Bogdán Brigitta tanácsadó szakpszichológus

Bogdán Brigitta tanácsadó szakpszichológus Pszichológia - másképp

Bogdán Brigitta transzperszonális és személyközpontú szemléletű pszichológus, tanácsadó szakpszichológus oldala

A személyközpontú egyéni terápia és encounter-csoportok működése – A humanisztikus pszichológia gyakorlata Carl Rogers n...
03/09/2025

A személyközpontú egyéni terápia és encounter-csoportok működése – A humanisztikus pszichológia gyakorlata Carl Rogers nyomán

A személyközpontú megközelítés (person-centered approach), amelyet Carl R. Rogers amerikai pszichológus dolgozott ki a 20. század közepén, forradalmasította a pszichoterápiás gyakorlatot azáltal, hogy a kliensre mint fejlődni képes személyre tekint, nem pedig mint betegség hordozójára. Ez a megközelítés nemcsak az egyéni terápiát, hanem a csoportos önismereti és fejlesztő munkát – különösen az encounter-csoportokat – is meghatározta.

A személyközpontú egyéni terápia működése

A Rogers által kidolgozott modell alapja az a feltételezés, hogy az emberben veleszületetten jelen van egy önmegvalósító tendencia – egy belső irányító erő, amely a pszichológiai fejlődés és gyógyulás felé vezeti. A terápiás kapcsolat célja ennek a potenciálnak a kibontakoztatása.

A hatékony segítő kapcsolat három feltétele (Rogers, 1957):
- kongruencia – a terapeuta hiteles, önazonos jelenléte
- feltétel nélküli pozitív elfogadás – az elfogadó attitűd független a kliens viselkedésétől
- empatikus megértés – a terapeuta belehelyezkedik a kliens belső világába, és azt kommunikálja vissza

A terápiás folyamat jellemzői

A terapeuta nem irányít, nem értelmez, nem ad tanácsot, a fókusz a jelen pillanatra és a kliens szubjektív élményeire kerül. A biztonságos légkörben a kliens fokozatosan önmaga lehet, ezáltal növekszik az önismerete, önelfogadása, felelősségvállalása.

Encounter-csoportok: a személyközpontú csoportfolyamat

Az encounter (angolul: találkozás) kifejezés olyan interperszonális élménycsoportokat jelöl, amelyekben a résztvevők közvetlenül, őszintén és intenzíven lépnek kapcsolatba egymással, a rogersi alapelvek mentén. Ezek a csoportok nem klasszikus terápiás csoportok, hanem önismereti és személyközpontú növekedési terepek, ahol a kapcsolatban való fejlődés a kulcs.

Rogers 1960-as években kezdte el alkalmazni a személyközpontú elveket csoportos környezetben is. Az encounter-csoportokat eredetileg T-groupe-ok, sensitivity training és élménycsoportok ihlették (lásd: Kurt Lewin, NTL). Rogers ezeket „túl irányítottnak” érezte, ezért hozta létre a non-direktív, facilitált csoportformát, amelyben a növekedés a személyes találkozásokból születik.

A csoportfolyamat jellemzői

A facilitátor szerepe kissé eltérő más önismereti csoportokhoz képest, ugyanis nem irányít, nem strukturálja előre a folyamatot, „csupán jelen van” empatikusan, elfogadóan és kongruensen. Ő a biztonságos tér hordozója, és nem pedig instruktor.

A csoport dinamikája

A kezdeti fázisban gyakori az óvatosság, udvariasság. Ahogy a bizalom épül, megjelenik a nyíltság, érzelmi kockázatvállalás. Az „itt és most” interakciók (pl. „Ahogy most rám néztél, az bennem félelmet keltett…”) gazdag lehetőséget nyújtanak az önreflexióra. A csoporttagok visszajelzései, a másik tükrében való felismerések kulcsszerepet játszanak a belső fejlődésben.

Terápiás hatásmechanizmusok

- Az őszinte kontaktus, a mély, valóságos kapcsolat élménye terápiás értékű.
- Tükörhatás: mások reakciói rávilágítanak viselkedési mintákra.
- Univerzalitás: felismerés, hogy mások is küzdenek hasonló problémákkal
- Önmagam vállalása: a valódi önkifejezés gyakorlása védett környezetben.

A személyiségfejlődés lehetőségei encounter-csoportban

Rogers úgy vélte, hogy a másokkal való autentikus, mély találkozás katalizálja a leggyorsabb személyiségfejlődést. Az encounter-csoport a személyes jelenlét, a nyitottság és a sebezhetőség biztonságos gyakorlótere, amely során a résztvevők újraírhatják kapcsolati mintázataikat, megtapasztalhatják az elfogadottság gyógyító erejét, vállalhatják önmagukat értékes lényként, és fejlődhetnek az önirányításban, érzelmi szabályozásban.

Kritikai megfontolások

Nem minden résztvevő számára biztonságos terep a csoportfolyamat – különösen pszichotikus vagy súlyosan traumatizált személyek esetében. A strukturálatlanság és a facilitátor laza szerepe kockázatot is rejthet, ha nincs megfelelő tapasztalat. A csoporthatás lehet túlingerlő vagy nyomasztó is – szükséges az előzetes szűrés.

Következtetés

A személyközpontú megközelítés – legyen szó egyéni terápiáról vagy encounter-csoportról – az emberi kapcsolódás erejére és a személy belső növekedési képességére épít. Az egyéni forma a mélyebb személyes feldolgozást segíti, míg a csoport a másokkal való kapcsolatban kínál tükröt és új mintázatokat.

Mindkét forma rendkívül értékes a pszichológiai segítő munkában, és nem helyettesítik, hanem kiegészítik egymást. Rogers víziója szerint egy emberibb, elfogadóbb társadalom akkor születhet, ha minél több ilyen „valódi találkozás” történik az emberek között.

