28/05/2025
Ahogy közeledik a nyár, sok korábbi alkotás képe idéződik fel bennem. Így jutott eszembe ez is, talán a víz kékjéről, talán a szobrokon megcsillanó fényről, habár a készítés kiinduló- és végpontja egészen más - és sokkal izgalmasabb - volt.
Olvassátok el!
Ezen a fotón a saját testképpel való munka egy részlete jelenik meg. A szándékosan egy csíkos iskolai füzetlapra nyomtatott, az alkotó által készített régi (egyébként a berlini Museum Insel melletti szoborcsoportról készült) fotóból készülő kollázson a csíkok a test külvilág általi méricskélését, a kislányosból nőivé változó külső centinként való megítélését jelzik, illetve utal a képzelt idealisztikustól eltérést nem engedélyező, kíméletlen külvilágra is.
Ugyanakkor, mire a teljes munka elkészül, az alkotó számára a három figura testtartása válik hangsúlyossá, mintha egy idővonalon lehetne szemlélni őket: a meggörnyedt, idealizálásra és közszemlére ítélt alak fokozatosan nyer önbizalmat, majd válhat a külső ítéletektől függetlenné, szabaddá és önazonossá - a test változásától is elszakadva.
