Nagy T. Mónika Tünde pszichológus lélekölelő szalonja

09/02/2023

"A gyerekek individuálisak, és erre abszolút nincs felkészülve a mai pedagógia. Holott csakis erre kellene hogy felkészülve legyen! Minden gyerek más, mindegyik mást tud, másban jó - és ezt el kéne ismerni." - Vekerdy Tamás

09/02/2023

16/05/2020

Még egy cikk:-)
A „generációk” harca és a koronavírus

A hivatalos állásfoglalás szerint a tisztifőorvos a járvány kitörését követően többször kiemelten hangsúlyozta a következőkben idézett álláspontját:
„Újra szeretném felhívni nyomatékosan a figyelmüket arra, hogy vannak olyan kockázati csoportok, amelyek megbetegedés esetén különösen is nagyon érzékenyen és súlyosan reagálnak erre a megbetegedésre. Ezért újra hangsúlyozom és kérem, hogy az idősek, 65 év felettiek maradjanak otthonukban. Ők az életkoruknál fogva is veszélyeztetettek, nem beszélve arról, hogyha valamilyen krónikus megbetegedésben szenvednek” – hívta fel a figyelmet a tisztifőorvos. Ugyanezek a szabályok érvényesek azokra is, akik fiatalabbak, de valamilyen immunhiányos vagy egyéb más krónikus megbetegedésben szenvednek, akár vesebetegek, akár szív-érrendszeri megbetegedésben, cukorbetegségben szenvednek. Ők, ha elkapják a megbetegedést, sokkal súlyosabban zajlik, mint más egészséges fiataloknál. Természetesen a fiatalok, akár gyerekek is megfertőződhetnek. Náluk az esetek több mint 80% a-ban nagyon tünetszegényen, enyhe tünetekkel zajlik a megbetegedés, és néhány nap alatt túl lesznek rajta. Viszont a fiatalok azok, akik hazavihetik az időseknek ezt a megbetegedést.
„Most mindenkire szükség van, mindenkihez szólok, és arra kérem, hogy aki csak teheti, tartson távolságot a másiktól, maradjon otthon”, vigyázzunk egymásra!
Egy nemrégiben megjelent érdekes tanulmány szerint:
Az X generáció, azaz az 1965 és 1980 között születettek sokkal komolyabban veszik a pandémiát, hogy esetleg elkaphatják az új típusú koronavírust. A felmérés szerint a 65 évesnél idősebb felnőttek 77 százaléka és a millenniumi korosztályba (az 1981 és 1996 között születettek) tartozók 76 százaléka állította, valószínűtlen ,hogy elkapják a vírust, amely eddig több százezer embert fertőzött meg világszerte.
Felmerülhet a kérdés, ki veszi akkor komolyan a COVID-19-et? Minden jel arra mutat, hogy az X generáció, azaz az 1965 és 1980 között születettek. Sokszor nevezik őket „szendvicsgenerációnak” is, mert rájuk jellemző, hogy a gyerekeiket és a szüleiket is ők tartják el.Az egyik elmélet szerint az X generációnak már elég sok tapasztalata van a viharosabb időszakokat illetően. „Ők egyrészt aggódnak a szüleik és a gyermekeik miatt, másrészt azért is, hogy a következő hónapban hogyan fogják befizetni a számlákat” – idézi a novekedes.hu Paul Gionfriddo, a Mental Health America vezérigazgatója szavait. Máshogy fogalmazva: nincs más választásuk.
Egy amerikai idősek otthonának tisztiorvosa szerint: míg gyakorlatilag a 65 éven felüli személyek vannak a legnagyobb veszélyben, „a szüleink úgy fogják gondolni, hogy továbbra is képesek gondoskodni magukról”. Ez részben azért lehet, mert ez az első alkalom, hogy eleve az „idősebb”, ráadásul a „veszélyeztetett” rétegbe sorolják őket, ez pedig megrendítő lehet.
Eközben a millenniumi korosztálynak és a Z generációnak is meg lehet a maga oka arra, hogy miért reagálnak úgy ahogy, amelyet nemtörődömnek gondolhatunk. „Hajlamosak arra, hogy egyszerűen nem vesznek tudomást egy problémáról, vagy „lenézik” azt, ez pedig tulajdonképpen egy védekező mechanizmus. Másrészt, számos tanulmány céloz rá, hogy a millenniumi korosztály sokkal több stressznek van kitéve, mint a többi generáció. Így a járvány alapvetően nem fog esetükben drámai változást hozni a szemléletmódjukban.
„NYUGGEREK” MIATT VISZ EL MINKET A KORONAVÍRUS?

