08/11/2025
Hogy értessem meg demens hozzátartozómmal, hogy otthon van, és nem kell hazamennie?
A legjobb ebben a helyzetben, ha nem ellenkezünk vele, nem próbáljuk meg győzködni arról, amit ő sziklaszilárdan hisz, és meggyőződéssel hajtogat. Valószínűleg csak felidegesítenénk az igazság hangoztatásával, ráadásul el is felejti, mit mondtunk pár perc múlva.
Mondjuk azt neki, hogy mindjárt indulunk, addig is várjon egy kicsit, pihenjen, üljön le. Ezután próbáljuk elterelni a figyelmét valamivel, például kapcsoljuk be a tévét, vagy rádiót. Esetleg vezessük oda a ruhásszekrényhez, és mondjuk azt neki, hogy válassza ki a ruháját az utazáshoz.
Sokszor segít, ha a saját szavaival, a „saját világában” válaszolunk neki. Például ha azt mondja, „haza akarok menni”, akkor kérdezhetjük tőle, hogy „kivel szeretnél találkozni otthon?”, vagy „melyik házra gondolsz?”. Így ő beszélhet arról, ami a fejében van.
Lehet, hogy csak biztonságra, ismerős érzésre vágyik, nem valódi helyváltoztatásra. Ilyenkor próbáljunk meg olyan hangulatot teremteni, ami számára megnyugtató – elővehetünk egy régi fényképalbumot, vagy csak fogjuk a kezét, és hallgassuk, amit mesél.
Fontos, hogy a hangunk mindig nyugodt maradjon, még akkor is, ha nehéz a helyzet. A vita, az erősködés sosem segít. Inkább használjunk rövid, egyszerű mondatokat, lehetőleg türelmesen.
Ha azt mondjuk neki, hogy „jó, majd elmegyünk, csak előbb egy kicsit pihenjünk”, azzal megnyugszik, és könnyebben elfogadja, hogy most maradunk.
Az is hasznos lehet, ha az otthonát ismerős tárgyakkal, fényképekkel vesszük körül, hogy minden arra emlékeztesse, hogy itt van otthon.
Ne felejtsük el: a demenciával élő ember számára a valóság sokszor máshogy működik. Nem azért mondja, amit mond, mert nem akar együttműködni, hanem mert tényleg úgy érzi, hogy el kell indulnia.
Minden alkalommal, amikor sikerül elterelni a figyelmét vagy megnyugtatni, máris tettünk valamit érte. A legfontosabb, hogy érezze: mellette vagyunk, és biztonságban van.
www.demenciaagyakorlatban.com
