Hipnózis Siófok

22/01/2026

22/01/2026

Túl sok a feszültség?
Túlreagálás. Aggodalom. Fáradtság.
És hiába akarsz változni… belül ugyanaz fut?
A hipnózis terápia segít eljutni a mély okokhoz – és feloldani azt, ami visszahúz.
📍 Budapest | Siófok
📩 Időpont: privát üzenetben vagy telefonon.
✅ Írd meg: „HIPNÓZIS” és megnézzük, mi akadályoz.
Kósa Attila
+36707767937

Kósa Attila - Hipnoterápia Budapesten és Siófokon.

14/01/2026

ERŐSZAK után!?

A munkám során sajnos számtalanszor találkoztam már olyan vendéggel, aki sz*****is erőszak áldozata lett. És minden alkalommal ugyanazt látom: nemcsak a történet fáj, hanem az is, amit az idegrendszer és a lélek ezután évekig cipel, sokszor csendben, láthatatlanul.

❗️ Fontos kimondani azt is, hogy a psziché számára erőszak nem csak az, ami fizikailag durva. Sok nő hordoz magában „mini traumákat” is: amikor nincs kedve, nem akarja igazán, mégis beadja a derekát a párjának, mert „ez a dolga”, mert „ne legyen konfliktus”, mert „így szoktuk”. ❗️

Kívülről ez beleegyezésnek tűnhet, belül viszont a tudatalatti gyakran úgy tárolja: átléptek rajtam. És ebből idővel ugyanúgy kialakulhat szorongás, elutasítás, testből való kikapcsolás, vagy az az érzés, hogy még a saját párunk felé sem vagyunk már biztonságban.

Mi történik belül, amikor valakit sz*****is erőszak ér❓
(Nem, nem „túlreagálás”, és nem „gyengeség”.)

Erről ritkán beszélünk.

👉Mert ciki.
👉Mert fáj.
👉Mert sokan azt gondolják, hogy „Ennyi idő után már túl kéne
lennem rajta.”

A kutatások viszont nagyon egyértelműek. A sz*****is erőszak mélyen belemar az idegrendszerbe, az önképbe, a kapcsolódásainkba. (CSA Centre+1)

Sokan ilyenkor két véglet között hullámoznak:

📌• egyik nap erős vagyok, megyek tovább, mintha mi sem történt
volna,
📌• másik nap összeomlik minden, jön a sírás, a szorongás, a „nem
vagyok normális” érzés.

Az egyik vendégem egyszer így fogalmazta meg:

„Mintha belül egy horrorfilm menne, kívül pedig mosolyognom kéne tovább.”

A sz*****is erőszak után gyakori:

👉• szorongás, pánikszerű félelem, alvásproblémák
👉• visszatérő emlékek, villanások, amikre nem is akarsz gondolni,
mégis betörnek
👉• testből való „kikapcsolás”, mintha kívülről néznéd magad
(disszociáció) (CSA Centre+1)
👉• szégyen, bűntudat, önvád: „biztos én tehetek róla”, „miért nem
szóltam”, „miért nem védekeztem?” (R**e Crisis Scotland+1)

Pedig a kutatások szerint a szégyen és az önvád tipikus trauma-reakció, nem pedig bizonyítéka annak, hogy „valami baj van veled”. (PMC+1)

Sokan még azt sem tudják, hogy az, amikor valaki lebénul, megmerevedik, nem tud kiabálni, nem tud mozdulni a támadás közben, egy természetes túlélési reakció!

Ezt hívják „rape paralysis”-nek / tonikus immobilitásnak. Nem döntés, hanem az agy automatikus vészprogramja. (Wikipedia+1)

És ami tovább rontja:

📌a környezet gyakran nem érti, kérdez, kételkedik, bagatellizál. Ez
az úgynevezett „másodlagos trauma”, amikor a reakciók
legalább annyira fájnak, mint maga az eredeti bántalmazás.
(Wikipedia+1)

Ilyenkor sokszor nem az a kérdés, hogy „miért nem léptem túl rajta”, hanem az, hogy a testem és az idegrendszerem hogyan tanulta meg, hogy nem vagyok biztonságban – és hogyan lehet ezt újra átírni.

Sok terápiás módszer azért nem ér el elég mélyre, mert a trauma nem csak gondolat szinten „marad ott”, hanem reflexekben, érzésekben, ingerekben, emlékekben és automatikus reakciókban.
A hipnózis terápiában például pont ez a fontos: nem erőltetett „újragondolás” történik, hanem biztonságos keretek között lehet hozzáférni azokhoz a belső folyamatokhoz, amik a felszíni tudat alatt futnak.

Nem kell újra átélni mindent, nem kell részletezni, amit nem akarsz. A fókusz sokszor azon van, hogy a tested végre megértse: most már vége van, most már biztonságban vagy.

Mi ebből a legfontosabb üzenet, ha veled is történt ilyen?❗️❓

👉• Nem vagy „túl érzékeny”.
👉• Nem vagy „tönkrement”.

Az érzéseid, hullámzásaid, zavarodottságod nagyon is érthető, emberi és szakmailag ismert reakciók arra, ami veled történt.
Ezek nem annak a bizonyítékai, hogy gyenge vagy. Ezek annak a bizonyítékai, hogy az idegrendszered próbált túlélni valamit, ami soha nem lett volna szabad, hogy megtörténjen.

És igen! Ezzel foglalkozni kell. Nem azért, mert „baj van veled”, hanem azért, mert jogod van ahhoz, hogy ne egy régi erőszak írja a jelenedet.

Ha magadra ismertél bármelyik sorban, teljesen rendben van, ha segítséget kérsz terápiában, hipnózisban, vagy bármilyen biztonságos szakmai térben. Nem kell egyedül cipelned.

https://hipnozisiofok.blogspot.com/2026/01/eroszak-utan.html

💬 Zárógondolatok:

Köszönöm, hogy elolvastad.

Ha a sorok közben megmozdult benned valami, az nem véletlen.
A hipnózis ott kezd dolgozni, ahol már elfáradtál az egyedül cipelésben.

Ahol nem magyarázni kell tovább, hanem végre elengedni azt, ami régóta nyom.

Ha szeretnél még hasonló, valódi történeteket olvasni, olyanokat ahol a változás nem ígéret, hanem belső tapasztalat, akkor kövesd az oldalt.

Ezek a történetek folytatódnak.

