Változókor, változó nő - A Mélység Asszonyai -

02/09/2025

Miközben arról írok, hogy milyen csodálatos teremtmények a nők, hogy világok kapcsolódnak össze bennünk, hogy életet adunk – céloknak, alkotásoknak, és/vagy gyermeknek, hogy bennünk a végtelen bölcsesség minden szikrája, és akkor ebben a termékeny, kreatív és emelkedett időszakomban megnyitom az Avaaz levelét... Olvasom egymás után a szavakat, de az agyam képtelen értelmezni! Mintha valami zsibbadt ködfüggöny telepedne rá…

„A tálibok megpróbálják eltüntetni az afgán nőket. Képzeld el, hogy nem szabad beszélned, nem énekelhetsz vagy nevethetsz. Képzeled el, hogy (nőként) fogoly vagy a saját otthonodban. Képzeld el, hogy kínoznak, miközben elmegy melletted az élet. Ez a valóság több millió nő és lány számára.”

Amikor kissé oszlani kezd a köd, feltúrom a világhálót. Olvasom a UN NEWS oldalán, hogy bár nem történt meg, de 2021-ben Afganisztánban, egy nő is elindulhatott volna az elnöki posztért.

Hát ez csodálatos! És hová jutottunk négy év alatt? 2025-ben – tehát mindössze négy év elmúltával!!! – a nők nem szólalhatnak meg nyilvános helyeken, ezt ugyanis a tálibok erkölcsi vétségnek minősítették. Értitek?! Az emberi beszéd egy nő szájából – erkölcsi vétség!

Azokat a nőket, akik ennek ellenére továbbra is folytatják humanitárius tevékenységüket vagy az újságírást, halálosan megfenyegetik. És egy pillanatig se legyen kétségünk, hogy meg is ölik őket!

Igen, mindez 2025-ben a Föld nevű bolygón történik.

Annak a női támogató és segítő energiának a megteremtéseként, amiről elég gyakran írok, és amelynek a nevében elég gyakran cselekszem is, arra kérlek, ha egyetértesz a tálib vezetés felelősségre vonásával, írd alá az Avaaz levelét! Neked semmibe nem kerül, az afgán nőknek talán mégis egy reménysugár lehet.

A levelet azon államok vezetőinek továbbítják, akik tavaly ígéretet t***ek, hogy felelősségre vonják az afgán vezetést, ha kell a legmagasabb szintű bíróságon is.

Ehhez képest 2025 augusztusában a nőknek már beszélniük sem szabad…

The Taliban is trying to erase women. But last year, a group of countries vowed to hold Afghanistan accountable, possibly even at the world’s top court. Join the global call for justice now – urge them to keep their promise!

01/09/2025

Egy hétrészes imaginációs sorozatot készítek, mely a női lélek számára egyszerre beavatás és szertartás. Személyes és univerzális.
Egy ősi beavató út, amely a teremtő méh sötét és végtelen mélységéből indul, áthalad a tisztulás és az emlékezés fázisain, kozmikus örökségünk ősi állomásain, és végül elvezet egy új minőség megszületéséhez, a teljesebbé váláshoz.

A sorozat felépítése a következő:

Az Ősi Méh Kapujában
Belépés a mélységbe, a sötét és teremtő ürességbe, a végtelen tér lehetőségeibe, hogy aztán a fény támogatásával megszülethessen a forma.

Lemúria vizeinél
Utazás az ősi vizek emlékezetébe. Lemúria Sámánasszonyai őrzik az ősi tudást, a nőiség szent teremtő kódjait. Velük találkozunk.

Csillaganyák hívása
Kozmikus gyökereink. Kapcsolódás a Csillaganyák tanításaihoz és saját Csillagmagunkhoz.

Teremtő Hangunk
A formába teremtés művészete… belső szabadságunk finom dallama.

Földanya Ölelése
Az isteni minőség lehorgonyzása a testben és a Föld ölelő terében.

Ősi Női Kör
Belépés az időtlen közösségbe, ahol az ősi női erők közösen szövik az életet.

Az Új Asszony születése
Az alkímiai út gyümölcse: újjászületés önmagunk teljesebb minőségébe.

Egy olyan evolúciós pillanatban vagyunk, ahol a változás elkerülhetetlen, és amelynek a kulcsa a Nő eredendő emlékezete és ereje. A Föld és az Ég kapcsolatának gyönyörű megtartói vagyunk! Dimenziókapuk, ahol világok találkoznak, és világok formálódnak, elsüllyednek, vagy épp újjászületnek.

