Szenvedély Pont

Szenvedély Pont Tanácsadás, segítségnyújtás alkohol, drog, szerencsejáték és evészavar témákban Budapesten, a Nyugatinál.

Mit is mondhatnék?
26/02/2025

Mit is mondhatnék?

Alig pár nappal a kábszerellenes háború bejelentése után a kormány stílszerűen megindította a háborút a kocsmák megtöltéséért - avagy nevezzük Nemzeti Kocsmatöltelék Programnak? Egymilliárdot osztanak szét a falusi szeszárusítók között, hiszen, idézem, "a kiskocsma mindig a falu lelke". Pfff...

Mint vidéken felnőtt gyerek, a nyarakat mindig a nagyszüleim falujában töltöttem, ahol mindkét nagyapám a csak hatcsöcsűként emlegetett helyi falulelkészeti intézmény lelkes és rendszeres látogatója volt. A mértéktelen alkoholfogyasztás jelentősen hozzájárult a korai elhalálozásukhoz. Évente több ezer ember hal meg hozzájuk hasonlóan az alkoholfogyasztás következtében - ebből a szempontból még minidg a világ élvonalába tartozunk. Én még szerencsés voltam, a szüleim nem ittak: de Magyaroszágon 400 ezerre becslik azoknak a gyerekeknek a számát, akik alkoholista szülőkkel élnek.

Mi erre az adekvát válasz a "családbarát" kormánytól? Nemzeti alkoholstratégia? Nemzeti alkohol-ellátó rendszer? Támogatás az érintett családoknak a felépüléshez? Pályázatok, képzések, megelőzés? Vagy esetleg az, hogy próbálunk olyan alternatív helyi kulturális intézményeket, közösségi programokat támogatni, amik szeszárusítás nélkül is a "falu lelke" lehetnének? Ó nem. A nemzeti pálinka stratégia után most "kocsmaprogram." Ez kell a dolgozóknak! 🤦‍♂️

Tudjátok ez a pálinka-liberalizációs politika, amit a kormány folytat, valahol ugyanannak az éremnek az egyik oldala, aminek a másik oldalán a "zéró-tolerancia" és szemellenzős szigor van az illegális szerek fogyasztóival szemben. Mind a kettő ugyanolyan egyoldalú és korlátolt. Egyik sem veszi figyelembe, hogy itt összetett társadalmi-közegészségügyi problémákról van szó, amelyek kezeléséhez átfogó megközelítésre, szakpolitikai intézményekre, korszerű megelőzésre, kezelésre és ártalomcsökkentésre lenne szükség. Az alkoholpolitika terén éppúgy fütyülünk a nemzetközi tudományos bizonyítékokra, ajánlásokra, mint ahogy fütyülünk a drogpolitika terén is. Majd mi jobban tudjuk - jól megmutatjuk ezeknek a brüsszeli szemüveges bürokratáknak!

Egyébként szeretném felkérni az ún. Drogkutató Intézetet, hogy szólaljon fel az újabb szeszliberalizációs kezdeményezés ellen, az ifjúság egészségének védelmében! Kíváncsi vagyok, hogy ezek után a kormánysajtóban vajon a változatosság kedvéért a szokásos "droglobbista" jelző helyett esetleg bevezetik-e még a "szeszliberalizáció-ellenes lobbista" jelzőt is, ha megemlítenek... 🤷‍♂️

Ha fontosnak tartod azt a józan és hiteles hangot, amit a Drogriporter képvisel a hazai nyilvánosságban, akkor kérlek, fontold meg, hogy idén az adód 1%-át nekünk ajánlod, és állíts be adományt a Drogriporternek (link a hozzászólásban)!

03/12/2024

Pema Chödrön a When things fall apart (Amikor minden darabokra hull) című könyvében elmagyarázza, hogy a tibeti nyelvben a remény rewa, míg a félelem dokpa. Azonban gyakran a kettőt összevonva használják: re-dok. Ezzel arra próbálnak rámutatni, hogy a remény és a félelem ugyanannak az érmének a két oldala. Amíg az egyik ott van, addig ott a másik is.

A nyugati közgondolkodás nagyon magas polcra helyezi a reményt és kizárólag pozitív tulajdonságokkal, értékekkel ruházza fel. A nyugati ember számára a pokol nem más, mint az abszolút reménytelenség. Dante poklának kapujára az van írva: "ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel".

