28/02/2026
" A meditáció utolsó lépése a csendben maradás. Ezt a csendet nem lehet leirni, megmagyarázhatatatlan. Ez a csend tárja ki előtttünk az intuitiv tudás kapuját, és válik láthatóvá a tanuló előtt a múlt, a jelen és a jövő." /Szvámi Ráma/
Ma már senki előtt sem titok, hogy a testünk és a tudatunk megfelelő uralása elengedthetetlen tudás, ahhoz hogy egyáltalán létezni tudjunk a Földön. Olyanok a körülmények, hogy az Önismeret nélküli embert csak fújja a szél, mint a falevelet. Az, hogy valamenyire ismerem magam lesz iránytűje életemnek és döntéseimnek!
Hogyan jön mindez a jógához? Mert a teremben mindent "kicsiben" csinálunk, gyakoroljuk az önuralmat közösségben miközben magunkra és befelé is figyelünk. A testhelyzetek (asanak) fogják felhivni figyelmünket a testben (egyébként lélekben is) lévő állapotokra vagyis ahol kicsit húzódik, nem hajlik, netalántán fáj egyből behúzza a tudattalanból a tudatba és érzetként megjelenik. Ez egy fontos dolog mert amire tudatosak leszünk akkor lehet vele dolgozni, előtte nem. A legtöbben amikor megkapják ezeket az érzeteket elkezdik leállitani a légzést és görcsösen akkor is valahogy belepaszirozza magát a testtartásba. Pedig az az a pont ahol ez megjelenik ott a kis kapu hozzád. Ezért a határokat nem egóbol feszegetjük, hanem megengedésből. Ott megállok, és lélegzem! Át lélegzem azt a merevséget, húzódást, vagy kellemetlen érzést! Ez lehet több gyakorlás is de addig nem tudok tovább menni amig nem oldottam ki. Egyszerűen kéri, hogy foglalkozz vele! És amikor foglalkoztál vele, észre fogod venni, hogy tovább is léptél. Szeintem ez egy csodálatos folyamat!
Ez lehet pár hét, hónap ( tapasztalatom szerint egy-egy asanánál év is akár!)
Szoktátok kérdezni: " de mikor leszek már ilyen? vagy olyan?"
Nem mindegy, hogy mikor? Ha belegodolunk az időnek itt nincs is jelentősége.
Csak a gyakorlásnak, a figyelemnek! És amig Magaddal foglalkozol, koncentrálsz majd belecsúszol a meditációba, az óra végén csak az az érzet marad: " Azta ez milyen jó volt!"
Pacsi gyerekek💋