Tudatosság az önismeretben

02/09/2025

Még utoljára a szemébe nézett és halkan annyit mondott, hogy elég volt.

Ő meglepetten nézett vissza rá, nem erre számított és hírtelen nem is tudta mit mondjon erre.
De látta, hogy most elpattant az a bizonyos húr, csak éppen nem ott, ahol az várható volt.

Még visszanézett a kapuból és egy pillanat alatt végigfutott benne az összes emlék, épp úgy, ahogy a halál pillanatáról szokták azt leírni. Ebből is tudta, hogy már nem tud, nem is akar visszafordulni.
Nincs miért.

Nincs miért, mert az a közös jövőkép, ami oly sok szálból, oly sok közös élményen keresztül, oly sok tervezgetéssel megszületett, már nem nőhet tovább, halálra lett ítélve.

Ezért is volt csendes, mert szívében ott volt már a gyász.
A kapcsolatuk, közös jövőjük gyásza.
És annak az embernek a gyásza, akivel ez a varázslatos jövő épülőben volt.
De nem attól az embertől búcsúzott a kapuban.

Az az ember valamikor, észrevétlenül feladta, és most egy olyan "verzióban" létezett, aki nem az volt, akivel ők ketten egy párt alkottak.

A Király átadta a helyét a benne élő Lovászfiúnak, hagyta hogy abból a tudatállapotból jöjjenek a döntések a birodalom fontos dolgaiban és minden másban is.

A Királynő végtelenül hosszú ideig állt mellette, elfogadva a jelenlegi állapotát és remélte, hogy egyszercsak felébred újra az ő Királya és rendbe hozza a dolgokat.

Aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott.
Eddig nem érte őt támadás, mindig csendben, szeretetben tudták megbeszélni a fontos dolgokat, de most a dolgok annyira a Király fejére nőttek, hogy a frusztráltságát nem volt képes kordában tartani.

Úgy beszélt a Királynővel, mint még soha és hiába kapott figyelmeztetést, nem volt képes uralkodni magán.

A Királynő szívébe egy jéghideg tőr fúródott a szavai által és megért***e, hogy már nem azzal beszél, akivel ő egy párt alkotott valamikor.

A Lovászfiú tudatállapotban ragadt Királya nem az ő társa.

Ahogy felébredni sem lehet más helyett, úgy megmenteni sem lehet senkit önmagától.

Így hát elvonult a vár mögé épített kis kápolnába, ahova csak neki volt bejárása.

Becsukta a szemét és halkan kimondta: nem tudtam megmenteni. Nincs több eszközöm, nincs több erőm, nincs több tudásom, nincs több hitem.
Amit tudtam, megt***em, de kevés voltam a feladathoz.

Talán helyette is én akartam, vagy talán még jobban kellett volna akarnom, nem tudom Teremtőm!
De elbuktam és most itt vagyok, végtelen szomorúsággal a szívemben és elfogadom, hogy ennyire voltam képes.

Kérlek engedj ki ebből, és bocsáss meg nekem, hogy hagytam elveszni a Királyt!

Igen, jól érted, még mindig magát hibáztatta, hogy nem volt képes úgy lenni vele, hogy a Király valódi figyelemmel hallgasson rá és komolyan vegye a figyelmeztetéseit.

A kápolna csendjébe egy gyenge szellő kíséretébe beköltözött a Fény.
A napsugár az oltárra kúszva egy ott felejtett kis üvegcse által szétáradt az egész térben.
Érezni lehetett a Jelenlétet.

Azt a mindent betöltő jelenlétet, amiben nincs több kérdés, nincs több bizonytalanság.

A Királynő szívét átjárta a kegyelem érzése és tudta, hogy elfogadták a felelősség vállalását.

Ám még valami átjárta: annak érzete, hogy azért, mert most nem sikerült, nem történt semmi baj.
Lehet, hogy ő most el fogja hagyni a birodalmat, de az eddigi élete itt, nem múlik el nyomtalanul.
Az emléke annak, ahogy ő ott volt, ahogy ő ott létezett, örök nyomot hagyott a Királyban és a királyságban, akármilyen állapotba is került most az Uralkodó.