A buddhista pszichológia és a kortárs Gestalt-terápia kapcsolataAz elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kapott a ...
02/09/2025

A buddhista pszichológia és a kortárs Gestalt-terápia kapcsolata

Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kapott a buddhista pszichológia és különösen a mindfulness (tudatos jelenlét) integrációja a pszichoterápiás gyakorlatba. Számos modern terápiás irányzat – köztük a kognitív viselkedésterápia és az elfogadás- és elköteleződés-terápia (ACT) – építette be ezeket az elemeket módszertanába. Ugyanakkor a Gestalt-terápia már a kezdetektől fogva olyan alapelveken nyugszik, amelyek mély rokonságot mutatnak a buddhista pszichológiai megközelítésekkel és a meditációs gyakorlattal.

(Nem sokszor találkozunk a "buddhista pszichológia" kifejezéssel, ezért egy kis megjegyzés, hogy mit értek ezalatt: egy széles körben elismert interdiszciplináris megközelítésről van szó, a buddhizmus tanításainak és gyakorlati módszereinek pszichológiai értelmezéséről, mely összekapcsolja a klasszikus buddhista tanításokat – például a tudat működéséről, szenvedés okairól és megszüntetéséről, éberségről (mindfulness), együttérzésről – a modern pszichológia fogalmaival és eszközeivel.)

A Gestalt-terápia alapelvei és a buddhista pszichológia párhuzamai

A Gestalt-terápia – amely az 1950-es évek elején alakult ki Fritz Perls, Laura Perls és Paul Goodman munkássága nyomán – elsősorban élményalapú, a „jelen pillanat” tapasztalatára építő terápiás módszer. A hangsúly nem a múlt feltárásán vagy elemzésén van, hanem a kliens aktuális élményeinek tudatosításán, és annak megértésén, hogy hogyan van jelen az adott helyzetben.

Ez a jelen-centrikusság és a fokozott tudatosságra való törekvés összhangban áll a buddhista pszichológia azon szemléletével, amely szerint a szenvedés enyhítésének egyik legfontosabb útja az éber figyelem (mindfulness) gyakorlása, valamint az „itt és most” pillanat elfogadása. A változás nem a jövőbe vetett akarati törekvés, hanem a jelen teljes elfogadásán keresztül valósul meg – ez a gondolat mindkét rendszerben alapvető fontosságú.

A változás Gestalt-szemlélete: „Maradj azzal, ami van”

A Gestalt-terápia változásról alkotott modellje azon az elven alapul, hogy a valódi, tartós változás csak akkor történhet meg, ha a kliens teljes mértékben elfogadja azt, ahol éppen tart, és „azt, ami van”. Ez az elméleti megközelítés mélyen rezonál a buddhista tanításokkal, ahol az elengedés, az ítélkezésmentes elfogadás és a nem-kötődés gyakorlása központi elem.

Mindkét rendszer célja, hogy az egyén megtanuljon jelen lenni a saját testi, érzelmi és mentális folyamataival, és ezáltal mélyebb kapcsolatba kerüljön önmagával és a külvilággal.

A terapeuta szerepe

A Gestalt-terápia dialogikus és relációs szemlélete támogatja a terapeuta hitelességét, jelenlétét és aktív részvételét a terápiás kapcsolatban. A terapeuta nem csupán megfigyelő, hanem partner a közös felfedezésben, aki teljes jelenlétével támogatja a kliens belső munkáját.

Ez a szemléletmód kifejezetten elősegíti a buddhista pszichológia és mindfulness módszertanának integrálását, hiszen a terapeuta tudatos jelenléte, együttérzése és bölcsessége bizonyítottan pozitív terápiás kimenetelekkel jár együtt. A mindfulness gyakorlása a terapeuta részéről nemcsak önreflexiót és belső stabilitást eredményez, hanem fokozza a kapcsolódás képességét is – amely a Gestalt- és buddhista megközelítések (és lényegében az összes pszichoterápiás irányzat) szerint is a gyógyulás kulcsa.

A buddhista pszichológiával átszőtt Gestalt-terápia (BPGT)

A buddhista pszichológia és meditációs gyakorlatok integrációja nem pusztán technikák átvételét jelenti, hanem egy új szemléletmód kialakulását is a Gestalt-terápiás munkában. A Buddhist Psychology-informed Gestalt Therapy (BPGT) egy olyan integratív megközelítést jelent, amely mindkét rendszer legmélyebb értékeit egyesíti.

Ez az ötvözet segíti a terapeutát abban, hogy mélyebb bizalmat alakítson ki a jelen pillanatban való tartózkodásban, és hogy a munkáját nagyobb együttérzéssel és bölcsességgel végezze. Egy ilyen térben a kliens és a terapeuta között autentikus, tudatos és elmélyült kapcsolat jöhet létre, amely katalizátora lehet a valódi transzformációnak.

Összegzés

A buddhista pszichológia és a Gestalt-terápia közötti kapcsolat nem új keletű, hanem szerves és mély struktúrákra épülő hasonlóságokon alapul. A mindfulness, a jelenlét, az elfogadás és a kapcsolódás közös értékei lehetővé teszik e két rendszer harmonikus összehangolását. A Gestalt-terápiás gyakorlat, amelyet a buddhista pszichológia alapelvei is áthatnak, új távlatokat nyit meg a pszichoterápiás munka számára – mind a terapeuta, mind a kliens oldaláról.

Mindfulness a személyközpontú és a Gestalt terápiában – hasonlóságok és különbségekA múlt alkalommal a tudatos jelenlét ...
01/09/2025

Mindfulness a személyközpontú és a Gestalt terápiában – hasonlóságok és különbségek

A múlt alkalommal a tudatos jelenlét és a személyközpontú terápia kapcsolatát boncolgattuk, most pedig rátekintünk, hogy a három nagy érzelemközpontú terápiás irányzat közül (személyközpontú, egzisztenciális, Gestalt) milyen főbb különbségekkel jelenik meg a tudatos jelenlét a személyközpontú és a Gestalt terápiában.

