23/02/2026
📅 Február 23.
REJTÉLYES PARADOXONOK
📖 Ez az AA-ban történő felépülés paradoxona: az erő a teljes vereségből és gyengeségből származik, a régi élet elvesztése egy új élet megtalálásának a feltétele.
(Az AA felnőtt korba lép, 46. old.)
💡 Milyen nagyszerű rejtélyek a paradoxonok! Nem írhatók le matematikailag, de ha felismerjük és elfogadjuk őket, megerősítenek valami olyat az univerzumban, ami túl van az emberi logikán. Amikor szembesülök a félelemmel, bátorságot kapok; amikor egy sorstársamat támogatom, megnő bennem az önszeretet képessége; amikor elfogadom, hogy a fájdalom a növekvő élettapasztalatom része, nagyobb boldogságot érzek; ha ránézek saját sötét oldalamra, új fény vetül rám; ha elfogadom saját sérülékenységemet, és megadom magam a Felsőbb Erőnek, korábban nem tapasztalt kegyelmében részesülök. Amikor méltatlan állapotban bevánszorogtam az AA-ba, semmit nem vártam már az élettől, de itt reményt és méltóságot kaptam. Kész csoda, hogy ennek a programnak az ajándékait csak úgy lehet megtartani, ha tovább adjuk őket.
Mind közül az egyszerű kedvesség önmagunkkal és minden élővel szemben a lehető legnagyobb átalakító erő. Nincs visszacsapása, nincsenek árnyoldalai, és soha nem okoz veszteséget vagy csüggedést. Úgy növeli az ember igazi EREJÉT, hogy ezért semmiféle árat nem kell fizetni, De az efféle kedvesség akkor a legnagyobb EREJŰ, ha nem tesz semmiféle kivételt, és ha nem valamiféle önös jutalom reménye hajtja. Hatása viszont épp oly nagy horderejű, mint amilyen gyengéd.
Egy olyan univerzumban, ahol „hasonló a hasonlót szeret”, s ahol „madarat tolláról, embert barátjáról ismerhetünk meg”, azt vonzzuk magunkhoz, amit kisugárzunk. A következmények olykor egészen váratlanok. Kedvesek vagyunk a liftesfiúhoz, aztán néhány hónap múlva egy idegen siet a segítségünkre az elhagyatott országúton. A megfigyelhető „ez” nem oka a megfigyelhető „annak”. A valóságban a motiváció vagy a viselkedés megváltozása olyan téren hat, amely azután megnöveli a pozitív reakciók valószínűségét. Belső fejlődésünk olyan, mint a bankszámlánkon levő megtakarításunk növelése, azzal a különbséggel, hogy innen nem vehetjük ki tetszésünk szerint azt, amit betettünk. A számlaegyenleggel egy rejtett energiamező rendelkezik, amely megfelelő indítójelre vár, hogy visszatáplálja ezt az ERŐT a mi életünkbe.
(David R. Hawkins: Erő kontra erő, 7. fejezet, 96. oldal)
Hogyan is gyógyulhatnánk ki az életünkben felszínre törő bajokból, ha nem a gyógyulás szempontját tartanánk szem előtt? Nyilvánvaló, mennyire lényeges, hogy egy adott tanítás energiamezejét ismerjük. (Lásd az Isten jelenlétének felfedezése 11. fejezetét.) Ha megbocsátás, együttérzés és megértés szükséges hozzá, akkor a tanításnak 500 fölötti kalibrációs értéken kell lennie, mert a gyógyulás 540-nél kezdődik. (Krisztus tanítása a megbocsátáson alapszik). Amit a világ bűnnek nevez, az nyilvánvalóan valami olyasmi, ami gyógyításra szorul, nem igaz? Olyan gyógyításra, aminek a kalibrációs szintje legalább 540.
Azt kérni az embertől, hogy valami belső dolgot egy negatív energiamezőben hozzon felszínre, csak zavart okozna. Ezért csak akkor biztonságos önvizsgálatot, lélekvizsgálatot és lélektisztítást ajánló spirituális tanítást vagy utat követni, ha energiája pozitív és kalibrációs értéke 540 vagy ennél magasabb. Nyilvánvaló, mennyire veszélyes lehet egy alacsonyabb szintű tanítás: olyan, mintha felfeküdnénk a műtőasztalra, és hagynánk, hogy egy olyan sebész nyissa fel a hasunkat, aki nem képes megoldani azt, amit majd talál. Másodéves orvostanhallgatókat nem engedünk operálni, ezt inkább olyanra bízzuk, akinek ehhez megvan a szükséges képzettsége. Ezeknek az energiamezőknek Erejük van. A test felnyitásához és belsejének vizsgálatához nagy Erő és tudás szükséges.
A tisztulás belső folyamatának kezdetén addig nem tanácsos az önvizsgálat, amíg a tanító, a tanítás és az érintett személy körüli emberek energiamezeje nem éri el legalább az 540-es értéket. Ez az energiamező ugyanis gondoskodó, támogató, megbocsátó, célja pedig a megértés és igazi együttérzés általi gyógyítás. Az ilyen energiamező Istene tehát a szerető Isten, mert a gyógyulás csak a szeret***eljesség által valósul meg, az Ő szeretete pedig feltétel nélküli.