A tibetiek számára azonban a remény kétélű fegyver. A re-dok a szenvedés melegágya. Hiszen aki fél/reménykedik, az valamiféle hiányhoz ragaszkodik. Nem elégszik meg azzal, ami van. Így a reménytől való megszabadulás egyáltalán nem a kétségbeesés felé vezető út, hanem éppen ellenkezőleg. A tartós elégedettség egyik előfeltétele.

Pema Chödrön szerint a hűtőszekrényünkre azt kellene kiragasztani, hogy "Hagyj fel minden reménnyel!", ahelyett, hogy mindenféle konvencionális pozitív üzeneteket teszünk rá ki. Például, hogy "Amíg élünk, remélünk!" és hasonlókat.

Ez ellen a számunkra fura megközelítés ellen persze az elménk, kulturális kódolása okán, zsigerileg berzenkedik. Hiszen egész életünkben azt tanultuk, hogy ha valami rossz történik velünk, akkor arra kétféleképpen reagálhatunk. Vagy belemerülünk a melankolikus önsajnálatba és világfájdalomba, vagy elütjük valami pozitív, reményteli gondolattal. Ne foglalkozz most ezzel a rosszal, nézd azt, hogy a jövőben majd sokkal jobb lesz - mondogatjuk magunknak.

Pema viszont egy harmadik utat javasol. Szarul érzed magad? Oké, ismerd el és fogadd el, hogy szarul érzed magad. Ne próbálj rögtön görcsösen a jövőbe menekülni előle! Vajon mit is érzel? Hol érzed? Milyen az, hogy "szarul"? Van színe, kiterjedése, textúrája, alakja? Kíváncsi együttérzéssel fordulj oda magadhoz. Ez bizony bátor dolog. A kíváncsiságod legyen nagyobb a félelmednél, írja.

tear gun
08/11/2024

tear gun

Ismét egy jó kis cikk a Drogriporterről:
09/10/2024

Ismét egy jó kis cikk a Drogriporterről:

Biztos sokaknak ismerős a férfi a képen: ő Ram Dass, avagy Richard Alpert. Amerikai pszichológus professzorból vált Indiában spirituális tanítóvá. Ő volt az, aki a 60-as években a Harvard Egyetemen a híres L*D-kísérleteket folytatta Timothy Leary-vel. Korábbi életében, szépreményű akadémiai kutatóként, a behaviorista pszichológia fénykorában legfeljebb egyetlen vallása volt: a rideg statisztikai módszertan. Szignifikáns vagy sem, mekkora a hatásnagyság és a konfidencia intervallum: ezek a kérdések foglalkoztatták. Ami ezen felül vagyon, azt legfeljebb elnéző de kételkedő mosollyal fogadta.

Amikor kollégája, Timothy Leary először adott neki pszilocibint (varázsgombát), az egész korábbi valósága néhány óra alatt úgy tört szilánkokra, mint egy padlóra zuhanó tükör. A szilánkjaiban visszatükröződve felismerte mindazokat a korábbi álcáit, szerepeit, amelyekről azt hitte: hogy az saját maga. A professzort. A barátot. És az ezeket belülről figyelő, belülről irányító-alakító, folyamatosan aggódó, szorongó kis egóját.

Az élmény először félelmetes volt - azonban később a felszabadulás erejével hatott. Úgy érezte, hogy a hely, az állapot, ahová a pszichedelikus élmény eljuttatta, kilökte, átlendítette (ezek a szavak mind csak hozzávetőlegesen képesek leírni az általa megélt tapasztalatot), egyrészt nagyon idegen - de másrészt nagyon ismerős is. Mintha valaki-valami olyanná vált volna, aki igazán ő. A szerepeket mint hagymahéjakat lehántotta róla. A dolgok között rejtett összefüggőségek jelentek meg. Úgy érezte, minden tele van jelentéssel.

És mégis, az egész élmény - ideiglenesnek bizonyult. Hiába próbálta kitolni, elnyújtani, mindig visszatért oda, ahonnan kiindult. Újra Richard Alpertté változott vissza. Pedig évekig derekasan próbálkozott azzal, hogy végleg maga mögött hagyja. Görcsösen próbálkozott folyamatosan betépve lenni - hogy maga mögött hagyja a konvencionális valóság unalmas és banális sivatagát. Ahogy megfogalmazta: ő csak fent akart maradni, és soha nem akart lejönni.