Ez lesz az az emlék, amivel egyedül maradva mindig ott lesz benne annak érzete, hogy lehetne jobban is, csak még nem tudja hogyan.
Ettől pedig nem fog belenyugodni a pillanatnyi megoldásaiba, mindig tenni fog még egy lépést. Valami felé, ami kicsit fényesebb, kicsit melegebb, kicsit szeret***elibb.

Ennél többet pedig senki nem tud tenni, ennél több felelősséget senki nem tud vállalni.

Az, hogy ők többet már nem kapcsolódnak, szomorú de azzal a méltósággal, ahogy ezt eddig is kezelte, egy újabb ajándékot hagy ebben a birodalomban.

A Szeretet ajándékát.

Annak a szeretetét, ami meghagyja a másiknak, hogy az legyen, amivé ő szeretne válni.
És annak a szeretét, ami önmagának is meghagyja azt, hogyha nem jó neki valami, akkor választhasson mást.

Lassan elhalványultak a fények és a Jelenlét egyre gyengébben volt érezhető.

Itt volt az idő az indulásra.

A kapun kívül mégegyszer visszanézett, tudva hogy ez volt az utolsó kép, amit ebből láthatott.

Megengedte magának, hogy az úton a könnyei áztassák az arcát, de nem fordult vissza.
Amikor már elég messze járt ahhoz, hogy a várat, a birodalom határát ne lássa, csak az arra vezető utat, akkor állt meg először.

Leült a hatalmas Tölgyfa alá és annyit mondott, hogy köszönök mindent, sajnálom hogy így sikerült, de elfogadom.
Hálával a szívemben megyek tovább és hagyom, hogy a Teremtő mutassa az utat, hogy merre tartsak.

Becsukta a szemét és felállva, továbbra is becsukva tartott szemekkel arra figyelt, hogy merre indulnak el a lábai.
Csak pár lépés után nyitotta ki a szemeit és látta, hogy bizony vezet út tovább, még ha nem is tudja, hogy hova.

Vett egy mély lélegzetet és emlékezt***e magát, hogy a Teremtő mindig jó utat mutatott neki, ez most sem lesz másképp.

Lassan haladva, lépésről lépesre érezte, hogy amit a háta mögött hagyott, az lassan olyan távolba veszik, hogy már nincs visszahúzó ereje, de még nincs meg annak a vonzása sem, ami felé halad.

Ám a bizalom a szívében nem engedte elbizonytalanodni és hagyta magát vezettetődni az út által, tudva, hogy ha itt nincs is már rá szükség, de van a világon még sok hely, ahol sokat adhat és sokat kaphat.
Ahol szükség van rá és értékelik azt, amit ő tud adni és cserébe neki is jár figyelem, gondoskodás, szeretet.

Hogy hol lesz ez, hogy hova visz az út, az meg majd kiderül, most elég annyi, hogy ahol épp jár, ott legyen jelen, azt élvezze, azt értékelje és majd odaér, ahova érnie kell.

És a Fény hangja a szellő által, halk kuncogásként kísérte tova.



Bodó Andi
tudat-tréner, coach
asztro-coach, Erdőző mentor
30/9426851
bodoandi.hu

29/08/2025

Az előző posztomnál ígértem, hogy kicsit bővebben kifejtem az ott írtakat.
Jöjjön az első kifejtés, ahol
Vénusz átlépése a Rákból az Oroszlánba folyamatáról írok pár gondolatot

