12/10/2025
A kiégés (burnout) nem új jelenség. Évtizedek óta ismert, hogy a tartós munkahelyi stressz, a túlzott terhelés és a kontroll hiánya hosszú távon kimerültséghez, cinizmushoz és teljesítménycsökkenéshez vezet. Az utóbbi években azonban a munkavégzés világa radikálisan megváltozott: a hibrid munkamodellek (az irodai és otthoni munkavégzés kombinációja) új kihívásokat és pszichológiai kockázatokat hoztak.
A klasszikus kiégés három arca
A hagyományos munkahelyi kiégés három fő összetevője:
1. Érzelmi kimerültség: az energiatartalékok kiürülése, állandó fáradtságérzet.
2. Deperszonalizáció: elidegenedés a munkától és a kollégáktól, empátiahiány.
3. Csökkent hatékonyságérzés: az a meggyőződés, hogy semmi sem sikerül, hiába fektetünk energiát a feladatokba.
Ezek a tényezők a klasszikus irodai környezetben is megjelentek, de a hibrid munkavégzés új formában és új kontextusban erősíti fel őket.
1. A „digitális kimerültség” – amikor a képernyő sosem pihen
Az online meetingek, az állandó üzenetváltások és a „mindig elérhetőnek kell lenni” érzése miatt sok munkavállaló digitális túlterhelésről számol be. A hibrid munka egyik paradoxona, hogy miközben nagyobb rugalmasságot ígér, valójában elmosódik a határ munka és a magánélet között. Az agyunk pedig nem tud pihenni, ha folyamatosan „online üzemmódban” van. Ennek a jelenségnek a neve a technostressz: amikor a digitális eszközök nem segítik, hanem akadályozzák a regenerációt.
2. Az elszigeteltség új formái
A home office egyik legnagyobb előnye a nyugalom és az önállóság, könnyen a magány forrásává válhat. A spontán kávészünetek, az irodai nevetések és a közös ebédek hiánya hosszú távon csökkenti a társas támogatást, ami a kiégés egyik legfontosabb védőfaktora lenne. Ráadásul a hibrid munkában dolgozók gyakran érzik azt, hogy „két világ között rekedtek”: nem részei teljesen az irodai közösségnek, de nem is élvezik a teljes távmunka előnyeit. Ez a „szociális limbo” állapot különösen megterhelő lehet.
3. A láthatatlanság érzése – újfajta kontrollvesztés
A távolról dolgozók sokszor attól tartanak, hogy kevésbé láthatók a vezetők számára, így nehezebben jutnak előléptetéshez, elismeréshez vagy akár visszajelzéshez. Ez az érzés bizonytalanságot és motivációvesztést szülhet. A hibrid rendszerben tehát a kiégés nem csak a túlterheltségből, hanem a láthatatlanság élményéből is fakadhat.
4. Az önmenedzselés terhe
A rugalmas munkavégzés nagy önállóságot igényel – de ez sokaknál önszervezési stresszhez vezet. A munkanap határainak kijelölése, a munka–magánélet egyensúly megőrzése és a produktivitás fenntartása mind olyan készségek, amelyekre a legtöbben nem kaptunk tudatos tréninget. A hibrid rendszerben így az egyénre hárul az, amit korábban a szervezeti struktúra biztosított: a ritmust, a határokat és a kereteket.
5. A „kiégés új generációja” – látszólag jól, belül kimerülve
A modern kiégés sokszor láthatatlan: a munkavállaló teljesít, jelen van a meetingeken, reagál az e-mailekre, de belül üresnek, motiválatlannak és elszakítottnak érzi magát. Ez a „funkcionáló kiégés” különösen gyakori a hibrid munkavégzésben, ahol a fizikai jelenlét hiánya miatt a problémák később derülnek ki és nehezebb külső jelekből felismerni őket.
Mit tehetünk ellene?
1. Tudatos határhúzás: legyenek kijelölt „offline órák”, amikor nem reagálunk üzenetekre.
2. Mikro-szünetek és mozgás: a képernyő előtti munkát rendszeres testmozgással kell ellensúlyozni.
3. Valódi kapcsolódás: a hibrid csapatokban érdemes tudatosan teremteni közösségi alkalmakat – akár online, akár személyesen.
4. Pszichológiai biztonság: a vezetőknek támogatniuk kell, hogy a munkatársak merjenek jelezni, ha túlterheltek.
5. Mentális edukáció: a kiégésről való nyílt beszéd és a megelőzés kultúrája elengedhetetlen.
A hibrid munkavégzés új lehetőségeket hozott, de vele együtt a kiégés is új arcot öltött. A kihívás ma már nemcsak a túlmunka, hanem a határok elmosódása, a társas elszigeteltség és a digitális kimerültség. Ahhoz, hogy hosszú távon is fenntartható legyen ez a munkamodell, a szervezeteknek és az egyéneknek egyaránt meg kell tanulniuk: a rugalmasság csak akkor érték, ha mellette megmarad az emberi egyensúly és a kapcsolódás.
Dr. Hollósy-Vadász Gábor PhD; pszichológus, szakpszichológus jelölt
