23/01/2026
"Van egy kiscsoportosunk. Elképesztően rossz. Bármit bárhogy mondasz neki , nem hat... Az alvás pedig egyenesen katasztrófa.. Játszik az alvójával és hangosabb formában suttog, beszél. Simogattam.. egyszer hatott. Azon kívül a rászólás semelyik szituációban sem hat túlzottan, mert nem csinálja és/ vagy visszabeszél, rád nyújtja a nyelvét, stb. Vagy ha ráveszi magát az nagyon sok időbe telik. Mint aki élvezi, hogy mindig rá van szólva..."
Ez egy nagyon tipikus – és nagyon nehéz – helyzet.
Fontos: nem azért érzed magad tehetetlennek, mert rosszul csinálod, hanem mert ez a gyerek valószínűleg már megtanulta, hogy a felnőtt határai puhák, az inger pedig (figyelem!) jutalom.
Írok konkrét, óvodában működő eszközöket, nem elméletet.
Először is: mi történik valójában?
A leírás alapján:
nem a szabályt nem érti, hanem teszteli a határt, a rászólás megerősítés lett („figyelmet kapok”), az alvásnál ingerkereső / kontrollkereső viselkedés van, visszabeszélés, nyelvnyújtás = provokáció, nem dac, otthon nagy eséllyel nincs következménye a viselkedésnek.
Ez NEM „rossz gyerek”, hanem határhiányos + figyelemvezérelt.
Amit NEM érdemes tovább csinálni:
sok magyarázás, ismételt rászólás,
simogatás alvásnál (figyelem!), érzelmi reakció (sóhaj, idegeskedés, szemforgatás), „na most már tényleg hagyd abba” típusú mondatok
Ő ebből él.
MIT lehet csinálni helyette – KONKRÉTAN:
A figyelem újraszabályozása (kulcs!)
Elv:
A rossz viselkedés = minimális reakció
A jó viselkedés = AZONNALI figyelem
Példa alvásnál: ha suttog, mocorog → nem reagálsz, ha 5–10 mp csend van → odalépsz, halkan: „Látom, csendben fekszel. Ez jó.”
Ez nehéz, mert ellenállsz a késztetésnek, de hosszú távon ez hat.
Egyetlen, kőkemény szabály alvásra
Ne sok szabály. EGY.
„Alvásnál a testem nyugodt, a szám csukva.”
Ezt: reggel elmondod, alvás előtt megismétled, NEM vitatod meg,
NEM magyarázod túl.
Ha megszegi: odalépsz, ugyanaz a mondat, semmi más, visszalépsz.
Mint egy robot.
Ez idegesítő neki – pont ezért hat.
Választási illúzió (kontrolligény kezelése): Ő irányítani akar. Add meg, de keretben.
Pl.: „Most lefekszel. A fejed erre vagy arra nézzen?”
„Csendben fekszel. A kezed a takarón vagy alatta?”
Nem az alvásról dönt, hanem a hogyanról.
Következmény – de AZONNAL és kicsiben. Nem büntetés, hanem logikus következmény.
Pl.: játék rongálása → elveszik aznap, hangoskodás alvásnál → kevesebb meserész / nincs simogatás, nyelvnyújtás → figyelem megszűnik, hátat fordítasz
LSem komment, sem prédikáció.
Amit mondasz neki – és amit nem
Nem:
„Miért csinálod?”
„Hányszor mondjam még?”
"Ez csúnya viselkedés”
Igen:
„Most ez a szabály.”
"Ha készen állsz, szólhatsz.”
„Most nem beszélgetünk.”
Minél kevesebb szó, annál jobb.
Fontos szakmai mondat, amit jó, ha elhiszel. Ha egy gyerek élvezi, hogy rászólnak, akkor nem a szabályt, hanem a figyelmet keresi."
📷 Pixabay