
05/09/2024
Hogyan neveljük magunkat olyan szülővé, aki képes nem szorongó felnőttet nevelni a gyermekéből?
Cifra egy cím lett, igaz?! Mivel a helyzet is cifra. Mi mikor nevelődtünk szülővé? Egyáltalán nevelünk vagy példát mutatunk?
A gyermek első hét éve egy hipnotikus állapot. A gyermeki agy sajátossága okán, ők nem gondolkodnak, hanem rögzítenek. Mint egy videó magnó, rögzítenek. Ezért a helyzet valahogy úgy áll, hogy mi szülők törekszünk jól nevelni, a gyerekek meg közben a mintát követik. Ezért szavakkal mondhatunk mi bármit, ha a példa, amit mutatunk nem koherens a szavainkkal, akkor vesztett csatában jártatjuk a szánkat.
A gyerek nem csak a képet, hanem az érzéseket is rögzíti. A jó és a rossz érzéseket is. Rögzíti és át is veszi az érzéseinket. Ezért szoktuk úgy mondani, hogy az érzések „fertőzőek”, ami különösen igaz a félelem és a szorongás esetében. Előfordult már veled is, hogy a párod idegesen ment haza a munkából és akármilyen jó napod volt, azonnal átvetted a feszültségét?
Ha valaki a közelünkben fél, aggódik, akkor mi is hajlamosak leszünk átélni ezeket az érzéseket, ami szintén adaptív, hiszen előkészít minket a harcra, vagy a menekülésre. A gyerekek pont így vannak ezzel. Hogyan tudnánk megtanítani nekik, hogy biztonságban érezzék magukat ebben a világban, biztonsággal merjenek kapcsolódni és nyugodtan merüljenek el egy-egy tevékenységben, ha közben mi magunk éppenséggel tele vagyunk feszültséggel.
Egy sokkal feszültebb térben neveljük gyerekeinket, mint felmenőink. Hatványozottan nagyobb hangsúlyt kéne fektetnünk a saját szorongásunk, állandó feszültségünk feloldására. Ezzel szemben sokan sajnos észre se veszik, hogy milyen feszültségben élnek, ez lett a „normális állapot”. Pedig nem az.
Nem elhatározás kérdése, hogy holnaptól nyugodtabb leszel. Ezt így esélytelen megvalósítani. Egy megfelelő módszer, egy megfelelő eszköz nélkül tehetetlen vagy. Hiába az elhatározás, hiába az igyekezet, sőt hiába a sok remek könyv. Ezektől még nem tudod a szorongásodat áthangolni. Egész egyszerűen, mert nem így működik a szervezetünk.
A bennünk levő feszültséget, az izomfeszültség mérésével megállapíthatjuk. Kétféle feszültség van: az egyik, ami mondjuk úgy az emeléshez, erő kifejtéshez kell, a másik, a készenléti izomfeszültség, ami ahhoz kell, hogy a gravitációban működjön a testünk.
Ma, EMG-vel mért készenléti izomfeszülésünk húszszorosa a szükségesnek!!!
Ilyen feszült térben neveljük a gyerekeinket.
Nem a szorongás eltüntetése a cél, hanem annak megtanítása a gyerekeinknek, hogy hogyan tudják azt kezelni.
Az epigenetika tudománya ma már kimondja, hogy a betegségek 90 százalékáért nem a gének, hanem az életstílusunk és a stressz a felelős! Nem vagy kiszolgáltatva a génjeidnek, ellenben a gondolataiddal tudod aktiválni a génjeidet. Magyarul te teremted meg a saját magad egészségét. Ha elkezdjük edzeni az elménket, akkor nagyon erősek lehetünk a biológiánk irányításában.
Tehát ha azt szeretnéd, hogy gyermeked egészséges, magabiztos felnőtt legyen, akkor első sorban az életbe vetett hitét, biztonságérzetét erősítsd, hogy a most gyerekkorban kialakuló stressz reakciója a lehető legkedvezőbb szinten maradjon a környezeti körülmények ellenére is.