A mindfulness, vagyis a tudatos jelenlét az utóbbi évtizedekben jelentős szerepet kapott a pszichoterápiában. Számos terápiás irányzat integrálja ezt a megközelítést, különösen a személyközpontú és a Gestalt terápia, melyek természetéhez nagyon közel áll a tudatos jelenléttel való munka, az mégis más hangsúlyokkal jelenik meg bennük.

Mindfulness a személyközpontú terápiában
A személyközpontú terápia középpontjában a feltétel nélküli elfogadás, empátia és kongruencia (hitelesség) áll. A mindfulness ebben az irányzatban elsősorban a terapeuta és a kliens kapcsolatában, valamint a kliens önmagához való viszonyában jelenik meg.

Terapeuta jelenléte: A személyközpontú terapeuta igyekszik teljesen jelen lenni a terápiás helyzetben, ítélkezés nélkül, elfogadással és empátiával. Ez a tudatos jelenlét a mindfulness egyik kulcseleme.

Kliens önreflexiója: A kliens támogatása abban, hogy tudatosan jelen legyen saját érzéseiben, gondolataiban, anélkül, hogy azokat elnyomná vagy ítélkezne felettük. Ez elősegíti az önelfogadást és a személyes fejlődést.

Lassítás és nyitottság: A mindfulness révén a kliens megtanulhat megállni, befelé figyelni és megélni a pillanatot, ami segíthet a problémák mélyebb megértésében és az érzelmi feldolgozásban.

Mindfulness a Gestalt terápiában
A Perls nevéhez kötődő Gestalt terápia erőteljes hangsúlyt helyez a „here and now” (itt és most) tapasztalatára, amely szoros kapcsolatban áll a mindfulness alapelveivel.

Fókusz a jelenre: A Gestalt terápiában a kliens figyelmét folyamatosan az aktuális élményekre, testi érzésekre és érzelmekre irányítják, ami nagyon hasonló a mindfulness gyakorlatokhoz.

Testtudatosság: A testi érzetek tudatosítása, amely a Gestalt terápiában központi elem, párhuzamos a mindfulness „testi jelenlét” megközelítésével.

Interaktivitás és kreativitás: A Gestalt terápia aktívabb és interaktívabb, a kliens és terapeuta közös munkája során megjelennek improvizációs technikák, mint például a „szék technika”, amelyek elősegítik a tudatos jelenlétet.

Elfogadás és változás: A Gestalt hangsúlyozza az élmény elfogadását a változás érdekében, amely a mindfulness „nem ítélkezés” aspektusára épül.

Mind a személyközpontú, mind a Gestalt terápia természetes módon kapcsolódik a mindfulness gyakorlataihoz, hiszen mindkettő a jelen pillanat megélését és az elfogadást helyezi előtérbe. A személyközpontú terápia inkább a befogadásra, empátiára és a kliens belső világának elfogadására fókuszál, míg a Gestalt terápia aktívabb, testi és élményközpontú megközelítést alkalmaz a tudatos jelenlét elmélyítésére.

Az integrált megközelítésekben egyre gyakrabban találkozunk mindfulness technikák beépítésével mindkét irányzatban, amelyek hozzájárulnak a terápiás folyamat hatékonyságához és a kliens önismeretének elmélyítéséhez.

Terápiás kapcsolat és tudatos jelenlét a személyközpontú terápiábanA személyközpontú terápia, más néven kliensközpontú t...
31/08/2025

Terápiás kapcsolat és tudatos jelenlét a személyközpontú terápiában

A személyközpontú terápia, más néven kliensközpontú terápia, Carl Rogers amerikai pszichológus nevéhez fűződik, aki a 20. század közepén forradalmasította a pszichoterápiás gondolkodást. A személyközpontú megközelítés lényege, hogy a kliens a saját életének legjobb ismerője, és a terápia célja nem a diagnosztizálás vagy a „megjavítás”, hanem a kliens belső erőforrásainak kibontakoztatása egy elfogadó, empatikus és hiteles kapcsolatban.

Rogers szerint a terápiás kapcsolat maga a változás legfőbb eszköze. Három alapfeltételt határozott meg, amelyek megléte szükséges a gyógyító kapcsolathoz:

Empátia – a terapeuta képes belehelyezkedni a kliens belső világába, és azt pontosan, értő módon tükrözni.

Feltétel nélküli elfogadás – a kliens minden érzését, gondolatát, viselkedését értékítélet nélkül fogadják el.

Kongruencia (hitelesség) – a terapeuta önazonos, valódi és nyílt a kapcsolatban.

Ez a szemlélet hangsúlyozza, hogy a terápiás kapcsolat nem hierarchikus, hanem partnerségre épül. A kliens nem „beteg”, akit „meggyógyítanak”, hanem egy fejlődni képes személy, aki számára a biztonságos kapcsolat lehetőséget nyújt az önfeltárásra és az önelfogadásra.

A mindfulness – azaz a tudatos jelenlét – gyakorlata elsősorban a keleti meditációs hagyományokból ered, de mára integrálódott számos pszichoterápiás irányzatba, így a személyközpontú terápiába is. Bár Rogers idejében még nem beszéltek mindfulnessről ebben a formában, az elmélet és a gyakorlat sok ponton összecseng a tudatos jelenlét alapelveivel.

A mindfulness abban segíti a személyközpontú terápiát, hogy:

Támogatja az empatikus jelenlétet – a terapeuta figyelme nem kalandozik el, hanem teljes figyelemmel fordul a kliens felé, megélve a „itt és most” pillanatát.

Segíti a kliens önmegfigyelését – a tudatos jelenlét gyakorlásával a kliens finomabban észleli saját testi érzeteit, érzéseit, gondolatait, így mélyebb önismeretre tehet szert.