Hipnózis ülésre bejelentkezés/érdeklődés:

Kósa Attila
+36707767937

02/01/2026

Amit 2025-ben együtt megéltünk.

Ahogy lezárul egy év, mindig megállok egy pillanatra, és ránézek arra, mi minden történt közben. És ilyenkor egy szó jön fel bennem újra és újra: köszönöm.

Köszönöm a 704 követőt, akik itt vannak, figyelnek, olvasnak, gondolkodnak velem.
Köszönöm azt a rengeteg kérdést, amit mertek feltenni, mert ezekből látom igazán, hogy valódi folyamatok indulnak el bennetek.
Köszönöm, hogy a posztjaimat alkalmanként 500-tól egészen 14 000 emberig olvassátok, és hogy ezek a gondolatok nem csak átfutnak rajtatok, hanem meg is érintenek.

Hálás vagyok azért a több mint 3000 vendégért, aki eddig megfordult nálam és akik bizalmat szavaztak nekem, a munkámnak, és annak a szemléletnek, amit képviselek. Ez számomra nem számadat, hanem felelősség.

2025-ben különösen sok megerősítést kaptam! Mind a négy rendezvényen, ahol önálló, egyórás előadásblokkot tarthattam, rengeteg pozitív visszajelzés érkezett. A beszélgetős előadásokon pedig külön öröm volt látni, mennyire aktívak voltatok nézőként, mennyien mertetek kérdezni, megnyílni, gondolkodni. Így ezekből születtek azok az igazán élő, izgalmas és mély beszélgetések, amik miatt érdemes ezt csinálni.

Külön köszönöm mindazoknak, akik a könyvem megszületéséhez is hozzájárultak akár egy gondolattal, egy történettel, egy biztató mondattal. Ez a folyamat nélkületek nem tartana itt. Remélem hamarosan a könyvespolcokon is megjelenik.

A következő évben is folyamatosan képzem magam, tanulok, fejlődőm, hogy a lehető legszélesebb skálán tudjak segítséget nyújtani. És továbbra is a tőlem megszokott 101%-os odafigyeléssel, emberi jelenléttel és szakmai alázattal fogadok mindenkit, aki bizalmat ad.

Megyek tovább, mert saját utamat járom🙂

Köszönöm, hogy itt vagytok.

Boldog, tudatos, belső mozgásban gazdag új évet kívánok mindenkinek.

28/12/2025

𝗠𝗲𝗻𝗻𝘆𝗶𝗿𝗲 𝘀𝗲́𝗿𝘂̈𝗹𝘁 𝗮 𝗯𝗲𝗹𝘀𝗼̋ 𝗴𝘆𝗲𝗿𝗺𝗲𝗸𝗲𝗱?

𝗟𝗲𝗵𝗲𝘁, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗻𝗲𝗺 𝘁𝗲 𝘃𝗮𝗴𝘆 𝘁𝘂́𝗹 𝗲́𝗿𝘇𝗲́𝗸𝗲𝗻𝘆 – 𝗵𝗮𝗻𝗲𝗺 𝗮 𝗯𝗲𝗹𝘀𝗼̋ 𝗴𝘆𝗲𝗿𝗺𝗲𝗸𝗲𝗱 𝘁𝘂́𝗹 𝗿𝗲́𝗴𝗼́𝘁𝗮 𝗲𝗴𝘆𝗲𝗱𝘂̈𝗹 𝘃𝗮𝗻.

A belső gyermeked ott van a reakcióidban, a határaidban,
és abban is, ahogyan magaddal beszélsz.

Ez a 15 kérdés nem teszt és nem diagnózis.
Csak egy lehetőség arra, hogy őszintén ránézz magadra.

Nem minden sérülés hangos.
Van, ami csendben alakul ki, alkalmazkodásból, hallgatásból, vagy abból, hogy túl korán kellett erősnek lenni.

Ha szeretnéd megtudni, 𝙝𝙤𝙜𝙮𝙖𝙣 𝙩𝙖𝙣𝙪𝙡𝙩 𝙢𝙚𝙜 𝙖 𝙗𝙚𝙡𝙨𝙤̋ 𝙜𝙮𝙚𝙧𝙢𝙚𝙠𝙚𝙙 𝙢𝙪̋𝙠𝙤̈𝙙𝙣𝙞 , menj végig a kérdéseken a saját tempódban.

Pontozás egységes, hogy könnyű legyen:

• 𝗔 = 𝟬 𝗽𝗼𝗻𝘁
• 𝗕 = 𝟭 𝗽𝗼𝗻𝘁
• 𝗖 = 𝟮 𝗽𝗼𝗻𝘁

1. 𝘼𝙢𝙞𝙠𝙤𝙧 𝙫𝙖𝙡𝙖𝙢𝙞 𝙗𝙖́𝙣𝙩, 𝙢𝙚𝙣𝙣𝙮𝙞𝙧𝙚 𝙩𝙪𝙙𝙤𝙙 𝙠𝙞𝙢𝙤𝙣𝙙𝙖𝙣𝙞, 𝙢𝙞𝙩 𝙚́𝙧𝙯𝙚𝙡 𝙫𝙖𝙡𝙤́𝙟𝙖́𝙗𝙖𝙣?
A) Könnyen, természetesen
B) Néha igen, néha inkább elhallgatom
C) Nehezen vagy egyáltalán nem

2. 𝙃𝙖 𝙛𝙚𝙨𝙯𝙪̈𝙡𝙩 𝙫𝙖𝙜𝙮 𝙨𝙯𝙤𝙧𝙤𝙣𝙜𝙤́ 𝙫𝙖𝙜𝙮, 𝙝𝙤𝙜𝙮𝙖𝙣 𝙗𝙖́𝙣𝙨𝙯 𝙢𝙖𝙜𝙖𝙙𝙙𝙖𝙡 𝙞𝙡𝙮𝙚𝙣𝙠𝙤𝙧?
A) Megnyugtatom magam, figyelek magamra
B) Elterelődik a figyelmem, de nem igazán oldódik
C) Kritizálom vagy sürgetem magam, hogy „szedd össze magad”

3. 𝙈𝙚𝙣𝙣𝙮𝙞𝙧𝙚 𝙚́𝙧𝙯𝙚𝙙 𝙖𝙯𝙩, 𝙝𝙤𝙜𝙮 𝙢𝙖́𝙨𝙤𝙠 𝙫𝙖𝙡𝙤́𝙗𝙖𝙣 𝙚́𝙧𝙩𝙚𝙣𝙚𝙠 𝙩𝙚́𝙜𝙚𝙙?
A) Többnyire igen
B) Néha igen, néha nem
C) Gyakran érzem magam félreértettnek

