23/05/2026
📅 Május 23.
SPIRITUÁLIS EGÉSZSÉG
📖 Amikor a lelki betegségtől sikerült megszabadulnunk, akkor erősödtünk meg mentálisan és fizikailag is.
(Anonim Alkoholisták, 61. old.)
💡 Mérhetetlen büszkeségem miatt, melyet jól elrejt***em anyagi sikereim és intellektuális képességeim mögé, nehéz tudomásul vennem spirituális betegségemet. Az intelligencia nem összeegyeztethetetlen az alázattal, feltéve, ha az alázatot teszem az első helyre. Modern világunkban a presztízs és a gazdagság nagyon sok ember elsődleges céljává vált. Divatosnak lenni, és jobbnak látszani, mint amilyen valójában vagyok, spirituális betegség. felismerni, és be is ismerni gyengeségemet a spirituális egészség kezdete. A spirituális egészség jele, ha képessé válok Isten segítségét kérni, világosítsa meg elmémet, hogy felismerjem akaratát, és legyen erőm az Ő szándékainak kivitelezéséhez.
Lelki egészségem akkor lesz teljes, ha tudom, minél jobban vagyok, annál inkább rászorulok mások segítségére.
Május 23.
K: Hogyan előzhető meg a spirituális ego kialakulása? Úgy tűnik, mintha minden siker csak táplálná.
V: Értsük meg, hogy nincs olyan entitás, aki a t***ek vagy cselekedetek elkövetője. Nincs cselekvő/én, akit okolhatnánk, vagy akié az érdem. A haladás a tudatminőség folyománya, amely a spirituális akarat jóváhagyásával indul be. A spirituális sugallat lesz a működő energia, ez pedig nem az egóból/énből sugárzik ki.
~ részlet Dr. David R. Hawkins „365 napi elmélkedés A MEGVILÁGOSODÁS ÚTJÁN” című könyvéből, 84. oldal ~
Angyalok lebegnek feletted szeret***eljesen, hogy távol tartsák a bűn valamennyi sötét gondolatát, és megtartsák a fényt ott, ahol megjelent. Lábnyomod felderíti majd a földet, mert bárhová mégy is, a megbocsátás boldogan tart veled. (A csodák tanítása, 26.IX.7.1-2.)
"Carl Jung, a kiváló svájci pszichiáter az ősi mintázatok és jelképek igen gyakori előfordulása alapján feltételezte, hogy létezik egy feneketlen, tudatalatti "tó" - a kollektív tudattalan -, amelyben fajunk minden közös élménye összegyűlik. Úgy is gondolhatunk rá, mint az emberi tudatosság hatalmas, rejtett adatbázisára, amelyben nagy erejű, egyetemes szervező mintázatok működnek. Az ilyen adatbázis, amely az emberi tudat számára valaha elérhető összes információt magába foglalja, elképesztő lehetőségeket kínál, és sokkal, de sokkal több, mint holmi hatalmas adatraktár. Ha meríthetünk mindabból, amit az idők során valahi is megtapasztaltak, akkor képessé valunk arra, hogy gyakorlatilag bármire tudjuk a választ, amint az megkérdezik.
Ebből a közös forrásból származik minden szub- vagy szupraracionális módon, intuíció vagy előérzet, látomás vagy álom, esetleg "szerencsés" találgatás útján szerzett információ. Ez a zsenialitás forrása, az inspiráció kútja, s innen ered a "misztikus" pszichikus tudás is, beleértve az "előérzetet. Talán mondani sem kell, hogy ezt az adatbázist használjuk a kineziológiai teszteléshez is. Azok a gondolkodó emberek, akik képtelenek megbarátkozni a "paranormális" vagy nem racionális tudás fogalmával, általában meghátrálnak, amikor szembetalálják magukat az egyidejűség, az ok-okozati viszony, illetve a tér-idő newtoni fogalmaival logikusan össze nem egyeztethető jelenségekkel. A világegyetem azonban nagyobb, mint ők azt gondolják..."
David R. Hawkins: ERŐ kontra erő, XIX. fejezet, A tudat adatbázisa
"Az ősz folyamán olvasmányaim nagy részét Carl Jung írásai tették ki, mert munkáiban láthatóan megértő és világos magyarázatot találtam sok mindenre, amit magam is megtapasztaltam. A gondolat, hogy az ember tudatalattija nem pusztán elfojtott konfliktusok lerakata lehet, hanem magában rejtheti az egyéni kiteljesülés és jóllét kreatív csíráit, a felszínen tartott engem. Álmaim “transzcendens funkciót” töltöttek be az életemben; úgy éreztem, hogy rajtuk keresztül párbeszédbe elegyedhetek a “Felsőbb Erőmmel”.
Így történt, hogy 1976. december elején fontos álmot kaptam ajándékba. Azon az estén szokás szerint ismét heves sóvárgás és vágyakozás rohamai gyötörtek, amelyet egy újabb kísértés idézett elő, és még az a kín is súlyosbított, hogy láttam, ahogy valaki más aratja le a babérokat ott, ahol régen az “én” felségterületem volt!
Ebben az álomban egy gorillával, a függőségem szimbólumával harcoltam egy nagyon szép és értékes zsebkésért. A gorilla rettentő erős volt, és a markában szorította a kést. Ez a kés addig mindig velem volt, és feldühödtem, amiért ez a vadállat el tudta venni tőlem. Megragadtam a karját, és minden erőmmel igyekeztem szétfeszegetni az ujjait. Az álom véget ért, mielőtt a késemet (az életemet?) visszaszereztem volna, de az a határozott érzés lett rajtam úrrá, hogy az erőfeszítésem sikeres lett volna, mert akár a végsőkig is hajlandó lettem volna elmenni, ha szükséges.