Előmozdítja az elfogadást – a mindfulness során a figyelmet ítélkezés nélkül irányítjuk belső élményeinkre, ami párhuzamban áll a feltétel nélküli elfogadás terápiás elvével.

Mindfulness nemcsak módszer, hanem létmód is: a terapeuta tudatos jelenléte, „minőségi figyelme” a kliensre, nem csupán technika, hanem kapcsolati minőség. Ez különösen fontos a személyközpontú terápiában, ahol a kapcsolat minősége maga a terápia „hatóanyaga”.

A terapeuta saját mindfulness-gyakorlata segíthet abban, hogy belső egyensúlyát megtartsa, és hitelesen jelen tudjon lenni – még akkor is, ha a kliens szenvedése, szorongása intenzív vagy nehezen hordozható.

A személyközpontú terápia lényege az elfogadó, empatikus, hiteles kapcsolat, amelyben a kliens megtapasztalhatja önmaga mélyebb megértését és elfogadását. A mindfulness ennek a kapcsolatnak új dimenziót adhat: fokozza a jelenlétet, elmélyíti az önismeretet és elősegíti a belső változás folyamatát.

Mind a személyközpontú megközelítés, mind a tudatos jelenlét azt üzeni: az ember képes változni, gyógyulni és kibontakozni, ha teret és figyelmet kap hozzá – egy valódi, elfogadó kapcsolatban.

XIV. Leó pápa tanításaXIV. Leó pápa tegnap mutatta be az első szentmiséjét, és az alábbiakat mondta:"Arról van szó, hogy...
10/05/2025

XIV. Leó pápa tanítása

XIV. Leó pápa tegnap mutatta be az első szentmiséjét, és az alábbiakat mondta:
"Arról van szó, hogy félre kell állnunk, hogy Krisztus maradhasson, kicsivé kell tennünk magunkat, hogy őt ismerjék meg és dicsőítsék, fel kell emésztenünk magunkat a végsőkig, hogy mindenkinek lehetősége legyen megismerni és szeretni őt."

Mit jelent ez a mondat?

Amikor jelen vagy, azt teszed, ami a leghelyesebb az adott pillanatban. Ehhez rá kell hangolódnod a pillanatra: az Univerzum részeként nem azt teszed, ami a te kis egódnak a legjobb, hanem azt teszed, ami mindenkinek a lehető legjobb - ennek megérzésében segít a lelkiismereted -, és mivel össze vagyunk kötve mindannyian, áttételesen így számodra is az lesz a legjobb.
Ilyenkor nem önmagunkkal, a gondolatainkkal azonosulunk, hanem egy sokkal nagyobb egész részeként vagyunk jelen. Csatornaként tudunk jelen lenni Isten számára - csak olyat teszünk (gondolunk és öntünk szavakba), melyek méltók ehhez a helyzethez, melyek nem koszolják össze ezt a közvetítési módot - amint nem méltó módon vagyunk jelen, azon nyomban megszűnik ez a kapcsolat.
Arra kell törekednünk, hogy ebben az állapotban legyünk: részünkről minden egyes pillanatban ennek a kapcsolatnak a létrehozására / fenntartására kell törekednünk, ezt a hidat folyamatosan építeni kell.
Ebben a szolgálati üzemmódban olyan áramlásba kerülünk, mely az életünket folyamatosan a számunkra legmegfelelőbb minőségű frekvencián tartja, a lehető legjobb jelen megélése által a lehető legideálisabb jövőt teremtve meg számunkra - és ezáltal körülöttünk mindenki számára.

Pszichológiai konzultációimat ebben a csatornázott állapotban igyekszem tartani, ezáltal valóban nem csak mi beszélgetünk, hanem magasabb minőségű "anyagokat" is le tudunk hozni - azt már le sem merem írni, hogy honnan.
Ezt a személyes kapcsolódás egyedi és megismételhetetlen pillanatai is inspirálják, hiszen a terápiás folyamatok alapvető követelménye, hogy a terapeuta hitelesen, őszintén legyen jelen a pillanatban. Ez az empátiával társulva valóban mágia (a szó legpozitívabb értelmében).

Bogdán Brigitta

"Valóság-e, ami nem hat?"- teszi fel a kérdést egy 2017-es TedX előadásban Vecsei H. Miklós, mely már akkor is nagyon me...
02/05/2025

"Valóság-e, ami nem hat?"

- teszi fel a kérdést egy 2017-es TedX előadásban Vecsei H. Miklós, mely már akkor is nagyon megérintett.

Ha csak tehetem, minden évben részt veszek az egy hetes pécsi nemzetközi személyközpontú encounter találkozón, ahol encounter-csoportok keretében kapcsolódunk egymáshoz. (Számomra önismereti szinten nagyon sokat adott, erről most nem tudok bővebben írni - már megtettem korábban.) Mindenesetre ez egy olyan hely, ahol lehullanak az álarcok, és amint teljesen bevonódunk és jelen vagyunk, a valóság több síkon kezd kapcsolódni hozzánk, több szinten érkeznek mély szinkronicitások, mély felismerések.
Egyik évben az egyik résztvevő felhozta, hogy számára teljesen mást jelent valami, mint amit a többi résztvevő megmutat magából az adott témával kapcsolatban, mintha teljesen "más mozit nézne". (Nem, nem én voltam :D, de ez most nem is lényeges, akár lehettem volna én is.)
És erre Klein Sándor (aki a rendezvény házigazdájaként a 80'-as években Carl Rogers magyarországi látogatásai keretében eme rendezvények jogelődjét is szervezte) nyomatékosan kérte a résztvevőt arra, hogy még ha nehéz is, mondja ki a véleményét, mert ha nem teszi, akkor "mindaz hazugság, amit mi itt csinálunk". Gyönyörű volt!
A lány kimondta, és a csoportfolyamat előremozdult.