Ha felmegyünk manapság a közösségi médiafelületekre, úgy tűnik, mintha a fél világ haragudna a nyugdíjasokra. Miközben a legtöbben visszahúzódnak az otthonaikba, hogy mielőbb túllegyünk a koronavíruson, az idősek, úgy tűnik, kirajzottak az utcákra, a terekre és a parkokba. A fiatalok dühöngenek, szerintük az idősek felelőtlenek, a kommentszekciókban beindult a harc. Generációs háború a láthatáron? Vajon kinek van igaza? Hiába ülök én itthon, dolgozom hómofiszban, ha a nyuggerek meg kint trécselnek a tér közepén, mintha nem lenne járvány.” „Itt állok sorban a postán, és hiába próbálom betartani a két lépés távolságot, ha a mammer ide szuszog a nyakamba, hiába mondom neki, hogy az ő érdeke, hogy ne tegye!” „Totál igazad van, én nem is értem, bezárkózunk miattuk, ők meg kimennek.” És a többi...
Nem csak miattuk húzódunk vissza!

Bármennyire is egyszerű azt mondani, hogy a nyugdíjasok miatt húzódunk most vissza az otthonainkba, a teljes igazság azért nem ez. Igen, az idősebb korosztály a veszélyeztetettebb, fokozottan kell vigyáznunk és figyelnünk rájuk, de nem csak ezért vonulunk karanténba, hanem azért is, hogy a járvány terjedését megfékezzük, tehát saját magunkért is.

Ez a rövid kis kitekintés most 2020. május végén, mikor azt halljuk a hozzáértőktől, hogy a járvány lecsengőben van, vagyis nincs konkrét járvány, csak járvány veszély… milyen gondolatokat indíthat el az idézett témában. Addig, amíg nem lesz hathatós megoldás a vírus ellen, amíg egy ember is meghalhat, addig nem lehet megnyugodnunk, akár fiatal, akár idősebb, akár idős is az illető. Állandóan készenlétben kell lennünk és folyamatosan figyelnünk, betartani a korábbi szabályozásokat. Ez fárasztó, kimerítő, élet idegen, de ez most egy ilyen helyzet. És, ahogy halljuk nap, mint nap, lehet, hogy hosszú ideig itt lesz velünk. Nem kértük, nem akartuk, bár mondhatjuk, hogy tettünk érte, mégsem gondoltuk, hogy ilyen mértékű megmérettetés zuhan ránk!
A nagyszüleink (akik vannak olyan szerencsések, hogy még velük vannak és ismerhetik őket), a szüleink, mi magunk, a gyerekeink, esetleg unokáink, akik már olyan korban vannak… egy nagy egészet alkotunk az élet nagy körforgásában. Minden élet számít, hisz mindenki valakinek a valakije, aki fontos neki…

A KRÍZIS, amit az utóbbi két-három hónapban megtapasztaltunk, talán segít, hogy újra szeretettel gondoljunk egymásra, hogy a fontossági sorrend a PÉNZ, HATALOM, ÉRTELMETLEN JAVAK felhalmozása helyett, a törődés, a segítség és az önzetlenség kerüljön életünk fókuszába.

07/05/2020

Még egy cikk:
KARANTÉNPSZICHOLÓGIA – PILLANATKÉP MAGYARORSZÁG 2020 TAVASZA

Nem tudjuk, hogy a hónapokig tartó vírusjárványnak milyen hatása lesz az egyéni és társadalmi mentális állapotunkra. Nem voltunk ugyanis még ilyen helyzetben, nincs róla tapasztalatunk. A karantén magánya vagy az összezártság egyaránt megterhelő, és a szorongást fokozza, hogy azt sem tudjuk, meddig kell ezt kibírni. Ám ez a vészhelyzet is, mint minden krízis, lehetőséget ad a pozitív változásokra is: felértékelődhetnek az emberi kapcsolatok, nőhet a szolidaritás.

