Gyógyító Pillanatok - Pataki Bea addiktológus gyógyász

22/08/2025

Ha szeretnéd a téma szakértőit - köztük engem is meghallgatni - itt a lehetőség:

Gyermeknevelés Summit Tudatosság konferencia

A tökéletes szülő mítosza Térkép az önmarcangolástól                 az egyensúly megtaláláshoz Elhozzuk neked a gyermeknevelés területéről a legkiválóbb szakértőket, akik segítenek megérteni és…

20/07/2025

Andy Byron–Kristin Cabot–Coldplay „kiss cam” botránya hihetetlen gyors és tömeges terjedése mögött több pszichológiai és társadalmi tényező állhat.

☝️ 5+5 lélektani jelenség a hír kapcsán ☝️

Az eset tökéletesen példázza a digitális "vihart" a világban: egy nyilvános, vizuálisan megragadható, tabut sértő és érzelmileg túlfűtött pillanat, amely azonnal cola-menthos reakcióba lép a közösségi média természetébe épített reflexekkel.
______________________________________________

Virálissá vált a neten egy tragikomikis hír: miszerint az Astronomer cég vezérigazgatóját, az egyébként házas Andy Byront, két gyermek édesapját lencsevégre kapták romantikusan ölelkezve kollégájával, a HR-es Kristin Cabottal. Nem akárhogy. A Coldplay zenekar koncertjén teljesen váratlanul rájuk közelített a "csókkamera"

A kisscam egy élő közvetítéses kamerás játék, amely során a közönség soraiból véletlenszerűen kiválasztott párokat mutatnak a kivetítőn, arra bátorítva őket, hogy csókot váltsanak a közönség előtt.

Amikor a kamera rájuk irányult és megjelentek a kivetítőn, Byron felismerve a helyzetet, elcsukló hangon és döbbenten mondta:

„F--king hell, it’s me”
(vagyis: „Basszus, ez én vagyok”),
majd gyorsan elhúzódott, mintha próbálna kitérni a figyelem elől. Cabot azonnal zavarba jött, és ideges nevetéssel, félmosollyal csak ennyit mondott:

„This is awkward”
(azaz: „Ez elég kínos”),
majd kezével eltakarta az arcát, és félig elfordult a kamera elől.

Mindkét reakció láthatóan azonnali zavarodottságot tükrözött és persze nem számítottak arra, hogy a jelenet villámgyorsan terjedt el a közösségi médiában

A reakciójuk az egész világot körbejárta. Megindult a mém-gyár is.

Sok blogger felszólalt a védelmükben, hogy milyen kegyetlen az internet népe, mert hát ugye mindenki hibázhat, az vesse rá az első követ... milyen gonoszak az emberek, hogy ezen rugóznak.

Igaz lehet. De szerintem nem azért csámcsognak rajta az emberek, mert lebuktak vagy félreléptek (bár lehet, hogy már önmagában ez sokaknál megvetést, ítélkezést vált ki), hanem mert állítólag tagadták a dolgot.

Az Astronomer szóvivője elmondta: „Andy Byron nem adott ki semmilyen nyilatkozatot” – a múlt hét során online megjelent „bocsánatkérő” üzenet teljes egészében hamis.

A cég belső vizsgálatot indított, Byron és Cabot szabadságra került, majd Byron lemondott; azonban sem ő, sem Cabot nem szólalt meg nyilvánosan.

Eddig a hír.

De lássuk mi áll a tömeges reakcióéhség hátterében?

❌️ LÉLEKTAN – miért reagál így a tömeg❓️

1️⃣ Közszereplő magánbotránya = modern szappanopera

Az emberi természet része, hogy a tömeg kíváncsi mások életére – főleg, ha azok „fent vannak a ranglétrán”.

Egy CEO és a HR-vezető – két bizalomra épülő pozíció –, akik nyilvánosan megszegik a társadalmi normákat, tökéletes alapanyag a kollektív „ítélkezésre”.

Ez egyben egy erkölcsi dráma, aminek van: „főhőse” (a megcsalt feleség), „gonosza” (a lebukott férfi), „kísértése” (a HR-vezető), és egy modern stadionnyi nézője (az internet).

2️⃣ Vizuális sokk + hitelesség

Ez nem csak „valaki mondta” pletyka dominóeffektusa, hanem ország-világ látta, ráadásul mozgóképen, éles hanggal, valós időben.
A videó valoban egyszerre kínos, bizarr és vicces – és ez sajnos a tökéletes recept, kombináció a virálissá váláshoz.

3️⃣ A kollektív szégyen – katarzis kívülről

Az emberek sokszor azonnal bevonódnak, és úgy élik meg mások botlását, mintha őket is személyesen érintené, és így,levezethetik a saját frusztrációikat.