Amikor Vénusz a Rák zodiákusban volt
Az előző időszakban, mikor a Vénusz a Rák zodiákusban járt, akkor a fő hangsúly arra helyeződött, hogy akár a nagycsaládban, akár az otthonunkban élőekkel harmonizáljuk a kapcsolódásainkat, erősítsük meg az érzelmi kötelékeinket és teremtsünk biztonságos közeget magunk körül.
Van, hogy erre nekünk kellett időt és energiát fektetni, hiszen épp mi voltunk azok, akik ennek ellenkezőjét teremtették meg régebben, és volt hogy ezt mások billentették ki és ebben kellett harmonikus megoldásokat találni.
A lényeg az volt, arra volt jó az idő minősége akkor, hogy ebben megoldásokat hozzunk létre, közösen.
Belefért az is, hogy az otthon legyen csinosítgatva, vagy a párkapcsolatokban szintlépésre törekedjenek és mondjuk összeköltözzenek.
Vagy épp a lélek érezte azt, hogy most már a könnyed és futó kapcsolatok helyett a családi kötelékek kialakítására alkalmas társkeresésnek jött el az ideje.
Most ebből a szakaszból lépett át a Vénusz az Oroszlán zodiákusába, ahol elsőre a családi kapcsolódásokból való létezésből az önálló, önmagáról szóló létezésre került a hangsúly, de ha továbbolvasol akkor látni fogod, hogy nem teljesen így van.
Amikor Vénusz az Oroszlán zodiákusban van
Itt és most egyszerre fontos, hogy önmagaddal foglalkozz, törekedj arra, hogy kihozd magadból a lehető legjobb variációdat.
Legyél valódi Királynő (nem király, hiszen itt a Vénuszról van szó!), aki ragyog és kellemes, harmonikus, biztonságos légkört áraszt maga körül.
Legyél szép, de ez belülről fakadjon.
Élj szép érzésekkel, kedvességgel, jóindulattal a szívedben.

Na de ezt nőként még csak csak értjük, de mit csináljanak a férfiak?
Nos, nekik is van igényük a harmóniára, a belső békére, nyugalomra, biztonságra, így most annak jött el az ideje, hogy ahol ez nem így van, ott fektessenek erre hangsúlyt, hogy ilyenné válhasson.

Ami még fontos, hogy a Vénusz nem csak harmóniára törekvés, hanem a teremtő, alkotó energia szimbóluma is, vagyis most a „létrehozás” idején arra érdemes figyelni, hogy hogyan tudunk a saját létezésünk irányítójává, vezetőjévé válni.

De hogy jön ide a Rák, ahonnan megérkezett a Vénusz?

Úgy, hogy az ott megéltekre, megvalósítottakra alapulva tudható tényleges és sikeres változást elindítani itt.
Vagyis, a „belső otthon”, a „belső család”, a valódi, „kézzelfogható” otthon és család közegében elért harmónia függvénye, hogy most miként érezzük magunkat és mit mutatunk ebből a világnak.
Ebből táplálkozva lesz nagyobb az önbizalmunk és érezzük vállalhatónak önmagunkat.
Ha ez nem így van, akkor ne csili-vili dolgokat magunkra akasztva akarjuk elfedni azt, akik vagyunk, hanem tegyünk valós lépéseket az önazonosság útján.
Legyünk őszinték magunkhoz, nézzük meg, hogy valójában kik vagyunk és hogyan tudunk még jobb önmagunkká válni.
Mindezt harmóniában a szeretett közegünkben, kapcsolatainkban.
Sok minden tartozik még ide, de egy posztba ennyi fér bele.
Ám ha érintve vagy, és szeretnél többet, konkrétabbat tudni erről, akkor nézd meg a saját asztro képletedben, hogy mindez melyik életterületeiden aktuális és máris tudsz vele dolgozni.

Ha egyedül nem megy, akkor gyere el egy Életbeszélgetések a Csillagok tükrében elemzésre, ahol segítek benne, hogy minél könnyebben elboldogulj önmagaddal.

27/08/2025

-amikor észreveszed, hogy vannak olyan események, helyzetek az életedben, amik újra és újra felbukkannak és fogalmad sincs mi van a háttérben, de már zavar annyira, hogy tegyél ellene
-amikor felfigyelsz arra, hogy a történetedet már más is átélte a családodban, szinte hajszálra pontosan ugyanúgy, ahogy te, csak épp más korban, más szereplőkkel
-amikor észreveszed, hogy az ismétlődő történések mögött ugyanaz a "lényeg" áll, és megérted, hogy most már kezdeni kellene vele valamit
-amikor már kezdtél is valamit, de nem nagyon jutottál előrébb
-amikor .....

