01/03/2026
Csak Haladóknak!
Sok gondolat kavarog bennem. Az elmúlt hetek, napok eseményei nagyot rajzolnak a világ eddig ismert működésén. Bár tudtuk, készültünk, készülünk a nagy változásra évek óta, most mégis hoz egy ismeretlen, feszítőbb belső érzést bennem.
Az elmúlt napokat családi körben töltöttem. Volt lehetőségem csendesebb órákra is. Nem szoktam figyelni a külső eseményeket, de most valahogy azt éreztem szükséges. Hosszú mantra meditációk, szentírás olvasás, nagy séták, mély beszélgetések mellett, figyeltem a világ történéseit is.
Éjjelente is jelen volt egy furcsa feszült érzés bennem. Nem féltem, nem aggódtam. Talán inkább úgy mondanám, megértettem vagy megéreztem, ami most történik, úgy írja át az eddigi életünket, ami nem visszafordítható, nem megállítható, történik, és nem lesz könnyű.
Már most sem az.
Egyik este légvédelmi szirénapróba volt. Aztán egy másik este hadgyakorlat hangjai hallatszottak. Mindez Bécs mellett. Figyeltem magam. Rendkívül fókuszált lettem. Vettem egy mély levegőt és a lelkem meghajolt Isten akarata előtt. Egyfajta szomorúság költözött a szívembe.
Sok éve mondom, nem tanultunk a leckékből. Volt bőven pedig, mondjuk úgy 2008-tól egyre erőteljesebben.
Még mindig a lélek az utolsó a sorban. Még mindig sokan hiszik, hogy a béke meditáció elég lesz. Hát nem lesz. Sok helyen olvastam ma, imádkozzunk. Tegyük, mert a “repülő zuhan”, és zuhanó repülőn nincs ateista, ezt tudjuk. Már nem lesz elég.
Ahogy a mi teremtjük a valóságunkat című epizód is lassan véget ér…
Talán az sem lenne baj, ha a spirituális tudással rendelkező tanítók, guruk is megértenék ezt végre és nem erre irányulnának a tanfolyamok, terápiák.
Vissza kellene találnunk sos a belső úthoz. Ha lehetne extrém sebességgel felismerni az önzőségeinket, elengedni az elvárásainkat. Legfőképp Isten felé, hogy a manifesztációs listáinkról a százezredik csoda kívánságunkat teljesítse, mert q…ra megérdemeljük. Hisz jár nekünk, és mert mi teremtjük a valóságunkat.
Teremtettük. Itt van mindenestől. Persze az ok-okozat, hatás-visszahatás annyira nem tetszik nekünk…
Fel kellene ébredni, extrém gyorsan!
Megérteni, hogy ami történik kint, az bent is megtörtént. Mert a hamis egó le tudta győzni a lelki intelligenciát.
És legyőzi minden egyes nap. Minden pillanatban, amikor azt mondod: “nekem ne mondja meg senki”, “majd én tudom”, “megérdemlem”, “ ezt én teremtettem”… és a sor hosszú…
Alázat. Meghajlás. Jóvátétel. Szolgálat. Elfogadás. Önmunka. Szerénység. Csendesség. Kapcsolat. Együttműködés. Odafigyelés.
Megtalálni, hogy hol vagy te Igaz. Megérteni, hogy amiért jöttél, az nem az, amit eddig gondoltál és több kevesebb sikerrel vagy sikertelenséggel az anyagi világban megvalósítottál. Nem ez a test vagy. Örökké való lélek vagy, ebben a testben. És ez a lélek fuldoklik. Nem csak a tiéd, néhány milliárd másik lélekkel együtt…
Hogy a kegyelmi időszak tart-e még?
Nem hiszem.
Táncolunk tovább…