A hosszan tartó társas izoláció(elzárkózás) pszichológiai hatásait nem egyszerű átlagos körülmények közt vizsgálni. Nem véletlen, hogy a témával leginkább az űrpszichológia foglalkozott eddig. Például 2010-ben Moszkva mellett felépítettek egy kísérleti bázist, ahol hat önkéntest zártak össze 520 napra, így szimulálva egy Mars-utazást. A kísérlet résztvevői egy idő után depresszióra panaszkodtak, felborult az étkezési és az alvási rendjük, elhanyagolták a személyes és a környezetük higiéniáját, elvesztették az időérzéküket. Hasonló lelkiállapotba kerültek, mint például a szociális kapcsolataiktól megfosztott, elmagányosodott idős emberek. Egy másik kísérletben az antarktiszi kutatóállomásokon tartózkodó személyzetet vizsgálták. Naplót írattak velük. A rendkívül zord körülmények között a bázisukat sem elhagyni, sem megközelíteni nem lehetett, egyre több konfliktus támadt köztük, és egyre súlyosabb szorongásokat éltek át. A szociálpszichológusok szerint az antarktiszi kutatások tanulságai hasznosíthatók a jelenlegi járványhelyzetben is. Például kiderült, hogy az összezártságot akkor bírjuk jobban, ha mindenkinek van egy szimbolikus territóriuma, ahová bármikor visszavonulhat, és ahol a többiek békén hagyják.

Családi karanténban az esetleges konfliktusok elkerülésében segíthet, ha mindenkinek jut egy. kis zug, lehet egy négyzetméter is, ami csak az övé. Ahová akkor húzódhat vissza és akkor jöhet elő, amikor akar (pld. a mi családunkban a férjem és a számítógép az az ő egy 1 m2-es kis zuga)…bár ez mindenkinél más ,próbáljunk erre helyet találni ,beszéljünk róla…
A szociálpszichológus szerint fontos a kontrollérzet megtartása is: ha van valamilyen funkciónk, jobban viseljük a bezártságot. Ezt példázza egy liftes kísérlet is. Egy felvonó előtt várakozott a kísérletvezető hat beépített munkatársa. Amikor megjelent egy, a vizsgálatról mit sem sejtő, naiv személy, a beépített emberek úgy sodorták be őt a liftbe, hogy leghátulra kerüljön. A következő alkalommal ugyanezt a gyanútlan alakot úgy nyomták be, hogy a liftben a kezelőgombokhoz szoruljon. Így ő irányíthatta a liftet, nyitotta, csukta az ajtót. Az ezt követő beszélgetésekből kiderült, hogy ugyanazt a zsúfoltságot sokkal jobban élte meg az illető, ha volt valami feladata, legalább a liftgombokat nyomkodhatta, mintha semmi dolga nem akadt.
Az analógia a karanténban is érvényes–ha például egy család össze van zárva egy kis lakásban, arra is oda kell figyelni, hogy megszervezzék a napi teendőket. Jobb, ha mindenkinek van feladata, mintha csak teng-leng.(Házi munka felosztása, szemét levitel, mosogatás ,kutya sétáltatás ,ha van ,növénylocsolás, napi menü kigondolása ,különböző receptek keresése, család szórakoztatása bezártság idején…)

Az összezártság elviselése persze elsősorban a kapcsolatok minőségétől függ. Ám az antarktiszi kutatások arra is rámutatnak, hogy a jó viszonyban lévő emberek közt is komoly feszültségek keletkezhetnek, ha a közös ügyeik megoldásában frusztrálják, akadályozzák egymást. A karanténban is felszínre kerülhetnek a rejtett, megoldatlan konfliktusok, ráadásul most nagyon sok a teher azokon a nőkön, akik, mondjuk, home office-ban dolgoznak, és az otthon maradt gyerekekkel is egész nap foglalkozniuk kell.

Itt lehet bizonyos szorongáscsökkentő technikákat alkalmazni akár együtt is.
Jóga ,relaxáció ,közös tánc vagy játékok. A problémák megbeszélése akár spontán, játékos formában. Azonban arra is figyelmeztetnek: még a problémás társas kapcsolatok is jobbak, mintha valaki egyedül marad a karanténban, és nincs olyan rokon vagy barát, akit hívhatna. Az ember számára a legnagyobb a büntetés, ha minden szociális élménytől megfosztják. A börtönökben is a szigorított magánzárka a legsúlyosabb büntetés.Sokan most csak telefonon vagy Skype-on tudják a kapcsolatot tartani egymással. Noha ez enyhíti az izolációt, monitoron nézni a másikat nem olyan élmény, mint a személyes találkozást (többek között tudjuk mi nagymamák milyen borzasztó a pici ,felcseperedő unokát több hónapon át csak képernyőn át nézni ,nem érezni az illatát ,nem érezni a puszi, az ölelés melegségét, de ez az egyéb távollévő családtagokra vagy barátokra éppen ugyanígy igaz). A szorongásainkat nemcsak az növeli, hogy nem tudjuk, mindez meddig tart, hanem az is, hogy a minket fenyegető vírusokat nem érzékeljük. A pszichiáter szerint az életünk olyan lett, mintha egy horrorisztikus sci-fiben játszódna.