És ezért utazott Indiába is. Úgy okoskodott, hogy ha a nyugati tudomány (amelyet elég jól ismert) nem képes megnyugtató választ találni arra, amit átélt - talán a kelet bölcsességében rálelhet valami szilárd fogódzóra. Talán ott élnek még olyan tanítók, akik tudják, mik ezek a módosult tudatállapotok, és hogyan lehet örökké "fent maradni" - anélkül, hogy lejöjjön az ember. Ezt hitte megvilágosodásnak.

Aztán Indiában találkozott egy Neem Karoli Baba nevű öreggel, akit guruként, szent emberként tiszteltek. Ő lett a tanítója, és ő adta neki a Ram Dass - Isten szolgája - nevet. Ez az egész találkozás átformálta az egész életét - de nem úgy, ahogy korábban elképzelte. Az öregnek állítólag többször is adott nagy dózisú L*D-t, amit az előtte elfogyasztott - de semmilyen hatással sem volt rá. Ez Alpert számára azt igazolta, hogy ő már eleve egy olyan spirituális szinten van, amin az L*D nem változtat semmit.

A tanító elmondta neki, hogy Indiában is ismerik és tisztelik a növényi tanítókat - pszichedelikumokat - amelyek megfelelő körülmények között, megfelelő módon használva hasznosak lehetnek. Azonban a hatásuk csupán ideiglenes. Amikor Ram Dass arról érdeklődött, hogy mit tegyen azért, hogy állandó kapcsolatba kerüljön az isteni világgal, Karoli Baba azt válaszolta: szolgáld az embereket. Ram Dass azt hitte, hogy nem értette meg a kérdést, ezért átfogalmazta azt: "De mit tegyek azért, hogy megvilágosodjak?" Szolgáld, etesd az embereket, felelte Karoli Baba.

Ram Dasst ez a válasz először csalódással töltötte el. Hiszen ilyen közhelyeket - mint hogy szolgáld az embereket - már az anyjától is sokat hallott. Tényleg ennyi? Hiszen ő arra számított, hogy majd leül a guru lábához Indiában, aki valami elvont, ezoterikus igazságot oszt meg vele, ami csak és csakis rá vonatkozik, ami majd valami nagyon mély akkordot szólaltat meg a lelke mélyén. Titkos gyakorlatokat tanít neki, amik elvezetik az L*D-triphez hasonló állapotba, amit bármikor ki tud váltani, amikor csak akar.

Újabb hosszú évek kellettek ahhoz, hogy Alpert - most már Ram Dass - rájöjjön: tévedett, amikor azt kereste, hogy mivel lehet úgy fent maradni, hogy ne kelljen soha lejönni. Ráébredt, hogy az igazi megvilágosodás az, hogy megtanuljuk, hogyan viseljük el azt, amilyen "lent" lenni. Rájött, hogy amiről azt hitte, hogy egyszerű hiba - a saját emberként való inkarnációja - rejti magában az utat, amelyet járnia kell.

Nem holmi eksztatikus eufórikus tudatállapotok hajszolása és állandósítása, hanem a hétköznapok valóságának megélése, a maga tökéletlenségeivel és szenvedéseivel - ez az igazi út. És a tanács, amit Karoli Baba adott neki, valóban a legbölcsebb tanács volt, amit adhatott. Az emberi létezés legmagasabb formája: nem elvenni, nem megszerezni, hanem adni, megosztani. Ez az, ami elhozza az igazi gyarapodást. ❤🙏

Hasznos tanácsok a pihentető alváshoz:
01/10/2024

Hasznos tanácsok a pihentető alváshoz:

Már jó ideje tudjuk, hogy hasznosabb az éjfél előtti alvás, mint a hajnali szunya, de egészen pontosan miért is? Megnéztük, mit is jelent pontosan az NREM- és REM-fázis, miért minőségibb a korai alvás, és adunk pár tippet az ideális alvási rutinhoz.

22/02/2024

Pszichoterápiás rehabilitációs ellátás terápiás közösségi keretek között

Cím

Lehel út 1/A
Budapest
1062

Nyitvatartási idő

Kedd 14:00 - 20:00
Szerda 09:00 - 14:00
Csütörtök 09:00 - 17:00

Telefonszám

+36707752852

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Szenvedély Pont új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Szenvedély Pont számára:

Megosztás