Nos akkor talán itt az ideje annak, hogy kipróbálj egy olyan módszert, ami képes a felszínre hozni azt a "gyökérokot", amiből minden ismétlődésed származik.
Ezek az ismétlődések valójában "beragadt" mintázatok, melyek épp úgy, mint a megkarcolódott lemeznél, ami a tűt visszaugrasztja egy előző momentumhoz, arra jelzés, hogy ki kéne "javítani" azt a karcolt pontot.
Magától csak mélyül, de soha nem javul.

A hellingeri családállítás módszerén alapul az, amit én most ajánlok, bár én "Sors-blokk oldás és Helyzetmodellezés"-nek nevezem, mert nem csak családból fakadó történetek tudnak ismétlődni.

Ezzel a módszerrel lemodellezzük a kiinduló állapotot, amiből visszafelé kell majd felfejtenünk a folyamatot és a megtalált okkal dolgozva hozunk létre egyensúlyt, harmóniát és áramlást.

Nem ígérhetem, hogy egy alkalommal világot váltunk meg, mert az csak kisebb történések esetére lenne igaz, de ami már régóta be van akadva, akár generációk óta, arra biztos, hogy több lépésben lehet felkészülni és megvalósítani.

De elindulni mikor lenne érdemes, ha nem most?

Ha úgy érzed, hogy megérintődött benned valami, akkor ne habozz, mert a mostani dátum után a következő alkalom csak októberben lesz és minek húznád az időt?

Én 2008 óta majd minden hónapban tartok csoportos állításokat, folyamatosan továbbképzésre járok, hogy olyan támogatást tudjak adni a folyamatodban, amivel valóban megtörténhet az, hogy végre megszűnik az életed bizonyos területét leblokkoló ismétlődés.

Ha megérkezett benned az elhatározás, akkor regisztrálj kérlek, hogy biztosan legyen helyed:

Dátum:
2025.08.31. > 10:00 - 17:00

Helyszín:
Budapest, 1149
Pillangó park 12/d fszt
kaputelefon: 65

Részvételi díj: 20.000,-Ft / fő

Bodó Andi
tudat-tréner, coach
asztro-coach, Erdőző mentor
30/9426851
bodoandi.hu

26/08/2025

Amikor egy bolygó átlép egy zodiákusba onnan, ahol épp tartózkodott, vagy amikor az előre való haladásában (látszólagosan) visszafordul, nos akkor eléggé megváltozhat a közérzetünk.

Igen, a közérzetünk, mert bizony az idő minőségében való változás olyan, mintha az addigi csendesen fújdogáló szél most felerősödne, néha viharossá válna, vagy épp a normál és élvezetes hőmérséklet hírtelen fagypont alá süllyedne.

A fenti példáknál tudod, hogy mi történik, ezért ha nem is örülsz neki, de könnyebb alkalmazkodnod, de a Bolygók esetében ezt nem igazán tudod, csak ha megnézed egy táblázatban, képletben az aktualitásukat.
A Csillagos Égen azért elég nehéz ezt követni, hiszen vannak Bolygók, melyek szabad szemmel nem is látszanak, de a technikai segítség mára már ezen is tud segíteni.

Hogy miért is írom ezt éppen most?

Azért, mert több Bolygó is viszonylag jelentős változásban van, így ezek hatása érezhetővé válik bennünk is.

A "hogyan, miért" -et most nem fejtem ki, de aki asztro oldalakat olvas, annak ez a látásmód nem távoli tőle.

Szóval kezdődik azzal, hogy van pár Bolygó, ami jegyet vált, váltott a napokban.

A Nap átlépett a Szűz zodiákusba (az Oroszlán és a Szextáns csillagképben haladva)

A Vénusz átlépett már a Rák zodiákusból az Oroszlánba (a Rák és az Egyszarvú csillagképben haladva)

A Szaturnusz retrográd haladásában a napokban visszalép a Halak zodiákusba (a Halak és az Eridánus csillagképben)

Az Uránusz szintén rövidesen "megáll" az előrehaladásában és retrográdba fordul a Bika zodiákusban (a Bika és az Eridanus csillagképben)

A Neptunusz ugyan még kb 2 hónapig nem változtat jegyet, de együttáll a Szaturnusszal, így annak jegyváltása összemosódik vele, és együtt araszolnak visszafelé. (a Halak és az Eridánus csillagképben)

A Plútónak is bő egy hónap múlva már elérkezik a retrográdból való fordulása direkt mozgásba (A Bak és a Sas csillagképben)

Ezek a hatások most zajlanak vagy épp most vannak már előkészülőben, így teljesen normális, ha kicsit nehéznek érzed a jelenlegi létidőt.