Kapcsolódjunk a Csodával, amely minden nőnek már pusztán a születése okán is személyes ajándéka! Szedjük le a rárakódott rengeteg salakot és kezdjük el élni végre azt, akik vagyunk! Fedezzük fel, hogy a Földünk történetének ebben a kritikusan forró pillanatában, vajon mi lenne a dolgunk? Mit tehetünk a változásért? Igen, mi! Itt és most!

Mert, ki, ha nem mi?

Nekünk, nőknek, egyszerűen újra meg kell tanulnunk összetartani, összefogni, levetni a régi játszmákat – a drámát, egymás lenézését, a gyűlölködést, a „különb vagyok nálad” hajszolását, és megannyi fölösleges, kimerítő mintázatot.

Határtalan bizalom van bennem, hogy az ősi női szövetség bölcsessége felébred az arra készen álló és nyitott nőtársaim életében.

Pár nap múlva jövök a részletekkel!

(Kép - Shambala Light Visionary Art)

22/08/2025

"A világ felszínén most háború dúl, erőszak tombol,
és úgy tűnik, sötétség borul mindenre.
Ám ugyanakkor, nyugodtan, csendben,
lent a mélyben valami más zajlik.

Egy belső forradalom bontakozik ki,
és bizonyos embereket a
magasabb Fény hív magához.
Ez egy csendes forradalom.
Belülről kifelé. Lentről felfelé.
Ez egy globális művelet.
Egy spirituális összeesküvés.
Alvó sejtek vannak
minden nemzetben, a Föld minden sarkában.

Nem látsz minket a televízióban,
nem olvashatsz rólunk az újságban,
nem hallhatsz rólunk a rádióban.
Nem keresünk dicsőséget,
nem hordunk egyenruhát.
Mindenféle alakban és formában,
színben és stílusban megjelenünk.

Többségünk névtelenül dolgozik.
Halkan, a háttérben.
Ott vagyunk minden országban, minden kultúrában:
nagyvárosokban és falvakban,
hegyek között és völgyekben,
farmokon, törzsekben és távoli szigeteken.

Elhaladhatsz mellettünk az utcán,
s talán észre sem veszel.
Rejtve járunk, a színfalak mögött maradunk.
Nem számít, kinek a nevéhez fűződik a végső érdem,
csak az, hogy a munka elvégeztessék.

Néha felismerjük egymást az utcán,
egy halk biccentés,
és máris megyünk tovább az utunkon.

Nappal sokunk úgy tesz, mintha
„átlagos” munkát végezne,
de éjjel, a hamis kirakat mögött,
ott történik a valódi munka.

Vannak, akik Tudatos Hadseregnek neveznek bennünket.
Lassan egy új világot teremtünk,
elménk és szívünk erejével.

Szenvedéllyel és örömmel követjük a hívásunkat.
Parancsaink a Központi Spirituális Intelligenciától érkeznek.
Láthatatlan szeretetbombákat hullatunk,
amikor senki sem figyel:
versek ~ ölelések ~ zene ~ fényképek ~ filmek ~ jó szavak ~
mosolyok ~ meditáció és ima ~ tánc ~ társadalmi aktivizmus ~ honlapok, blogok ~ véletlenszerű kedves cselekedetek...

Elengedjük a sérelmeket,
letesszük az ítélkezést.
Mindannyian a magunk egyedi módján fejezzük ki magunkat,
a magunk ajándékaival és tehetségeivel.

Légy te a változás,
amit a világban látni akarsz.
Ez a mottó tölti be szívünket.
Tudjuk, hogy ez az egyetlen út
a valódi átalakuláshoz.
Tudjuk, hogy csöndben és alázattal
bennünk rejlik az óceánok minden ereje.

Munkánk lassú és aprólékos,
mint a hegyek születése.
Talán első pillantásra láthatatlan,
és mégis,
évszázadok múltán
egész földlemezek mozdulnak majd meg tőle.

A szeretet a 21. század új vallása.
Nem kell hozzá magasan képzettnek lenned,
sem különleges tudással bírnod, hogy megértsd.
A Szív intelligenciájából fakad,
mely ott lüktet az emberiség időtlen,
evolúciós ritmusában.

