09/01/2026
⛷️ Amikor a gyógytornász is megsérül – saját példából tanulva
Egy hete síbalesetet szenvedtem Ausztriában.
És ez nem csak egy szakmai poszt, hanem az én történetem.
Új pályarendszer, ismeretlen terep.
Az egyik oldal jeges, buckás, sok emberrel,
a másik könnyen síelhető, lankás..
Mindig mondom a pácienseimnek:
„Első nap könnyű pálya, előkészítés, fokozatosság”.
De most én nem tettem meg.
♨️ Előző nap hosszan termálvízben töltöttem az időt.
Ellazultak az izmok a térdem körül,
de nem adtam vissza nekik aktív stabilitást.
Egy jeges kanyar.
Egy rossz pillanat.
És a hang, amit senki nem akar hallani:
reccs.
Abban a pillanatban tudtam: szalagszakadás.
Amikor nem tudtam ráállni, a fájdalom és a pánik pont olyan erős volt, mint bármely páciensnél.
🧠 Mit tanultam ebből, ami mindenkinek hasznos lehet?
📍 1. Tudás nem véd meg a sérüléstől
A biomechanika és a reflexek néha erősebbek, mint az elmélet.
📍 2. Első nap = felkészítés, nem teljesítmény
Az idegrendszer és az izmok aktiválása kulcsfontosságú, főleg ismeretlen terepen.
📍 3. Termálvíz fellazít, de nem stabilizál
Az izmok ellazultak, de aktív tónus nélkül a térd funkcionálisan sérülékenyebb volt.
📍 4. Sérülés pillanata = tanulás pillanata
Tudtam, mi történt, mit kell tenni – de a félelem és a fájdalom pont ugyanaz, mint bármelyik páciensemnél.
📍 5. Tanulság
✔ Prevenció csökkenti a kockázatot, de nem zárja ki
✔ Regenerációt kövesse aktiválás és fokozatosság
✔ Az első nap célja: felkészítés, nem teljesítmény
Most én is páciens vagyok, és ebből a nézőpontból fogok még hitelesebben segíteni másoknak.
🤍 Ha most sérült vagy, félsz, vagy bizonytalan: nem vagy gyenge. Csak ember.
