát, lassan erőre, önbizalomra tesz szert és képessé válhat szembenézni a nehéz helyzettel.

19/10/2024

Szeretettel várjuk a serdülők mellett a legkisebbeknek szóló új csoportunkra a 6-8 (-9) éves kisiskolásokat is.

A csoportban neuroaffirmatív szemléletben, játékterápiás eszközökkel, féléves programba várjuk azokat a gyerekeket,
akik:
a társaiknál érzékenyebbek, szorongóak,

nehezen igazodnak el, védtelenek a szociális játszmák világában, nehezen szereznek vagy tartanak meg barátokat, kihasználhatóak,

érzelem- vagy indulatszabályozási kihívásokkal küzdenek,

nehezen tudnak igen-t vagy nem-et mondani,

szétszórtak, nehezen tudnak nagyobb közösségben fókuszáltak maradni,

néhány területen messze meghaladják kortársaikat, másban viszont éretlenebbek,

ASD vagy ADHD diagnózisuk van vagy felmerült ilyen érintettség,

esetleg nehéz élethelyzetben vannak, veszteség érte őket, megrendült a biztonságérzetük.

Elsődleges célunk az, hogy a gyerekek biztonságos, szorongásmentes légkörben, örömmel tudjanak kapcsolódni egymáshoz és saját magukhoz, növekedjen önbecsülésük.

Bővebb információért a csoport működéséről, szakmai hátteréről, kereteiről kattints az alábbi google form-ra! Ha tetszik, amit látsz, jelentkezni is itt fogsz tudni.

https://forms.gle/CSvkMLzXLFcjExiA8

Szeretettel várunk!

19/10/2024

Sokszor halljuk egy-egy gyermekről, hogy enyhén érintett, a spektrum szélén helyezkedik el.

Ez ebben a formában nem szerencsés megfogalmazás, a spektrumot nem egy hosszú csíknak kell elképzelni, aminek van széle, inkább egy nagy halmaznak, ahol sokféle konstelláció létezik.
Lehetetlen számszerűsíteni, ki az autistább: akinek gyengébbek a szociális nyitányai? aki rugalmatlanabb viselkedésű? aki kifele kiválóan működik, de nagy árat fizet érte?

A másik baj ezzel a szemlélettel a rejtett értékítélet: ha a gyerek tud alkalmazkodni, ha nem látszik autistának vagy ADHD-snak, akkor az jobb, mint ha annak látszana, ez esetben nem is kell neki segítség, ő normális; ki annak látszik, annak állapota pedig súlyos.

Természetesen megértjük ezt a megélést, de autistának és ADHD-snak születünk, nem látszunk.

Az, ha valaki alkalmazkodva a többséghez elrejti genetikailag determinált, átfogó működésbeli sajátosságait, nem az ő javát szolgálja.

Az érintettekre már egészen kis koruktól jellemző a maszkolás, hiszen analitikus működésmódjuk miatt igyekeznek saját következtetéseik alapján értelmezni a rendszert és beilleszkedni.

Ha kell, megnyirbálják saját komfortos viselkedési mintáikat, igyekeznek kompenzálni a többiek számára spontánabb mentalizációs működésmódot.
Ez borzasztóan kimerítő és ha belegondolunk, jól megérthető, hogy egészében azon következtetésen alapul, hogy nem vagyok megfelelő, figyelnem kell arra, hogy milyennek kell lennem! Vajon jól sikerül-e? Vajon elég jól csinálom-e? Mi az, amit nem veszek észre? Mi az, amit nem jól értelmeztem? Mi lesz ennek a következménye? Ha máshogy csináltam volna, akkor talán úgy értette volna, de így most vajon akkor mit gondolhat?

Az, hogy a nehézségek miből is fakadnak vagy mitől is „tűnik” valaki autistának, ADHD-snak, egy nagyon izgalmas kérdés.
Az is egy nagyon paradigmaváltó felismerés kell legyen, hogy az „enyhébb” tüneti kép nem jelent feltétlenül enyhébb érintettséget és semmiképp nem jelent kevesebb terhet vagy szenvedést az érintett számára.

Így talán érthetőbb az is, hogy nagyon sok érintett szinte soha nem érzi magát eléggé biztonságban ahhoz, hogy kommunikálni tudja nehéz érzéseit és időben kérjen segítséget környezetétől.