Egy gazdag, magas pozícióban lévő férfi, aki nyilvánosan elbukik?

Ez sokaknak örömet vagy megnyugvást okoz: „lám, ők sem tökéletesek”.

4️⃣ A közösségi média jutalmazza a cinizmust

A Twitter/X, TikTok, Reddit és Instagram clickbait kultúrája gyorsan „feldolgozza”.: a botrányok mémekké, gúnyos kommentekké alakulnak át. Aki gyors, szellemes vagy szarkasztikus, az azonnal lájkot kap – ez pedig önmagában jutalmazó élmény.

5️⃣ Tabu + nyilvánosság = a botránybomba receptje

Házasságtörés, munkahelyi viszony, hatalmi egyenlőtlenség – mind tabutémák.

Ráadásul, ha ezek egy koncerten, 40 ezer ember előtt, véletlenszerűen buknak ki, az drámai, sőt teátrális – mint egy görög tragédia egy popkoncert közepén.

❌️ Miért terjedt el ilyen gyorsan❓️

▪️Tökéletes videóformátum: rövid, jól vágott, érthető és érzelmes. Időzítés: a nyári uborkaszezonban történt, amikor a média éhes egy jó történetre.

▪️Globális zenekar (Coldplay) + techcég + kiss cam: mindenki kapcsolódni tud valamelyik elemhez.
Változatos az azonosulási lehetőség: sok ember megélt már megcsalást, kellemetlenséget, lebukást – így érzelmileg is érintett.

💥 Összefoglalás:

Ez az eset tehát nem csak egy lebukás volt. Ez egy társadalmi tükör, ahol láthattuk:

a hatalom felelőtlenségét, a nyilvánosság kegyetlenségét, az internet gyorsaságát, és az emberi káröröm, empátia és ítélkezés örökös váltakozását.

1968-ban Andy Warhol azt mondta:

„In the future, everyone will be world-famous for 15 minutes.”
(A jövőben mindenki világhírű lesz 15 percre.)

Előre megjósolva a médiakultúra jelenségét, miszerint a közfigyelem egyre több „hétköznapi” embert fog felkapni futólag, majd ugyanolyan gyorsan elfejti.

Bárkiből lehet "celeb", híresség – akár egyetlen videó, poszt, botlás vagy mém miatt.

A kontextus lehet negatív vagy pozitív: inspiráló hős vagy bukott csaló – a lényeg, hogy a hírnév gyors, múló, és gyakran véletlenszerű. És utána az élet megy tovább.

A tömeg pszichológiája lényegesen különbözik az egyéni gondolkodástól.

Amikor emberek egy nagyobb csoportban vannak – akár fizikailag (pl. stadionban), akár digitálisan (pl. közösségi médiában) –, másképp éreznek, gondolkodnak és viselkednek, mintha egyedül döntenének.

❌️ TÖMEG vs. EGYÉN – pszichológiai különbségek

1️⃣ Deindividuáció – az egyén „feloldódik” a tömegben

Az egyén sokszor elveszíti önkontrollját, saját erkölcsi iránytűjét a tömeg részeként. Csökken a felelősségvállalás a t***eiért, mert „mindenki ezt csinálja”. Például: könnyebben gúnyol vagy gyűlölködik valaki kommentekben, ha látja, hogy mások is teszik.

2️⃣ Fokozott érzelmi fertőzés

A tömeg felhevült állapotba kerül: az érzelmek gyorsabban terjednek, mint az érvek. Egyetlen erős reakció (pl. „fújolás”, vagy mémgyártás) lavinát indíthat – ez fokozza az érzelmi feszültséget. Az egyén is „belelkesedik” olyan ügyekben, amelyek mellett egyedül nem állna ki.

3️⃣ Gondolkodás helyett reflexek

A tömeg hajlamos egyszerűsített, fekete-fehér ítéletekre: jó vs. rossz, áldozat vs. bűnös. Nincs árnyalat, kontextus vagy türelem a részletekhez – csak gyors reakciók. Ezért is „csámcsognak” az emberek a botrányokon: a komplex emberi viszonyokat egyszerű drámává redukálja a tömeg.

4️⃣ Konformizmus – az alkalmazkodás kényszere

A tömegben az egyén igazodik a hangulathoz, hogy ne lógjon ki. Akkor is nevet, háborog vagy oszt meg, ha belül nem biztos benne – mert a közösségi nyomás erősebb.

5️⃣ Anonimitás → empátiavesztés

Ha a tömeg arctalan (pl. kommentelők, nézők, mémgyártók), az empátia és felelősség csökken. Így válnak emberek mások megalázásának részévé – anélkül, hogy ezt tudatosan gonoszságnak élnék meg.

