18/11/2025
Van abban valami fura báj, amikor az élet egyszerre próbál filozófiai mélységekkel és teljesen hétköznapi pofonokkal tanítani. Néha olyan kérdéseket tesz fel, amik egy fél pszichológusképzést megérnének… aztán a válasz meg ott fekszik előttünk, mint egy elveszett zokni: egyszerű, szemtelenül kézenfekvő és persze eddig is ott volt, csak nem vettük észre. Ahogy Dr. Seuss mondja: “Néha a kérdések bonyolultak, a válaszok pedig egyszerűek.” És hát, ja. Néha a túlgondolás csak extra kalóriaégetés, gyakorlati haszon nélkül.
De itt jön a másik oldal: attól, hogy a válasz egyszerű, még nem biztos, hogy könnyű is. A nagy felismerések nem attól lesznek nagyok, hogy mennyi mindent megértünk, hanem attól, hogy mit kezdünk velük. És ebben tökéletesen cseng össze egy második gondolat: “A nagyszerű emberek nem születnek nagyszerűnek; nagyszerűvé válnak.” Azaz nem a startcsomag számít, hanem az, ahogyan használjuk. A „nagyság” – vagy nevezzük inkább érettségnek, tudatosságnak, tartásnak – nem születési ajándék. Inkább olyan, mint egy jó fa: lassan nő, de erős lesz.
A két gondolat együtt azt mondja: lehet, hogy a megoldás egyszerű, de a megoldássá válás már melósabb ügy. A felismerés pillanata villámgyors; a változás folyamata inkább lassú neon. És ez így teljesen oké. Nem kell instant bölcsességporral meghinteni magunkat. Elég, ha hajlandóak vagyunk nőni – néha apró lépésekkel, néha nagy ugrásokkal, néha meg csak azzal, hogy végre abbahagyjuk a saját életünk túlbonyolítását.
Szóval, ha ma egy bonyolult kérdés feszít, próbáld meg megnézni, nincs-e mögötte egy egyszerű válasz. És ha megvan, akkor ne állj meg a felismerésnél: tedd hozzá a saját növekedésedet. A kettő együtt már elég erő ahhoz, hogy tényleg átmozdítson valamit.
Namaste