11/11/2013
"„Üres az a filozófiai beszéd, amely nem gyógyít egyetlen emberi gyötrelmet sem. Épp, ahogy semmi haszna az orvoslásnak, ha nem űzi el a test betegségeit, a filozófiának sincs haszna, ha nem űzi el a lélek szenvedését” – állítja az Epikurosznak tulajdonított mondás. Peter B. Raabe kanadai filozófiai tanácsadó tanulságos példázattal írja körül az akadémiai filozófia mai eltávolodását ettől az elvtől: „Aligha tagadhatnánk, hogy a mai filozófiai állások elsősorban akadémiai jellegűek, szakirányú végzettséget igényelnek. Szókratész orvosi analógiáját erre alkalmazva, ez olyan lenne, mintha azt mondanánk, hogy az orvosláson belül az állások elsősorban akadémiai jellegűek és diplomához kötöttek – a sebészek a következő nemzedékét tanítják arra, hogy a sebészet tanárai legyenek, hogy aztán taníthassák a következő nemzedéket, hogy a sebészet tanáraivá váljanak, s így tovább, néhány hipotetikus tetemen operációkat végezve, hogy elméleteiket illusztrálják, anélkül azonban, hogy sebészi készségeiket arra használnák, hogy élő egyéneket értelmes módon segítsenek szenvedéseik enyhítésében. Az akadémiai filozófia pont ilyen: filozófia professzorok tanítják a következő nemzedéket arra, hogy filozófia professzorokká váljanak, akik aztán a következő nemzedéket tanítják arra, hogy filozófia professzorok legyenek, s így tovább, néhány hipotetikus dilemmát boncolgatva, merész elméleteiket illusztrálandó, ám anélkül, hogy filozófiai készségeiket valaha is arra használnák, hogy másokat értelmes módon segítsenek életük problémáinak kezelésében.”