4. 𝙃𝙖 𝙚𝙜𝙮𝙚𝙙𝙪̈𝙡 𝙫𝙖𝙜𝙮, 𝙢𝙞𝙡𝙮𝙚𝙣 𝙚́𝙧𝙯𝙚́𝙨𝙚𝙠 𝙟𝙚𝙡𝙚𝙣𝙣𝙚𝙠 𝙢𝙚𝙜 𝙡𝙚𝙜𝙜𝙮𝙖𝙠𝙧𝙖𝙗𝙗𝙖𝙣?
A) Nyugalom vagy feltöltődés
B) Vegyes érzések
C) Üresség, nyugtalanság vagy szomorúság

5. 𝙈𝙚𝙣𝙣𝙮𝙞𝙧𝙚 𝙚́𝙧𝙯𝙚𝙙 𝙗𝙞𝙯𝙩𝙤𝙣𝙨𝙖́𝙜𝙤𝙨𝙣𝙖𝙠 𝙠𝙞𝙢𝙪𝙩𝙖𝙩𝙣𝙞 𝙖 𝙨𝙚𝙗𝙚𝙯𝙝𝙚𝙩𝙤̋𝙨𝙚́𝙜𝙚𝙙𝙚𝙩 𝙢𝙖́𝙨𝙤𝙠 𝙚𝙡𝙤̋𝙩𝙩?
A) Biztonságosnak érzem
B) Csak bizonyos emberek előtt
C) Inkább elrejtem, mert kockázatosnak érzem

6. 𝙃𝙖 𝙠𝙧𝙞𝙩𝙞𝙠𝙖́𝙩 𝙠𝙖𝙥𝙨𝙯, 𝙢𝙞 𝙖𝙯 𝙚𝙡𝙨𝙤̋ 𝙗𝙚𝙡𝙨𝙤̋ 𝙧𝙚𝙖𝙠𝙘𝙞𝙤́𝙙?
A) Átgondolom, mi igaz belőle
B) Rosszul esik, de túljutok rajta
C) Mélyen megérint, sokáig bennem marad

7. 𝙈𝙚𝙣𝙣𝙮𝙞𝙧𝙚 𝙩𝙪𝙙𝙨𝙯 𝙣𝙚𝙢𝙚𝙩 𝙢𝙤𝙣𝙙𝙖𝙣𝙞, 𝙖𝙢𝙞𝙠𝙤𝙧 𝙫𝙖𝙡𝙖𝙢𝙞𝙧𝙚 𝙣𝙞𝙣𝙘𝙨 𝙠𝙖𝙥𝙖𝙘𝙞𝙩𝙖́𝙨𝙤𝙙?
A) Gond nélkül
B) Néha nehéz
C) Gyakran inkább túlterhelem magam

8. 𝙃𝙖 𝙨𝙚𝙜𝙞́𝙩𝙨𝙚́𝙜𝙧𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙚 𝙨𝙯𝙪̈𝙠𝙨𝙚́𝙜𝙚𝙙, 𝙢𝙞𝙩 𝙩𝙚𝙨𝙯𝙚𝙡?
A) Kérek segítséget
B) Sokáig vívódom rajta
C) Inkább nem kérek, megoldom egyedül

9. 𝙃𝙤𝙜𝙮𝙖𝙣 𝙗𝙚𝙨𝙯𝙚́𝙡𝙨𝙯 𝙢𝙖𝙜𝙖𝙙𝙙𝙖𝙡, 𝙖𝙢𝙞𝙠𝙤𝙧 𝙝𝙞𝙗𝙖́𝙯𝙤𝙡?
A) Megértően, támogatóan
B) Vegyesen
C) Keményen, bántóan

10. 𝙆𝙖𝙥𝙘𝙨𝙤𝙡𝙖𝙩𝙖𝙞𝙙𝙗𝙖𝙣 𝙢𝙚𝙡𝙮𝙞𝙠 𝙞𝙨𝙢𝙚𝙧𝙤̋𝙨 𝙨𝙯𝙖́𝙢𝙤𝙙𝙧𝙖?
A) Kölcsönösség és egyensúly
B) Időnként alkalmazkodás
C) Gyakran én igazodom, háttérbe szorulok

11. 𝙂𝙮𝙚𝙧𝙚𝙠𝙠𝙤𝙧𝙤𝙙𝙗𝙖𝙣 𝙢𝙚𝙣𝙣𝙮𝙞𝙧𝙚 𝙚́𝙧𝙚𝙯𝙩𝙚𝙙, 𝙝𝙤𝙜𝙮 𝙚́𝙧𝙯𝙚𝙡𝙢𝙞𝙡𝙚𝙜 𝙤𝙩𝙩 𝙫𝙖𝙣𝙣𝙖𝙠 𝙢𝙚𝙡𝙡𝙚𝙩𝙩𝙚𝙙?
A) Többnyire jelen voltak
B) Hullámzó volt
C) Gyakran éreztem magam egyedül

12. 𝙑𝙤𝙡𝙩 𝙤𝙡𝙮𝙖𝙣 𝙚́𝙧𝙯𝙚́𝙨𝙚𝙙 𝙜𝙮𝙚𝙧𝙚𝙠𝙠𝙚́𝙣𝙩, 𝙝𝙤𝙜𝙮 „𝙣𝙚𝙢 𝙨𝙯𝙖𝙗𝙖𝙙 𝙩𝙚𝙧𝙝𝙚𝙩 𝙟𝙚𝙡𝙚𝙣𝙩𝙚𝙣𝙞”?
A) Nem igazán
B) Néha
C) Igen, gyakran

13. 𝙀𝙡𝙤̋𝙛𝙤𝙧𝙙𝙪𝙡𝙩, 𝙝𝙤𝙜𝙮 𝙩𝙪́𝙡 𝙠𝙤𝙧𝙖́𝙣 𝙠𝙚𝙡𝙡𝙚𝙩𝙩 „𝙚𝙧𝙤̋𝙨𝙣𝙚𝙠” 𝙫𝙖𝙜𝙮 „𝙛𝙚𝙡𝙣𝙤̋𝙩𝙩𝙣𝙚𝙠” 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙚𝙙?
A) Nem
B) Részben
C) Igen, határozottan

