Bereczki Enikő, generációs szakértő

13/05/2026

Részt vettem a Szegedi Tudományegyetem Egyetem Ifjúsági Klubjában (JATE Klub) megrendezett kerekasztal-beszélgetésen, ahol a generációk közötti különbségek és találkozások voltak a fókuszban.

A jôhangulatú beszélgetésen Tódor Marina klinikai és mentálhigiéniai, pedagógiai szakpszichológus és Gordon kommunikációs tréner, valamint Dr. Jagodics Balázs, az SZTE Szociál- és Fejlődéspszichológiai Tanszék adjunktusa és tanácsadó szakpszichológusa voltak a beszélgetőtársaim, a moderálást Fercsák Norbert pszichológus végezte.

Az esemény utáni visszajelzések alapján a résztvevők számára nemcsak a szakmai tartalom, hanem a kerekasztal beszélgetés dinamikája és a szakemberek személyes jelenléte is meghatározó élményt jelentett.

Eszembe jutott Herbert W. Marsh oktatáskutatásai alapján, hogy a hallgatói értékelésekben és a tanulási bevonódásban erősen megjelenik az oktató észlelt lelkesedése, érthetősége és hitelessége, és ezek a tényezők szignifikáns összefüggést mutatnak a hallgatói figyelemmel, elégedettséggel és a tanulási élménnyel.

08/05/2026

Csütörtökön az RTL Reggeli tévéműsorban Barabás Évi a fiatalok magányáról kérdezett, de egy rövid, pár perces beszélgetésbe valójában nagyon kevés fér bele abból, mennyire összetett és emberi jelenségről van szó. Ha lett volna még időm, ezeket a gondolatokat is szívesen megosztom.

Furcsa paradoxon, hogy miközben a mai fiatalok folyamatosan kapcsolatban vannak egymással, sokan mégis soha nem érezték magukat ennyire egyedül. Magyarországos -és Európában is -a fiatalok 20-30 %-a magányosnak érzi magát! Épp a napokban mesélte egy huszonéves, hogy összefutott egy régi osztálytársával, és nagyon örült neki. Azt mondta, furcsa élmény volt, mert szinte mindenről tudott már a másik életéből az Instagram-sztorik alapján. Hol jár, mit csinál, mi történt vele. És miközben hallgatta személyesen, legszívesebben azt mondta volna: „tudom”.
Mégsem mondta ezt, mert valójában jólesett újra emberileg hallani a másikat. Azt hiszem, ebben nagyon benne van valami a mai kapcsolatainkból.
Látjuk egymás életét, mégis egyre ritkább a valódi figyelem, a mély beszélgetés és az az érzés, hogy valaki tényleg jelen van velünk.

A közösségi média létrehozott egyfajta „háttérintimitást”: úgy érezzük, kapcsolódunk egymáshoz, miközben sokszor inkább csak információink vannak egymásról. Pedig az emberi kapcsolódás nemcsak szavakból áll. A személyes jelenlétnek biológiai és pszichológiai jelentősége is van: a szemkontaktus, a mimika, a közös tér és az érzelmi ráhangolódás mind olyan dolgok, amelyekre az idegrendszerünk alapvetően épül.
Kutatások szerint az emberi agy számára a kirekesztés nem csak fejben létezik. Azt, hogy kimaradunk, nem kellettünk, vagy egyedül maradunk, az agyunk valódi fájdalomként élheti meg.
Talán ezért ilyen fontos ma a magány kérdése, különösen a fiataloknál. Miközben egy kattintással bárkit elérhetünk, egyre nehezebb megélni a valódi közelséget.

És talán ma nem is az a legnagyobb hiány, hogy nincsenek körülöttünk emberek — hanem az, hogy egyre ritkábban érezzük azt, hogy valaki igazán figyel ránk.

06/05/2026

Holnap, csütörtök délelőtt itt 30 körül az RTL Reggeliben találkozhattok velem, arról fogunk beszélgetni, hogy miért jellemző a fiatalokra annyira az elmagányosodás.

05/05/2026

Találkozzunk szerdán délelőtt Jászberényben

📣 Értsük meg a jövő generációját!

Milyen az Alfa és a Z generáció?
Miben mások, és hogyan tudunk hatékonyan kapcsolódni hozzájuk pedagógusként vagy szülőként? 🤔

👉 Ezekre a kérdésekre is választ ad Bereczki Enikő generációkutató előadása, amelyre szeretettel várunk minden érdeklődőt!

📅 2026. május 6. (10:00)
📍 EKKE Jászberényi Campus – Apponyi terem
🎟️ A részvétel ingyenes!