Légy te a változás,
amit látni akarsz a világban.
Senki más nem cselekedhet helyetted.
Most toborzunk.
Talán csatlakozol hozzánk.
Vagy már rég köztünk vagy.
Mindenkit szívesen látunk.
Az ajtó nyitva áll." (Brian Piergrossi)

19/08/2025

Kelet-Texasban van egy különleges hely, a The Bird’s Nest. Egy apró tiny house falu, ahol tizenegy nő él együtt. A legtöbben 60 és 80 év közöttiek és a többségük nyugdíjas. Mindenki külön kis házban, mégis közösségben él. Van köztük aki tanár volt, dajka, jogi asszisztens, adatelemző. Mindannyian olyan nehéz élettörténeteken vannak túl, mint a rák, a válás, a családon belüli bántalmazás és erőszak.

Az esték a nagy, közös teraszon telnek – ami egyszerre konyha, nappali és társalgó. Együtt esznek, beszélgetnek, kártyáznak és rengeteget nevetnek. A közös estek olykor egy ingyenes csoportterápiára emlékeztetnek.
A legfontosabb alapszabály: semmi dráma! Vagy legalábbis csak nagyon kevés. Ez azt jelenti, nincs sutyorgás vagy duzzogás, a problémákat őszintén megbeszélik és keresik a közös megoldásokat.

A The Bird’s Nest alapítója, a 70 éves Yerian, a semmiből teremt***e meg ezt a falut. Belet***e az összes megtakarítását, erejét és hitét, hogy legyen egy hely, ahol a nők biztonságban, függetlenül és közösségben élhetnek. Ma már mesebeli kert veszi körül a házakat, napraforgók, zöldségágyások és egy olyan hangulat, mely leginkább a női szövetség erejét sugározza.

A „csak nőknek” koncepció Yerian fejében egy női elektromos kéziszerszám-készítő workshop után született meg, amelyet a The Bird’s Nest-ben szervezett. A más államokból érkező résztvevők sátrakban táboroztak a helyszínen.

„Elkezdtünk beszélgetni a tűz körül, és azt mondtam: Mi lenne, ha ez egy kizárólag nőkből álló közösség lenne, a résztvevők pedig nagy lelkesedéssel fogadtak.
Nem gyűlölik a férfiakat – többüknek fiaik és fiúunokáik vannak –, de elvárják tőlük, hogy tiszteletben tartsák autonómiájukat kompetenciájukat és intelligenciájukat. Ez azt jelenti, hogy ne parancsoljanak nekik, ne oktassák ki őket az elektromos szerszámok használatáról, és ne mondják meg, hogyan kell kiegyensúlyozni egy teherautó rakományát.

Férfiak biztonsági okokból sem maradhatnak éjszakára, hiszen lehetetlen lenne mindegyiket előzetesen ellenőrizni.
Szerintem az egyik leglényegesebb dolog, amit ők maguk is megfogalmaztak - amikor férfiak lépnek be egy csoportba, a nők abbahagyják az intim beszélgetéseket, és bizonyos témákat egyszerűen nem érintenek. Megszűnik a női kör, a nővérség légköre. Így viszont szabadon dönthetnek arról, hogy nem viselnek melltartót, beszélgethetnek a menopauzáról, vagy más, kifejezetten nőket érintő témákról.

„Abban a korban vagyunk, amikor sok minden, ami régen fontos volt, már nem számít.”

Minden új beköltözőt egy interjúfolyamatnak vetnek alá. Felmérik, hogy mennyire önellátók, találékonyak, és bár közösségként működnek, mindenki egyedül is megállja a helyét. „Nem fogadhatok be kétségbeesett embereket, mert ez azt jelentené, hogy valamilyen hiányt kell betöltenem az életükben, amire nem vagyok hajlandó.”

A ház mindenkinek a sajátja. A helyért és a közüzemi díjakért fizetnek, nem a hovatartozás érzéséért, de Yeriannak nagyon is számít a hovatartozás! Körbejár, beszélget, közösen hoznak döntéseket a terület fejlesztéseit illetően is.

Nem olyan régen osztottam meg egy írást a kínai hölgyekről, akik közösen újítottak fel egy gyönyörű házat, de a New York Times cikke szerint vannak már ilyen női közösségek Londonban, Franciaországban is.

Yerian nem titkolt célja az is, hogy megóvja a nőket az idősotthonoktól. Ezek a csodás nők gondoskodnak a társaikról. Elviszik a sürgősségire, akinek arra van szüksége, kiváltják a gyógyszert, ételt visznek a házához. Az is szabály, hogy aki a házában van, azt nem zaklatják. Nyilván ők is sokfélék van, aki többet szeretne beszélgetni, van, aki kevesebbet és ezt tiszteletben is tartják.