14. 𝙈𝙚́𝙡𝙮𝙚𝙣 𝙗𝙚𝙡𝙪̈𝙡 𝙢𝙚𝙣𝙣𝙮𝙞𝙧𝙚 𝙚́𝙧𝙯𝙚𝙙 𝙖𝙯𝙩, 𝙝𝙤𝙜𝙮 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙝𝙚𝙩𝙤̋ 𝙫𝙖𝙜𝙮 𝙪́𝙜𝙮, 𝙖𝙝𝙤𝙜𝙮 𝙫𝙖𝙜𝙮?
A) Teljesen
B) Nem mindig
C) Gyakran megkérdőjelezem

15. 𝙃𝙖 𝙢𝙖 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙚 𝙚𝙜𝙮 𝙞𝙜𝙚́𝙣𝙮𝙚𝙙 – 𝙛𝙞𝙜𝙮𝙚𝙡𝙚𝙢𝙧𝙚, 𝙩𝙤̈𝙧𝙤̋𝙙𝙚́𝙨𝙧𝙚, 𝙩𝙖́𝙢𝙤𝙜𝙖𝙩𝙖́𝙨𝙧𝙖 –, 𝙢𝙚𝙣𝙣𝙮𝙞𝙧𝙚 𝙚́𝙧𝙯𝙚𝙙 𝙟𝙤𝙜𝙤𝙨𝙣𝙖𝙠?
A) Teljesen jogosnak
B) Néha bűntudattal
C) Inkább lemondok róla

📊 Pontszám:
• 𝟎–𝟕 𝐩𝐨𝐧𝐭 – enyhe érintettség
• 𝟖–𝟏𝟓 𝐩𝐨𝐧𝐭 – közepes belső gyermeki sérülés
• 𝟏𝟔–𝟐𝟑 𝐩𝐨𝐧𝐭 – mélyebb, aktívan ható sérülés
• 𝟐𝟒–𝟑𝟎 𝐩𝐨𝐧𝐭 – folyamatosan aktív sérülés jelenlét

💬 𝐌𝐢𝐭 𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐭 𝐚 𝐩𝐨𝐧𝐭𝐬𝐳𝐚́𝐦𝐨𝐝?

🟢 𝟎–𝟕 𝐩𝐨𝐧𝐭 – „𝐕𝐚𝐥𝐚𝐦𝐢 𝐦𝐞𝐠𝐞́𝐫𝐢𝐧𝐭𝐞𝐭𝐭”

Ebben a tartományban a válaszaid azt mutatják, hogy 𝐯𝐚𝐧 𝐤𝐚𝐩𝐜𝐬𝐨𝐥𝐚𝐭𝐨𝐝 𝐚𝐳 𝐞́𝐫𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐢𝐝𝐝𝐞𝐥 , és több helyzetben képes vagy megnyugtatni, képviselni magad.

A kérdések inkább 𝐠𝐨𝐧𝐝𝐨𝐥𝐚𝐭𝐨𝐤𝐚𝐭 𝐢𝐧𝐝𝐢́𝐭𝐨𝐭𝐭𝐚𝐤 𝐞𝐥, mint mély érzelmi reakciókat. Lehet, hogy volt 1–2 pont, ahol megálltál – de összességében 𝐧𝐞𝐦 𝐛𝐢𝐥𝐥𝐞𝐧𝐭 𝐤𝐢.

👉 Ez a szint gyakran azt jelzi:
𝙫𝙖𝙣 𝙗𝙚𝙡𝙨𝙤̋ 𝙩𝙖𝙧𝙩𝙖́𝙨𝙤𝙙, 𝙚́𝙨 𝙖𝙢𝙞𝙩 𝙘𝙞𝙥𝙚𝙡𝙨𝙯, 𝙖𝙯 𝙠𝙚𝙯𝙚𝙡𝙝𝙚𝙩𝙤̋𝙣𝙚𝙠 𝙚́𝙧𝙯𝙤̋𝙙𝙞𝙠.

🟡 𝟖–𝟏𝟓 𝐩𝐨𝐧𝐭 - „𝙄𝙨𝙢𝙚𝙧𝙤̋𝙨… 𝙩𝙪́𝙡𝙨𝙖́𝙜𝙤𝙨𝙖𝙣 𝙞𝙨”

Itt már több kérdésnél érezhető volt a bizonytalanság vagy belső feszültség. Vannak helyzetek, ahol 𝒏𝒆𝒎 𝒕𝒖𝒅𝒔𝒛 𝒕𝒆𝒍𝒋𝒆𝒔𝒆𝒏 𝒎𝒂𝒈𝒂𝒅𝒆́𝒓𝒕 𝒌𝒊𝒂́𝒍𝒍𝒏𝒊, vagy ahol a belső hangod 𝒏𝒆𝒎 𝒎𝒊𝒏𝒅𝒊𝒈 𝒕𝒂́𝒎𝒐𝒈𝒂𝒕𝒐́.

A minták 𝙣𝙚𝙢 𝙪𝙧𝙖𝙡𝙟𝙖́𝙠 𝙖𝙯 𝙚́𝙡𝙚𝙩𝙚𝙙, de hatással vannak rá.
Valószínűleg gyakran alkalmazkodsz, visszatartod magad,
és csak később veszed észre, hogy elfáradtál.

👉 Ez a pontszám gyakran együtt jár ezzel a mondattal:
𝙀𝙯𝙯𝙚𝙡 𝙢𝙖́𝙧 𝙚𝙜𝙮 𝙞𝙙𝙚𝙟𝙚 𝙙𝙤𝙡𝙜𝙤𝙢 𝙫𝙖𝙣.

🟠 𝟏𝟔–𝟐𝟑 𝐩𝐨𝐧𝐭 – „𝙀𝙯 𝙢𝙖́𝙧 𝙛𝙖́𝙟”

Ebben a tartományban a kérdések 𝙣𝙚𝙢 𝙢𝙖𝙧𝙖𝙙𝙩𝙖𝙠 𝙢𝙚𝙜 𝙛𝙚𝙟𝙗𝙚𝙣.
Több válasz érzelmi emléket, testi érzetet vagy régi helyzeteket hozhatott fel.