Később írok majd konkrétabban ezekről a helyzetekről, de most ennyi elég.

Örülök, ha egy lájkkal jelzed, hogy elolvastad, mert ez egy kis visszajelzés nekem

25/08/2025

Tervek és és a valóság :D

Azt terveztem, hogy vasárnap kimegyek az Erdőbe és most csak magam miatt fogok Erdőzni.
(ha nem tudod mit nevezek "erdőzni"-nek, akkor szeret***el várlak az Erdőző Bodó Andival oldalamon)

Magam miatt, mert vannak terveim, amik megvalósítás előtt vannak és vannak tudatállapotaim, melyek néha elvisznek a megvalósítás útjáról.

Mindegyik fontos, mármint mindegyik út, de néha elvezetnek egymástól és emberként nehéz egyszerre mindenhol ott lenni.
Mármint a valóságban :)

Aztán van nekem másfajta tudásom is arról, hogy mi a számomra célravezető hozzáállás, aminek az egyik aspektusa, hogy fizikailag kezdjek el rendet tenni pl az iratok között, lakásban, fejemben, lelkemben. (Szűz zodiákus a X. házban, Skorpió ascendens bolygóival)

Gondoltam, hogy ez majd az Erdőben is menni fog, hiszen ha már kapcsolódtam az Erdő intelligenciájához, energiájához, akkor abból a létállapotból már magasabb szögből látok rá a dolgaimra, helyzetemre.

Aztán elmentem a régi hűtöim mellett, és a kezem ösztönösen hozzájuk nyúlt és meg figyeltem magam, hogy mit is teszek.
Annyira könnyedén ment minden (pedig elég régóta csak halogattam ezt), hogy hagytam magam, hogy leszedjek a tetejéről mindent, majd kihúztam a helyéről őket.

Őszintén?
Nem kellett volna, mert néha a nemtudás áldott békességes nyugalmat hoz. :D

Ám most valami bennem nem engedte, hogy ez továbbra is így legyen, így a porcicák helyett aszott pormacskákkal meg kellett küzdenem, de én győztem!

Még mindig ki tudtam volna menni az Erdőbe, de a kezem a hűtő feletti polcon kezdett babrálni és itt jött el az a pont, ahol minden más tervemet feladtam.
Zsizsikekkel találkoztam, akik csendben, halkan, eddig láthatatlan üzemmódban szépen elszaporodtak és mostanra elkezdtek randalírozni.
Mondjuk épp ezért is vehettem észre őket.

Szóval jött a sokk a látványtól, és aztán a likvidálásuk (legyen szeretncsésebb újjászületésük kívánsággal kísérve) után a szelektálási hadművelet: mibe másztak bele, mibe nem, mi kétséges.

3 szatyor cuccot engedtem el és eközben persze már más polcokhoz is hozzányúlva rendeztem el mindent.

Késő délután lett mire végeztem, így már maradtam itthon, kicsit sajnálva, hogy nem vagyok ott, ahova akartam menni.

Ám ahogy a testem automatikusan t***e a dolgát (azért ne ijedj meg, nem voltam robot üzemmódban), az valójában fontosabb is volt, no meg attól még megvalósult a belső rendrakás is, ahogy már írtam, hogy a takarítás közben is meg tud ez velem történni.

Rugalmasan álltam a "megvalósulási folyamat" elé, így ugyan rend és béke lett bennem, csak nem olyan módon, ahogy arra én vágytam.