Én személy szerint csodálatos kezdeményezésnek tartom ezeknek a közösségeknek a létét, mert a női közösség biztonságot ad! Ma már számtalan kutatás igazolja, hogy a szociális kapcsolatok évekkel hosszabbítják meg az idősödő emberek életét.

A The Bird’s Nest példája is bizonyítja, hogy igenis öregedhetünk egy közösségben biztonságban, sok-sok, nevetéssel, támogatással és gondoskodással együtt.

Forrás: New York Times

https://www.nytimes.com/2025/08/07/well/eleven-women-nine-dogs-not-much-drama-and-no-guys.html?fbclid=IwY2xjawMPrxhleHRuA2FlbQIxMABicmlkETE5a1d6cFVMY1BNNVFhVlUxAR5TBsApDTvam7MVVarzJWT4gfmtl1k4MoVLj5_NKDqcwwTcyFerZgbDihCmeQ_aem_U51qSvlTiWhPepPjxYe-Lg #

16/08/2025

Boldogasszony napján – csodás Nőkkel egy csodás helyen! A nap végén itt, ezen a szépséges magaslaton fejeztük ki a hálánkat, majd közösen és egyénileg is megtettük a felajánlásainkat. A dobok hangját, a dalokat, a nevetéseket nem tudom Nektek megmutatni, de a szépséget talán igen. Kisimító, felemelő együttlét volt, amiért végtelen hálás vagyok! A második képen, a még nem teljesen kész oltár, és sajnos a végeredményt nem is tudom megmutatni, mert elmaradt a fotó! De tanulom a "dokumentálás" művészetét, volt már rá példa, hogy sikerült! :)

Használjuk ki a nyárutó ragyogó energiáit, engedjük, hogy a Nap tüze átégesse a terheinket, arassuk le azt, ami beérett és gondozzuk magunkban azt, aminek a növekedéshez még időre, figyelemre van szüksége!

Csodás hétvégét!

12/08/2025

Közeledik Boldogasszony napja – a pogány anyaistennőnek az ünnepe, aki ott él a magyar néplélek mélységes emlékezetében. A „boldog” a régi magyar nyelvben nem „vidám”-at, hanem „szent”-et, „áldott”-at jelentett. Az „asszony” szavunk eredte az iráni, még pontosabban az alán ahszin kifejezés, melynek ősi, eredendő jelentése – fejedelemnő. Így a „Boldogasszony” szó szerinti jelentése: „Szent Hölgy” vagy „Áldott Úrnő”.

Hozzá fordultak a nők gyermekáldásért, a könnyű szülésért, a termés bőségéért. Ő volt ház, a család őrzője, áldása nélkül még az aratás sem lehetett teljes.
Az ősi világképben minden életszakasznak és minden évszaknak megvolt a maga Boldogasszony-aspektusa:

• Tavasz: az újjászületés, vetés, új élet pártfogója.
• Nyár: a növények érlelésének, az anyaság teljességének asszonya.
• Ősz: az aratás, betakarítás, bőség megte**esítője.
• Tél: a ház, a tűzhely és a család melegének őrzője.

• Szülő Boldogasszony – a várandós és szülő nők védelmezője.
• Sarlós Boldogasszony – a nyári aratás istennője.
• Havi Boldogasszony – a női ciklusok és a termékenység pártfogója.
• Segítő Boldogasszony – a bajban és veszélyben oltalmazó.
• Gyertyaszentelő Boldogasszony – a fény visszatérésének, a tél megtörésének ünnepi alakja.

Ezek a megnevezések a kereszténység felvétele után is fennmaradtak, de a mögöttes alak fokozatosan összemosódott Máriával.

Boldogasszony jelképei:
• Piros szín – a védelem, az életenergia és a termékenység színe.
• Gabona, kalász – a bőség és táplálás jelképei.
• Víz – a megtisztulás és az életadó erő szimbóluma.
• Napkorong és Hold – az égi ciklusok, mint az anyaistennő teljességének aspektusai.