A vírus láthatatlan, erősen fertőző, szívós és nem feltétlenül a beteges külsejű emberek terjesztik, hanem bárki, aki szembejön, akaratlanul átadhatja. Tehetünk óvintézkedéseket, de nincs tökéletes megoldás..
Mi egyelőre feszülten várakozunk, hogy elárasszanak minket a járványveszély súlyosabb következményei. Tudjuk, hogy jönnek a tömeges megbetegedések, és megterhelő a fenyegető közeljövőre várni. Itt meg lehet említeni a hipochonderek ,a kényszerbetegek sorát ,akik úgymond békeidőben is másképpen élik meg a valóság érzékelését ,hát még ilyen rendkívüli ,megterhelő időkben…Egyszerre jelennek meg az összetartozás, a szolidaritás gesztusai, de a nagy elválasztódást is megéljük. Potenciális veszélyforrás az utcán a másik ember, akit ki kell kerülni. Anonimizálom magam a maszkkal, van, aki hord van ,aki nem ,ez is egy elválasztó elem, eltűnik a személyem, kicsit dehumanizálódik a másik ember. A sci-fi-érzést erősíti, hogy veszélyt jelentünk egymásra. Nap, mint nap ,az utcán jártunkban ,keltünkben tapasztalhatjuk a másik emberre nézve a bizalmatlanságot ,az elzárkózást a sokszor megjelenő agressziót…külföldön néhol már köpködik a rendőröket. De a boltokban is nő az agresszió ,a másoknak való beszólogatás a, tehetetlen düh megélése.

Ugyanakkor sok múlik a tájékoztatáson is, hogy miként kommunikálnak az emberekkel. A pszichiáterek szerint az is kérdés, hogy mikor jó a megnyugtatás és mikor muszáj ijedelmet okozni.
Ha ugyanis csak megnyugtatás van, akkor a tömegek nem képesek komolyan venni és betartani a szabályokat. Másfelől arra is vigyázni kell, hogy ne keltsünk túl nagy félelmet, racionálisan tudjunk működni, és ne törjön ki a pánik. Nehéz kiszámítani tehát a döntések következményeit. Kockázatos, ha bagatellizáljuk a problémát, mert ha mégis bekövetkezik a baj, hirtelen és egyidejűleg indulhatnak be veszélyes tömegreakciók.

07/05/2020

A következő cikk:

A "MASZKHASZNÁLAT", AZ ÁTLAGEMBER ÉS A KORONAVÍRUS

A sebészi arcmaszkok használata meggátolhatja tünetes betegek esetén a koronavírus emberről emberre történő átvitelét - derül ki egy, a Nature folyóiratban nemrégiben publikált kutatásból.

Sok országban a hatóságok, sőt maga az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is azt hangoztatja, hogy egészséges embereknek fölösleges maszkot hordaniuk, illetve, hogy a házilag készített vagy akár a sebészi maszkok sem védenek a vírusfertőzéstől. Ezt másképp gondolja egy seattle-i nonprofit kutatóintézet munkatársa, aki egyebek mellett korábbi, maszkok áteresztőképességét is vizsgáló tanulmányon keresztül mutat rá, mennyi értelme lehet a maszkok hordásának - akár a házilag készítetteknek is. Egy biztos, ártani senkinek sem árt.

Nem hülyeség maszkot hordani

Azt már más médiumok is boncolgatták, hogy melyik típusú maszk mire jó, de most Sui Huang, az Institute for Systems Biology (ISB) nonprofit kutatóintézet professzora azt magyarázza el, hogy miért nem hülyeség maszkot hordani még akkor sem, ha azok nem FFP3-as maszkok (legnagyobb szűrőképességű maszkok)
A szakember szerint ugyanis a legutóbbi kutatások arra utalnak, hogy a SARS-Cov-2 vírus szervezetbe jutása főként nem aeroszolokon, azaz a levegőben lebegő kis részecskékhez kötve történik, hanem sokkal inkább nagyobb, köhögés vagy tüsszentés által létrejött cseppekkel. Vagyis a szakember szerint van értelme még a házilag készített maszkok viselésének is, amennyiben a cél a fertőzés lassítása (a görbe ellaposítása), ugyanis a kutatások azt mutatják, hogy bármilyen fizikai akadály jelentősen csökkenti a Covid-19 terjedését

Mitől védhetnek a különféle maszkok?