Jellemző lehet:

• nehéz nemet mondani
• erős belső kritika
• túl korán jött felelősség
• a saját igények háttérbe szorítása

👉 Ez nem túlérzékenység. Ez annak a jele, hogy a 𝙧𝙚́𝙜𝙞 𝙖𝙡𝙠𝙖𝙡𝙢𝙖𝙯𝙠𝙤𝙙𝙖́𝙨𝙤𝙠 𝙢𝙖 𝙞𝙨 𝙙𝙤𝙡𝙜𝙤𝙯𝙣𝙖𝙠 𝙗𝙚𝙣𝙣𝙚𝙙 és már sok energiát visznek el.

🔴 𝟐𝟒–𝟑𝟎 𝐩𝐨𝐧𝐭 – „𝙉𝙚𝙢 𝙖𝙠𝙖𝙧𝙤𝙢 𝙩𝙤𝙫𝙖́𝙗𝙗 𝙘𝙞𝙥𝙚𝙡𝙣𝙞”

Ez a pontszám általában mély belső fáradtsággal jár. A kérdések valószínűleg pontosan eltaláltak valamit, amit régóta hordozol.

Itt az érzelmi szükségletek gyakran 𝙣𝙚𝙢 𝙠𝙖𝙥𝙩𝙖𝙠 𝙚𝙡𝙚́𝙜 𝙩𝙚𝙧𝙚𝙩:

• gyerekkori magány
• „nem szabad terhet jelenteni” érzése
• korai erősség, túlzott önállóság
• szerethetőség megkérdőjelezése

👉 Ennél a szintnél nem több akarat kell. Hanem 𝙗𝙞𝙯𝙩𝙤𝙣𝙨𝙖́𝙜𝙤𝙨 𝙩𝙚́𝙧, ahol nem kell tovább egyedül vinni mindezt.

📌Bármelyik tartományba is estél tudd, hogy ezek a minták nem akarat kérdései. Az idegrendszer tanulta meg őket és ugyanígy képesek oldódni is, ha biztonságos térben dolgozunk velük.

✨ 𝙀𝙜𝙮 𝙛𝙤𝙣𝙩𝙤𝙨 𝙢𝙤𝙣𝙙𝙖𝙩 𝙖 𝙫𝙚́𝙜𝙚́𝙧𝙚

Akárhol is áll a pontszámod, ha ez a kérdéssor végig vitt, akkor 𝙢𝙖́𝙧 𝙠𝙖𝙥𝙘𝙨𝙤𝙡𝙖𝙩𝙗𝙖 𝙡𝙚́𝙥𝙩𝙚́𝙡 𝙖 𝙗𝙚𝙡𝙨𝙤̋ 𝙜𝙮𝙚𝙧𝙢𝙚𝙠𝙚𝙙𝙙𝙚𝙡.

És ez mindig az első lépés.

(𝑬𝒛 𝒂 𝒌𝒆́𝒓𝒅𝒆́𝒔𝒔𝒐𝒓 𝒏𝒆𝒎 𝒅𝒊𝒂𝒈𝒏𝒐́𝒛𝒊𝒔. 𝑯𝒂𝒏𝒆𝒎 𝒆𝒈𝒚 𝒑𝒊𝒍𝒍𝒂𝒏𝒂𝒕𝒌𝒆́𝒑 𝒂𝒓𝒓𝒐́𝒍, 𝒉𝒐𝒈𝒚𝒂𝒏 𝒕𝒂𝒏𝒖𝒍𝒕 𝒎𝒆𝒈 𝒂𝒛 𝒊𝒅𝒆𝒈𝒓𝒆𝒏𝒅𝒔𝒛𝒆𝒓𝒆𝒅 𝒎𝒖̋𝒌𝒐̈𝒅𝒏𝒊.)

Ha a kérdések közben azt érezted, hogy nem csak gondolatok, hanem 𝙚́𝙧𝙯𝙚́𝙨𝙚𝙠 𝙞𝙨 𝙢𝙚𝙜𝙢𝙤𝙯𝙙𝙪𝙡𝙩𝙖𝙠, az nem véletlen.

Sok mindent lehet fejben megérteni. De, ami igazán mélyen hat ránk, az gyakran 𝙖 𝙩𝙪𝙙𝙖𝙩𝙖𝙡𝙖𝙩𝙩𝙞 𝙨𝙯𝙞𝙣𝙩𝙟𝙚́𝙣 𝙧𝙤̈𝙜𝙯𝙪̈𝙡𝙩.

A hipnózis ott kezd el dolgozni, ahol a szavak már nem elegendők. Biztonságban, a saját tempódban, belső erőforrásokra támaszkodva.

Ha szeretnéd, hogy ezek a felismerések 𝒏𝒆 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒎𝒆𝒈𝒆́𝒓𝒊𝒏𝒕𝒔𝒆𝒏𝒆𝒌, 𝒉𝒂𝒏𝒆𝒎 𝒐𝒍𝒅𝒐́𝒅𝒏𝒊 𝒊𝒔 𝒌𝒆𝒛𝒅𝒋𝒆𝒏𝒆𝒌 és megoldódjanak, akkor itt tudsz továbbmenni.

A belső gyermeked nem hibás, és nem elromlott. Csak túl sokáig próbált egyedül boldogulni.

A felismerés az első lépés. A változás ott kezdődik, ahol már nem kell mindent egyedül vinni.

Ha úgy érzed, ez a poszt megszólított, oszd meg nyugodtan mert lehet, hogy valaki másnak pont most ad egy fontos felismerést önmaga megismerése felé.

💬 𝙕𝙖́𝙧𝙤́𝙜𝙤𝙣𝙙𝙤𝙡𝙖𝙩𝙤𝙠:

Köszönöm, hogy elolvastad.
Ha a sorok közben megmozdult benned valami, az nem véletlen.

A hipnózis ott kezd dolgozni, ahol már elfáradtál az egyedül cipelésben.

Ahol nem magyarázni kell tovább, hanem végre elengedni azt, ami régóta nyom.

Ha szeretnél még hasonló, valódi történeteket olvasni, olyanokat, ahol a változás nem ígéret, hanem belső tapasztalat, akkor kövesd az oldalt.

Ezek a történetek folytatódnak.

Hipnózis ülésre bejelentkezés/érdeklődés vagy ha lennének kérdéseid:

Kósa Attila
+36707767937

22/12/2025

Nem egymással van baj!