Viszont most a lakás ezen pontján szinte ragyognak az energiák, érezhető a megkönnyebbülése a Térnek (jaj miket is írok :) ), hiszen sok olyat is kiválogattam, amit már régóta el kellett volna engednem.
Csak az elengedés nem erősségem, így tovább maradtak nálam, mint az optimális volt.

Te jártál már úgy, hogy felborultak a terveid, de mégis jobb volt, hogy úgy történt?
Hogy élted meg?
Megtaláltad benne a jót?

Talán ezzel a kis magánéleti szösszenetemmel mutattam egy más szemszöget is, hogy hogy is legyél tudatosabb az önismeretedben, a veled történtekben.

Ha igen, akkor olvassgass még itt, hiszen sokmindennel kapcsolatban találhatsz nézőpontokat a posztjaimban és vedd ki belőle magadnak azt, ami segít az utadon!

Jó olvasgatást, inspirálódást és úton haladást!

21/08/2025

Sokáig úgy gondoltam, hogy a testem a Végtelen Lényem "hordozója", olyan mint egy búvárruha, ami nélkül nem tudnék ebben a közegben létezni.
De nem csak nálam, hanem másoknál is így van.

Ezt a búvárruhát a szülők "varrják" meg, az ő mintájuk az, ami megadja a formáját, a rugalmasságát és a kapcsolódó működési programokat.

Most se gondolom másképp, csak kiegészítem valami más nézőponttal is.
Azt nem mondom, hogy 100%, hogy így van, de nekem nagyon is úgy tűnik, hogy igen.

Te pedig csak morfondírozz el rajta kicsit, ha segít, akkor menj vele tovább, ha nem, akkor engedd el!

Szóval lett egy új nézőpontom a test működésével kapcsolatban, méghozzá az, hogy az előbb leírt feladatok mellett Ő az, aki mintegy védőpajzs és egy elkülönítő "fal" elhatárol egy másik Lélektől.
Vagyis nemcsak formát és működési programot ad, hanem érzékeli a másikat, határt szab az onnan jövőnek (nem mehet át rajtad) és mindazt, amit onnan érzékel, azt megszűri, ha kell, megakasztja, ha kell áttranszformálja.
Ha pedig arra van szükség és meg tudja tenni, akkor ami beérkezett, azt átengedi.

Miben más ez, mint ahogy eddig gondoltam?

Abban, hogy eddig nem gondoltam rá úgy, hogy a körbehatárolásával nem csak én hatok rá (a megéléseimmel), hanem tőlem függetlenül küzd a "kintről" érkező behatásokkal.

Eddig úgy éltem meg, hogy benne vannak a generációs kódjaim, azon túl pedig a megéléseim által formálódik, működik.

Most már úgy is látom, hogy ezen túl, sőt egyszerre a belülről jövő impulzusokkal, a kívülről jövővel is dolgozik, mint amikor egy falat egyszerre építnek, alakítanak belülről és bontják kívülről.

A fal pedig eközben a saját programja által újraépíti önmagát.

Vagyis hármas behatás éri:
-saját vezérlési program (generációs programok)
-belülről érkező behatások (saját megéléseink)
-kívülről érkező behatások. (mások ránk való hatása)

TEST legyen a talpán, aki egyszerre mindent képes kézben tartani!

Valószínűleg ezért van az, hogy hol jobban, hol rosszabbul tudunk lenni, amikor egy folyamat épp megy bennünk.

De ami még fontosabb, hogy amikor azt mondjuk, hogy az egészségi állapotodért TE vagy a felelős, akkor tudnunk kell, hogy ez csak RÉSZBEN igaz!

Ez abban igaz, amit itt "belső behatásként" jellemeztem, mert ez múlik rajtam.

De az Önvezérlő programot készen kaptunk, és ha lehet is rajta változtatni (mert hála égnek lehet), azért nagyon sok mindent kell tudnunk hozzá.

A kívülről érkező behatásokra pedig pláne nincs behatásunk, csak arra, hogy mit kezdünk vele.

A Test-nek azért megvannak erre a megfelelő programjai, lásd pl. ha elvágod az ujjad, ami egy váratlan és kívülről jövő behatás, mégis azonnal tudja, hogy mit kezdjen vele és máris küldi oda a kis vérlemezkéket, hogy beforassza a sebet.

