10/03/2026
A bábaság felé vezető út egy nehéz szakaszában, szülésznőhallgatóként vettem részt 2016-ban az utcai megmozdulás tervezésében-szervezésében. A sok közös munka, együttgondolkodás, az akciók, mind erős támaszt (is) jelentettek számomra. Nem beszélve az itt megismert csodálatos nők, a közösség, a sisterhood megtartó erejéről. Ezekre mind óriási szükségem volt akkoriban, mivel gyakran a hallgatók is sérülékeny és kiszolgáltatott szereplői az ellátórendszernek.
Persze a mozgalom nem arra alakult, hogy a szervezőit megtartsa, ez amolyan járulékos haszon volt. Visszanézve megdöbbentő, mennyire más nyelven, és más fókuszokkal volt szó korábban a szülésről a nagy nyilvánosságban. Múlhatatlan érdeme ez is a mozgalomnak, amellett, hogy sok száz és ezer nő számára nyitott teret, ahol szabadon és biztonságban beszélhetnek a megélt traumákról, elszenvedett erőszakról is.
Amikor elkezdtem bábaként dolgozni, távolabb léptem, nem tartottam etikusnak, hogy a szülészeti ellátás (mégoly apró) szereplőjeként aktív tag maradjak, de a kapcsolódást nem tudtam teljesen elengedni, jó volt egy vékony szálon kapcsolódni.
Óriási köszönet azoknak, akik az elmúlt években is élettel töltötték meg, jelen voltak a most szülő anyák, és minden kapcsolódó szereplő számára: 🌹 Keszler Viki 🌹 Somlai Anna 🌹 Anna Iványi 🌹 K-Kovács Flóra 🌹Vörös-Kiss Anett 🌹 Ács Bianka 🌹. Ők jegyzik ezt a közleményt is.
Közlemény
Az idén 10 éves Másállapotot a Szülészetben! mozgalom életében mára egy korszak lezárult.
2016. március 20-án országos megmozdulással fejeztük ki, hogy a jelenlegi szülészeti ellátás senkinek sem jó, nem szolgálja sem a szülők, sem a születők, sem a benne dolgozók érdekét.
Az elmúlt 10 évben mozgalomként a nők hangját képviseltük, de a férfiakat, testvéreket és a szakembereket is a szülészeti ellátás érintettjeinek tartva szerveztünk több utcai eseményt, kerekasztalt, minisztériumi egyeztetést. Folyamatosan gyűjtöttük a nők, családok, szakemberek visszajelzését, szakmai anyagokat fordítottunk, irányelveket véleményeztünk, kórházakkal leveleztünk, és sokszor vigaszt, reményt és egy biztonságos online teret biztosítottunk, hogy a nehéz történetek kimondhatóvá, így láthatóvá váljanak.
Alapításkor kitűzött fő célunkat elértük: a csöndet megtörtük, és láttattuk a szülészeti erőszak és a rendszerhibák létezését. Folyamatos jelenlétünkkel kifejeztük, hogy a nők méltósága sérthetetlen, élményeik meghatározóak, jogaik és szükségleteik megkérdőjelezhetetlenek. Hangot adtunk a nők által megélt élményeknek.
Ma már nem kérdés, hogy ezek a tapasztalatok valósak-e. Az viszont továbbra is kérdés, hogyan tud a rendszer érdemben reagálni rájuk, és mi az, amit mi tudunk és akarunk tenni a rendszerhibák megszüntetéséért.
Bár fél éve még egészen másként terveztük a 10 éves évfordulót, mára be kell látnunk, hogy szakaszhatárhoz érkeztünk, és mozgalmunk a korábban megszokott formában nem folytatható tovább.
Ez nem kudarc, inkább a változások elfogadása, annak elismerése, hogy mára szerencsére rengeteg női és szakmai csoport képviseli az online és az offline térben is azt az üzenetet, ami minket is életre hívott. Belátása annak is, hogy az érdekvédelem, aktivizmus eszközei, lehetőségei is megváltoztak, és bár számtalan módon igyekeztünk tenni a változásért, jelenleg mi sem látjuk még, hogy mi lehetne az, ami nem csak tompítja, hanem felszámolja a rendszer hibáit, hiszen a rendszerszintű változás szükségessége és a probléma mértéke sajnos változatlan maradt.