Hogy melyik maszk mégis mekkora védelmet nyújt, azt egy 2008-as holland kutatás adataira hivatkozva mutatja be, ahol egy konyharuhából házilag készített maszk, egy sebészi maszk és egy N95-ös (FFP2) maszk szűrési képességét vizsgálták, hogy azok mennyire képesek megállítani a 0,2-1 mikrométer nagyságú cseppeket, amelyek elérhetik a tüdő alsó szakaszait is.
Ebből kiderült, hogy míg az FFP2-es maszk szinte teljes egészében kiszűrte ezeket az apró részecskéket, a sebészi maszk az aeroszol cseppeknek bejutását jelentősen lecsökkentve, a negyedét engedte át. A házilag készített maszk a kívülről jövő részecskék harmadát engedte át. Sőt, Huang úgy véli, a köhögéssel és tüsszentéssel kikerülő nagyobb cseppeknek elképzelhető, hogy még nagyobb arányát fogják fel a maszkok, vagyis a szűrési különbség még kisebb közöttük.
Huang másik érve a maszkviselés mellett az, hogy az eddigi tanulmányokból arra lehet következtetni, hogy a SARS-Cov-2 főként a köhögés/tüsszentés által kibocsátott nagyobb cseppek révén az orrgarat részen keresztül jut be a szervezetbe. Márpedig véleménye szerint ezt a fertőzési útvonalat a maszkviseléssel lehet blokkolni, vagyis a maszkok hordása hatékony módja lehet a fertőzés megelőzésének.
A fertőzés a nagyobb cseppekkel juthat be a szervezetbe.

Huang szerint -a sebészi és a házilag készített maszkok-, ha megfelelően használják őket, nem ártanak, de legjobb esetben is segíthetnek a fertőzés elleni védekezésben, főleg a kézmosással és a távolságtartással együtt.
Persze érdemes megjegyezni kiegészítésképpen, hogy a maszkok viselése a mi kultúránktól nagyon messze áll. Kényelmetlen, úgy érzi, az ember nem kap benne levegőt, állandóan hozzá nyúlkál, igazgatja, arról nem beszélve, ha valaki dohányzik, vagy ne adj isten enni vagy inni akar útközben valamit, hát akkor azt hogyan is tegye?
A maszkviselésnek komoly kultúrája van olyan országokban, ahol régen már szükség volt a maszk okozta védelemre, és amely országok (Kína,Japán,Tajvan.)lakói sokkal fegyelmezettebben fogadnak el bizonyos „testidegen „ megoldásokat ,mint honfitársaink. Abban igazuk van a tájékoztató szerveknek, hogy a maszk életet menthet, de csak akkor, ha helyesen használják. Tehát megfelelően helyezik fel, minél jobban igazodjon, az archoz, minél többet takarjon, annál inkább véd, útközben nem nyúlkálunk hozzá, nem húzogatjuk, igazgatjuk. Útközben nem kell enni, inni, még cigizni sem ilyen vészterhes időkben. Mikor valaki hazaért, tiszta kézzel leveszi és lefertőtleníti vagy eldobja, vagy kimossa és kivasalja vagy 70 %-os alkohollal átfújja és egy külön helyen tárolja az újabb használatig!

Hónapokon át nem értettem miért nem teszik kötelezővé a járműveken, a boltokban, különösen a hipermarketekben és minden olyan helyen, ahol nem megoldható két ember között a 1,5 m-es távolság tartás. Most már kötelező. És mit tapasztalunk?
Az emberek nem értik (amíg valakinek a közvetlen környezetében nem hal meg valaki kínok között és ezt ő végig nem nézi, nem hiszi el), hogy ami ma történik a világban az egy komoly, életveszélyes fertőzés, ezért bagatellizálják a veszélyt. Á velem úgysem történhet meg, mi ez a hiszti nem is értem. És hiába mondják, hogy vigyázzunk egymásra… kb. tíz napja (április 25-én) voltam boltban vásárolni, mivel kötelező felteszik a maszkot, de hogyan? Álla alá húzza, ha látja, a biztonsági őr visszahúzza, orrát nem fedi, megfulladok, néha felteszi, néha leveszi, így mi értelme is van?
Ha valaki nem vigyáz magára, szíve joga, bár kérdés, hogy a közvetlen környezetét szeretné e betegnek látni (sokaknak ez eszébe sem jut). De azzal, hogy ilyen felelőtlenül viselkedik, más embereket is megbetegít. És sokan ezt nem értik.
Nem csak az fertőz, aki tünetekkel bír.

