07/04/2026
„Mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot.”
Állj meg egy pillanatra a görgetéssel!
Válaszolj gyorsan magadban ezekre a kérdésekre:
▪️ Bántottak valaha fizikailag? Érzelmileg?
▪️ Van/volt függő családtagod, hozzátartozód? (a munkafüggőség, a szektaszerű vallásosság vagy politikai nézetek, vagy sport iránti extrém, impulzív rajongás is a szenvedélybetegség egy kategóriája)
▪️ Van/ volt részed fizikai, érzelmi elhanyagolásban?
▪️ El kellett nyomnod az alapvető érzelmi vagy fizikai igényeidet?
▪️ Volt részed szavakkal verésben, becsmérlésben, lenézésben, kritikában? Csenddel verésben?
▪️ Molesztáltak szexuálisan? Láttál szexuálisan illetlen dolgokat, vagy belesodródtál akaratlanul?
▪️ Tudsz olyanról a családban, aki olyan dolgokat követett el, amiért egy normális világban számonkérés, büntetés vagy szabadságvesztés járna?
▪️ Ha te nem vagy érintett az összes felsorolt ártalmas tapasztalatokban, tudsz arról, hogy a szüleiddel ezek bármelyike megtörtént?
❗Ezek a feldolgozatlan családtörténeti élmények fogják meghatározni a jelenben a testi egészségedet, az érzelmi- és párkapcsolati működésedet, a hitedet, a vallásodat, a világképedet, az önbecsülésedet, az anyagi helyzetedet és azt, hogy mit adsz tovább a gyermekeidnek, akár akarod, akár nem.
Évek óta kerestem a választ arra, hogy van-e önismereti magyarázat a hazánkban kialakult érzelmi, mentális, kommunikációs és politikai helyzetre?
/Régóta írok a körülöttünk lévő jelenségek okairól és lélektanáról:
Nemzetünk kollektív tudata
https://www.facebook.com/share/p/1SHusQaHeU/
Politika, vallás vagy mentális zavar
https://www.facebook.com/share/p/1Z8imjasBw/
Ne legyél béka a lábosban!
https://www.facebook.com/share/p/1B6Ck8rBhS/
Önként és dalolva az enyészet felé
https://www.facebook.com/share/p/1YiLBPWHRz/
Sokan értetlenül állnak a jelenséggel szemben: gyűlölködés, alpári, mondhatni kocsmai szintű párbeszéd, széthúzás, agresszió, hazaárulózás stb.
Egy régi mondás szerint onnan lehet tudni, hogy milyen beteg érkezett a pszichiátriára, hogy mit vált ki az ápolószemélyzetből és a betegtársakból.
A borderline kikészíti a többieket, mert hol rajong, hol pedig megvet és utál. Egy skizofréntől sokszor félnek, őrültnek tartják, egy nárcisztikus pedig addig manipulál, míg összeveszejti, összeugrasztja a környezetét.
A szakirodalom és az internet tele van olyan tartalmakkal, ahol a toxikus kapcsolatokban élő emberek figyelmét felhívják azokra a veszélyes testi- és életvezetési tünetekre, amit a mérgező személy(ek)hez való kötődés, lojalitás okoz.
Röviden összefoglalva, onnan tudhatod, hogy mérgező kapcsolatban vagy, hogy rövidesen fizikailag leépülsz, érzelmileg kiürülsz, anyagilag pedig elképzelhető, hogy kiszolgáltatott leszel.
Mi van akkor, ha egy család, egy közösség vagy egy párt pontosan olyan dinamikák mentén működik, mint a nárcisztikus személyiségzavar?
A sör nem pia, a medve nem játék, a személyiségzavar nem rossz tulajdonság, vagy tökéletlenség.
A személyiségzavar olyan tartós, kognitív, érzelmi és viselkedési szélsőségekkel járó mentális állapot, amelyek nehezítik /ellehetetlenítik a normális mindennapi működést, kapcsolatokat. A feszültség forrása maga az érintett, de a következményeket, az állapot hatását a környezete „hordja ki”, szenvedi el. Tehát olyan, mintha a nagyapád romlott kaját evett volna, és neked menne a hasad.
