02/02/2026
SZENT TEMPLOM... 💝🙏
“Testvérem, az a tisztelet és gondoskodás, amellyel behatolsz egy nőbe, feleljen meg annak a tiszteletnek és gondoskodásnak is, amellyel távozol belőle.
Ez egy olyan lecke, bárcsak korábban megtanultam volna az életemben. Le kellett ülnöm vele, át kellett gondolnom, és gyakorolnom kellett, mert eleinte nem jött természetesen.
Elkezdtem azon gondolkodni, mit is jelent behatolni. Férfiként a legtöbbünk nem ismeri ezt az élményt. A behatolás a maga lényegében azt jelenti, hogy valaki belép beléd – nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg és energetikailag is.
A nők gyakran ezt a szexualitásuk alapvető részeként hordozzák. Számukra ez lehet az élet és a teljesség élménye, ugyanakkor az odaadásé és a sebezhetőségé is.
A nők ezt nemcsak a testükkel teszik, hanem a teljes lényükkel. Amikor beengednek minket ebbe a térbe, valami szentet ajánlanak fel, ami bizalmat igényel.
A teste egy templom; amikor megengedte, hogy belépjek, ezt megtiszteltetésként kezdtem látni.
De őszinte leszek: nem mindig így közelít***em ehhez. Fiatalabb koromban nem gondoltam sokkal tovább a fizikai szinten. A pillanatra koncentráltam, a kapcsolat hevességére, és azt hittem, ez elég.
Nem ért***em meg, milyen felelősséggel jár maga az aktus, és hogy az utána következő viselkedésem milyen hatással lehet rá.
Egy nő, akivel együtt voltam, segített felnyitni a szememet. Miután már egy ideje együtt voltunk, azt mondta: „Közben annyira közel vagy, mintha teljesen velem lennél. De utána… mintha eltűnnél.”
Emlékszem, eleinte védekező lettem, mintha nem érteném, mire gondol, de a szavai velem maradtak.
Amit megosztott velem, azt azóta sok nőtől hallottam vissza. Számukra a behatolás élménye, az, hogy ilyen mélyen megnyílnak, gyakran hagyja őket kitárulkozva, nyers állapotban.
És amikor egy férfi hirtelen „kijelentkezik”, amikor eltűnik a jelenléte, az üresség érzését keltheti bennük – akár azt is, hogy eldobták őket.
Ez akkor nagyon mélyen érintett. Elkezdtem gondolkodni azon, hogyan lépek be, és hogyan lépek ki, és mi a különbség a kettő között. Amikor beléptem, tudtam, hogy gyengédnek kell lennem, időt kell hagynom, és bizalmat kell építenem.
De amikor vége lett, úgy kezeltem, mintha „kész” lenne az egész, ahelyett hogy felismerjem: a távozás is gondoskodást igényel.
Ami segített megváltoztatni a szemléletemet, az az volt, hogy ezt egy szent templom meglátogatásához hasonlítottam. Amikor belépsz egy szent helyre, tisztelettel közelítesz.
Nem rohansz be, és bizony nem rohansz ki sem. Lassan és tudatosan távozol, időt szánva arra, hogy megtiszteld a teret, amelyben jártál.
Ezt gyakorlom most. Az intimitás után jelen maradok. Nem húzódom el azonnal, sem fizikailag, sem érzelmileg. Átölelem, vagy egy ideig közel maradok, hagyva, hogy köztünk az energia leülepedjen.
Nem arról van szó, hogy több kapcsolódást t***etnék, mint ami van. Arról van szó, hogy tisztelem azt a sebezhetőséget, amit megosztanak velem.
Minden férfit, aki ezt olvassa, arra kérném: gondolkodjon el azon, hogyan távozik. Erre ritkán tanítanak meg minket, mégis számít. Az, ahogyan kilépsz, legalább olyan jelentőségteljes lehet, mint az, ahogyan belépsz.
Adj időt magadnak! Tiszteld a bizalmát, a sebezhetőségét és annak szentségét, amit felajánlott! Ez az egyik legfontosabb lecke, amit valaha megtanultam.”
~ Bas Waijers Baumann
Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)
(Dankó Szilviától)