Sőt a legveszélyesebb, akinek semmilyen tünete nincs, úgy fertőz meg másokat, hogy nem is tud róla!!! Lehet, hogy nem egy embert, hanem 3-4 vagy 5 embert, akikből lehet, hogy egy meghal. Sokan ezt nem értik meg!
Lehet a nap 24 órájában mantra-szerűen ismételni, a maszkot azért kell helyesen, teljes szájat és orrot eltakarva használni, hogy ha valaki tünetmentes, nem is tud róla, hogy fertőzött, akkor se fertőzhessen meg másokat!
Remélem, eljutunk oda, hogy találnak gyógymódot erre a szörnyű kórra, de addig is próbáljunk meg másokra is tekintettel lenni és tartsuk be azokat az ajánlásokat, amiket a nálunk tapasztaltabb, hozzáértőbb szakemberek kérnek tőlünk.
Lehet, hogy sokat hallottuk és úgy érezzük, már a könyökünkön jön ki, de csak EGYÜTT sikerülhet!

07/05/2020

Régen jártam erre, mostanában írtam cikkeket a "vírushelyzet" kapcsán, gondoltam ide is beteszem.
Jó olvasgatást!

AZ" ÁGNES ASSZONY "SZINDRÓMA ÉS A KORONAVÍRUS

S Ágnes asszony a patakban lepedőjét újra csak mossa-mossa…

Most nem Arany János verséről fogunk írni verselemzést.
Rend és tisztaságmánia! Elsőre nem tűnik akkora problémának, pedig az.

Hallottál már az ”Ágnes asszony” szindrómáról?

A mentális betegségek közé tartozó rend- és tisztaságmánia az egyik leggyakoribb kényszerbetegség, amely Arany János híres művéről, az Ágnes asszony balladájáról kapta a nevét.
A műben a főszereplő asszony miután megölte a férjét, nem tudott szabadulni a bűntudattól és kényszeresen kezdte el mosni reggeltől-estig, mindennap a férfi véres lepedőjét, amíg az rongyosra nem foszlott… Sajnos a műben egy valós betegség jelenik meg.
A többség szereti maga körül a rendet és a tisztaságot, ezzel nincs is baj, de van egy pont ahol az igényesség már mániává alakul át. Nagyszerű érzés, ha hazaérve egy fárasztó nap után belépünk a tiszta, rendezett otthonunkba, és ha este az illatos ágyneműre hajtjuk le a fejünk. Az átlagember ezért mosogat, mos, vasal, porol és porszívózik…

A baj ott kezdődik, ha valaki nem tud leállni, és csak akkor érzi jól magát (vagy még akkor sem) ha mindent letakarított maga körül az utolsó porszemig és morzsáig.
Ha valaki napi szinten több órát takarít és hazaérve az az első dolga, hogy porszívózik vagy nekiáll felmosni, akkor az már egy előjel lehet. Ha pedig valaki számára a legfontosabb programmá válik a rend fenntartása, és emiatt háttérbe szorítja a munkáját, családját és barátait akkor bizonyosan kényszerűségről beszélünk.
Az állandó takarítás és tisztálkodás nem csupán egy rossz rigolya, hanem orvosi nyelven szólva kényszerbetegség.