De ha egy időszakban több helyről is erős behatás éri, mi pedig még haragszunk is rá, no meg táplálás helyett még az életvitelünkkel is nehezítjük a munkáját, akkor beláthatjuk, hogy igencsak feladjuk neki a leckét.

Amit most lényegesnek gondolok, az az hogy ha van valamilyen problémád, akkor térképezd fel, hogy abból mi tartozik hozzád, mi az örökölt programokhoz, és mi a külső behatások körébe.

Már ezzel sokkal előrébb leszel az egyensúlyba kerülés, netán a gyógyulás útján.

Szóval ne bántsd magad, hogy mindenről te tehetsz, nem így van.
De ne is mentsd fel magad abból, ami a te oldalad, azzal tudsz a legkönnyebben valamit kezdeni.

Remélem érthetően írtam le, mert ez az elmúlt időszakom megéléseiből származó felismerés, nekem sokat segítő megélés.

Ha nem érthető, nyugodtan kérdezz, szívesen válaszolok.

Ha érthető, akkor pedig használd fel az utadon, legyen neked is könnyebb a megélésed!

19/08/2025

Olvastam ma egy kérdést, ami arról szólt, hogy mennyire tudom tisztelni magamat a pénzügyeimben?

Egy kérdés volt csak és mégis egy hatalmas AHA élményt és egy múltbeli élethelyzetet hozott fel bennem.

A történet lényege, hogy Anyu sokat beszélgetett egy idős nénivel, aki megtanította őt arra, hogy hogyan kell a pénzzel jól bánni, hogy ne kelljen állandóan kölcsönkérni.
A tanításának a lényege az volt, hogyha kölcsönkérés van, akkor ahogy pénzhez jut és visszaadja, máris megint rossz anyagi helyzetbe fog kerülni.
Ezért ki kell bírni abból a kevés maradék pénzecskéből a következő fizetésig, mert így abba fog maradni az állandó pénztelenség.

Ez igaz is volt, de a tanítás további része fontos most az én történetemben, ami arról szólt, hogy azt a kevéske pénzt úgy kell beosztani, hogy inkább egyen paprikás krumpit, zsíros kenyeret, stb a család egész hónapban, így beosztva azt a keveset, ami akkor épp van, minthogy húst hússal az elején, aztán meg jöhet a kölcsönkérősdi.

Ez is igaz és a gyakorlati életben működött is, Anyu jól megtanulta és alkalmazta ezt.

Viszont én ezt kislányként hallgattam meg, akiben az rögzült, hogy nincs kölcsönkérés és azt osztjuk be ami van, minimalizálva a vásárolt dolgok minőségét.

Mivel én csak hallgattam, így bennem a tanítás maradt meg, nem pedig a gyakorlati megvalósítás, ami közben megváltozhatott a lényeg, rugalmasan az élethelyzetnek megfelelően.

Így megmaradt bennem, hogy az olcsóbb dolgokra kell költeni, és a paprikás krumpli (az én esetemben a krumplis tészta) nagyszerű dolog, mert "életmentő" pénzügyileg.

És valóban, ha megkérdezed, hogy mi a kedvenc ételem, azt mondom, hogy a krumplis tészta, pedig a rántott húsért is odavagyok :)
És a költéseimben törekszem a jó ár/érték arányra, de nem az ügyesség szempontjából, hanem mert spórolnom kell.

Ez az egy kis kérdés most megnyitotta bennem annak a lehetőségét, hogy a gyerekként tanult nézőpontomat átkonvertáljam felnőtt Andi nézőpontjára, annyiban, hogy rugalmasan alkalmazzam az életemre.

Ha kell, akkor tudjak spórolni, de ha nem kell, akkor azt nézzem, hogy éppen most mi okoz örömöt nekem?
Lehet, hogy egy drágább valami fog akkora jó érzést generálni bennem, amivel még több kedvem lesz alkotni és teremteni az életemben, az életemet?!

Vajon neked van olyan gyerekkori mondatod, ami a mai napig hat rád, de már nem inspirálóan, hanem korlátozóan?
Mi az?

