06/10/2025
Megújult cikkünk megjelent a hisztamin-intolerancia és a bélflóra kapcsolatáról!
Hogyan befolyásolja a bélflóra állapota a hisztamin-intoleranciát?
A bélrendszer, ill. bélflóra állapotának mind közvetetten (felszívódási zavar miatti tápanyaghiányok), mind közvetlenül kiemelt jelentősége van. A bélmikrobiom összetétele, a bélhám integritása, a gyomorsav-termelés, a hormonális hatások és az immunrendszer aktivitása mind olyan tényezők, amelyek befolyásolják, hogy mennyi hisztamin képződik a szervezetben, és mennyire hatékonyan tudjuk azt lebontani. [20]
Baktériumok, toxinok és a hízósejtek
A bélben élő baktériumok nemcsak hasznos anyagokat termelhetnek, hanem toxinjaik révén az immunrendszert is aktiválhatják. Bizonyos törzsek toxinjai (pl. egyes Escherichia coli-k α-hemolizinje vagy a Clostridioides difficile toxin A-ja) képesek hízósejteket (masztocitákat) aktiválni. Az aktivált hízósejtek hisztamint, leukotriéneket és proinflammatorikus citokineket bocsátanak ki. Ez a helyi gyulladás fokozza a tünetkészséget és érzékenyebbé teszi a bélnyálkahártyát más ingerekkel szemben is. [21]
A bélhám sérülése és a gyulladás ördögi köre
Amikor a bélhám sérül (fertőzések, krónikus gyulladás, gyógyszerek, stressz, étrendi tényezők vagy egyéb betegségek miatt), a bélfal áteresztővé válik. Ilyenkor különböző bakteriális anyagcseretermékek, sejtalkotók, endotoxinok és részlegesen emésztett fehérjék átjutnak a hámrétegen, erős immunválaszt provokálva. A bélnyálkahártya kötőszövetes rétegében lévő hízósejtek ismét aktiválódnak, újabb hisztamin szabadul fel, ami tovább rontja a hám integritását. Így alakul ki a jól ismert spirál: alap károsodás, mely gyulladást okoz, amelynek következtében fokozódik a károsodás mértéke. [22]
DAO enzim az exogén hisztamin ellen
A DAO enzim főként a vékonybél hámsejtjeiben termelődik, és elsődleges feladata a táplálékból származó és a bélbaktériumok által termelt hisztamin lebontása, mielőtt az felszívódna. Ha a bélhám gyulladt vagy sérült (például Crohn-betegség, colitis ulcerosa, coeliakia, illetve kemoterápia vagy sugárkezelés után), csökken az ép hámsejtek száma és funkciója, ezért a DAO-termelés visszaesik, így az étrendi hisztamin nagyobb terhelést okozhat. Nem véletlen, hogy a DAO-aktivitás sokszor együtt jár a nyálkahártya épségével: ha a hám rendben van, a hisztamin lebontása is hatékonyabb. [20]
A DAO aktivitását befolyásoló tényezők
A DAO működése pH-érzékeny, azaz enyhén savas környezetben a legaktívabb, túlságosan savas vagy lúgos közegben csökken a hatékonysága. Normálisan a gyomor erősen savas (pH 1–2), ami segíti a fehérjebontást és védi a szervezetet a kórokozóktól. Csökkent gyomorsav-termelés esetén a bélrendszer pH-ja is lúgosabb irányba tolódik, ez kedvezőtlen a DAO aktivitás szempontjából, és a baktériumok túlszaporodását is elősegíti a vékonybélben (SIBO).
A kevés gyomorsav mindezeken kívül rontja a mikrotápanyagok felszívódását is, különösen a B12-vitaminét. A B12-vitamin a metilációs folyamatokhoz szükséges, amelyek a HNMT enzim munkáját támogatják (ez az enzim főleg a sejten belüli hisztamint bontja). Így a hisztamin-lebontás két fronton sérülhet: gyengül a DAO (a bélben), és csökkenhet a HNMT kapacitása (a szövetekben). [22]
Hormonális hatások
A hormonális környezet szintén beleszól a folyamatokba. Az ösztrogén fokozza a hízósejtek érzékenységét és serkentheti a degranulációt, vagyis a hisztamin-felszabadulást. Ugyanakkor maga a hisztamin is képes elősegíteni az ösztrogéntermelést. Így pozitív visszacsatolás jön létre, ami megmagyarázza, miért súlyosbodhatnak egyeseknél a panaszok a menstruációs ciklus bizonyos szakaszaiban (pl. PMS tünetek, migrén). [23]
Hisztamintermelő és hisztaminlebontó baktériumok egyensúlya
A bélflóra egyensúlya kulcsfontosságú. Amennyiben megjelennek a hisztidint hisztaminná alakító (hisztidin-dekarboxiláz) enzimmel rendelkező baktériumok (pl. Morganella morganii, Klebsiella pneumoniae, Enterobacter cloacae, Proteus vulgaris, egyes Lactobacillus reuteri törzsek), nő a hisztamintermelés a bélben is. Ezzel szemben bizonyos jótékony mikroorganizmusok segíthetnek a hisztaminszint mérséklésében, illetve a gyulladás csökkentésében. Egyes Bifidobacterium longum törzsek, a Lactobacillus rhamnosus GG (nem termel hisztamint), illetve a Lactobacillus plantarum több vizsgálatban is alacsony hisztamintermeléssel és kedvező immunmoduláló hatással társult. [24–26]
A diszbiózis következményei
A diszbiózis (a hasznos fajok visszaszorulása, a diverzitás csökkenése, a rövid láncú zsírsav- tejsavtermelő törzsek fogyatkozása) gyakran jár együtt krónikus gyulladásos állapotokkal, és a bél pH további emelkedésével. A butirát a vastagbél hámsejtek egyik fő energiaforrása, ennek megfelelően gyulladáscsökkentő és barrier-erősítő hatású, ha kevesebb termelődik, a nyálkahártya regenerációja is lassul. A következmény sokaknál a magasabb hisztaminszint a bélben, intenzívebb tünetek (fejfájás, bőrpír, hasmenés, hipotenzió), valamint az immunrendszer fokozott, gyakran elhúzódó aktivációja. Idővel ez növelheti az allergiás érzékenységet, ronthatja az emésztést, és hozzájárulhat hormonális zavarok megjelenéséhez is. [23]
Diagnosztikai szempontok: miért összetett a kép?
A hisztamin-intolerancia diagnózisa nem mindig egyértelmű, mert a tünetek átfednek más kórképekkel (IBS, SIBO, ételérzékenységek, gyulladásos bélbetegségek). A kivizsgálás általában tünetnapló, eliminációs-provokációs étrend, szükség esetén laborvizsgálatok és képalkotók kombinációja. A bélflóra állapotáról ma már személyre szabott mikrobiomelemzés is adhat támpontot, amely különösen hasznos visszatérő panaszok vagy terápiarezisztencia esetén.
A cikk linkjét megtalálhatod a kommentek között!