Mert ez valóban így van. Ha valami nincs kimondva, akkor besül a folyamat - és ez mindenre igaz.
Ehhez hasonló élményem, hogy pályám kezdetén nagyon sokat olvastam Feldmár Andrástól, sokan nem szeretik, de számomra nagyon esszenciális volt az, amit átadott.
Ő mesélte, hogy amikor terapeutaként elalszik a terápia közben, akkor ott valami nem igaz. És ezt sokszor tapasztaltam én is: ha ásítozom, alszom, akkor túl sok a fedősztori (=nem arról beszél, ami számára igazán fontos), és ez egy terapeuta számára ilyen végtelenül egyszerű módon is érezhető, meg kell kicsit piszkálni a felszínt. És ha őszintén kimondjuk dolgokat: pl. "Unatkozom!", akkor ott megjelenhet valami jóval igazibb.

Visszatérve Miklós (Hasi) előadásához, tőle idézem az alábbi sorokat:
"Egy bírósági tárgyaláson voltam, ahol tanúként hallgattak meg. Az ellenség ügyvédje kérdezte a végén, hogy mi a foglalkozásom. Mondtam, hogy színész vagyok.
Örült neki a csávó, mert azt gondolta, hogy akkor hazudok, vagy biztos megjátszom magam.
Holott egy színésznek nagyon nehéz nem igazat mondani, mert mi mindig az igazat keressük. Ez nem azt jelenti, hogy most el tudom nektek mondani az igazságot, vagy ennek a birtokában vagyok, mert gondolom, mindegyikőtöknek megvan a maga igazsága. Ebből a körülöttünk lévő információ-végtelenből mindenkinek sikerült kihalásznia önmaga válaszait."
(Hát, nem csoda, hogy Vecsei H. Miklós gyakorolja a tudatos jelenlétet, látszik.)

Szóval a színész mindig az igazságot keresi. És ha belegondolunk, akkor a valódi nagy színészek játékában ez alapból visszaköszön.

Jelenleg - bár már repedezik a Mátrix, de társadalmi szinten még sokan az igazak álmát alusszák - sokan még nem tudatosak erre. A "kedvencem", amikor apró dolgokban is füllentenek az emberek. Nincs kedve elmenni valahová, és inkább behazudja, hogy fáj a feje, influenzás lett a macskája, és a többi. Minek?
(Volt, aki több száz fős rendezvényt napolt el a saját kénye kedve szerint, mert ő tanár és viszi a gyerekeket kirándulni. Aha. Végül kiderült, hogy az nem volt igaz - általában kiderül.)
Az emberek (tisztelet a kivételnek) nincsenek tudatában, hogy ha ilyen apró kis nüansznyi - és teljesen felesleges - hazugságok kezdik el szennyezni a lelküket, akkor egy idő múlva az észrevétlenül válhat pöcegödörré és onnan kiindulva mérgezhet meg minden életterületet. Sosem tudom megérteni.
Ha valahová nincs kedvem menni, még ha nincs is okom rá, akkor vagy nem mondok semmit (mert egyébként senkinek semmi köze nincs hozzá) vagy elmondom, hogy nincs kedvem valamihez. Nem túl nehéz. Azt hoztam otthonról, hogy a legrövidebb út az egyenes. De biztosan nem kezdek el hazudozni.

Szóval van, aki ott még valóban tart, hogy a színész megjátssza magát. Nem, Kedvesem, az nem színészi játék. Azt manipulációnak hívják. De azt is mondhatjuk, hogy hazugság.

Jó hír, hogy az ébredés nem csupán megkezdődött, hanem exponenciálisan erősödik. Az emberek egyre tudatosabbak, és ezzel szinkronban egyre több eddig rejtett dolog kerül felszínre - olykor szó szerint is, ha csak a piramisok alatt talált szenzációs felfedezésre gondolunk, de ennél jóval extrémebb dolgokról is szó van.
Az események felgyorsultak, a változás megállíthatatlan.
És ahogy egyre többen tudatosak, egyre inkább más az a valóság is, mely körbevesz minket - mert mi alakítjuk olyanná, amilyen.
(Emlékszünk az alábbi anekdotára?:
Amerika felfedezése idején az őslakosok nem látták meg a partok közelében lehorgonyzott hajókat, mert nem volt mentális képük róluk, nem volt kép az elméjükben vitorlás hajókról. Csak azt látták, hogy a víz fodrozódik.
A sámán leült meditálni és napok után ő látta meg először a hajókat. Ő tudta elmondani a többieknek.
Hát, valahogy így...)

Szóval az igazi színész nem játssza meg magát. Az igazi színész az igazságot keresi.

A teljes előadás itt látható:
https://www.youtube.com/watch?v=TyJYgXTpdLc&t=127s

Ha valaki pedig részt venne az encounter találkozókon, szívből tudom ajánlani:https://encounter.hu/

Bogdán Brigitta

31/01/2025

The human eye can perceive light within a specific range of frequencies, between 430 and 770 terahertz (THz), which is only a small part of the entire electromagnetic spectrum. Similarly, our ears can detect sound within the frequency range of 20 hertz (Hz) to 20 kilohertz (kHz), but this is only a fraction of the total sound spectrum. Both light and sound frequencies extend far beyond what we can sense. For instance, there are ultraviolet and infrared light waves that are invisible to us, as well as sound waves below and above our hearing range, such as those produced by certain animals or machines. This means there are numerous signals and activities occurring around us, which we can't detect with our senses. The world is filled with a variety of wavelengths and vibrations that are beyond human perception, yet they still affect the environment and life around us.

