28/01/2026
Holnap indulok egy csodaszép helyre. ❤️ Még nehéz átadni magam neki.
Nehéz nem felvenni most a kollektív feszültséget, ami elég jól megy nekem is. Nem kell hozzá sok online felületet pörgetni.
Nem teljesen tudtam még azt kifuttatni, hogy ilyen helyzetben ne érezzek lelkiismeretfurdalást, amikor velem valami jó történik, mással meg pont nem.
Ami érződik, hogy sajnos ennek itt, most valószínű helye van.
Azért, hogy érezzük, már nem működhetnek a régi “bevált“ dolgok.
Az “én” helyett a “mi” korszakának kell következni, és rájönni, hogy ez a kettő sosem volt külön egymástól.
Számomra is mindig újabb és újabb felismerés:
🕉 Felősségvállalás szükséges önmagam és mások iránt.
🕉Észrevenni, hogy a probléma részese vagyok, hogy nem fordíthatom már el a fejem, hogy ez nem is velem történik.
Felelősségvállalástól gyakran félünk, mert azt gondoljuk nincs akkora ráhatásunk a közösre, mert az melósabb. Tényleg az…
De a jelentéktelennek gondolt kis lépéseknek óriási szerepe van. Akár ennek a pár mondatnak, hogy valami bekapcsoljon.
A felelősségvállalás először magamnál és a mikrokörnyezetünkkel indul. A már unott, félve leírt szóval: önismerettel.
Ha dolgozok azon, hogy először önmagamban, majd a közeli kapcsolatokban képes legyek békét teremteni, ez fog gyűrűzni tovább a világra. Nem könnyű, nekem sem.
De rengeteg segítő eszközünk van –a jóga is ilyen, és sorolhatnám –csak élnünk kell vele….
Kitartóan.
Az illúzióknak menniük kell….
Segítő mantra erre az időszakra:
✨️"A közös feszültség nem azonos velem, mégis tudatosan vállalom a saját részemet. Én is az egész része vagyok.”✨️
Köszönöm🙏
Erika