A nárcizmus pedig egy konkrétan körvonalazható, felismerhető kóros állapot. Amikor valaki:
- grandiozitás-üzemanyaggal működik: felértékeli és eltúlozza saját és eredményeinek jelentőségét
- különlegesnek gondolja magát
- sokszor paranoid, üldöztetéses téves eszméi vannak, bizalmatlan, ellenségképet gyárt
- sokszor pedig lelkesült, szenvedélyes és magával ragadó, elsodró
- manipulatív,
- nem képes empátiára,
- kihasznál másokat,
- karizmatikus, ezért könnyen épít rajongótábort
- érzékeny a kritikára, sokszor meg is torolja
- nem képes önreflexióra, belátásra
- külső forrású személyiség: mások rajongásából táplálkozik, vétségeit képtelen elismerni, eltussolja, a felelősséget mindig másra hárítja,
- szűk kommunikációs mozgástér, mindig „felteszi ugyanazt a lemezt”
Ismerős ez a profil? Ismersz olyat, olyanokat, akik a felsorolt kritériumrendszernek megfelelnek?
Szerintem a politika már réges régen nem a politikáról szól hazánkban, hanem egy hosszú ideje bevésődött diszfunkcionális pszichológiai működésről.
Magyarországon több generációra visszamenőleg a diszfunkcionális a normális.
Míg egy tiszteleten és szereteten, biztonságos kötődésen alapuló kapcsolati rendszerben a fizikai és érzelmi szükségletetek kielégítése alap, úgy egy diszfunkcionális közegben ez szóba sem jöhet.
Lélektani törvényszerűség, hogy egy gyerek, akármilyen is az elsődleges gondozója, feltétel nélkül kötődni fog hozzá. Hiszen így sokkal nagyobb a túlélési esélye, mint egyedül. Az evolúció elintézte, hogy mindenáron kapcsolódni akarjon a gyermek. Ez túlélési szempontból ugyan hasznos – azonban nagyon nagy lélektani ára van: ragaszkodni fog a gyermek a bántalmazójához, akitől a létezése is függ.
Felnőtt korban pedig olyan emberekhez fog ragaszkodni, akik bántják. Hiszen ez az ismerős. A diszfunkcionális családok hasonlóan működnek lélektani mozgatórugóikat tekintve, mint a maffia vagy a szekták.
13 éve önismereti szakemberként dolgozom. Többezer egyéni konzultáció és többszáz csoport- és képzési folyamat és gyógyulástörténet van mögöttem. Drámaszemléletű módszerrel kísérem a hozzám fordulókat: azaz a testi- és életvezetési tüneteket tereptárgyakkal (pl. párnák) jelenítjük meg egy szőnyeggel jelölt játéktérben.
Évek távlatában amire legelőször felfigyeltem az az volt, hogy szinte mindegy, hogy milyen tünettel vagy problémával érkeztek a klienseim, rövidesen kiderült: a legtöbben diszfunkcionális családban nőttek föl. Sokan nem is tudtak erről, vagy nem tulajdonítottak jelentőséget neki. Esetleg egyáltalán nem voltak tisztában azzal, hogy egy érzelmi értelemben vett egészségtelen családban való személyiségfejlődés milyen tartós idegrendszeri és viselkedésbeli változást okoz.