A kereszténység terjedésével a térítők igyekeztek az új vallás alakjait összekapcsolni a régi istenekkel, hogy a nép könnyebben elfogadja őket. Így történt, hogy Boldogasszony neve és sok szerepe Szűz Máriára szállt át. Ennek köszönhető, hogy a magyar Mária-tisztelet különösen erős, miközben ott van bennünk a tudás, hogy a „Magyarország Mária országa” eszme valójában szorosan kapcsolódik az Istennő ősi hagyományának az örökségéhez.

A régi hiedelmek töredékei ott élnek a nyelvben, a népdalokban, a szokásokban – és azokban a pillanatokban, amikor a magyar ember a földet, a bőséget és a családi életet áldva egy „Boldogasszonyra” gondol, akinek gyökerei messze a kereszténység előtti időkbe nyúlnak vissza.

Ha velünk tartanál az augusztus 15.-i programon, minden információt megtalálsz a honlapon:

https://miahavasi.hu/a-tuz-langja-a-fold-csendje-a-kiralyno-benned/

Hívunk szeret***el egy gyönyörű, női körbe!

(Források:
Magyar Néprajzi Lexikon (Arcanum)
Kálmány Lajos: Boldogasszony és társai a magyar néphitben
Dömötör Tekla: Népszokás, néphit, népi vallásosság
Balázs Géza: Boldogasszony, a magyar anyaistennő)

Képek: Pinterest

05/08/2025

Kedvesek! Várlak Benneteket szeret***el egy csodaszép női programon. Boldogasszony napján!

A Tűz lángja, a Föld csendje – a Királynő Benned.

Rituális-műhely Boldogasszony napján – intim női körben.

Minden információt megtaláltok a honlapon:

Rituális-műhely Boldogasszony napján – intim női körben. A nyárutó egy egészen különleges ciklus. A nyár forróságából – a rálátást segítő, kiégető fény energiájából – egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb fázisba érkezünk. A tűzből a földbe. A Királynő teljess....

03/08/2025

A dél-amerikai kontinensen egész augusztusban Földanya, Pachamama áll a figyelem középpontjában. Augusztus elsején (Lughnasadh napján), nyitják meg az ünnepsorozatot, rituálékat, szertartásokat tartanak, áldozatokat mutatnak be és felajánlásokat tesznek, amelyekkel az ember és a természet közötti kölcsönös köteléket erősítik, és elősegítik az egyensúlyt, a harmóniát az élet minden területén.

Kokaleveleket, kukoricát, chicha-t (egy kukoricából készült erjesztett italt), magvakat ajánlanak fel a Földnek a hála jelképeként. A szertartásokat az otthonokban ugyanúgy megtartják, ahogy a szent helyeken, például kint a hegyekben az Apu-k, (a természetszellemek) tiszteletére, a vízforrásoknál vagy a mezőgazdasági területeken. A szertartásokat andoki papok vezetik, akik gyakran meghívják az utazókat, hogy részesei lehessenek egy spirituális élménynek. Pontosan tudják, hogy mindannyiunk számára mennyire szükséges a természettel való harmonikus kapcsolat ebben a megerőszakolt világban!

Az andoki kozmológiában a természet minden elemének megvan a maga szelleme, akik tiszteletet érdemelnek. Pachamama a Földet, az élet fenntartását képviseli, védelmező anyaként tekintenek rá, aki élelmet, vizet és menedéket biztosít minden lénynek. A „Pacha” kifejezés világot, univerzumot vagy időt jelent, a „Mama” pedig anyát, így Pachamama a Földanya, aki táplálja és gondoskodik minden élőlényről.

Ez a mély a tisztelet egészen ősi, andoki civilizációkig nyúlik vissza, és már jóval a spanyolok érkezése előtt is léteztek ezek a szertartások, és rítusok.
A betakarítás időszaka a legalkalmasabb a hálaadásra és a föld termékenységéért való imákra, szertartásokra. A hiedelem szerint augusztus az a hónap, amikor Földanya „szétnyitja ajkait”, hogy befogadja az emberek által hozott áldozatokat, felajánlásokat.

Az augusztusi ünnepségek mély jelentéssel bírnak az andoki népek számára. Nemcsak a felajánlás, a hála kifejezése, hanem a Sahumerio, a tisztító rituálé is fontos része a szertartásnak, melyet szent gyógynövények és aromás gyanták, például palo santo égetésével, füstöléssel végeznek. A gyógynövények, gyanták képesek megtisztítani és megújítani a környezet, valamint a résztvevők energiáját is.