Bár változatlan az ügy melletti kiállásunk, elkerülhetetlen az a változás, amin keresztül kell mennünk. Mint egy vajúdás idején, van helye az elakadásnak, megtorpanásnak, bizonytalanságnak, mielőtt az új szakaszba lépnénk.
Mozgalmakat sem lehet erőszakkal, siettetéssel, forszírozva újjászületni hagyni, ezért nyáron elkezdett bővülési és stratégiai tervezési folyamatunkat felfüggesztjük.
A közös munka alapja számunkra a sisterhood, egymás elfogadása, támogatása. Most úgy érezzük, hogy azzal tudjuk ezt legjobban megtenni, hogy kimondjuk ezt az állapotot, elfogadjuk és elengedjük az eddigi mozgalmi létünket.
Időt, türelmet, tiszteletet és támogatást adunk most saját magunknak, annak a néhány nőnek, aki az elmúlt években a mozgalmat életben tartotta.
Időt kérünk tőletek is. Elnézést és megértést kérünk újonnan bevont aktivistáinktól, amiért most nem tudtak érdemi munkához csatlakozni. Szurkolunk mindenkinek, aki a szülészeti aktivizmust bármilyen formában folytatja.
Az átmeneti szakaszban oldalainkat a korábban megszokott aktivitással nem működtetjük, történeteket, üzeneteket nem teszünk közzé. Bízunk abban, hogy a nehéz történetek más szereplőknél, más csatornákon kimondhatók.
Őszintén kérjük azok elnézését, akik történetét már nem olvastuk, nem közöltük. Idő kellett ahhoz, hogy felismerjük, hogy ez már nem megy, és el tudjuk engedni a történetek kirakását, a tartalomgyártás, edukációs posztok magunkra tett kényszerét, hiszen sokáig ezek voltak a legfontosabb tevékenységeink.
Nem múló megtiszteltetés a bizalmatok, amivel hozzánk fordultatok!
Be kell látnunk azonban, hogy az elmúlt években már máshol volt ránk szükség, és 10 év alatt felgyűlt tudásunkkal és tapasztalatunkkal felvértezve már másként tudjuk legjobban szolgálni a pozitív változást. Az eddigi működésünkben kicsit megfáradtunk. Az önkéntes aktivista lét akkor fenntartható, ha örömöt és sikert élhetünk meg a közös munkában, ha lelkesedést okoznak a feladatok. Arra jutottunk, hogy ez utóbbi mostanában kevéssé valósult meg.
A csend most újragondolás, elvárások és elköteleződések nélkül.
Fontos, hogy az átmeneti időszakban is fogadjuk segítséget, tanácsot és információt kérő üzeneteiteket, ezekre a kapacitásunk függvényében tudunk válaszolni.
Köszönjük, hogy velünk voltatok az elmúlt évtizedben, és köszönjük a türelmeteket ahhoz az időhöz, ami most következik!
Köszönet minden aktivistánknak, aki az elmúlt 10 évben tett a változásért, és köszönjük azoknak, akik mostanáig aktívan jelen voltak!
Ács Bianka, Iványi Anna, Keszler Viki, K-Kovács Flóra, Somlai Anna, Vörös-Kiss Anett
2026. március 9.
Ui.: Ha nehéz ezt olvasnod, ha szívesen emlékszel vissza a közös akciókra, ha kifejeznéd, hogy fontos neked a Másállapotot a szülészetben célja és közössége, ha kapcsolódnál ebben másokkal, ha meg akarod ünnepelni vagy siratni ezt a szakaszhatárt, oszd meg bátran, mi van benned képpel, szóval, vagy akár csak egy rózsával!
Mi ezt nem koordináljuk, nem várjuk el, de az nekünk is fontos, amit átéltek.