A varázslatEttünk a fáról és kiűzettünk a paradicsomból.A minap egy meditációm során jött a felismerés, hogy ez mennyire...
24/01/2025

A varázslat

Ettünk a fáról és kiűzettünk a paradicsomból.
A minap egy meditációm során jött a felismerés, hogy ez mennyire igaz.
Kiszakítottuk magunkat a teljességből, és ezért – igaz, alapvetően rendelkezünk vele - mégis újra kell tanulnunk az Isteni renddel való összhangot, az igazi boldogságot.
A természet közelebb van ehhez a rendhez: a madarak az égen és a halrajok mintázatokat leírva közlekednek. Az egyedek rákapcsolódnak a morfogenetikus mezőre, ahol mindenkinek megvan a maga helye, a legtökéletesebb helye. Így ahelyett, hogy a nagy rész alkotóelemei összeütköznének, közös táncot járnak. (Ahogy nekünk is megvan a legjobb helyünk minden egyes pillanatban, kérdés, hogy éberek vagyunk-e rá – sajnos általában ezt kell újratanulnunk.)

Amikor éberek vagyunk a lehető legjobb helyünket illetően (vagyis jelen vagyunk a pillanatban), az egy terápiás ülés során az őszinte, osztatlan figyelmet jelenti a kliens számára.
(Az általam fő módszerként alkalmazott személyközpontú terápia letisztultsága, sallangmentessége számomra mindig nagy segítség volt a klienssel való kapcsolatban történő jelenlétben, mivel „a kevesebb több” alapon valóban minden figyelmemet a terápiás kapcsolat építésére tudtam fordítani, a lényegre tudtam figyelni és jelen lenni azzal, akivel éppen akkor és ott jelen kellett lennem. Abban a jelenlétben megélhető az empátia és a feltétel nélküli elfogadás – és ha jelen vagyunk, akkor a harmadik hatótényező, a hitelesség is óhatatlanul megjelenik, mert az igazi jelenlét nem tűri el a hazugságot - és minden egy irányba vezet: ha hitelesek vagyunk, az is tisztítja a teret, elmélyíti a kapcsolatot az előző két hatótótényező számára.
A személyközpontú szemlélet egy alapvetően affektív, érzelmi alapú terápiás irányzat, melynek kerete számomra is magabiztosságot ad a kapcsolódáshoz, végső soron pedig a terápiás kapcsolat az, ami számít, épít és gyógyít.)

Amikor bő 10 évvel ezelőtt elkezdtem egyéni konzultációk keretében kliensekkel dolgozni, kis idő után megfigyeltem, hogy nem csupán a kettőnk által alakított közös dinamika jelenti a folyamatot. Ugyanis amikor mélyen bevonódtam, elfoglaltam a helyemet a beszélgetésben – jelen voltam(!) -, akkor olyan válaszok jelentek meg bennem, melyeket sehonnan sem tudhattam volna, a mély kapcsolódások pedig tovább mélyítették az üléseket. A kezdeti nagy lelkesedésnek is volt előnye (még ha szakmailag nem is voltam annyira felkészült), az ülések inkább feltöltöttek, inspiráltak, és megfigyeltem, hogy amikor engem tölt ez az energia, akkor a klienst is tölti. Ez egyértelműen többet adott és jobban mutatta az utat bármi másnál, a terápiás folyamat önmagát írta.
Amikor jelen vagy, őszintén és mélyen kapcsolódsz valakihez, ott megjelenik Isten is. És mindkét fél a lehető legtöbbet kapja ebből a kapcsolódásból, egy terápiás térben is. Vagyis pszichológusként akkor csinálom jól, amikor én is feltöltődöm a közös ülés során. Ha én nem érzem a flow-t, akkor a kliens sem... És lehet látszólag bármennyire is bonyolult egy ülés témája, ha megjelenik a transzcendens dimenzió benne, akkor a kép mégis egyre tisztább kezd lenni mindenféle küzdés nélkül, mert a szívünkkel vagyunk jelen, nem csupán az elménkkel.

Szóval amikor pontosan tudod, hogy hol van a helyed, és mi a leginkább a szívedből jövő megnyilvánulás, akkor a terápiás alkalmak során valóban csatornaként működsz és a folyamat saját magát írja a lehető legtökéletesebb módon anélkül, hogy megerőltetnéd magad, és számodra is a lehető legtöbb jön vissza.
Azt hiszem, Müller Péter erre írja az Aranyfonál című könyvben, melyet megjelenése idején, 2016-ban olvastam, hogy „a Szent Szellem segítsége nélkül az erőfeszítéseken nincs áldás.” (65. o.)
(Csak egy kis kitérő, hogy az Aranyfonál az egyik kedvenc könyvem, 10 évvel ezelőtt leírva olvasni egy nagy köztiszteletnek örvendő írótól, művésztől, hogy a tanítómestere egy test nélküli szellem, nagyon nagy dolog volt. Számomra nyilvánvaló volt korábban is, hogy az ember nem szűnik meg a fizikai testének elvesztésével, de ott és akkor ennek a jelentősége mélyen megérintett.)

Érdekes felismerésem volt egyébként abban az időben az is, hogy amikor ebben a szellemben dolgoztam és igazán megadtam a módját, ösztönösen éreztem, hogy egyenes háttal kell, hogy üljek. Több felismerésem volt ezek után arra vonatkozóan is, hogy melyik mudra vagy ászana (kéztartás / jógapozíció) mit szimbolizál, egyik sem véletlen, ha belépsz adott információs térbe és beleolvadsz, akkor érzed, hogy melyik a legkényelmesebb. (És ezért segít valóban fordítva is: pl. az ima kéztartás a szíved előtt sem csupán valaki fejéből esett ki, egyenes háttal azt felvéve, középpontodból kiindulva könnyebben kapcsolódsz a Felettes Énedhez / Istenhez.)
És amikor az alkalmak során ebben a térben léteztünk, akkor pont elég volt 50 perc, harmóniában voltunk a kereteinkkel.

Hogyan légy jelen?
Jelenlét és hála

Amikor flow-ban vagy, nem elmével viszed az életedet, a terápiákban is megjelenik a transzcendens. A kezdetektől fogva az érdekelt leginkább, hogy tudatosan hogyan tudok ebbe az állapotba kerülni - mi szükséges hozzá?
Az előző cikkben írtam a mentális térben való takarításról, és említettem, hogy a tisztaság mellett más tényezők is vannak a teljességben való létezés eléréséhez. Ilyen értelemben ez az írás az előző folytatása – a teljesség igénye nélkül, mert ebben a cikkben egyenlőre csak a saját, szubjektív tapasztalataimról mesélek.

