16/10/2025
Sokadik próbálkozásra sem sikerült, már megint elrontotta.
Ott állt a romok fölött, az élete romjai fölött és azon gondolkodott, hogy mi az amiért nem tudja jól csinálni?
Ez egy fontos kérdés volt, mert most először jutott eszébe, hogy talán van benne valami, amit eddig nem vett észre és az a valami az, ami miatt szabályosan elszabotálja dolgait, a sikerességét.
Pedig nem nagyon akaródzott befelé fordulni és ott keresgélni, hiszen az olyan kézzelfoghatatlan dolog, nincsenek kapaszkodók, nem lehet biztos semmiben, hogy az úgy van e, ahogy gondolja, hogy van.
De nem nagyon volt más választása, minthogy a külső okok mellett a belső okokat is számbavegye.
Először csak arról beszélt a Sorsbogozó Életbeszélgetésen, hogy olyan tehetetlennek érzi magát, hiszen mindent, amit tudott már megtett, ami másnál működött, már kipróbált, olvasott sok önfejlesztő könyvet, stratégiákat épített és konzekvensen be is tartotta a lépéseket, de mégis mindig valami közbejött és megint félresiklottak a dolgok.
Aztán megkapta az első kérdést: mi történne, ha egyszer az életben sikerrel zárná a folyamatát?
Mi ijesztő ebben annyira, hogy inkább feladja?
Aztán arra kértem, hogy csukja be a szemét, vegyen pár mély lélegzetet és képzelje el a legutolsó kudarcos helyzetét úgy, hogy sikerült.
Maradjon a siker érzésével és figyelje meg, hogy pár perc után milyen másik érzés kúszik be a siker mellé?
Igen, jól sejted, hamar megváltozott minden.
Nemcsak egy érzés kúszott be szinte azonnal, hanem az oka is.
Apukája, aki nem örült annak, amilyen utat választott magának, mert szerinte rendes embernek rendes munkája van, rendes fizetéssel, rendes munkakörnyezettel.
Ő pedig vállakozóként abszolút létbizonytalanságban élt, hol volt munkája, hol nem, hol jött bevétel, hol nem.
De nem cserélte volna el semmiért, mert imádta amit csinált és sikeres is volt benne, addig amíg...
És itt volt a lényeg: csak egy ideig mert sikeres lenni, de aztán eljött egy furcsa pont az életében, ahol (igaz tudattalanul), de el kellett kezdenie szabotálni a sikerességét, hogy édesapjának megmaradhasson az igaza.
Fura nem?
Ahelyett, hogy bebizonyította volna, hogy így is sikeresen lehet élni és joggal várta volna el, hogy apukája belássa, hogy nem volt igaza, nos valami gyermeki hűség miatt azt valósította meg, amiben az apja hitt.
"Csak rendes munkával lehet megélni."
Amit ő csinált, az számára nem volt "rendes" munka, és nem a szakmája miatt.
Azért nem, mert vállalkozóként művelte azt és ebben nem látta a jövőt, ami egy család fenntartásához kellene.
Ugyanezt a munkát egy nagy cégnék, alkalmazottként már rendes munkának tartotta volna.
Két baj is volt ezzel:
-a cégek nem nagyon alkalmaztak ebben a szakmában szakembereket
-ahol mégis, ott nem igazán voltak megbecsülve, ám nagyon leterhelték őket
Vállalkozóként olyan szabadságban élt, amit megízlelve már nem tetszett neki az a gondolat, hogy akkor is bent üljön az irodában, ha nincs munka, vagy hogy valaki emelt hangon kérje számon azt, amit nem is kellett volna számon kérni, csak más rendszerben gondolkodva, más ütemben végezte el azt.
Persze a létbizonytalanság feszélyezte, de ez a kisvállalkozói léttel járó dolog volt.
Viszont úgy nőtt fel, hogy a családban az apukája szavának nagy respektje volt, amit ő mondott, az úgy volt és pont.
Felnőve ez a respekt vált az ő önszabotőrevé.
Hogy ez hogy lehet?
Úgy, hogy kisgyerekként a szüleink nagyon sok programot ültetnek belénk, a saját hitüknek megfelelően, ami aztán zsigeri működésűvé válik bennünk.
Így az a hit, amiben apukája hitt, a megfellebbezhetetetlenséget hozta magával, amin nincs mit vitatni.
Ha apukája egyszer önmagától azt mondta volna neki, hogy az ő idejében félelmetes dolog lett volna vállalkozni, hiszen a rendszer üldözte azokat, akik így éltek, de most örül neki, hogy a fia kapcsán láthatja, hogy változott a világ.
Ha nem is könnyű, de már nem üldözik őket.
Ekkor feloldozást ad arra nézve, hogy rendes dolog a vállalkozósdi is.
De nem mondott se ilyet, se hasonlót.
Vagyis nem jött létre a feloldozás kívülről.
A jó hír az volt, hogy belülről viszont igenis jöhet.
Csak kell egy kis belső munka ehhez.
És elindultunk azon az úton, ahol azzal dolgoztunk, hogy apukája helyett hogyan tudna ő önmagának engedélyt adni.
Nem, nem könnyű az önengedélyezés, sok mindennek kell összeállnia belül, hogy valóban megtörténhessen.
De ez alkalommal a blokkolódás oka már akkora AHA élmény volt, hogy szinte bevilágította az előttünk álló utat, amit majd be fogunk járni, illetve amit azóta járunk is.
Sokszor elég ennyi is és elindul minden, de van hogy még pár dolgot fel kell fedezni, meg kell érteni, energiát a folyamatba bele kell rakni és majd ezután jön az áhított változás.
De a legfontosabb az elindulás.
Elindulás befelé, ahol ki lehet bogozni azokat az összekuszálódott szálakat.
Majd a kibogozott szálakat úgy lehet összefonni, ahogy már azt szeretnénk, hogy fonódjon.
Ebben az esetben már lassan ott tartunk, de van pár Életbeszélgetés mögöttünk.
És a kézzelfogható eredmények elsőre nem is az üzleti életben jöttek, hanem abban, hogy létrejött egy mély beszélgetés az apukájával, aki életében először valódi érdeklődéssel figyelte a fia mondandóját és semmilyen kritikai észrevétele nem volt.
Ez pedig felért egy feloldozással.
Nem várta, hogy idős apukája szemléletet váltson, de az elfogadás olyan mély felszabadulást gyakorolt rá, hogy most csak úgy záporoznak az ötletei a munkájában.
Így lassan már az üzleti folyamatokról fogunk beszélni, mert hihetetlen mély összüfüggések vannak abban a személyes sors mintázatunkkal.
De ez majd egy másik poszt lesz.
Addig is olvasgass vissza elgondolkodtató, inspiráló történetekért, vagy indulj el te is velem egy Sorsbogozós Életbeszélgetésre, hogy kibogozzuk a te sorsod szálait is!
Időpont egyeztetés:
Bodó Andi
tudat-tréner, coach
asztro-coach, Erdőző mentor
30/9426851
bodoandi.hu