➡️ Philip Zimbardo, amerikai szociálpszichológus, aki a hírhedt Stanfordi börtönkísérlet vezetője volt (1971) fogalmazta meg először a Lucifer-hatást, hogyan válhatnak átlagos, „jó” emberek is gonosszá bizonyos körülmények között – főként csoportnyomás, hatalmi helyzet vagy rendszerszintű torzulás hatására.

💥 Ez a történet tehát nem csak két félrelépő története, hanem lelepleződik az emberi természet egyik oldala, ahogy a világ tükörként reagált a hírre.

Talán nem is őket néztük annyira, hanem önmagunkat – hogy mire vagyunk képesek, ha egyszerre leszünk bírák, nézők és teremtők egy másodpercnyi lebukásban.

Gyogyító Pillanatok - A tudatosság felszabadít!

29/06/2025

Nemzetünk kollektív tudata
A magyarok ébredése




A diszfunkcionális család egy olyan viszálykodó család, amelyben az egyes családtagok neveletlen és erőszakos viselkedése a család többi tagjának hasonló viselkedését váltja ki.

A gyermekek gyakran úgy nőnek fel ezekben a családokban, hogy ezt a viselkedésmódot normálisnak gondolják.

Sajnos Magyarországon generációk óta a diszfunkcionális családrendszer, mindset a normális, a mindennapos.

Ebben szocializálodtunk évtizedek, évszázadok óta.

A kollektív tudat egy olyan elmélet, amely szerint az emberek egy része vagy egésze osztozik egy közös tudati térben, vagyis a gondolatok, érzelmek és tapasztalatok megosztott terében.

Emile Durkheim a "kollektív tudat" fogalmát használta a társadalomtagok közös nézeteinek, érzelmeinek összességeként, mely a társadalmi együttélésből fakad a Magyar Néprajzi Lexikon szerint.
Carl Jung a "kollektív tudatalattiról" beszélt, amely az emberiség közös, örökletes archetípusait tartalmazza.

Egyes ezoterikus tanítások szerint a kollektív tudat egy olyan tudati mező, amelyben az emberek egymással kapcsolódnak, és amely hatással van az egyéni sorsokra is.

Tehát ha a családokban, a közösségekben a diszfunkcionális lesz a normális, az visszahat "lefelé" az egyéni tudat és "felfelé" a társadalom kollektív tudata felé is.

"Általános jellemző a diszfunkcionális családra, közösségre, hogy

▪️nem reagálnak a problémákra (és egymás érzelmeire),
▪️titkok és tabuk járják át a légkört;
▪️nem foglalkoznak érzéseikkel, szükségleteikkel.
▪️Egy másik jellemző a család szerepeinek megmerevedése, megváltoztathatatlansága.

Diszfunkcionális családnál a szabályok, szerepek rigidek, kaotikusak, és előfordulhatnak rejtett szabályok is.

A diszfunkcionális családok, közösségek a mérgező szégyen érzésén, éreztetésén alapulnak.

A természetes szégyenérzet veleszületett érzelem, rendeltetése az emberi korlátok jelzése.

Ha az egyén elveszti személyi határait, a szégyen mérgezővé válik.

Funkcionális családot csak olyanok tudnak létrehozni, akik kapcsolatban vannak természetes szégyenérzetükkel." (Wikipedia)

Egy embert, egy közösséget az tesz diszfunkcionálissá, hogy
▪️megszégyeníti tagjait, és
▪️saját maga nem ismeri el hibáit, korlátait, ▪️saját természetes szégyenérzete nincs, vagy ▪️egyenesen szégyentelen, arcátlan, arrogáns.

Tehát nem csak egy személy, család, közösség, hanem egy nemzet is működhet diszfunkcionális elvek mentén, ha a tekintelyszemélyek, a vezetők bizonyos mérgező lélektani szempontok mentén irányítanak, üzeneteik toxikusak.
Az alábbi felsorolásban mindig odaírom a jellemző molinómondatokat.

A mérgező csoportosulás egyik fajtája a
háromféle prototípusból a

"Kultikus (szégyentelen) diszfunkcionális csalad, csoport, közösség jellemzői:

▪️mérgező szégyenüket felsőbbrendű viselkedés rejti el, (Brüsszel, Soros, arrogáns, cinikus viselkedés stb)

▪️látomásokban élnek, (Háború, Béke, Harcosok Klubja)

▪️valóban hiszik, hogy nincs probléma
(Magyarország előre megy, nem hátra)

▪️„ahhoz, hogy szeresselek, engedelmeskedned kell!”
(ha nem értesz egyet hazaáruló, poloska vagy)

▪️zárt rendszer;

▪️merev ideológia;

▪️ a tagok érzelmei, gondolatai fölötti kontroll;
(Boldog vagyok, mert OV azt mondta)