Mi az, amire ez a kliens tanít?: Férjem egyik kedvenc filmje a „Sully”. Megjelenésekor, szintén 2016-ban láttuk ezt a filmet, mely valós eseményt dolgoz fel: Sullenberger kapitány a januári, jeges Hudson folyón hajt végre bravúros kényszerleszállást és menti meg ezáltal a járaton utazó összes ember életét. Az én kedvenc részem, amikor a new yorki vízirendészet munkatársai észlelik a bajt és mindenki tudja, hogy mi a dolga, percek alatt kimentik a szerencsétlenül járt utasokat és a legénységet.
Bár az esetek többségében életmentésről közvetlenül nincs szó egy pszichológus munkáját tekintve (még ha közvetve sokszor nagyon is), én ez után a film után konkrétan abban a szellemben és kérdéssel indultam dolgozni, hogy ma kit kell kimenteni a vízből? :)
Természetesen a segítő attitűd minden segítő szakmát választó esetében alapból is megvan. Itt leginkább a tudatosság-rész az izgalmas.
Azért rezonáltam ezzel a jelenettel, mert abban az időben már gyakoroltam a tudatosságnak ezt az elemét: minden reggel izgatott voltam, hogy mit tanulok vajon aznap a kliensektől, vajon mit hoz az a nap. Jó szakembernek tartottam magam, arra figyeltem, amiért büszke vagyok arra, ahogyan és amiért dolgozom (ha szívből vagyunk jelen a munkánk során, az igenis lehet a legtökéletesebb adott pillanatban még akkor is, ha nem vagyunk birtokában a világegyetem minden tudásának).
Az alkalmak között is ráhangolódtam a következő páciensre: azzal a céllal, hogy csatorna tudjak lenni a Teremtő számára, „Fény-fa gyakorlatokat” végeztem, melynek technikája talán nem is annyira fontos, de a lényege, hogy kapcsolódsz Éghez és Földhöz, reggel a felkelő Nap és a Föld energiájával – utóbbi földelés is, ahogy légzőgyakorlat során felveszed a Napból a tiszta energiát és áldást kérsz az adott napra, majd leadod a Földnek a feszültséget. Utóbbi földel, szintén segít jelen lenni, kapcsolódni a Magasabbhoz spirituális értelemben. Ha nem teljes szívvel és hittel végeztem volna, semmi értelme nem lett volna, de mivel valóban jelen voltam a gyakorlatokban, tudatosabb tudtam lenni és a feladatomra tudtam figyelni az kliensekkel történő konzultációs alkalmak alatt.

Tudatos jelenlét: Amikor a figyelmünkkel teremtetünk és nem automata-üzemmódban élünk, akkor az éberség lehetővé teszi, hogy észleljük, hogy a világ is kommunikál velünk, és azt is, hogy mit kommunikál. Kiélesednek az érzékszerveid és a jelenben tudsz létezni – úgy kezded magad érezni, mint egy művészfilm szereplője, ahol minden pillanat értelmet nyer és varázslattá kezd válni. Emlékszem, ahogy még a mosogatás is egy megszentelt pillanat volt.
Emlékszem arra is, hogy mennyire élő volt a nyitott ablak mellett a tavaszi lehel téri zsongás a dél körüli órákban és milyen meleg fénnyel sütött be a nap a világos szobába. Emlékszem, ahogy ott ültem, és elégedettséggel, mosollyal hallgattam őt. Teljes figyelmemmel ott voltam nem csupán a beszélgetésben, hanem az életem középpontjában is. (Valójában mindig csak azokra a pillanatokra emlékszünk vissza, melyeket valóban megéltünk a jelenben, azokra kevésbé, amikor a múlton vagy a jövőn rágódtunk.)

Hála: Mondják, hogy a hála egy gyorslift... Valóban nagyfokú hálát is éreztem, értékeltem az életemet - pedig akkor sem volt tökéletes, és soha nem lesz az -, de a hátrányból előnyt kovácsoltam, emlékszem rá, hogy egy tavaszi reggelen teljes harmóniában kopogtam végig a függőfolyosón munkába menet, mert középen voltam (arra gondoltam, hogy egy későbbi életszakaszom folyamán mi lesz az, amire ebből az életszakaszból szeretettel gondolok vissza), tudatában voltam az értékeimnek, azzal, hogy milyen értéket teremtek, és ezt elismertem magamnak.
A flow pedig anyagilag is prosperációt jelentett: úgy éreztem, hogy mindenki hozzám akar jönni konzultációra. Néhány év alatt sikerült is túltolni a munkát, de a kiégésemből való visszafordulás céljából is középre helyezkedtem, az akkori felismerésekből született ennek a cikknek az előzménye, mely a lelkünk tisztításáról szól.
Tehát hála, értékelni a jelent: akármennyire is nem tökéletes a jelen helyzet, belehelyezkedni és megélni a perceket, mégpedig hálával – új tapasztalatokat jelent.
(Ebben egyébként sokat tud segíteni a jelenlét ítélkezésmentes megélése. Minden csak van. Eckhart Tolle is sokat beszél erről, épp mostanában akadtam újra bele és jutott eszembe, hogy mekkora segítséget jelentett akkor, amikor alkalmaztam...)