A diszfunkcionális családrendszer olyan működési mintákat jelent, ahol a mindennapi kapcsolatok nem a biztonságot, hanem inkább a bizonytalanságot, feszültséget és érzelmi zavart erősítik. Kívülről ezek a családok sokszor teljesen „átlagosnak” tűnnek, belül azonban gyakori a rejtett vagy nyílt szabályok rendszere, az érzelmek elfojtása és a valódi kommunikáció hiánya. Olyan kimondatlan létezési parancsokat közvetítenek ezek a családrendszerek, mint: ne érezz, ha kimondod az igazat, elárulod a falkádat, tűrj, ne létezz, áldozd fel magad. Ezekben a családokban kivétel nélkül jelen van a
- függőség,
- az állandó konfliktusok,
- életvitelszerű feszültség,
- visszaélések (fizikai, érzelmi, anyagi),
- egyfajta központi vezérlés,
- egy konkrét hamis narratívához való kötelező alkalmazkodás szükségessége,
- fizikai és /vagy érzelmi bántalmazás,
- perfekcionizmus, azaz irreális elvárásoknak való megfelelésre kényszerítés vs. alkalmatlanság
Jellemző, hogy az alapvető szükségletek – például a biztonság, az elfogadás vagy az érzelmi támogatás – egyáltalán nem, nem következetesen vagy torz módon elégülnek ki. Előfordulhat, hogy a szülő kiszámíthatatlan: egyik nap gondoskodó, másik nap elutasító vagy bántó. A konfliktusokat nem nyíltan kezelik, hanem tagadják, elkenik, vagy a gyerekre hárítják. Gyakori a szerepzavar is: a gyerek túl korán „felnőtté válik”, felelősséget vesz át (például érzelmileg támaszt kell, hogy nyújtson a szülőnek), miközben a saját szükségletei háttérbe szorulnak. Persze mindezt a szülők azzal magyarázzák, hogy ez a szeretet, ez a hűség, a lojalitás. Szomorú hallani, hogy ma már 40, sőt 50+ emberek vannak még mindig érzelmi értelemben csapdában, elkötelezve a saját legközelebbi, ám toxikus családtagjaikkal.
Ezekben a családokban gyakran jelen van a gázlángolás (gaslighting) jelensége is. Ez azt jelenti, hogy ha egy gyermek, vagy már felnőtt gyermek ki szeretne mondani, vagy tisztázni valamit, akkor a valóságérzékelését megkérdőjelezik: például azt mondják neki, hogy
„nem is úgy történt”,
„túlérzékeny vagy”,
„szemtelen, önző, lelketlen vagy”,
„csak képzelődsz”.
Így idővel a gyerek elveszíti a bizalmát a saját érzéseiben, emlékeiben, és megtanulja, hogy inkább a másik fél „valóságához” igazodjon.
A nárcizmus egyik legveszélyesebb lélektani hatása az ún. „osztott pszichózis” rákényszerítése az áldozatokra. Tehát bemész a saját világlátásoddal, véleményeddel és kijössz az övével.
Ez egy egész gyermekkort tekintve úgy néz ki, hogy a diszfunkcionális családban lévő narratíva, propaganda-szöveg, és elhangzott mondatok, parancsok lesznek az irányadóak mindenek felett, félresöpörve a tagok, a gyermek valódi érzéseit, a bántalmazás tényét és bizonyítékait. És egy idő után ez teljesen normális és megszokott lesz, a narratíva beépül.
A manipulációs technikák között szerepel a „bevésés”, „beoltás”, „elültetés”, azaz egy ártó kijelentés, megállapítás, egy pusztító gondolat, egy eszme folyamatos ismétlése, kitartó, komoly belenevelése, míg a másik el nem hiszi, be nem építi sajátjaként a narratívát.
Ez lehet egy olyan mondat, hogy „ugyanolyan mihaszna vagy, mint az apád”. Vagy „kurva leszel, mint az anyád”. Vagy „nem viszed semmire, egy senki vagy”.
Árulja már el valaki, hogy hogyan jutottunk oda, hogy napi szinten buzizunk, Brüsszelezünk, Zelenszkijzünk, és tele van plakátolva az ország? Nem a politikáról, hanem a lélektanról, a meggyőzési technikákról beszélek.
Azok a személyek lesznek az egyik oldalon hajlamosak ilyen eszközök használatára, a másik oldalon meg fogékonyak ezekre, akik hasonló lelki dinamikák mentén nőttek fel, tehát a diszfunkcionális szülőktől családtól kapott gyerekkori és fiatalkori nevelési elvek ugyanilyen káros és szisztematikus bevésés mentén történtek és ezt még nem tárták fel, nem gyógyultak meg ebből.
