03/09/2025
😍
Mézike egyik este meglátta az anyukáját, ahogy csendben ült az ablaknál, és egy piros szívformájú mázfoltot rajzolt a mellkasára. A teste itt-ott meg volt repedve, és finom cukormáz-minták futottak a repedések mentén – mint valami édes varratok.
– Mit csinálsz, anya? – kérdezte Mézike halkan.
Az anyukája rámosolygott, de a szemében volt valami, amit Mézike akkor még nem értett. Nem könny volt, inkább valami mély, halk emlék.
– Begyógyítom a sebeimet, kicsim... hogy neked ne kelljen tovább vinned.
Mézike értetlenül nézett rá.
– Milyen sebeket?
– Azokat, amiket nem látni, csak érezni. Amikor valaki azt mondja neked, hogy nem vagy elég jó. Vagy amikor túl sokáig hallgatsz, miközben belül kiabálnál. Vagy amikor túl sokat mosolyogsz, hogy mások ne sírjanak.
A kis mézeskalács elszomorodott.
– És ezeket... én is megkaphatom?
– Ha nem vigyázol magadra, igen. Ha mindig másokat akarsz boldoggá tenni, de közben elfelejted, hogy neked is van szíved... akkor könnyen megreped. De ha megtanulod szeretni magad, akkor a repedések nem szégyenfoltok lesznek, hanem minták. Emlékek, amikből tanulsz.
Mézike odabújt hozzá.
– De akkor te most már jól vagy?
Az anyuka megsimogatta a fejét.
– Még gyógyulok. De minden nap egy kicsit jobban vagyok. Mert végre érted, miért fontos. És ez meggyógyít belül is.
Aznap este Mézike sokáig nézte a csillagokat. És azt gondolta:
ha egyszer majd ő is megreped, tudni fogja, mit kell tennie.
Mert látta, milyen szépen lehet újramintázni egy szívet – szeretettel, türelemmel, mázzal.
És tudod mit? A repedések között mindig befér egy kis fény.
Tanulság:
A gyógyulás nem attól szép, mert hibátlanná tesz. Hanem mert emlékeztet rá: túlélhető az is, ami egyszer fájt.
És ha te meggyógyítod magad, a gyerekeid már nem viszik tovább a sebeidet. Csak a szeretetedet.
rajongók Fordítsuk meg a sorsunkat Lélek Reform