Nem számít, hogy most egyedül vagy párban vagy. A belső terheid ugyanúgy hatnak rád, a kapcsolataidra, a döntéseidre, az életed ritmusára. Amikor ezek a régi lenyomatok oldódni kezdenek, nem csak „jobb társ” leszel, hanem jobban leszel önmagaddal is.

És innen már másképp lehet jelen lenni nőként, férfiként, társaként, szülőként.

Ez a munka nem arról szól, hogy megjavítsuk a másikat.
Hanem arról, hogy le tudjuk tenni azt, ami már nem szolgál,
és egy könnyebb, őszintébb, élhetőbb életritmus felé mozduljunk el egyedül is, együtt is.

Amikor két ember együtt él, mégis külön irányba halad. Egyre gyakrabban találkozom ezzel a helyzettel a munkám során. Férfi és nő együtt élnek. Van közös múltjuk, sokszor közös gyermekük, közös mindennapjaik.

És mégis… mintha két külön pályán mozognának.

Nem vitában. Nem feltétlenül konfliktusban. Hanem finom, lassú eltávolodásban.

Mintha mindketten mennének a saját útjukon, csak éppen nem egymás mellett, hanem egymástól elfelé.

És fontos kimondani:

Nem az a cél, hogy ugyanarra az útra kényszerítsük őket.
Nem az a megoldás, hogy egyikük feladja önmagát a kapcsolat kedvéért.
A valódi egyensúly nem az összeolvadásból születik, hanem abból, hogy két külön út képes egymás mellett haladni.

Kéz a kézben. Nem húzva, nem tolva. Hanem figyelve.

Miért borul fel az összhang?

A férfi és a nő ma rengeteg terhet hordoz sokszor anélkül, hogy tudna róla.

Nem csak a saját történetét. Hanem családi mintákat, kimondatlan elvárásokat, generációkon átörökített feszültségeket.

A nő gyakran túl sokat visz. Érzelmileg, mentálisan, felelősségben. A férfi pedig vagy visszalép ebből, vagy túltolja az irányítást.

Így alakul ki az a láthatatlan diszharmónia, ahol:

• a nő nem érzi, hogy valóban mellette állnak
• a férfi nem érzi, hogy bíznak benne

És egyik sem rossz szándékból történik. Egyszerűen elveszik az egymásra hangoltság.

Amit valójában mindketten keresnek:

A nő nem irányítót keres.
És nem is passzív társat.

A férfi nem alárendelt szerepre vágyik.
És nem is hatalmi fölényre.

Mindketten kapcsolódni szeretnének.

Olyan térben, ahol:

• lehet dönteni, de lehet kérdezni is
• van irány, de van rugalmasság
• van erő, de van érzékenység
• van önállóság, de van közös ritmus

Ez az a pont, ahol a kapcsolat nem egymás ellenében működik, hanem egymás mellett.

Miért fontos ez most?

Azért írom ezt le így, mert hipnózis-terapeutaként egyre nagyobb hangsúlyt kap a munkámban a párkapcsolati dinamika. Nem tanácsadás szinten. Nem „ki mit csináljon másképp” módon.

Hanem mélyebb szinten.

Ott, ahol a test emlékezik. A tudatalatti reagál. És a kapcsolatban megjelenik mindaz, amit külön-külön még nem rendeztek magukban.

Amikor ezeken a rétegeken elkezd oldódni a feszültség, akkor történik meg az, amit kívülről sokan „csodának” látnak:

– több türelem
– kevesebb harc
– több megértés
– kevesebb védekezés

Nem azért, mert a másik megváltozott. Hanem mert az összhang visszatért.

Nem közös útra terelés. Hanem közös jelenlét.

A cél nem az, hogy a férfi és a nő ugyanúgy gondolkodjon. Nem az, hogy mindig egyetértsenek. És főleg nem az, hogy feladják önmagukat.

Hanem az, hogy:

•a férfi meg tudjon maradni a saját erejében úgy, hogy közben kapcsolódik

•a nő meg tudjon maradni a saját érzékenységében úgy, hogy közben biztonságban van

Ez az a finom egyensúly, ahol a kapcsolat nem húz vissza, hanem megtart.

HISZEN!!!

A férfi és a nő nem egymás problémája. És nem egymás megoldása. De egymás tükrei. Amikor ez a tükör nem harcot mutat, hanem együtt haladást, akkor a kapcsolat nem teher lesz, hanem erőforrás. És ez nem elmélet. Ez egy olyan állapot, ami újra és újra megteremthető, ha van rá figyelem, tér és belső munka.

https://hipnozisiofok.blogspot.com/2025/12/nem-egymassal-van-baj.html

💬 Zárógondolatok:

Köszönöm, hogy elolvastad.
Ha a sorok közben megmozdult benned valami, az nem véletlen.
A hipnózis ott kezd dolgozni, ahol már elfáradtál az egyedül cipelésben.

Ahol nem magyarázni kell tovább, hanem végre elengedni azt, ami régóta nyom.

Ha szeretnél még hasonló, valódi történeteket olvasni olyanokat, ahol a változás nem ígéret, hanem belső tapasztalat kövesd az oldalt.

Ezek a történetek folytatódnak.

Hipnózis ülésre bejelentkezés/érdeklődés:

Kósa Attila
+36707767937

16/12/2025

Ha nem akarsz önként belerúgni magadba minden egyes nap,
akkor ideje kidobni ezeket az életedből.

Mert:
📌a szorongás nem a személyiséged része.
📌az önvád nem erény.
📌a rágódás nem megoldás.

👉A hipnózis ott kezd dolgozni, ahol ezek végre lekerülnek rólad.

👉Mert amit nem tudsz letenni ébren, azt a tudatalattidban kell
elengedni.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Ha a sorok közben megmozdult benned valami, az nem véletlen.
A hipnózis ott kezd dolgozni, ahol már elfáradtál az egyedül cipelésben.

Ahol nem magyarázni kell tovább, hanem végre elengedni azt, ami régóta nyom.
Ha szeretnél még hasonló, valódi történeteket olvasni olyanokat, ahol a változás nem ígéret, hanem belső tapasztalat, kövesd az oldalt.

Ezek a történetek folytatódnak.

Hipnózis ülésre bejelentkezés/érdeklődés:

Kósa Attila
+36707767937

12/12/2025

PARASZOMNIA

Sziasztok!

Egy vendégem történetét szeretném most megosztani veletek. Őszinte vallomás arról, mi történik akkor, ha a feldolgozatlan fájdalmak az éjszakákban törnek felszínre. És arról is, hogyan lehet ebből kiutat találni.

