31/10/2025
Gyújtsunk gyertyát
Gyújtsunk gyertyát és emlékezzünk.
Nem baj, ha közben könnyet ejtünk
mind-mind azokért, akiknek sírját
most a hullt levelek beborítják.
Ősz van. Mindenszentek napja.
Minden síron ég, egy fehérviaszgyertya.
Minden síron akad néhány szál virág,
ami a holtaknak tiszteletet ád.
A temető csendjét felveri a zokogás.
Túl sok most a friss hant, az elhalálozás.
Túl sok a fájdalom, mi a szívet nyomorítja,
és a fáradt szemekből a könnyeket kicsalja.
Nehéz ünnep ez. A lelket töri össze,
hiszen őrjítő tud lenni a temetőnek csendje,
és őrjítő maga a tudat is, hogy minden életnek
a halál lesz az, ami véget vet.
A halál az a dolog, mi ellen nem tudunk mit tenni.
Ha jön, menni kell, itt nem maradhat senki
akinek eljött az idő, hogy másik útra lépjen,
ahová fájdalom, kín, szenvedés többé sosem ér el.
Égjetek hát gyertyák, minden halottért,
akik már megtalálták fenn lelkük békéjét,
és azt a nyugalmat, amit csak azok kapnak meg,
akiknek az életük befejezett lett.
Gyújtsunk gyertyát és fohászkodjunk Istenhez,
kérve Őt, adjon nekünk egészséges éveket,
és adjon erőt ahhoz is, hogy kibírja a szívünk,
ha túl sok veszéllyel kell majd szembe néznünk.
Kun Magdolna