Ehhez viszont először a saját stressz reakciódat, stressz szintedet, szorongásod mértékét kell csökkenteni, mivel gyermeked átveszi, magába szívja, leradarozza, rögzíti az agyában a felé közvetített érzéseket, elsődlegesen a szülőktől. Ezen a ponton már bizonyára érted, hogy mennyire szinte semmit nem ér, amikor a gyereked szemébe nézel és azt mondod „Nyugodj meg!”, hacsak nem Te ebben a pillanatban tényleg egészen nyugodt vagy.
A saját szorongásra való hajlamunk, az ezzel kapcsolatos történetünk nagyban befolyásolja, hogy hogyan fogunk reagálni, ha a gyermekünk szorong. Amikor a gyerekünk szorong, akkor természetes, hogy mi is szorongani kezdünk valamennyire. Ha hajlamosak vagyunk intenzívebben, többször szorongani, akkor a saját gyermekünk szorongása kellemetlen emlékeket idéz fel bennünk, és részben emiatt is arra fogunk törekedni, hogy minél előbb véget vessünk a szorongást okozó helyzetnek. Tehát a gyerek szorongása miatti rossz érzéshez hozzáadódik a saját magunké is. Ez is teljesen természetes, nem tehetünk róla. A kérdés mindig az, hogy mit kezdünk mindezzel.
Érdekes tény, hogy a kutatások azt találták, hogy a szülői túlvédés inkább a szülő saját szorongásszintjével állt kapcsolatban, mint a gyerekével.
Ez abból a szempontból fontos, hogy nem árt tudatosítani magunkban, amennyiben hajlamosak vagyunk túlfélteni, túlóvni a gyermekünket, hogy könnyen elképzelhető, hogy ő nem is szorong annyira, amennyire mi azt feltételezzük. Viszont a túlvédéssel éppen jól megtanítjuk szorongani.
Ha úgy érzed, a saját szorongásod kontrollálhatatlan, vagy annyira átható, hogy az élet más területeire is hatással van, keress segítséget. Ha azt veszed észre, hogy szorongásod kihat az alvásodra, a libidódra, az étvágyadra, nem élvezed a programokat, a szeretteiddel való kapcsolódást, nincs türelmed semmihez és senkihez, gyarapodnak a pszichoszomatikus betegség tünetek, akkor szintén érdemes szakemberhez fordulni.
Ha túl sokat vagy túl intenzíven aggódsz, keress segítséget. Vannak fantasztikus módszerek, amivel ezt pár hét alatt át lehet írni és hosszú távon is életminőségbeli változást érhetsz el. A saját szülői szerepedet, anyaságodat is új dimenzióban élheted meg. És ami még fontosabb: ahogy Te változol, úgy változik a gyermeked is. Nem Őt kell első sorban „megjavítani”, „megváltoztatni”, hanem neked kell változnod. Leadnod egy jó adag stresszt és szorongást, hogy neki megadd az esélyt egy szorongás mentes élethez. Mert itt kezdődik!
A gyerekünk számára azt is lemodellezzük ezzel, hogy az embernek néha vannak problémái, nehéz időszakai, amikor lehet segítséget kérni, és vannak a világban olyan emberek, akik képesek segíteni nekünk. Ha nem állsz készen segítséget kérni, hogyan tanítod meg a gyerekednek, hogy van segítség?! Ha nem vagy képes segítséget kérni, akkor valószínűleg gyerekkorodban azt tanultad meg (vagy rögzítetted), hogy nem érdemes segítséget kérni, mert úgyse kapok. Ez esetben duplán van feladatod a témával.
Hogyan neveljük magunkat olyan szülővé, aki képes nem szorongó felnőttet nevelni a gyermekéből?
A cél, első sorban, hogy szülőként nyugodtak maradjunk, tanuljuk meg az önreguláció folyamatát, hiszen ekkor tudunk segíteni a gyereknek, hogy ők is elsajátítsák mintakövetéssel. Írd át a stresszreakciódat, csökkentsd a szorongás szintedet és tudd, hogyan tudod magad minél gyorsabban megnyugtatni és összerendezni, ha már egyszer összecsaptak a hullámok a fejed felett. Ehhez viszont szükséged lesz egy jó módszerre. Neked van ilyen?
Ha a fentiekkel kapcsolatban felmerült benned bármi kérdés, nyugodtan írj rám Messengeren.