Milyen nagyszerű is lenne, ha végre mi, nyugatiak is tömegével beleérnénk ebbe a tiszteletbe és felfognánk végre, hogy a Föld összes létezőjével és magával a bolygóval is minden szinten (!) kapcsolatban állunk!

„Az andoki kultúra a kölcsönösség elvén alapul, egy olyan elven, amely kimondja, hogy mindent, amit a föld ad, valamilyen módon viszonozni kell. Ez a természet iránti mély tisztelet biztosítja az egyensúly és a harmónia fenntartását, nemcsak az emberek jóléte, hanem a bolygó minden életformája számára is.”

01/08/2025

Lughnasadh/Lammas színvilágát a nyár mélyebb, földközeli árnyalatai adják – a te**es sárga, napérlelte narancs, a mély arany és az olajzöld. Ezek a színek – akár virágok, textilek, vagy termések formájában – segítenek ráhangolódni az időszak energiáira.

A gyógynövények, és a virágok ünnepeink elmaradhatatlan szereplői.
A verbéna több ezer éve kíséri Lughnasadh szertartásait. A druidák úgy vélték, segít kapcsolatba lépni a túlvilággal, használták a gyógyító rituálék során, különösen akkor, ha valakinek spirituális támaszra volt szüksége.

A réti legyezőfű – „a mezők királynője” – (Filipendula ulmaria) a druidák szent növénye, az ünnepségek alatt nyakukban viselték a belőle készült koszorút. Ha Lughnasadh/Lammas idején druida esküvőre került sor a menyasszony csokrába is beletették gyönyörű, fehér virágait, de ízesítették vele a mézsört, illetve szörpöt is készít***ek belőle.

Az aranyvesszőről (Solidago), úgy vélték, hogy segít a depresszióban és a gyászban szenvedőknek. Dekorációként alkalmazva kecses virágai igazán emelik az oltárunk szépségét.

A fenti növények mellett használhatunk bazsalikomot, rozmaringot, cickafarkat, zsályát, mentát, körömvirágot is akár egy szertartás részeként, akár az oltárunkat díszítő növényként.

Mivel az ünnep Lugh istenhez is kapcsolódik, különösen fontos most az alkotás – legyen az festés, ékszerkészítés, agyagozás, zene, tánc vagy bármely forma, amelyben szavak nélkül beszélhetünk, de írhatunk akár verset vagy mesét is. A lényeg, hogy felfedezzük az alkotás örömét, amely ezúttal a teremtés mellett, egyben hálaadás vagy akár ima is lehet.

Lughnasadh/Lammas megkerülhetetlen hagyományai a kenyérsütés valamint a gabona – vagy csuhébaba készítés. A babákat az oltárra helyezik és a hagyomány szerint Samhain estéjén – amely a betakarítási időszak végét jelzi – beássák a földbe, a jövő évi termés magjainak szimbolikus elvetéseként.

Az ünnep a közösségi együttlétről is szól. A közös tűz – vagy gyertyagyújtásról, beszélgetésekről, a közös étkezésről, ami akár egy új hagyomány elindítása is lehet.

Lughnasadh/Lammas időszakában teremtsünk időt a Föld bőségének a megünneplésére. A hálánkat nagyon „egyszerű” módon is kifejezhetjük, egy séta, egy rövid meditáció, kenyérsütés, befőzés vagy bármilyen „hétköznapi” folyamat során.

Remek lehetőség az elmélkedésre a labirintusjárás, amikor a középpontból kifelé haladva a hálánk gesztusaként apró ajándékokat hagyhatunk ott a földnek.

Az oltárkészítés egy nagyszerű módja az új ciklus köszöntésének. Lughnasadh/Lammas idején érdemes megjelenítenünk a bőséget, az aratást szimbolizáló elemeket, mint például a bőségszaru, a kukorica, a gabona, a sarló. Alkalmazzuk a fentebb már említett színeket, virágokat, az időszak gyümölcseit, zöldségeit, a kukoricát és természetesen a gabonaféléket.

Ha felmegyünk egy közeli dombra vagy kilátóra – tiszteleghetünk Tailtiu istennő emléke és áldozata előtt. A felfelé vezető úton végiggondolhatjuk mi mindent „tisztítottunk meg” vagy mit áldoztunk fel az idén, hogy helyet teremtsünk az új hajtásoknak és a növekedésnek, ami végül elvezetett bennünket az aratáshoz.