Ebből az álomból úgy léptem ki, hogy teljes mértékben átéreztem a függőséggel való küzdelmem elképesztő szívósságát és erejét. Valójában úgy éreztem, hogy a megvonásban eltértem már egy pontot, ahol elnyertem a választás kegyelmét a sz*****is és szerelmi életemben. Ez az új állapot a függőség csábítása és a személyes autonómiám között zajló hosszas küzdelemből született meg. A mérleg végül a javamra billent, még ha csak apró mértékben is!
Ekkor ráébredtem, hogy küldetésem van. Most, hogy valamiféle választási lehetőség nyílt előttem az aktív szex- és szerelemfüggésemmel kapcsolatban, keresnem kell más embereket, akikkel együtt dolgozhatok, ha növelni szeretném saját esélyemet a felépülésre. Kicsit több mint három hónapja voltam egyedül. Találnom kell másokat, akik ugyanebben a nyomorúságban szenvednek, akikkel beszélgethetek. Éreztem, hogy szabadulásom nem végleges. Tovább kell haladnom előre."
SLAA basic text, 2. fejezet - felépülés a szex és szerelemfüggőséből (részlet)
MÁJUS 23.
IMA
*Egyre mélyülő kapcsolatunk Istennel olyan volt, mint egy stabilizáló tőkesúly a hajónk alján. Nem számít, milyen viharosak a széllökések az élet vizei felett, vagy mennyire emeljük vitorlánkat a szélviharba - korlátozott erőnkön és energiánkon túlmutató elkötelezettségek formájában - , rájöttünk, hogy a tőkesúly alattunk a meditáció és az ima, amik garantálják, hogy nem borulunk fel. Megőrizzük lebegőképességünket az élet óceánján. Túlélhetjük, amit az élet hozzánk vág.* - SLAA Alapszöveg, 100. oldal
Az élet mostanában sok nehézséget hozott elém. Néha az imám a Felsőbb Erőmhöz csak ennyi: „Segíts! Segíts! Segíts!”. Amikor hiszem, hogy az univerzumban valaki más meghallgat, erőt kapok, hogy folytassam. Van reményem, hogy a dolgok megváltoznak. Minden ima végén próbálom mondani, hogy „A Te akaratod legyen meg, ne az enyém”. Ha egy helyzetben inkább a saját akaratomat részesítem előnyben Isten akarata helyett, ennek a mondatnak a kimondása még így is megtart alázatosnak. Rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok Isten, és az a feladatom, hogy a Felsőbb Erő akaratát keresem. A legjobb módja ennek az ima általi válaszok kérése, majd a meditációbeli várakozás és meghallgatás. Betanítottam az agyamat, hogy imáimban köszönetet mondjak Istennek, ahelyett, hogy csak válsághelyzetben fordulnék a Felsőbb Erőhöz. Az ima az életet erősítő - nem csak túlélési - eszköz. Mióta elkezdtem ezt gyakorolni, nem hagyott cserben. Megismétlem, amit a szponzorom mondott: „Isten nem ejti a fejükre az embereket.” A spirituális tapasztalatom óta ezt igaznak találom.
Imádkozom a mai útmutatásért, és hiszem, hogy a Felsőbb Erőm meghallgat.
Május 23.
Jóvátételek és szponzorok
*„Meg akarunk szabadulni a bűntudattól, de ezt nem akarjuk valaki más kárára tenni.”*
Basic Text, 39. o
Nézzünk szembe vele: legtöbben a rombolás nyomait hagytuk magunk után, és mindenkit megkárosítottunk, aki az utunkba került. Néha azokat bántottuk legjobban, akiket legjobban szerettünk. Afelé irányuló erőfeszítésünkben, hogy megtisztítsuk magunkat a bűntudattól, amit a cselekedeteink miatt érzünk, kísértésbe eshetünk, hogy hajmeresztő részletekbe belemenve megosszunk szeretteinkkel olyan dolgokat, amiket jobb nem kimondani. Az ilyen felfedések sok kárt okozhatnak és lehet, hogy kevésbé hasznosak.
A Kilencedik Lépés nem arról szól, hogy könnyítsünk a rossz lelkiismeretünkön; arról szól, hogy felelőséget vállaljunk a sérelmekért, amiket elkövettünk. Amikor a Nyolcadik és Kilencedik Lépésen dolgozunk, a szponzorunk irányítását kellene kérnünk, és olyan módon kell jóvátételt nyújtanunk a sérelmekért, ami miatt nem fogunk még több jóvátétellel tartozni. Nem csak a megbánástól való szabadságra törekszünk – a hibáinktól is meg akarunk szabadulni. Soha többé nem akarunk kárt okozni a szeretteinknek. Egyik módja annak, hogy ne tegyük, az, hogy felelősségteljesen dolgozunk a Kilencedik Lépésen, megvizsgáljuk az indítékainkat, és mielőtt megtennénk a jóvátételeket, amiket tervezünk, megbeszéljük őket szponzorunkkal.
Csak a mai nap: El akarom fogadni a felelősséget t***eimért. Mielőtt jóvátételeket nyújtok, beszélni fogok a szponzorommal.
Május 23.
Ebben a pillanatban,
magamba tekintek.
A tükör, amelyen keresztül mélyen bepillantok az életbe, a lelkem visszatükröződése.
Instabil vágyódás kísér csendesen.
A bizalom és szeretet igényem révén kockázatnak teszem ki magam.
Magamba tekintek és beismerem a titkokat.
A megérzés vezet, hogy bizalommal töltsem meg életem üres lapjait.
Azt választom, hogy a "happy endeket" dédelgetem.