▪️minden vagy jó, vagy rossz

▪️a testvéreket egymás ellen hangolják;
(Mindenki az ellenségünk, aki nem mi vagyunk narratíva)

▪️a gyerek a szülő meghosszabbítása;
(az érint***ek úgy beszélnek, mintha ők lennének egy személyben Magyarország, a nép)

▪️kényszerítő, büntető, erőszakos jellegű kommunikáció

▪️a határok merevek; az érzelmeket kordában kell tartani;

▪️a szerepek az erőn, hierarchián alapulnak

▪️motivációk: kötelesség, aki szeret, azt csinálod, amit mondanak,

▪️„dolgozz keményen!”, „ne érezz!” (Wikipedia)

Ismerős ez a narratíva?

Ez az egész megszégyenítősdi nagyon megbetegítő és leépüléshez vezet, mindaddig, amíg az érint***ek hatalmat adnak a diszfunkcionális személyeknek, és bedőlnek nekik, elhiszik a mondandójukat, vagy alárendelik magukat a megbetegítő narratíváinak.

A gyógyulás akkor indul el, amikor a mérgező dinamikáknak kitett személyek (egyén, közösség, társadalom) nem hagyják már magukat e torz látásmódba bevonni és szembeszállnak a diszfunkcionális, mérgező hatalom- és akaratkiterjesztésnek. Leleplezik azt.

Egy funkcionális, egészséges közösséget szeretet, elfogadás, öröm, együttműködés, párbeszéd jellemez. Épp az ellentéte a diszfunkcionális működésnek.

Tegnap bebizonyosodott hogy a magyar emberek többsége nem óhajt tovább egy kultikus, szégyentelen mérgező narratíva mentén, megosztottságban, ellensegeskedésben élni, és inkább az összefogást választja.

Ezek szerint nemzetünk kollektív tudatában összegyűlt az a kritikus tömeg, ami a normalitás-mérleg nyelvét a kirekesztés, a gyűlölködés, az arrogáns cinizmus és álságos nárcizmustól az elfogadás, az együttműködés, a testvériség és kedvesség irányába billenti. Csak így tovább!

A tudatosság felszabadít!

(Fotó: Németh Dániel/444

A másik képernyőképen a Google maps becslése látszik a felvonulás területén az emberek száma hozzávetőlegesen 536 ezer)

27/06/2025

Az elmúlt 12 évben többezer egyéni és csoportos önismereti folyamatot kísértem végig.

Van tehát egy több mint egy dekádos intervallum, amikor láthattam a hozzám fordulók (magyarok) témái, tünetei és a mögötte meghúzódó önismereti mozgatórugók összefüggéseit.

Az egyik legnagyobb problémának azt látom, hogy bár a digitália, a közösségi média és internet térnyerésével elképesztő információmennyiség zúdul ránk, ám ebből a hiteles ismeret nagyon kevés.

A mai napig a pszichológiai, önismereti témák, kontentek zömébe beleszűrődik valamilyen (ál)spirituális vagy ezoterikus mellékzönge.

Vagy az átlagemberek általában nem tájékozódnak a személyiségzavarok, patológiák mibenlétéről.

Idézek 2025. októberében megjelenő könyvemből:

Elgondolkodtató az a tény, melyre F. Lassú Zsuzsa is felhívta a figyelmet, hogy a mai magyar társadalom jelentős része inkább lakna egy bűnöző szomszédságában, mint egy pszichiátriai betegében.” (Hegedűs 2011. Pedagógusképzés, Elte PPk 3-4.)

A gond csak az, illetve ez a felmérési eredmény azért „sírva-vigadós”, mert a fenti másik idézet rámutat arra is, hogy hazánkban legalább minden negyedik (!) ember érintett.

Vagy mint mentálisan sérülékeny személy, vagy mint legközelebbi hozzátartozó.

Ráadásul ezekben az adatokban nincsenek benne azok az érint***ek, akik, ha valaha ugyan segítséget kérnének is (többnyire nem kérnek), nem érnék el a diagnosztikai kritériumokat, de állapotukat egy hajszál választja el tőle.

Vagy azokat, akik szintén érint***ek, de jól funkcionálnak a mindennapokban, de nem rendelkeznek belátással, így a környezetük szenved, és betegszik meg.

Nincsnek benne a belátással szintén nem bíró, vagy segítséget nem kérő szerfüggő- és nem szerfüggő szenvedélybetegek (alkohol-, drog-, gyógyszer-függőséggel küzdők), a munkaalkoholisták, társfüggők sem.

Nem azért írom le ezeket, mert egy kalapáccsal a kezemben mindent szögnek látok, és addiktológus természetgyógyászként mindenhol csak függőket akarok látni.