Ha tudatosan járjuk az évkör ciklusait, megvan a lehetőségünk, hogy újra megtaláljuk az egységet „spirituális” és „hétköznapi” énünk között. Élhetjük a mindennapokat is egy érzékeny tudatossággal, meglátva így azt is, ami a felszín mögött rejlik.

Amikor például a piacon vásárolunk, gondolatban hálát adhatunk azoknak, akik lehetővé tették, hogy minden ott lehessen előttünk, a láthatatlan kezeknek, amelyek mindezt elérhetővé teszik a számunkra.
Engedjük, hogy a szent és a profán összeérjen bennünk!

Kívánom, hogy legyen Lughnasadh/Lammas időszaka fényességben, hálában és bőségben gazdag! Áldott ünnepet mindannyiunknak!

(Képek forrása - Pinterest. A szépséges fehér virág a "réti legyezőfű".)

31/07/2025

Tailtiu legendája után nézzük most meg Lughnasadh/Lamas örökségét. A három pogány aratási ünnep közül ez az első, melyet augusztus elsején ünneplünk. Bár a két elnevezést sokan felcserélhetőnek tartják, az eredetük teljesen eltérő, és véleményem szerint egyáltalán nem felcserélhető, bár tagadhatatlanul vannak közös vonásaik.

Lughnasadh eredetét, ahogy Lugh alakját is már megismerhettük a tegnapi bejegyzésből, és talán azt is érezzük, hogy Lughnasadh mennyire mély és erőteljes pogány ünnep volt, melyet Lugh nevelőanyja, Tailtiu emlékére hozott létre. Az ősi pogány szertartások során a hegytetőn meggyújtott máglyákkal, a hangos játékokkal, zenével, tánccal fejezték ki mély hálájukat az Istennő áldozatáért, mellyel termékennyé t***e a földet. A bőséget és az életet ünneplő szertartás vad volt és szabad, és talán „túl soknak” bizonyulhatott a korabeli egyház számára. A kereszténység térhódításával a pogány hagyomány átalakult.

Lammas jelentése – az „első kenyér, az első gabonák rituális betakarítására utal, amelyet megőröltek és kenyérré formáltak. Lammas egy szelídebb, csendesebb formát öltött. A szent játékok lassan kiszorultak, helyükbe az első kenyér megáldása lépett – egy új rituálé született, amikor a frissen őrölt gabonából készült cipót a templomba vitték, hogy a pap megáldja azt.

Lughnasadh és Lammas szertartásaiban a hála a közös pont, de talán a pogány kultúra emlékezete újra képes közelebb hozni a tánc, a zene, a lakoma hagyományát, az örömöt, az önfeledtséget, és talán egyre többen emlékezünk újra Tailtilura és Lughra.

A mindennapokban már határozottabban kezdjük érezni az ősz közeledtét, a napok észrevehetően rövidebbek, de a meleg sugarak még továbbérlelik a gyümölcseinket. Sok termény betakarításra kész, de némelyeknek még időre van szükségük a teljes beéréshez

És ez ránk, emberekre is igaz, így érdemes feltennünk az alábbi kérdéseket:

▪ Milyen gyümölcsök értek be bennem és körülöttem?
▪ Mi az, amit tovább kell táplálnom, gondoznom?
▪ Mi az, amit magam mögött hagyok?

Lughnasadh energiája életerővel tölt fel, és a beérés utolsó lépéseire bátorít bennünket. Arra ösztönöz, hogy ne csak a kertjeinket, hanem belső világunkat is gondozzuk – mert a lélek gyümölcse éppoly fontos, mint a fizikai világban megjelenő bőség.

Az időszak megmutatja, ha védjük és ápoljuk, ha jól gondozzuk azt, amit az életünkben elültettünk –, akkor szépséges növekedésben, bőséges termésben lehet részünk. A személyes fejlődésünk – akárcsak a kertünk gondozása – kitartást igénylő folyamat.

Lughnasadh/Lammas megában hordozza az áldozatiságot, mely emlékeztet bennünket ciklikus létezésünk elkerülhetetlen változásaira. A beérett, haldokló növényekben ott rejtőznek a magok, melyek a következő ciklusban szárba szökkenhetnek, növekedésnek indulhatnak. A változás fájdalma magában hordozza az átalakulás lehetőségét. Az elhasználódott, haldokló testben ott rejlik a megújulás varázsa.