A kényszeres zavarokban szenvedők úgy érzik, valamilyen belső erő folyton ugyanarra a cselekvésre vagy gondolatra sarkallja őket (ahogy Ágnes asszonyt a bűntudata a versben).
A tisztaságmánia hátterében rendszerint valamilyen mélyen elnyomott szorongás és agresszió áll, lehet az lelkiismeret-furdalás, bűntudat vagy a megfelelni akarás kényszere. Ezek az emberek nem tudják megvalósítani a lelkükben a rendet és a harmóniát, ezért próbálják maguk körül megteremteni azt, tehát „lelki rendetlenségük” vetítik ki a lakásra, környezetükre. Azzal, pedig hogy otthon rendet, tisztaságot tudnak tartani, úgy gondolják a lelkükben, hogy emberi kapcsolataikban is rendet tudnak tenni.
Gyakori, hogy az idő múlásával egyre hosszabb ideig tartanak a rituálék, egyre több elemük lesz, egyre többször kell végrehajtani azokat a szorongás oldódásához. A beteg hiába kimerült és fáradt akkor is véghez viszi a feladatokat.
Gondolataikban egyre nagyobb és súlyosabbak lesznek a takarítás hiányából adódó következmények: Pl. attól félnek, hogy a lakást elárasztja a mocsok, és ő belefullad a szemétbe szó szerint.
A beteges rend- és tisztaságmánia okai a belső kontroll elvesztése, a bizonytalanság, a bűntudat vagy a tehetetlenség, ezek szorongást okozhatnak, ami miatt megjelenhetnek a szélsőséges pótcselekvések, amelyek átmenetileg feloldják ezt. Ahogy múlik az idő, úgy tarthatnak egyre hosszabb ideig a takarítások és a rendrakások. A betegek az állandó félelem és ellenőrzés kelepcéjébe zárják önmagukat.
Figyeljünk a jelekre, A tisztaságmánia tünetei többek között, ha valaki állandóan tisztálkodik, napjában többször érez késztetést arra, hogy kezet mosson (nem csak indokolt esetben) vagy éppen steril környezetre törekszik, ennek megfelelően pedig drasztikusan lép fel a láthatatlan szennyeződések ellen is.

Eddig a szakma által leírt és diagnosztizált betegség, a kényszerbetegség egy fajtájáról a „tisztálkodási kényszerről” írtam, amit a köznyelv ”Ágnes asszony” szindrómának is nevez, de itt van nekünk ez a csodálatos NAGY BUMM (a koronavírus világjárvány)!
Ez év márciusától ismerkedtünk meg igazán vele, lassan átvette a mindennapjaink irányítását, fenekestül felforgatta a jól megszokott életünket, csak kapkodjuk a fejünket, nem tudjuk, hogy is kerültünk bele, mi történik velünk, egy sci-fi szereplői vagyunk, vagy ez a valóság???

Sok minden megváltozik (megváltozott), ennek része az állandó életveszély érzése is. Hogyan maradhatunk mégis életben?
Többek között állandóan résen kell lennünk, be kell tartanunk a szociális távolságtartás szabályait, állandóan tisztálkodni kell. A takarítás az ember mindennapjainak természetes része, ám most, a koronavírus-járvány idején hatványozottan fontos odafigyelni az otthoni higiéniára. A betegségmegelőzés érdekében most nemcsak a máskor is természetes szinten kell takarítani, hanem sokkal alaposabban mindent, hangsúlyt helyezve a lakásnak azokra a felületeire, használati tárgyaira is, melyeket gyakran használnak, érintenek lakói.
És ennek az állandó tisztogatásnak, fertőtlenítésnek, súrolásnak, állandóan ismétlődő kényszerítő erőként ható cselekedeteinknek szinte vége hossza nincsen.
Nap, mint nap ömlik ránk az információ, Tv, rádió, újság, NET, felvilágosító plakátok, tájékoztatók. Fontos az alapos kézmosás, legalább 20 másodpercig, ne érjünk az arcunkhoz, vigyázzunk a maszk haszálattal.
Szappan, hipó, törlőkendő, arcmosás, hajmosás, teljes ruhacsere. Fertőtlenítés a megvásárolt, főzendő vagy napi használti eszközeinkre, a ruháink, a kabát, a cipő karanténba helyezése, szellőztetése, a pultok, az asztalok, a felületek, kilincs, telefon, elektronikus eszközeink folyamatos fertőtlenítése…

Az „okosok” azt írják, hogy a kényszerbetegségek a lakosság 2-3 %-át érintik, érinthetik, ennek leggyakoribb fajtája a „tisztaságmánia”. Hát most aztán jöhetnek az újabb hullámok, aki eddig úgy érezte nem érintett, most azzá válhat.
Mikor hazajövünk egy bevásárlásból a férjemmel maszkban, kesztyűben, tele a kezünk a szatyrokkal, bevásárlótáskával, megáll az ajtóban és kérdi, akkor most mit csináljak, lépjek be, cipőt, ruhát, maszkot, kesztyűt, hogyan és miként… Aki volt és van hasonló helyzetben, érezheti, hogy mennyire fárasztó, kimerítő ez a procedúra.