Hanem azért, mert hazánk élen jár érintettség tekintetében ezekben a témákban.

És amikor e könyvet megírom arról, hogy mi a testi, életvezetési tüneteink mozgatórugója, akkor nem lehet ezt a jelentős tényt kihagyni a válaszból.

Miszerint az utóbbi tíz év egyéni és csoportmunkáját tekintve, minden (!!!) önismereti folyamat nyomokban, és minden 3-4. önismereti drámajáték masszívan tartalmazza az arra utaló jeleket, hogy a kliens alkoholista, munkafüggő, társfüggő, mentálisan sérülékeny (mentalis betegséggel küzdő) szülő vagy szülők, nagyszülők mellett nőtt föl; vagy az osztályfőnöke, az edzője, közeli hozzátartozója volt az.

S mivel ezen tekintélyszemélyek erőterében növünk fel, az ő iránymutatásaik mentén, bánásmódjuk tükrében formálódik az identitásunk, így ha gyógyulni szeretnénk, akkor előbb-utóbb szembe kell néznünk az érzelmi elhanyagolás személyiségdeformáló, és minden életkorban érvényes érzelmi és testi tünetképző hatásával.

Elképesztő számomra, hogy a mai napig úgy tűnik még mindig nincsen semmilyen vizsgálat, ami szűrné, monitorozná a bizonyos pozíciót betöltők mentális állapotát.

Akiben eleve olyan motiváció van, hogy valamilyen vezető, guru pozícióba akar jutni és oda is kerül (gondoljunk Musk-ra vagy Trump-ra, más politikai vagy vallási, egyéb klikkek, szekták vezetőire stb), azok az emberek általában súlyosabb személyiségzavarral küzdenek. És ezt látjuk is nyilvános szerepléseikkor, megnyilvanulásaikból.

De mivel ezeket a személyeket rajongás övezi, ráadásul pénzügyi és egyéb tekintetben jelentős hatalomra tesznek szert, megkérdőjelezhetetlen entitáskent tekintünk rájuk. Egy átlag ember az ő viselkedési attitűdjeiből nem ismeri fel, azonosítja be a különböző mentális zavarok jelenlétét.

Ám egy mentálisan egészséges embernek nics igénye akkora vagyonra, hatalomra, kontrollra, követőtáborra stb.

Például a skizofrénia pozitív tünetei közé tartoznak a hallucinációk (például hangok hallása), téveszmék (hamis meggyőződések) és a dezorganizált beszéd írja a Semmelweis Egyetem (Forrás: SOTE betegellátás)

Ezek a tünetek nem tekinthetők dadogásnak, bár a zavart gondolkodás miatt a beszéd nehezen követhetővé válhat. (lásd a videórészletet).

Milyen következménye van annak, ha cégek, egyházak, közösségek, iskolák stb. élén olyan emberek vannak vezető pozicióban, többezer, -millió ember életét döntően befolyásolva, akik mentális zavarral működnek?

Azért fontos kérdés ez, mert a személyiségzavar olyan állapot, ahol az érintett személy tüneteinek terheit, betegségbelátásának hiányát és következményeit a környezete hordozza el, a követők, alkalmazottak, közeli hozzátartozók, akár egy ország viseli a terheket mentális, érzelmi és anyagi szinten.

Legyen a példa erre például a mai magyar közélet, egészségügy, oktatás helyzete.

A tudatosság felszabadít!

Ajánlom az érdeklődők figyelmébe másik korábbi írásomat:

https://www.facebook.com/share/p/152zyDaCxb/

11/06/2025

Politika, vallás vagy mentális zavar❓️

Egy lehetséges magyarázat mostani társadalmi helyzetünkre és egy esetleges megoldás.

Olvasd végig (5-7 perc)
Oszd meg!

A tudatosság felszabadít!

Rúmí meséi között, illetve Naszreddin hodzsa történeteiben a "Bolondok országa" című mesében, amikor a közösség tagjai isznak egy mérgezett kútból és őrültté válnak, akkor a józan embert tekintik bolondoknak.

Amit a pszichiátriában pszichózisnak nevezünk, az lehet egy szélsőseges stresszre vagy traumára adott reakció is.

Elyn Saks professzor egy TED előadásában azt mondta, hogy "a skizofrén elme nem hasadt, hanem megtört".

Ráadasul Nathan Filer író, pszichiátriai ápoló szerint a skizofrénia meglepően gyakori állapot. Nem összetévesztendő a filmek által gyakorta ábrázolt többszörös, azsz disszociativ személyiségzavarral.

Az azognózia azt jelenti, hogy egy betegségnek éppen az az egyik tünete hogy az illető nem tekinti magát betegnek.

A belátás hiánya összefonódik a téveszmék élményével és egy illuzórikus felsőbbrendűséggel.