„Verekedek álmomban…” – egy vallomás!

Nem is gondoltam volna, hogy valaha kiírom ezt, de talán másoknak is ad majd erőt. 39 éves vagyok, és egész életemben rengeteg veszteséget éltem át. Gyerekkoromban elvesztettem embereket, akiket szerettem, elhagytak, akiket közel engedtem magamhoz, és mindig azt éreztem: nincs idő sírni, nincs idő feldolgozni, „menni kell tovább”. Így hát soha nem adtam meg magamnak azt a lehetőséget, hogy kiadjam a fájdalmaimat. Mindig lenyeltem, félretettem, úgy tettem, mintha minden rendben lenne.

De belül nem múlt el. És a testem ezt szépen lassan elkezdte jelezni.

Néhány éve furcsa dolgok kezdtek történni az éjszakáimban. Álmaimban állandóan harcoltam. Kiabáltam, ütöttem, rúgtam. Volt, hogy úgy ébredtem, hogy a takaró a földön hevert, a párnám az ágy másik felén, a férjem meg a kanapén aludt, mert nem bírta mellettem. Eleinte évente csak pár alkalommal fordult elő. Azt hittük, valami rémálom, majd elmúlik.

Aztán elkezdett sűrűsödni. Havi egy alkalom, majd több. És ahogy múlt az idő, egyre hangosabb, egyre erőteljesebb lett. A férjem már sokszor nem tudott mellettem aludni, mert fél éjszaka rugdostam, kiabáltam, hadonásztam. Mondta is nekem: „Ez így nem mehet tovább, nemcsak te nem pihensz, én sem.”

Bevallom őszintén, nagyon szégyelltem magam emiatt. Úgy éreztem, nem vagyok ura önmagamnak. És közben mélyen belül tudtam, hogy mindaz a fájdalom, amit soha nem éltem meg, amit elnyomtam magamban, most valahogy felszínre akar törni, csak éppen nem nappal, hanem álmomban.

A fordulat akkor jött, amikor a férjem egyik munkatársa beszélgetés közben megemlítette, hogy van valaki, akihez ő már eljárt, és neki is sokat segített. Ő ajánlotta Attilát és a hipnózis terápiát. Először persze szkeptikus voltam. Mit tudna segíteni rajtam egy hipnózis? Én sose hittem az ilyen dolgokban. De olyan mélyen voltam, hogy azt éreztem, hogy nincs veszítenivalóm.

Az első alkalom után furcsa nyugalmat éreztem. Mintha valami elindult volna bennem. Nem volt rögtön csoda, nem múlt el minden egy csapásra, de ahogy újra és újra mentem, és elkezdtem dolgozni a bennem rekedt fájdalmakon, egyszerűen elkezdett oldódni valami. Attila olyan dolgokat segített felszínre hozni és elengedni, amiket én már rég eltemettem magamban. Néha nehéz volt, mert szembenézni a múltammal sosem volt könnyű. De ott, abban a biztonságos folyamatban mégis meg mertem tenni.

És ami a legfontosabb, hogy az éjszakáim is megváltoztak. Először csak enyhült a dolog. Ritkábban fordult elő, hogy éjjel harcoltam. Nem volt már hetente többször. Aztán észrevettük, hogy hetek telnek el teljesen nyugodtan. Nem ébredtem fel kiabálva, nem ütöttem a levegőt, nem rúgtam a takarót. A férjem először félve mondta: „Figyelj, mostanában nem verekedsz álmodban”, mintha maga sem hinné el.

Mára ott tartok, hogy este lefekszem, és egyszerűen alszom. Pihenek. Nem küzdök, nem harcolok, nem élem újra a múltam fájdalmait. És a férjem is mellettem tud aludni, nyugodtan, békében. Hatalmas megkönnyebbülés ez mindkettőnknek.

Őszintén mondom, hogy soha nem hittem volna, hogy valaha lecsendesedhetnek az éjszakáim. Hogy lehet még bennem ennyi nyugalom. De most már tudom, hogy lehetséges. És hogy a feldolgozatlan veszteségeket, fájdalmakat nem lehet a végtelenségig eltemetni. Előbb-utóbb utat törnek maguknak. Ha nem nappal, akkor éjjel.

És azt is tudom már, hogy van kiút. Hálás vagyok, hogy rátaláltam erre a lehetőségre, és hogy ma már nem a félelmeim irányítják az álmaimat, hanem végre a nyugalom.

https://hipnozisiofok.blogspot.com/2025/12/paraszomnia.html

Záró gondolatok:

Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a változásnak. Minden ilyen történet emlékeztet arra, hogy a múlt sebei nem kell, hogy az egész életünket meghatározzák.

Hipnózis ülésre bejelentkezés/érdeklődés:

Kósa Attila
+36707767937

09/12/2025

„Amikor valaki leül velem szemben, és azt mondja:

– Attila, minden rendben… csak egy apróságot kéne megoldani.”

Mindig tudom, hogy az „apró dolog” legtöbbször így néz ki belül:
félelem, elfojtott düh, kiborulás, kioltott érzelmek és olyan figurák, akik egy horrorfilmből szabadultak ki, és évek óta az idegrendszered mögötti sötét sarokban laknak.

De most jön a lényeg.

A hipnózis terápia nem arról szól, hogy én megyek be helyetted. Nem arról szól, hogy én harcolok. És pláne nem arról, hogy én „megmentelek”.

A hipnózis terápia arról szól, hogy TE válsz azzá a lovaggá, aki eddig hiányzott az életedből.

Ahogy belépünk a tudatalattiba, valami nagyon furcsa történik. A sok év alatt összegyűjtött félelmek már nem néznek rád olyan fölényesen. A kiborulás már nem olyan hatalmas. Az elfojtott düh már nem olyan kezelhetetlen.

Mert ott állsz velük szemben Páncélban. Karddal. Stabilan.

A hipnózis nem varázslat. Nem csoda. Ez egy visszavétel. Egy visszaemlékezés arra, hogy mennyi erő, tartás és tiszta akarat volt benned már eddig is, csak eltemetve az évtizedek alatt.

Nem én győzöm le a szörnyeidet. Te győződ le őket. Én csak megmutatom, hogy hol vannak.

És tudod mi a legnagyobb ereje az egésznek?