És tudjuk, hogy egészséget, életet menthet, de kérdezhetjük, meddig és miért, és én ezt nem akarom, vissza a régi, kényelmes életünket, de nincs válasz, megyünk tovább, tesszük, amit tennünk kell, ha ettől a pszichénk még terheltebb, még szorongóbb lesz.
Hát hajrá kényszereink. Hogy később mi hoz, nemcsak testi, de lelki gyógyulást!? Előbb éljük túl, mi az a naponkénti 2000 kézmosás az életünkhöz képest!

12/05/2019

Másfél hete írtunk a mérgező családi kapcsolatok természetéről, most pedig a pszichológus vázolja, milyen lehetséges utak vezetnek ki az ilyen kapcsolatokból. Nehéz munka, sokszor az érzelmi zsarolással is számolni kell, mégsem lehetetlen kilépni ezekből. Sebestyén Eszter írás...

12/05/2019

A család nemcsak örömök forrása, de rengeteg kötelezettséggel is jár. Mit tehet valaki, ha olyan rokonságot örökölt, amely óriási nehézség az életében, és nemcsak a velük töltött időt érzi tehernek, de az állandó veszekedés, családi intrika még lelkileg is megviseli? Fü...

06/05/2019

Mégis, hányszor fordul meg a fejünkben, hogy a lelkünknek is nyújthatunk elsősegélyt, ha megbánt valaki, vagy ha kudarc ér minket? Nagyon kevésszer, talán soha. Pedig legalább ugyanolyan fontos lenne.

06/05/2019

Jó Írás!

Már egészen kicsi korban átvesszük a jól bevált családi viselkedésmintákat, szokásokat a félelmekkel együtt, és egyre több kutatás igazolja, hogy a tragédiák hatása a génekkel is öröklődik. Népirtás, kitelepítés, bántalmazás – felmenőink elszenvedett traumái nem tűnn...

26/04/2019

A pszichológus elárulta, mik a probléma leggyakoribb okai, és azt is, hogy mit lehet tenni ellenük.

26/04/2019

Minél több érdekes cikket és tanulmányt lenne érdekes olvasni a prenatális életünkről..nem is hinnénk a későbbi életünkre mekkora hatása lehet....

A magzat a hozzá eljutó információk által már bent felkészül az őt kint fogadó világra.

08/04/2019

Érdemes elolvasni:-)

Azok, akik egy-egy titkukat nem tudják megosztani hosszú távon testi, lelki, szellemi kimerülést élhetnek meg, ami idővel egészségügyi szinten is érezteti hatását.

08/04/2019

Erdekes:-)

A mélyolvasás empatikusabbá, műveltebbé és kritikusabbá tesz bennünket, ha pedig lemondunk róla, és maradunk a felületes befogadásnál, a skim readingnél, végleg elveszíthetjük a szemlélődés és a kritikus gondolkodás képességét.

25/03/2019

Nagyon jó írás...

Habár évtizedekkel ezelőtt kimondta a tudomány, hogy melegnek lenni nem pszichés zavar, akkor sem, ha annak tekintették évszázadokon át, és horrorisztikus kezelésekkel irtották, még ma is vannak sokan, szerte a világon, akik úgy gondolják, a homoszexualitás gyógyítható betegség....

25/02/2019

Rövid írás viszonylag és persze elég sok közhelyet puffogtat ,mégis mindenhol és mindig beszélni kell erről a jelenségről ,mert a ma gyermeke sajnos...méh hírből sem ismeri az "empátia"fogalmát ,pláne a gyakorlatát...persze minden szülő és környezet függő...de sajnos a jövő prognózisa számomra nagyon sötét képet mutat....lehet velem nem egyetérteni ,bárcsak a kétkedőknek és az optimistáknak legyen igaza .szó nélkül megemelem a kalapom azok előtt ,akiknek igaza lesz...én is ezt és Így szeretném!

Az egyik legfontosabb emberi erény az empátia, a mások helyzetének megértése és a mások érzelmeivel azonosulni tudás.

01/02/2019

Érdemes elolvasni ,bár csak igazán hozzáértő szakemberek tudnak ezzel az egésszel mit kezdeni ,azért nem baj ,ha hallunk róla és elgondolkozunk rajta...jó írás._:-)))

Öngyilkosság, önvagdosás, skizoid tévképzetek, szétesettség és identitászavar – a borderline személyiségzavar néhány jellegzetessége. A borderline-osok a mai napig az orvostudomány páriái, pedig a tabusítás sokak életébe kerülhet, ráadásul a mai nárcisztikus társadalomba...