Aki gyerekkorban sűrűn ki van téve bántalmazásnak, elhanyagolásnak, és itt a társadalmi, politikai helyzetre is gondolok (háborúk stb), annak létszükséglet lesz egy olyan narratívát kialakítani saját magáról és az élettörténetéről , hogy túléljen. Az elhárítás egyik fajtája a meseszövés.

Popper Péter szerint a játszma az, hogy

“a családban azt kell mondani a nagypapa születésnapján, aki egy alkoholista disznó, hogy tisztelettel köszöntünk nagypapa, de jó, hogy köztünk vagy – és csak magunkban tehetjük hozzá: milyen jó hogy ma még nem hánytál az asztalra. A nagypapa meg két böffentés között azt mondja, milyen jó érzés, hogy így tiszteltek engem, milyen nagyszerű családom van! (...)

Ha valaki kilép a játszma keretei közül, abban a pillanatban egy agresszió tömeg zúdul rá, amiért nem megy bele abba a hazug szereposztásba amiben élnie kell betegnek, gyereknek, feleségnek férjnek, beosztottnak. Ha kilép akkor baj lesz!”

Sokan gyerekkoruktól kezdve megtanulták e játszmához való érzelmi lojalitást, és a "papát" felcserélik egy politikai vezetőre, egy karizmatikus figurára.

A magyar történelem tele van kollektív traumákkal: Trianon, két világháború, holokauszt, Rákosi-diktatúra, 1956 leverése, Kádár-rendszer elhallgatásai, majd a rendszerváltás feldolgozatlan csalódásai.

Ezek a társadalmi szintű traumák nem lettek kibeszélve, feldolgozva, helyette elfojtásokkal, titkokkal, lojalitás-kényszerekkel és bizalmatlansággal öröklődtek tovább a generációkon át.

Bakó Tihamér és Zana Katalin 2020-as kutatásából megismert "transzgenerációs atmoszféra" fogalma pont ezt írja le:

❗️egy láthatatlan, de erősen meghatározó érzelmi, kommunikációs és viselkedési közeg, amelyben egy társadalom működik — és amely a trauma hatására félelemmel, konformitással, hatalmi hierarchiák kritikátlan elfogadásával, tekintélyelvűséggel és ellenségkereséssel telített❗️

De hiszen ebben élünk!

❗️A mai magyar közbeszéd, közélet, a mindennapi valóság egy transzgenerációs atmoszféra buborék. A lincshangulat, az agresszió ugyanaz, csak a kontextus, az idősík más. Ugyanaz a dráma más szereplőkkel, váltakozó díszlettel.

Én önismereti szakember vagyok, nem értek a politikához.

12 éve többezer egyéni és csoportos folyamatot kísértem végig, segítő szakmában dolgozókat képeztem, ahol egytől-egyig minden tünet, betegség, zavarok mögött feldolgozatlan családi drámák húzódtak meg.

❗️Nem kellett sok, hogy meglássam a mai közéletben a traumafeldolgozás hiánya miatti viselkedési- és érzelmi mintázatokat, csak nagyban.

❌️ A mai politikai vezetés és követőik generációja nagyjából ebben a közegben szocializálódott: a rendszerváltás előtti és utáni feldolgozatlan traumák, elfojtott feszültségek és örökölt félelmek közegében. Ennek következményei:

▪️Határzárás, idegenellenesség, ellenségkép-gyártás: a traumát átélt vagy öröklő társadalmak könnyen keresnek bűnbakot.

▪️Erős vezérkultusz és paternalizmus: a múlt diktatúráiban megtanulták, hogy a túlélés feltétele az erős vezetőhöz való igazodás.

▪️Elhallgatás és titkok rendszere: a családi és társadalmi tabuk mintázata visszaköszön a közéletben.

▪️Kollektív paranoia és bizalmatlanság: a múlt besúgó-hálózatai és titkosrendőrségi múltja miatt a mai napig nehéz a társadalmi bizalom, önálló polgári kezdeményezés.

▪️Rendszerkövető lojalitás, félelem a lázadástól: történelmi tapasztalat, hogy aki ellenkezik, annak ára van, az életével fizethet. Minden jobb, mint a halál.

✔️ Freeman 2015-ös kutatása alátámasztja: ahogy növekszik az emberek distressz szintje, úgy növekszik a téveszmékbe vetett hite is. A leggyakoribb a nagyzásos és az üldöztetéses téveszme.

Ennek megnyilvánulásaiban élünk ma.

Idézzük fel az óriásplakátokon és a médiában szereplő jelmondatokat az elmúlt évtizedből.

A személyiségzavar az egyetlen olyan állapot, ahol leginkább a környezet hordozza el a tüneteket. Csak most a szenvedő hozzátartozó egy egész ország, világ.