Hogy amikor kijössz a terápiából, már nem a „remélem jobb lesz az életem” érzés van benned, hanem a „meg tudom csinálni, mert már megcsináltam” bizonyossága.

És ez az a pont, ahol az életed elkezd visszarendeződni. Mert végre nem csupaszon állsz a saját félelmeiddel szemben, hanem harcosként.

Ha szeretnéd végre a saját erődből irányítani az életed, és nem a régi félelmek parancsait követni:

Foglalj időpontot.

Megtanítalak úgy használni a saját kardodat, ahogy egy igazi lovag teszi.

NA EZ A HIPNÓZIS TERÁPIA‼️‼️‼️

Hipnózis ülésre bejelentkezés/érdeklődés:

Kósa Attila
+36707767937

27/11/2025

Lépj ki a félelmeidből❗️

Nem kell darabokra hullanod ahhoz, hogy segítséget kérj.
Nem kell összeomlani ahhoz, hogy változtass.

Ha egyszerűen csak eleged van a belső csatákból…
Ha szeretnéd végre érteni, miért érzel úgy, ahogy…
akkor a hipnózis pontosan neked való.

Mert úgy segít elengedni, hogy közben önmagadra találsz.

És ott kezdődik az új életed!

📌Foglalj időpontot, ha készen állsz, mert ITT kezdődik a változás.

Kósa Attila
+36707767937

Kósa Attila - Hipnoterápia Budapesten és Siófokon.

23/11/2025

60.000 követő – és egy kimondatlan igazság

Sziasztok!

Van egy történet, amit egyszerűen nem lehet félvállról venni. Mert nemcsak egy nőről szól, hanem mindannyiunkról. Arról, amikor a külvilág felé erősek vagyunk, de belül viszont darabokra hullunk. Ez a történet most megmutatja, hogyan lehet ebből a mélységből felállni. Ismerjétek meg Anita (kitalált név) történetét:

"A kettős életem béklyója – egy 32 éves nő vallomása"

"Mindig hittem benne, hogy a harmonikus párkapcsolat nem a sors ajándéka, hanem a mindennapi figyelem, gondoskodás és kölcsönös tisztelet gyümölcse. Ez a hit hajtott, amikor hat éve elindítottam a blogomat. Arról írtam, hogyan lehet bizalmon és nyíltságon alapuló kapcsolatot építeni. Arról, hogy bátorság kell ahhoz, hogy kimondjuk, mit érzünk. Arról, hogy a titkok lassan, alattomosan mérgezik a szeretetet. És arról, hogy a kölcsönös bátorítás, támogatás milyen erős kötelék két ember között.

A blog kinőtte magát: 17.000 olvasó, és a Facebook–Instagram közösségemben több mint 60.000 követő. Büszke voltam, hogy a szavaim emberek életét érintik meg. Üzeneteket kaptam, hogy egy-egy bejegyzésem mentett meg kapcsolatokat, adott erőt a folytatáshoz. Ez az érzés felbecsülhetetlen volt. De miközben másokat tanítottam az őszinteségre, én magam hazugságban éltem.

Nem mertem felvállalni a saját vágyaimat a férjem előtt. Féltem, hogy ha kiderül, mit szeretnék, megítél, vagy megváltozik a rólam alkotott képe. Így csendben maradtam. És lassan máshol kerestem meg azt, amit otthon nem mertem kérni.

Eleinte csak egyszer. Aztán újra. És újra.

Minden alkalom után a gyomrom görcsben állt, a mellkasomat szorította a bűntudat. Tudtam, hogy amit teszek, ellentmond mindannak, amit tanítok. Ez volt az én kognitív disszonanciám: kifelé az őszinteség szószólója voltam, befelé pedig egy szerepet játszottam, miközben a valóságomat rejtegettem. A kettős élet lassan felőrölt. A párkapcsolatomban állandó feszültség volt, a munkámban minden egyes új cikk írásakor ott csengett a fejemben egy halk, de éles hang, hogy „Képmutató vagy…”

És mégis maradtam ebben a körforgásban. Mert rettegtem és féltem, hogy ha elmondom az igazat, elveszítem a férjemet. Féltem, hogy a követőim elfordulnak és féltem, hogy összeomlik az, amit évek alatt építettem.

Segítség kellett és szerencsére rátaláltam Kósa Attila hipnózis terápiájára.

Az első alkalommal feszült voltam, mintha a testem minden izma védekezne. Nem tudtam, mi fog történni. De a hipnózis alatt egy olyan biztonságos, ítéletmentes tér nyílt meg, ahol először mertem önmagamnak is kimondani mindent. Attila nem erőltetett semmit, csak vezetett. És én lassan szembenéztem mindazzal, amitől eddig menekültem. Menekültem a félelmeimmel, a szégyenemmel, a kettős életem minden fájdalmas részletével.

Az alkalmak során a bennem lévő állandó feszültség oldódni kezdett. Megértettem, hogy a vágyak és az őszinteség nem zárják ki egymást. Sőt, csak együtt teremthetnek valódi közelséget. Megtanultam úgy beszélni a férjemmel, hogy ne a félelem vezessen, hanem a nyitottság.

A beszélgetéseink először óvatosak voltak, majd egyre mélyebbek. Először furcsa volt, hogy nem titkolózom, hanem kimondom, mi van bennem. De éreztem, hogy minden őszinte mondatunk egy újabb szál, ami összeköt minket.

Ma már nem élek kettős életet. A blogom és az életem újra egy irányba mutat.

A férjemmel a kapcsolatunk mélyebb, tisztább és erősebb, mint valaha. A követőim talán nem tudják, mi változott, de én tudom, hogy most már minden sor mögött ott vagyok én a teljes valómmal.

A legnagyobb tanulság számomra hitelesség volt! Ami nem a hibátlanságban rejlik, hanem abban, hogy van erőnk szembenézni önmagunkkal és merünk változtatni.

Köszönöm!"

💬
Számomra is fantasztikus volt végigmenni Anitával ezen az úton. Látni, ahogy egy ember élete megváltozik, amikor lerakja a hazugságok terhét.
És tudom, hogy ez mindannyiunknak jár. Jár a szabadság, hogy önmagunk lehessünk.

https://hipnozisiofok.blogspot.com/2025/11/60000-koveto-es-egy-kimondatlan-igazsag.html

Hipnózis ülésre bejelentkezés/érdeklődés:

Kósa Attila
+36707767937