05/02/2020
Egy kis történelem azoknak, akiket szintén rabul ejt a századfordulós épületszerkezetek, vasgerendák, falkötő vasak, tégla boltozatok, sok állószékes, kötőgerendás, dúcos fedélszékek, öntöttvas pillérek, függőfolyosók, díszes párkányok, vagyis a polgári házak változatos és egyedi, sokszor kísérletező szerkezeteinek világa.
" A salak mint kitöltő, feltöltő anyag széles körű alkalmazása már az 1800-as évek második felében kezdett elterjedni, leginkább a vasgerendás poroszsüveg boltozattal, mely 1870 és 1935 között a legáltalánosabban használt nehéz, tűzálló és gátló, teherbíró födém lett egész Közép-Európában. Közepes lakóházi terek fölé építették 4,0-6,5 m fesztávon, vasgerendák közötti téglaboltozattal és beton hátkiöntéssel, majd az erre kerülő, gyakran 30-40 cm salakfeltöltéssel, mely a felső síkot vízszintesre hozta. Ezt követte a felső burkolati réteg, szobákban általában a vakpadlóra és párnafákra szegelt csaphornyos parketta. Bár a salak már ekkor is némi aggodalomra adott okot, hiszen tudták, hogy korrodálja a vasgerenda kiálló fejét, ezért csak 2 évig szétteregetve pihentetett, eső által kilúgozott salakot szabadott volna felhasználni, de ezt gyakorlatilag szinte senki nem tartotta be." (Déry)
Szerencsére a gerendák felső nyomott öve amúgy is túlméretezett, így ebből komoly probléma nem adódhatott, mint később a Mátray födém esetében, ahol a szerkezeti vasalás az idő múlásával gyakorlatilag eltűnt a szerkezetből. De a 19. század második felében ezt még nem tudták, hiszen a statika gyerekcipőben járt, egyszerű számítások, empirikus tapasztalatok alapján épültek a födémek. A salakból származó radioaktív sugárzás témája a poroszsüveg- boltozatok térhódításának kezdetén még fel sem merült, hiszen Marie Skłodowska, férjezett nevén Marie Curie a radioaktivitás kétszeres Nobel- díjas kutatója, ekkor még épp csak megszületett, későbbi férje, Pierre Curie fizikus, kémikus, és Henri Becquerel a radioaktivitás felfedezője és mértékegységének névadója is még az iskolapadban ültek. Valójában a radioaktív sugárzás veszélyeit még ők sem sejtették, csupán a jelenséget kutatták, minden védőfelszerelés és elővigyázatosság nélkül. A magas urán tartalmú ajkai kréta-korú barna kőszén bányászata 1865-ben kezdődött.
forrás: Déry Attila, 5 könyv a régi építészetről 4. Terc 2010
kép: https://studiokvarc.hu/fama/146-a-meztelen-igazsag