29/06/2025
Félelem és döntések
Nem akarok vasárnap délelőtt, amikor mindenki pihenni vágyik ünneprontó hangulatot árasztani, de az jár a fejemben, hogy tévúton jár az emberiség. Gondolom nem mondok újat ezzel.
A természet átalakul és pusztul, a politikusok, akik elvileg a világ bajait kéne, hogy megoldják, mint a gyerekek az oviban, veszekednek a homokozólapátért, a vállalatok és azok tulajdonosai a profitra hajtva figyelmen kívül hagyják az emberi és a természeti hatásokat, még a zöld energia is bűzlik a profitszagtól, a hétköznapi ember meg, kiszolgáltatva a nagyoknak, próbál túlélni, élni vagy jól élni, ha lehet.
Mi itt a hiba?
A hiba a mi készülékünkben van! Egészen pontosan a fejünkben. Nem mindegy, hogy a döntéseinket milyen alapon hozzuk és nem mindegy, hogy a céljainkat, amelyek könnyebbséget kéne hozzanak az életünkbe, egy kis örömöt vagy ne adj Isten boldogságot, milyen áron születnek és milyen úton jönnek létre.
Az emberi természet mélyen gyökerező része, hogy mindig többre vágyik, mint ami van. Sok iskola akarja ezt megváltoztatni, de az elmúlt hatezer évben ez még nem sikerült. Nem is biztos, hogy az a baj, hogy az ember mindig többre vágyik! Nem is ezt kell megváltoztatnunk, hanem azt, hogy amikor valamire vágyunk, hogyan érjük el úgy, hogy a körülöttünk lévő környezet és mi magunk se sérüljünk, károsodjunk vagy pusztuljunk abba bele.
Az első, hogy soha ne hozz döntést félelemből!
Na de már ez hogy van? A legtöbben nagyon is félelem alapon döntenek az életük kérdéseiben. Ha háború tör ki, akkor félelemből arrébb megyek pár országgal, hogy ne engem bombázzanak nyakon. Ha sok a pénzem, akkor olyan dolgokba fektetem, ami miatt azt nem veszítem el. Ha meg nincs pénzem, akkor olyan munkát vállalok el, amitől lesz legalább annyi, hogy a túléléshez éppen elég.
A félelem alapú döntések még a párkapcsolatainkra is igazak. Számos esetben hallom, mivel legtöbb esetben párkapcsolati problémával keresnek meg, hogy ilyen vagy olyan döntést azért hozott meg valaki, mert félt. Mondjuk azért csalta meg a párját, mert félt, hogy már senkinek nem tetszik. Vagy azért műtette meg a mellét, mert félt, hogy már senkinek nem tetszik. Vagy azért maradt egy rossz kapcsolatban évekig vagy tovább, mert félt, hogy már senkinek nem tetszik.
Ez így nincs rendben!
A döntéseinket szeretet alapon kell meghozzuk még akkor is, ha egyébként félünk valamitől. Saját magamon tapasztaltam, hogy a félelemből hozott döntések mindig fájdalmas eredményeket hoztak még akkor is, ha különben az aktuális bajtól sikerült általuk megszabadulni.
Hogyan hozzunk meg mondjuk egy pénzügyi döntést szeretet alapon?
Vagy mit tegyünk, amikor tényleg félünk attól, hogy már nem tetszünk a párunknak?
Vagy hogyan hozzunk meg szeretet alapon egy döntést, ha tényleg félelmetes helyzetben vagyunk?
Természetesen ezek nehéz kérdések. De az elménk a programjai szerint működik. Vagyis úgy fog döntést hozni, ahogy mi neki meghatározzuk. Ha szeretetalapon akarunk dönteni, akkor szeretet alapon fog. Persze ahhoz bátorság kell, hogy szeretetalapon merj dönteni ennyi félelemalapú döntés után, de meg kell próbálni. Eleinte lehet, hogy nem sikerül majd és azt mondod, hogy na ugye, most itt a szar! De aztán tovább próbálod majd és egyszercsak sikerülni fog.
