15/01/2026
"Gyerekként imádtam a havas telet. A szánkózás volt a mindenem. A klasszikus, retró faszánkó, a csípős hideg, a nevetés, amikor a szüleim futva húztak vagy túl gyorsan csúsztunk le a dombról, és a hó, ami még a kesztyűn keresztül is átfagyasztotta az ujjamat. És persze az első, még szikrázóan porló hóból mindig kaptunk az arcunkba egy mosdásnyit, hogy szépek és üdék maradjunk. Akkor a hó csupa játék volt. Élmény.
Ma felnőtt nőként, kerekesszékben élve ugyanez a hó egészen mást jelent.
Egy frissen hullott hótól vastagon havas járda még lehet romantikus, de pár óra múlva már nem a gyerekkori „igazi tél”, hanem akadály. Egy legyőzhetetlennek tűnő fal. Főleg az – elvileg – átkelőknél, ahova a városi hókotrók feltornyozzák a havat. A kerekek elakadnak, kipörögnek, a szék nem halad. A letaposott, jeges hó csúszik, az egyensúly bizonytalan, minden apró mozdulat kockázat. Egy egyszerű bevásárlás vagy orvosi időpont hirtelen logisztikai hadműveletté válik: vajon takarították már az utat? Lesz-e egyetlen járható szakasz? Segít-e valaki, vagy megint vissza kell fordulnom?
Nem a téllel van bajom. A hó még mindig szép. A baj azzal van, amikor a város megfeledkezik rólunk. Amikor a járdák járhatatlanok, a rámpák, járdaszegélyek vagy néhány esti bulizáskor viccből utcán eltört üveg szilánkjai eltűnnek a hó alatt, és a közlekedés csak azoknak lehetséges, akik két lábon járnak. Persze nekik se egyszerűen.
A fotón a múlt heti első nagyobb hóeséskor kimentem a hivatalba. Kb. 1-esben döcögtem a havon, alattam még ropogott a hó, a hepehupákon kicsit emlékeztetett a gyerekkori szánkózásra. Mosolyogtam rajta. Másnaptól azonban több napos kiszámíthatatlan hófogság. Mától savas-saras latyak. Nem kell messzire menni, de mivel a kerekeket, nem lehet úgy levenni az ajtó előtt, mint egy téli csizmát, mindent "összejárunk" és jöhet a takarítás.
Gyerekként szánkóztam a havon. Felnőttként csak szeretnék átgurulni rajta. Nem luxust kérek. Csak egy olyan világot, ahol a tél mindenkinek élhető marad. Azért így is hálát adtam azoknak a kétkezi hólapátolóknak, akik mínusz sok fokban is hó és jégmentesítettek."