Szolgálat: Ahogy írtam róla, egy csatornaként léteztem, és kezdtem megérteni, hogy Jézus mit érzett szolgálat alatt: amikor másokat szolgálsz, magadat is szolgálod. Észrevettem, hogy minél jobban önmagam vagyok, annál kevésbé azonosítom magam az egómmal. Megszűnt az önérdek, a kérdés az volt, hogy mi ennek a pillanatnak a legjobb megvalósulása - Hogyan nyilvánulhat meg rajtam keresztül leginkább Isten?
Az a paradox helyzet állt elő, hogy minél inkább nem elszakítva, nem különállóként és nem a saját érdekeimet nézve cselekedtem, hanem a jelen hívásából azt tettem, ami a leghelyesebb, annál inkább a boldogságomat kezdte el szolgálni minden. Az energia elkezdett beáramolni a tevékenységembe, kapcsolataimba, ahol egy magasabb rezgésszintre lépve minden úgy alakult, ahogy az számomra is a legideálisabb volt, megszaporodtak a „pont jókor, jó helyen” állapotok, azokkal az emberekkel, helyzetekkel találkoztam, akik és amik segítettek az utamon, szinkronicitások („véletlen” egybeesések) sorozata jelezte a helyes haladási irányt, melyen minden egyes pillanat és ember tanítómmá vált (még a nehezebb helyzetek is természetesen), melyekért nem győztem hálát adni. Tehát a valóság egy mélyebb (magasabb) szintje nyílt meg előttem. És természetesen nem csak előttem, az érintett ügyfelek, kliensek előtt is: az mindig csoda, amikor nem véletlenül küldi éppen Hozzád az adott klienst a Jóisten... (ez egyébként egy valid szupervíziós kérdés is így, hogy miért küldte éppen Hozzád, éppen őt, éppen akkor...) viszont ebben az flow állapotban, amikor újabb és újabb rétegek kerülnek elő a terápiás folyamatban, több szinten történnek kapcsolódások, felismerések, szinkronicitások, akkor igencsak ki lehet maxolni ezt a kérdést. Tehát ilyenkor a leghatékonyabb egy tanácsadási / terápiás folyamat. (Még encounter csoportok résztvevőjeként is ezt éreztem, több szinten, több rétegben és dimenzióban tárultak fel a felismerések, száguldottam a saját önismereti folyamatommal.)
És nem pszichológia, hanem az én egyéni érdeklődésem, és így, a cikk végén már nem tűnik elvont vagy spiri gondolatnak, mert ide kapcsolódik: Grigorij Grabovoj úgy fogalmazza meg a fenti állapotot, hogy a Szellem nyilvánul meg Rajtad keresztül, és ilyenkor át tudod szellemiesíteni az anyagot és a körülötted lévő világot is... vagyis Isten teremtése nyilvánul így meg rajtad keresztül, vele együtt teremtesz – mindenki javára, sikerrel.
(„Az embereknek ez lehetetlen, de Istennek lehetséges.” Lukács 18:17.)
Lényegében Grabovoj ugyanazt mondja, amit fent Müller Péter is. Ilyen az, amikor egyek vagyunk, és csak a szeretet létezik. Az pedig már mesteri szint, amikor nem esel ki ebből a folyamatos Égi kapcsolatból. (Nyilván én is kiesek még, az viszont tény, hogy aki ezt az állapotot megtapasztalja, az már nem kíván maga ellen cselekedni, ebbe az irányba törekszik, akármennyire is tűnhet furcsának vagy irracionálisnak mindez olyasvalaki számára, aki még nem találkozott huzamosabb ideig ezzel az állapottal, csak percekre vagy órákra. Nekem megadatott egyszerre sok-sok hónapig ebben az állapotban lenni, és tapasztaltam, hogy mit jelentett mindez a saját és környezetem fejlődése számára.)

Összegzés

Tehát összefoglalásként az előző írásom a lelki tisztaságról szólt, és igaz, nálam a felismerések sorrendje fordítva történt, de – amit jelen cikkből leginkább kiemelnék - logikusan az erre ráépített kérdés lehet az, hogy hogyan nyilvánulhat meg Isten (=a Tudatosság) rajtam keresztül?
Minden egyes konzultációt ezzel kezdtem: Hogyan tudok csatorna lenni Isten számára? És ez természetesen minden nap, minden percben fontos (legalábbis törekedni rá) – ha saját és mindenki érdekében tudatos vagyok.
Ez a kérdés pedig éberséget ad. És amikor tiszta vagy, akkor tud megjelenni ez a flow, és annak őrzése érdekében tudatosan tisztítani kezded ezt a „csatornát”. Nem teszel olyat, ami azt beszennyezi, ami nem méltó hozzád.
Vagyis ez a szeretet-csatorna adott, mi a szeretet vagyunk. Legfeljebb összekoszolni tudjuk, nem figyelni rá – ebben segítenek azzal „központilag is”, hogy a figyelmünket elvonják az önismeret fontosságáról, teszik ezt sok ezer éve, emberemlékezet óta...
Ha tudod, hogy mi megy a híradókban vagy hogy a média milyen híreket és hogyan ad le, akkor azt is tudod, hogy a világ működésének csak egy pici szeletét, a megnyilvánultnak egy kicsi részét mutatják be (azt is manipulálva attól függően, hogy éppen melyik oldalt szolgálják – hátha elmegy a maradék energiád is azzal, hogy az eléd dobott gumicsontot rágod.) Az élet ennél jóval több. Valóban varázslat. Varázslat nélkül csak rabszolgaság – és sokan még csak most ébrednek rá (jó esetben).

Bogdán Brigitta
2025.01.24.

Cím

Belgrád Rakpart 2
Budapest
1056

Nyitvatartási idő

Hétfő 08:30 - 11:30
Kedd 08:30 - 11:30
Szerda 08:30 - 11:30
Csütörtök 08:30 - 11:30
Péntek 08:30 - 11:30

Telefonszám

+36709329260

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Bogdán Brigitta tanácsadó szakpszichológus új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Bogdán Brigitta tanácsadó szakpszichológus számára:

Megosztás

Share on Facebook Share on Twitter Share on LinkedIn
Share on Pinterest Share on Reddit Share via Email
Share on WhatsApp Share on Instagram Share on Telegram

Kategória