Ráadásul - mivel ez egy énvedelmi mechanizmus - és ott a korábban említett belátás hiánya, az érint***eknek nincs oka úgy érezni, hogy téveszméi nem valóságosak.

❌️ Szintén Filer szerint - és ez nagyon érdekes - a személyiseben belül ugyanazok az erők formálják a téveszméket, amelyek az aktuális világnézetet meghatározzák.

Szlovéniában áttekintették az 1881-2000 közötti pszichiátriai feljegyzéseket egy kutatás céljából.

A 20. század elején a vallási téveszmék voltak uralkodóak. Azonban mivel Szlovénia 1941-1980 között a jugoszláv kommunista diktatúra része volt, és a kormány elnyomta a vallást, egyre csökkentek a vallási témájú téveszmék.

Joe Gold megjegyzi: "a valóságtól való eltávolodás, a pszichózis feltünően lépést tart a külvilággal."

Például az 1998-as Truman show film megjelenése óta jelentek meg tömegesen azok a tévképzetek, miszerint egy rejtett technológiának bevetésével (chip, oltás) állandó megfigyelés alatt áll.

Idézzük fel például a covid alatti oltott-oltatlanok témában íródott komment-összecsapásokat.

A téveszmék egyidősek az emberiséggel. Ráadásul minél több időt töltünk ezekkel a gondolatokkal, annál kevésbé gondoljuk furcsának őket.

Philip Corlett szerint pedig a hiteink, következtetéseink (téveszméink) nagyon érzékenyek a körülöttünk lévő világ bizonytalansági szintjére.

❗️Minél bizonytalanabb a jövő, annál inkább támaszkodunk, függünk előzetes hiteinktől.
És valljuk be a világjárvány óta ez erősen felpörgette az eseményeket, magasabb fokozatba kapcsolt az őrület.

A hallucinációk és téveszmék tulajdonképpen történetek, narratívák, amelyeket magunknak mesélünk, hogy pályára próbáljuk állítani, mi történhet velünk legközelebb.

Ha egy ember a fejlődő életszakaszában nem támaszkodhatott a szüleire, környezetére (bántalmazás, elhanyagolas, traumák, háború stb. ezekről már volt szó fentebb), vagy nem tudatosítja a traumáit, akkor a létbizonytalanság személyiségének szervezőeleme lesz. Így lesz a múltból jelen.

Mint amikor egy katona a szörnyű háborús élmények után a gyermeke ovis ballagásán egy lufi kidurranása elől az asztal alá ugrik.

A trauma a múltban történt, de a feldolgozatlanság miatt az idősíkok összecsúsznak és a veterán a jelenben hasal be az asztal alá a fejét fogva.

Ezért történhet meg a "harcosok klubja" jelenség, és az, hogy a komment szekcióban ember embernek farkasává válik.

Az emberi mivoltot, a humán konszenzust felülírja a hitek, téveszmék védelme, ami - mint már írtam - a múltban való beágyazottsága miatt élet-halál kérdésévé válik.

És végezetül a nagy kérdés: hogyan lesz egy vagy több személy téveszméiből osztott, össztársadalmi pszichózis?

A The Social Dilemma (Társadalmi dilemma) egy dokumentumfilm és drámai elemeket is tartalmazó alkotás, amely bemutatja, hogyan használják a közösségi média platformok (pl. Facebook, Instagram, YouTube, Twitter) az algoritmusokat arra, hogy a felhasználók figyelmét minél tovább lekössék, és ezáltal minél több adatot gyűjtsenek róluk, amit hirdetések értékesítésére használnak.

A film fő mondanivalója szerint a közösségi média algoritmusai nem azt mutatják, ami igaz, megalapozott, valós vagy kiegyensúlyozott, hanem azt, amire az olvasók leginkább reagálnak, amit szeretnek, követnek, vagy amit megosztanak. Kattintásvadászat a köbön.

Ez azt eredményezi, hogy az emberek egy „buborékban” élnek, ahol folyamatosan megerősítést kapnak a saját nézeteikről — legyen szó politikáról, összeesküvés-elméletekről, életmódról, gyakorlatilag bármiről.

Ez pedig hozzájárul a realitásérzék elvesztésének veszélyéhez:

▪️Információs buborék: Az algoritmusok kiszolgálják az előzetes érdeklődést, így az emberek nem találkoznak ellentétes véleményekkel vagy új nézőpontokkal.

▪️Radikalizáció: A szűk látókör miatt egyre szélsőségesebb nézeteket is „normálisnak” tartanak, mert azt hiszik, mindenki így gondolkodik.

