01/03/2026
🌳Ne veszítsd el azt, amit szeretsz – a kert mint cél és erőforrás🌿
A kertészkedés sokat ad a lelki egyensúlyomhoz. De aki csinálja – vagy csinálta – tudja, hogy nem mindig könnyű.
Eljött a metszés ideje. Sok fánk csak létráról vagy a fa tetejéről érhető el. Ilyenkor nem elég a jó szándék. Erő kell, hajlékonyság, biztos egyensúly és bátorság is.
Éppen ezért tartom fontosnak – és erre biztatok másokat is –, hogy legyenek céljaink a mozgással kapcsolatban. Ne csak azért tornázzunk, mert „kell”, hanem azért, mert szeretnénk képesek maradni valamire, ami örömet ad.
Csodálatos érzés, amikor észreveszem, hogy gond nélkül felmásztam a fa tetejére. A kezemben a metszőolló és a sebkezelő anyag, alattam a létra vagy az ág, és közben stabilan tartom az egyensúlyom. Jó érzés tudni: képes vagyok rá.
A mai életmód azonban sokszor egyoldalú terhelést jelent. Sokat ülünk, ismétlődő mozdulatokat végzünk, beszűkül a mozgásunk. Ez gyakran csak akkor derül ki, amikor valami számunkra fontos tevékenységet szeretnénk végezni – és hirtelen azt érezzük, már nem megy úgy, mint régen.
Pedig nem kell, hogy így legyen.
A testünk képes alkalmazkodni. Ha rendszeresen átmozgatjuk, erősítjük, figyelünk rá, sok elveszettnek hitt képesség visszaszerezhető. A mozgás nem luxus, hanem befektetés a jövőnkbe.
Ne veszítsük el azokat a tevékenységeket, amelyek kikapcsolnak és feltöltenek.
Számomra a kert ilyen hely. A kertben lelassulok. Nem viszek ki mobiltelefont. Hallom a madarakat, érzem a föld illatát, megérintem a fa kérgét. Valami ősi, természetes kapcsolódás éled fel bennem.
Mintha visszatérnék ahhoz az állapothoz, amikor az ember még szorosabb egységben élt a természettel.
És közben nemcsak a fákat metszem.
Hanem erősítem a testemet, és őrzöm azt az életminőséget, amit nem szeretnék elveszíteni.