(David R. Hawkins: Gyógyulás és Felépülés, 5. fejezet: Spirituális elsősegély, 148. oldal)
FEBRUÁR 23.
BIZALOM
Eljutottunk oda, hogy megbízzunk az útmutatásban, amely segített nekünk megszabadulni a régi addiktív mintázatoktól. Miután Isten segített nekünk a külső életünk vezetésében, könnyebben megnyíltunk és hajlandóvá váltunk arra is, hogy kiürítsük belső szemetesládánkat és megbízzunk Istenben, hogy vezessen minket befelé tartó utazásunk során. – SLAA Basic Text 79. oldal
Sokáig bántalmazó kapcsolatban éltem, így nagyon nehéz volt megbíznom másokban. Olyannyira, hogy még magamban sem bíztam, hogy egyáltalán ki tudok-e lépni egy abuzív kapcsolatból. Emiatt Istenben sem bíztam, hogy meg tud védeni. Amikor a Tizenkét Lépésen dolgozunk, akkor a felépülési program megmutatja nekünk, hogy bízhatunk Istenben, másokban és magunkban is. A Lépések keresztülvezetnek minket egy belső utazáson. A Negyedik Lépésben papírra vetjük a múlttal kapcsolatos nehezteléseinket. Néha persze jogos volt a haragunk. De remélhetőleg minden szituációban képesek vagyunk meglátni, hogy mi a mi részünk benne. Ez segít abban, hogy a józanságban távoltartsuk magunkat bizonyos helyzetektől és emberektől. Lehet, hogy fájdalmas visszanéznünk, hogy mások hogyan bántottak minket vagy mi hogyan bántottuk magunkat, de ez szükséges ahhoz, hogy új alapokra tudjuk felépíteni a bizalmat, amelyre alapozva már körültekintőbben tudjuk megválasztani a körülöttünk levő embereket és kevesebb hatalmat adunk a szex- és szerelemfüggőségünk kezébe. Isten és az SLAA útmutatásával magunk mögött hagyjuk a társfüggőségünk és szerelmi életünk régi függő mintázatát, amelyben bántalmazó vagy számunkra elérhetetlen emberekbe szerettünk bele és megszabadulhatunk minden olyan személyiséghibánktól, ami miatt megbízhatatlan embernek adtuk oda magunkat.
Bízom magamban, hogy józan tudok maradni a Felsőbb Erőm és az SLAA segítségével.
Február 23.
Üzenetek és üzenetvivők
*„Minden hagyományunk lelki alapja a névtelenség, mindig emlékeztetve minket arra, hogy az elveket helyezzük a személyiségek elé.*
Tizenkettedik Hagyomány
A Tizenkettedik Hagyomány annak fontosságára emlékeztet minket, hogy tegyük „az elveket a személyiségek elé.” Felépülési gyűléseken ezt úgy fejezik ki, hogy „ne lődd le a hírnököt.” Gyakran összekeverjük az üzenetet az üzenet hordozójával, és ellenezünk, amit valaki megoszt egy gyűlésen, mert személyiségbeli konfliktusunk van a beszélő személlyel.
Ha problémáink vannak azzal, amit bizonyos emberek megosztanak a gyűléseken, talán a szponzorunk segítségére lehet szükségünk. Szponzorunk segíthet nekünk inkább arra koncentrálni, hogy mi hangzik el a gyűlésen, mint arra, hogy ki mondja. Szponzorunk a neheztelések megfogalmazásában is segíthet, amik megakadályozhatnak minket abban, hogy elismerjük egy bizonyos személy felépülési tapasztalatának értékét. Meglepő, mennyivel többet tudunk kivenni a gyűlésekből, ha hagyjuk magunkat úgy cselekedni, ahogyan a Tizenkettedik Hagyomány javasolja, inkább a felépülés elveire, mint a személyiségekre koncentrálva.
Csak a mai nap: A mai NA gyűlésen a névtelenség elvét fogom alkalmazni. A felépülés üzenetére fogok koncentrálni, nem pedig az üzenethordozó személyiségére.
Február 23.
Ebben a pillanatban,
józanságot és békét érzek.
Amikor először néztem szembe a 2. Lépéssel, nehezen hittem abban, hogy egy Felsőbb Erő megváltoztathatja az életemet. De láttam életeket, amelyek megváltoztak. Hallgattam az emberek megosztásait az életükről, amely olyan sivár volt, mint az enyém. Mégis úgy tűnt, nekik van valamijük, ami nekem nincs. Eljutottam a hitre, hogy bármi is okozza a változást bennük, az okozhatja ugyanazt a változást bennem is. Eleinte megt***em Felsőbb Erőmnek a 12 Lépéses csoportomat. Ez adta nekem a kezdő lépést. Ahogy múlt az idő, és végig haladtam a 12 Lépésen, kezdtem észrevenni, hogy változom. Elkezdtem hinni egy hatalomban, mely nagyobb nálam - és megtaláltam a lelki békét.