Egy inspiráló előadás pedagógusoknak, hallgatóknak és szülőknek – mindenkinek, aki szeretné jobban megérteni a mai fiatalokat. 💡

Ne maradj le! 👇

13/04/2026

Az elmúlt hónapokban több országban – például Marokkóban, Nepálban, Madagaszkáron, Peruban, Kenyában, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken – a fiatalok tömegesen vettek részt társadalmi és politikai megmozdulásokban.
Amikor erről korábban a 24.hu-nak és az ATV-nek nyilatkoztam, még magam is óvatosabban értelmeztem a jelenséget, mert a hazai kutatások sokáig inkább apolitikusnak írták le a fiatalokat, de ma már egyre inkább látszik, hogy Magyarországon is megjelent ez a globális hullám, csak sajátos formában: az online tér és az utcai jelenlét együtt formálja a fiatalok politikai aktivitását.

13/04/2026

Ma 17:00-től a Ridikül műsorában izgalmas beszélgetést láthattak a Z és az alfa generációról. Szulák Anrea vendégei: Kiss-Nyári Zoé, Kiss Ernő Zsolt lánya, Kiss Ernő Zsolt színész, műsorvezető, édesapa, valamint Trunkné Dr. Jánosy Zsuzsanna kommunikációs szakértő és édesanya (Trunk Tamás édesanyja) és jómagam.

12/04/2026

Hálás vagyok a mai napért, és bizakodva várom, hogy szebb legyen a holnap – még ha nincsenek is illúzióim, de remélem.

Számomra egy társadalom minősége abban ragadható meg, miként viszonyul azokhoz, akik a leginkább kiszolgáltatott helyzetben élnek: akik önerejükből nem tudják megvédeni magukat, akik otthontalanságban élnek, akik intézményi gondoskodásra szorulnak, vagy akik szülői háttér nélkül nőnek fel.

A felelősség nem lehet puszta szó. A köz javát szolgáló kormányzás erkölcsi mércéje az számomra, hogy képes-e igazságot és védelmet nyújtani azoknak, akik önmagukban erre nem képesek. Ahogy a Zsoltárok könyve is fogalmaz: „Védelmezzétek a nincstelen és az árva ügyét, szolgáltassatok igazságot a nyomorultnak és szegénynek.” (Zsolt 82:3–4).

Egy működő társadalomban az egészségügy biztonságot ad, az oktatás pedig nem újratermeli, hanem csökkenti a különbségeket. A gyermekvédelem nem retorika, hanem következetes, élő felelősség, gyakorlat. Ahogy Beer Miklós gondolata is emlékeztet: az őszinteség, transzparencia önmagában többet ér a képmutatásnál, bármilyen világnézeti keretben jelenjen is meg.

Hiszek abban, hogy a közélet nem óriásplakátos félelemkeltésre, nem manipulációra és nem kényszerre épülhet, hanem bizalomra, elszámoltathatóságra, érdemi gyerekvédelemre és emberi méltóság tiszteletére.
Amikor döntök, ezek az elvek vezetnek.

12/04/2026

Hálás vagyok a mai napért, és bizakodva várom, hogy szebb legyen a holnap – még ha nincsenek is illúzióim, de remélem.

Számomra egy társadalom minősége abban ragadható meg, miként viszonyul azokhoz, akik a leginkább kiszolgáltatott helyzetben élnek: akik önerejükből nem tudják megvédeni magukat, akik otthontalanságban élnek, akik intézményi gondoskodásra szorulnak, vagy akik szülői háttér nélkül nőnek fel.

A felelősség nem lehet puszta szó. A köz javát szolgáló kormányzás erkölcsi mércéje az számomra, hogy képes-e igazságot és védelmet nyújtani azoknak, akik önmagukban erre nem képesek. Ahogy a Zsoltárok könyve is fogalmaz: „Védelmezzétek a nincstelen és az árva ügyét, szolgáltassatok igazságot a nyomorultnak és szegénynek.” (Zsolt 82:3–4)

Egy működő társadalomban az egészségügy biztonságot ad, az oktatás pedig nem újratermeli, hanem csökkenti majd végre a különbségeket. A gyermekvédelem nem retorika, hanem következetes, élő felelősség, gyakorlat.

Hiszek abban, hogy a közélet nem óriásplakátos félelemkeltésre, nem manipulációra és nem kényszerre épülhet, hanem bizalomra, elszámoltathatóságra és emberi méltóságra.
Amikor döntök, ezek az elvek vezetnek.

12/04/2026