Ez nem politikai, hanem pszichiátriai kérdés.
A diszfunkcionális működésnek patogén, azaz személyiségfejlődést torzító hatása van.
Egy diszfunkcionális közegben képtelenség jól lenni!
❎ Olyan sok a feldolgozatlan trauma egyéni, közösségi, és társadalmi szinten is az országunkban, hogy ez a „transzgenerációs atmoszféra” lett a magyarok mi-élménye.
Normális esetben ha traumatikus élményeket élünk át, azt követi egy gyász szakasz (veszteségek tudatosítása, elszámolása), majd pedig az integráció és a reparáció, a felépülés szakasza következik.
Ha körülnézünk, akkor még pl Trianon feldolgozása is elmaradt, nemhogy az azt követő korszakoké.
Mi a transzgenerációs trauma?
Megölte, elvette, felakasztotta, lelőtte, ellopta, megzsarolta, megrontotta és így tovább.
Az emberi, humán léptékkel felfoghatatlan és morális törést okozó méltánytalan bánásmód.
Ha a veszteségfeldolgozás egyéni, családi és társadalmi szinten elmarad, akkor a múlt eseményei nem képesek emlékké válni, hanem a szörnyűségek hangulata, hatása megreked a jelenben, továbbadódik a jövőben.
Onnan lehet látni, hogy valaki ebbe a transzgenerációs trauma-atmoszféra buborékban van, hogy váratlan és intenzív reakcióképzés történik a jelenben egy-egy feszültségterhes, triggerelt szituációban. (Dadadada, the problem is the war).
Ez egyúttal sajnos megvilágítja annak az embernek az indítékát, aki kocsival belehajt egy tiszás pultba, vagy hogy meglett nénik és bácsik fiatal gyerekeket molesztálnak szégyenszemre on- és offline, mert fröcsögve pufajkásoznak, szarjancsiznak, lekomcsiznak, hazaárulóznak. A traumakutatás szerint olyan sok, elviselhetetlen, tartalmazhatatlan élménytömeggel vannak tele ezek a szerencsétlen emberek, hogy kénytelenek projíciálni, kivetíteni, elnézést ráokádni a környezetre, arra, aki éppen ott van.
Azért írok erről, mert például egy társfüggőségben szenvedő asszony, akit hirtelen elhagy a férje egy húszévesért, a gyógyulása tekintetében nem mindegy, hogy azt hiszi szerelmi bánata van, vagy tudja, hogy „elvonási tünetei”, mert neki a férje volt a szer, nem az alkohol.
Amikor egy idős asszony azt mondja, hogy "boldog vagyok, mert Orbán Viktor azt mondta.", hihetnénk azt is, hogy az OV egy tudatmódosító szer neve. A drogok csinálják ezt velünk: bevesszük, és az élet ugyanolyan sza@r, mint eddig, de már nem érdekel.
Tehát fontos tudnunk, hogy a mai közéleti állapotok nem a politikáról szólnak, már rég nem arról, hanem a feldolgozatlan traumák, a dehumanizáló atmoszféra és a szégyen továbbörökítéséről.
Törjük meg közösen ezeket a mintákat.
Ne vetítsük ki kizárólag a politika és a közélet színterére.
Nekünk magyaroknak egy lelki értelemben vett rendszerváltásra van szükségünk: a diszfunkcionális behúrozottságunk, felszámolása kell, hogy legyen egyéni, családi, közösségi és társadalmi szinten.
Mottóm: A tudatosság felszabadít!
Hamarosan megjelenik Tünetbe zárt sorsok című könyvem a témában.
online & személyes programok / tréningek Mind a(z) 10 találat megjelenítve Akció! 1 délután a gyógyulásért 27.000 Ft Original price was: 27.000 Ft.25.000 FtCurrent price is: 25.000 Ft. Akció! 1+1 akció: egyéni & kiscsoport alkalom 58.000 Ft Original price was: 58.000 Ft.48.000 Ft...