Én ma ezzel "megyek tovább", figyelni fogok a belső érzéseimre, hogy hogyan is tudom megkülönböztetni a "túlsporolást a megfontoltságtól", csak hogy rutinos legyek a felismerésében.
Hiszen akkor lesz lehetőségem változtatni, amikor arra van szükségem.

Tudod a "Tudatosság az önismeretben" kb ezt jelenti, az itteni posztjaimmal erre szeretnélek inspirálni, persze amellett, hogy gyere el hozzám egy Sorsbogozós Életbeszélgetések Bodó Andival, mert szerintem a célhoz vezető úton mindig lépésenként haladunk előre, így egy egy ilyen poszton való elmálázás is segíteni fog neked.

18/08/2025

Szolgálati közlemény:
a nyári szünet után, augusztus 31-én folytatódik a csoportos

Sors-blokk Oldás és Helyzetmodellzés
(családállítás módszerével)

A napot 10-kor indítjuk és addig tart, amíg minden állítás meg nem történik.
Ez van, hogy 15, de van, hogy 17 órai végzést jelent.

Ebédidő kb 25 perc, így arra nincs idő, hogy elmenjetek étterembe, de van hűtő és mikro, a hozott ételeknek.

Kávét és teát bármennyit lehet fogyasztani, vizet szűrt-vizes kancsó szolgáltat. (vagy a csap :) )

Régóta (2008 óta) vezetek csoportokat, így kialakult már egy sajátos látásmódom, de legfőképpen az, hogy minden állításra "új szemmel" tekintek.

Nincs olyan, hogy előre tudni lehet a megoldást, még akkor sem, ha hasonló történések vannak a háttérben.

Fontos, hogy nem törekszem a mindenáron egy alkalommal való világmegváltásra, mert bármilyen furcsa, de a megoldások folyamatát bírni is kell.
Ettől még nem húzzuk az időt, egyszerűen elfogadjuk a TÉR, a MEZŐ által lehetővé tett oldódási folyamatot, ritmust.

Az én ajánlásom az, hogy ha megteheted, akkor elsőre gyere el egy egyéni Életbeszélgetésre, ahol átbeszéljük a témádat és már ekkor sok mindent "letisztítunk", hogy az állításon már azt állítsuk fel, amit valóban szeretnél.

Ha nincs rá lehetőséged, akkor is jöhetsz állításra, de akkor még nyitottabbnak és elfogadóbbnak kell lenned, hiszen egyszerre ismerkedsz a módszerrel, tisztázódik le a célod és annak lehetősége is és végül ekkor éled meg az oldódást is
Közben pedig mások állításában is résztveszel, ahogy ők is a tiedben.

Az állításos alkalom után pedig lehetőséged van újra egyéni Életbeszélgetésre, ahol átbeszéljük mi történt hogy élted meg utána, milyen kérdéseid keletkeztek és merre mennél tovább.

Vagyis a családállításban lehet folyamatban gondolkodni (ajánlott is), ez
2 alkalommal Életbeszélgetést és
1 alkalommal Sors-blokk oldás és Helyzetmodellezést (családállítást) jelent.

De lehet csak állításra jönni, az is remek lehetőség, ami annak ajánlott, aki már ismeri a módszert, dolgozott a témájával és van már a belső munkákban tapasztalata.

Én mindkét esetben teljes szívemmel-lelkemmel és összes tudásommal támogatlak a folyamatodban, és fogom a kezed, miközben meghagyom neked az utad bejárásának élményét, sikerét.

Ha itt az idő, hogy lerakj minden felesleges mintát, programot, ami ha régen meg is védett akár téged, akár egy ősödet, ám mára már akadállyá vált, akkor szeret***el várlak!

15/08/2025

13/08/2025

A Csillagos Ég térképe, mint Használati útmutató a Sorsutadon

Alapvetően nem hírdetem, hogy asztrológus és asztrozófus (is) vagyok, pedig már 3 évtizede szerelembe estem a Csillagos Éggel való foglalatoskodással.
Asztrológusként kezdtem, aztán az elsők között jött be az életembe az asztrozófia