És tapasztalod majd, hogy a szeretetalapú döntések nem hoznak fájdalmas következményeket. Helyette békét, örömöt és mindenki számára előnyös helyzetet teremtenek.
Pénzügyi döntés szeretetalapon? Igen. Figyeld meg, hogy mit szeretnél kezdeni a pénzeddel, ha van belőle bőven! Mi az ami örömet okozna? Nem arra gondolok, hogy feltétlenül el kell verni néhány nagyobb ibizai buliban, hanem arra, hogy lehet olyan dolgokat találni, ami örömet okoz. Pl. van, akinek az arany látványa okoz örömet. Érdemes abba fektetni. Vagy épp egy vállalkozás elindítása. De az is lehet, hogy valami egészen más. A lényeg, hogy szeresd azt, amibe a pénzedet fordítod.
A párkapcsolatokkal könnyebb a helyzet, legalábbis azt hisszük. Szeretetalapon dönteni egy párkapcsolati kérdésben evidensebbnek tűnik. De azért mégsem az, mert nagyon sokszor azt látom, hogy a felek csak azt látják, hogy mit nem akarnak, mit nem szeretnek a másikban és azt nem, hogy mit igen. Legalábbis nem tartják szem előtt. Ha tudom, hogy mit szeretek a másikban, és mit szeretnék én magam, akkor sokkal könnyebb olyan döntéseket hozni, ami elősegíti a kapcsolat működését, mintha ezeket mind nem látom azért mert elvakít az utált dolgok sokasága.
Ha végiggondolod az életed jelen helyzetét, lásd, hogy milyen döntéseid voltak korábban szeretetalapúak és melyek félelem alapúak és nézd meg a következményeket!
És most, amikor újra döntéseket kell hozni, mert hát minden nap kell, akkor lépj ki a félelemalapú döntések világából és hozz döntést szeretet alapon. Mit szeretnél elérni? Hogyan tudnád úgy, hogy minden és mindenki épüljön általa? Figyelj, hogy ne engedj a félelemnek! És mindig tedd mérlegre, hogy ahogy döntenél, abban szeretet van vagy valami más: nyerészkedés, félelem, előnyszerzés, bosszúvágy, stb? Ha igen, ne arra menj!
A másik dolog, ami miatt pusztul a világ az, hogy a céljaink elérését a "cél szentesíti az eszközt" alapon célozzuk meg. Ez azonban egy Machiavellitől eredő beteg mondás az 1500-as évekből, s bár ennek gyakorlata egészen a római korig visszavezethető, mostanra már fel kellene nőnünk annyira, hogy belássuk, hogy ez nem igaz. Semmilyen cél nem szentesíti az eszközt!
Azt hisszük, hogy a céljainkért harcolnunk kell a világgal. De miért is kéne? Ha alaposan megvizsgáljuk magunkat és a világot, rá fogunk jönni, hogy a nagyobb akadályok egy-egy cél eléréhez bennünk és nem a külvilágban vannak. Ez azonban jó hír! Ha bennünk vannak, akkor fel is tudjuk számolni őket! Ehhez semmi más nem kell, csak önismeret, belső munka és bátorság. Bátorság azért kell, mert bármekkora izmokat növeszt valaki, bármekkora vagyonra tesz szert, vagy bármekkora félelem övezi a világban, amikor önmagával szembenéz, össze fog roppanni. Minél keményebbre kovácsolta magát az ember kifelé, annál nagyobbat roppan, amikor a saját bensőjével kell szembenéznie. Pedig az akadályok ott vannak. Nem a világot kell legyőzni, hanem önmagunkat. Ha ezt sikerül megfordítanunk, akkor van egyedül esélyünk arra, hogy megmentsük a világot. Össze kell roppanni és újra kell épülni! Másképpen a világunkat elnyeli majd az önzés és a kizsákmányolás végérvényesen.
Bálint