▪️Valóság torzulása: A folyamatos megerősítés miatt az emberek elveszítik a kapcsolatot az objektív valósággal, és képtelenné válhatnak a kritikus gondolkodásra.

▪️Megosztottság: Társadalmi szinten ez polarizációhoz vezet – a különböző „valóságokban élő” csoportok már nem értik meg egymást.

▪️Mentális egészség: Folyamatos összehasonlítás, viszálykodás, visszacsatolás-keresés egyéb zavarok kialakulásához vezet.

Jelenlegi helyzetünk arra figyelmeztet, hogy a technológia, amit mi használunk, valójában minket használ.

Ha nem tudatosan kezeljük a közösségi médiát, nem szűrjük a felénk áradó tartalmakat, az hosszú távon torz valóságképet, társadalmi megosztottságot és személyes bizonytalanságot eredményezhet.

S mivel a belső bizonytalanság egyik legjobb ellenszere egy közösséghez való valós vagy virtuális odatartozás; így a különböző hiedelmeket pártoló emberek követőtáborokba rendeződnek.

A belső bizonytalanság megmarad, de már az odatartozás illúziója morfiumként hat, mámorít. Mint a drog. A vezetők, guruk pozíciójukban, fontosságukban, hatalmukban igazulnak meg, a követők pedig abban, hogy célt értek az életben.

Ma hazánkban a pszichózis-tengely egyik oldalán a politikai meggyőződések állnak, a másikon pedig a különböző ezoterikus, vallási, spirituális és terápiás irányzatok.

Ráadásul ez utóbbiak enyhülést, gyógyulást ígérnek. Ezért aztán sokan úgy vélik: minden jobb az életükben, mint azelőtt.
Ami veszélyes ebben, hogy egyúttal a problématudat is szertefoszlik.

Az elmúlt évtizedben számtalan politikai párt, vallás, irányzat, guru, celeb, terápiás irányzat lelkes híveinél látom ugyanezt a jelenséget. A jelmondatok, eszmék, a vezetők karizmája, megnyerő stílusa érzéstelenítőként, figyelemelterelésként hatnak. Mint amikor egy sebet, kinyitunk és tisztítás nélkül visszazárunk. De mondunk rá egy imát. Egy jól hangzó szlogent. És működik. Mert az emberek vágynak a boldog befejezésre, a happy endre.

Sokat fontolgattam, hogy megírjam-e ezt a posztot, mert nyilvánvalóan darázsfészekbe nyúlok.

Azonban sok hozzám forduló fogalmazta meg az igényt, t***e fel a kérdést: mi a magyarázat erre az őrületre, ami ma a mindennapjainkban zajlik?

Engem is foglalkoztat, mit tehetek magamért, a szeretteimért, a jövőnkért.

És a mindenkori válaszom: a tudatosság felszabadít!

Durkheim, Jung, Hawkins és Ken Wilber is egyetértenek abban, hogy a politikai vezetés minősége nem független az egyénektől, a társadalomtól — a kollektív tudatállapot, az emberek belső világa és mentális szintje tükröződik vissza a hatalomban.

Ahogy a társadalom ébred és fejlődik, úgy változhat a pártok, cégek, csoportok, kis- és nagy közöségek, általában véve a vezetők személye és a hatalom megnyilvánulásának a színvonala is.

És itt az egyik lehetséges megoldás, amit a poszt elején említ***em.

Ez egy olyan változás, olyan forradalom, ami belülről, a személyes tüneteink, traumáink, feldolgozásával indulhat.

❗️❗️❗️Minél inkább feldolgozzuk a személyes traumáinkat, annál jobban csökken annak kivetülése a jelenre, jövőre nézve. Lehullanak szemellenzőink.

A kritikus tömeg az a minimális számú ember vagy energia, amely szükséges ahhoz, hogy egy változás, folyamat vagy társadalmi jelenség önfenntartóvá és visszafordíthatatlanná váljon. Amikor ezt a pontot eléri, a változás már magától terjed tovább.

Személyes és online egyéni konzultációkat tartok felnőtteknek, gyerekeknek, kamaszoknak.

Péntekenként 14-18h között pedig
"1 délután a gyógyulásért"
kiscsoportos programok zajlanak.

Mindazoknak, akik fel akarják tárni testi és életvezetési tüneteinek önismereti mozgatórugóit.

További információ a https://gyogyitopillanatok.hu/ oldalon.

Gyere, fogjunk össze, hozzuk el a változást, ami belőlünk fakad, indul!

A tudatosság felszabadít.

Ajánlom egy korábbi cikkemet is:

https://www.facebook.com/share/v/1XpEVk4CjE/

A képen Pawel Kuczynski kortárs lengyel illusztrátor munkája.

A poszt témájának részletesebb kifejtése nemsokára megjelenő könyvemben olvasható.