Ha van kedved elmélyülni, írásban válaszold meg magadnak az alábbi kérdéseket:

• Mi az, amire igazán büszke vagy az elmúlt időszakból?
• Milyen lépéseket, erőfeszítéseket tettél a személyes növekedés érdekében?
• Mi az, amiért most szívből hálát tudsz adni?
• Hogyan viszonyulsz a bőséghez?
• Milyen változásokon mentél keresztül az elmúlt hónapokban?
• Hogyan alakult át az életed?
• Mit jelent számodra a fejlődés, látsz-e benne bármilyen lehetőséget?
• Gondolsz-e arra, hogy az általad megélt bőséget, hogyan oszthatnád meg másokkal?

Érdemes egy kicsit azt is átgondolni, mire lesz szükségünk az év utolsó néhány hónapjában, és mit tehetünk most azért, hogy ezek az igények, szükségletek kielégülhessenek.

A hála mellett Lughnasadh ünnepe talán emlékeztet bennünket, hogy amit elvetettünk, azt gondozni kell, ami pedig beérett, azt tisztelettel kell betakarítani.

(A következő bejegyzésben Lughnasadh színeivel, szimbólumaival, növényeivel és néhány hagyományával ismerkedünk majd.)

30/07/2025

Augusztus elsejével ismét fordul az évkör, de mielőtt ennek az időszaknak a jelentőségét, hagyományát bővebben kifejteném, először Tailtiu istennő legendáját osztom meg veletek, mert Lughnasad eredendően az ő áldozatának az emlékezete, az iránta érzett tisztelet és hála kifejeződése, az élet gazdagságának a megünneplése. Jöjjön hát Tailtiu története!

Réges-régen, amikor még istenek léptei dobbantak Írország vad vidékén, ahol óriások árnyéka suhant az erdő fái közt, élt egy királynő. Tailtiu volt a neve – ő volt a föld Istennője, kinek lelke a termékeny anyagban gyökerezett, s kinek szíve minden fűszál lüktetésével egy ritmusra dobogott. Amikor tekintete Ériu bozótos, áthatolhatatlan rengetegeire esett, nem pusztaságot látott – hanem lehetőséget. És akkor elhatározta, megtisztítja a földet, hogy az az élet táptalajává válhasson.

Nem parancsszóra, nem is varázslat által, Tailtiu a maga két kezével látott munkához. Napokon, éjszakákon át dolgozott, gyökereket tépett ki, mezőket simított el, hegyláncokat mozdított meg. Minden egyes rög mögött áldozat rejtőzött és végül a föld megnyílt az életre. Termékennyé vált, készen arra, hogy táplálja a népeket, akik még nem is sejtették, mekkora szükségük lesz majd erre.

Amikor elkészült, Tailtiu megpihent. Fáradtsága szavakkal leírhatatlan volt, így tért nyugovóra és örök álomra szenderült. Ám volt valaki, aki nem engedte, hogy neve feledésbe vesszen.

Lugh, a nevelt fia – az aranyfényű isten, kiben ezer mesterség lakozott. Harcos, költő, kovács, zenész, stratéga – minden mesterségnek a mestere. Ő volt az, aki nevelőanyja emlékét gyász helyett ünneppé formálta. Összehívta a törzseket – nem Tailtiut siratni, hanem ünnepelni őt és azt, amit maga után hagyott - a termékeny földet, a bőséget, az áldozat erejét.

Tüzek lobbantak. Dalok szálltak a magasba, történetek fonódtak az esti szélben. Játékokat rendeztek, ahol a test és a szellem ereje, az ügyesség, az alkotás szépsége mérkőzött meg egymással. (A görögöket jóval megelőző korszak olimpiája volt ez.) A gazdák elhozták az első aratást. A költők, verseik legfényesebb gyöngyszemeit osztották szét. A szerelmesek titokban, a puha fű közé bújtak.

Lughnasadh egy megemlékezés, napsütötte búcsú, tisztelet és hála az Istennő emlékének, aki mindent odaadott. Tailtiu története örök emlékeztető, hogy termést nem arathatunk le áldozat nélkül. Hogy minden kenyér mögött ott áll egy történet.

Az ünnepet ott tartották, ahol Tailtiu aludt – ahol a föld sűrű, édes fűvel takarta be a sírját, mintha maga az anya-természet vigyázna rá. És minden évben, amikor az augusztusi nap arannyá érleli a kalászokat, s a kaszák fényesen villannak a mezőkön, a szél halk üzenetet hoz:

„Tiszteld az Istennőt! Tiszteld az aratást! Tiszteld, az áldozatot!”