24/01/2025
A varázslat
Ettünk a fáról és kiűzettünk a paradicsomból.
A minap egy meditációm során jött a felismerés, hogy ez mennyire igaz.
Kiszakítottuk magunkat a teljességből, és ezért – igaz, alapvetően rendelkezünk vele - mégis újra kell tanulnunk az Isteni renddel való összhangot, az igazi boldogságot.
A természet közelebb van ehhez a rendhez: a madarak az égen és a halrajok mintázatokat leírva közlekednek. Az egyedek rákapcsolódnak a morfogenetikus mezőre, ahol mindenkinek megvan a maga helye, a legtökéletesebb helye. Így ahelyett, hogy a nagy rész alkotóelemei összeütköznének, közös táncot járnak. (Ahogy nekünk is megvan a legjobb helyünk minden egyes pillanatban, kérdés, hogy éberek vagyunk-e rá – sajnos általában ezt kell újratanulnunk.)
Amikor éberek vagyunk a lehető legjobb helyünket illetően (vagyis jelen vagyunk a pillanatban), az egy terápiás ülés során az őszinte, osztatlan figyelmet jelenti a kliens számára.
(Az általam fő módszerként alkalmazott személyközpontú terápia letisztultsága, sallangmentessége számomra mindig nagy segítség volt a klienssel való kapcsolatban történő jelenlétben, mivel „a kevesebb több” alapon valóban minden figyelmemet a terápiás kapcsolat építésére tudtam fordítani, a lényegre tudtam figyelni és jelen lenni azzal, akivel éppen akkor és ott jelen kellett lennem. Abban a jelenlétben megélhető az empátia és a feltétel nélküli elfogadás – és ha jelen vagyunk, akkor a harmadik hatótényező, a hitelesség is óhatatlanul megjelenik, mert az igazi jelenlét nem tűri el a hazugságot - és minden egy irányba vezet: ha hitelesek vagyunk, az is tisztítja a teret, elmélyíti a kapcsolatot az előző két hatótótényező számára.
A személyközpontú szemlélet egy alapvetően affektív, érzelmi alapú terápiás irányzat, melynek kerete számomra is magabiztosságot ad a kapcsolódáshoz, végső soron pedig a terápiás kapcsolat az, ami számít, épít és gyógyít.)
Amikor bő 10 évvel ezelőtt elkezdtem egyéni konzultációk keretében kliensekkel dolgozni, kis idő után megfigyeltem, hogy nem csupán a kettőnk által alakított közös dinamika jelenti a folyamatot. Ugyanis amikor mélyen bevonódtam, elfoglaltam a helyemet a beszélgetésben – jelen voltam(!) -, akkor olyan válaszok jelentek meg bennem, melyeket sehonnan sem tudhattam volna, a mély kapcsolódások pedig tovább mélyítették az üléseket. A kezdeti nagy lelkesedésnek is volt előnye (még ha szakmailag nem is voltam annyira felkészült), az ülések inkább feltöltöttek, inspiráltak, és megfigyeltem, hogy amikor engem tölt ez az energia, akkor a klienst is tölti. Ez egyértelműen többet adott és jobban mutatta az utat bármi másnál, a terápiás folyamat önmagát írta.
Amikor jelen vagy, őszintén és mélyen kapcsolódsz valakihez, ott megjelenik Isten is. És mindkét fél a lehető legtöbbet kapja ebből a kapcsolódásból, egy terápiás térben is. Vagyis pszichológusként akkor csinálom jól, amikor én is feltöltődöm a közös ülés során. Ha én nem érzem a flow-t, akkor a kliens sem... És lehet látszólag bármennyire is bonyolult egy ülés témája, ha megjelenik a transzcendens dimenzió benne, akkor a kép mégis egyre tisztább kezd lenni mindenféle küzdés nélkül, mert a szívünkkel vagyunk jelen, nem csupán az elménkkel.
Szóval amikor pontosan tudod, hogy hol van a helyed, és mi a leginkább a szívedből jövő megnyilvánulás, akkor a terápiás alkalmak során valóban csatornaként működsz és a folyamat saját magát írja a lehető legtökéletesebb módon anélkül, hogy megerőltetnéd magad, és számodra is a lehető legtöbb jön vissza.
Azt hiszem, Müller Péter erre írja az Aranyfonál című könyvben, melyet megjelenése idején, 2016-ban olvastam, hogy „a Szent Szellem segítsége nélkül az erőfeszítéseken nincs áldás.” (65. o.)
(Csak egy kis kitérő, hogy az Aranyfonál az egyik kedvenc könyvem, 10 évvel ezelőtt leírva olvasni egy nagy köztiszteletnek örvendő írótól, művésztől, hogy a tanítómestere egy test nélküli szellem, nagyon nagy dolog volt. Számomra nyilvánvaló volt korábban is, hogy az ember nem szűnik meg a fizikai testének elvesztésével, de ott és akkor ennek a jelentősége mélyen megérintett.)
Érdekes felismerésem volt egyébként abban az időben az is, hogy amikor ebben a szellemben dolgoztam és igazán megadtam a módját, ösztönösen éreztem, hogy egyenes háttal kell, hogy üljek. Több felismerésem volt ezek után arra vonatkozóan is, hogy melyik mudra vagy ászana (kéztartás / jógapozíció) mit szimbolizál, egyik sem véletlen, ha belépsz adott információs térbe és beleolvadsz, akkor érzed, hogy melyik a legkényelmesebb. (És ezért segít valóban fordítva is: pl. az ima kéztartás a szíved előtt sem csupán valaki fejéből esett ki, egyenes háttal azt felvéve, középpontodból kiindulva könnyebben kapcsolódsz a Felettes Énedhez / Istenhez.)
És amikor az alkalmak során ebben a térben léteztünk, akkor pont elég volt 50 perc, harmóniában voltunk a kereteinkkel.
Hogyan légy jelen?
Jelenlét és hála
Amikor flow-ban vagy, nem elmével viszed az életedet, a terápiákban is megjelenik a transzcendens. A kezdetektől fogva az érdekelt leginkább, hogy tudatosan hogyan tudok ebbe az állapotba kerülni - mi szükséges hozzá?
Az előző cikkben írtam a mentális térben való takarításról, és említettem, hogy a tisztaság mellett más tényezők is vannak a teljességben való létezés eléréséhez. Ilyen értelemben ez az írás az előző folytatása – a teljesség igénye nélkül, mert ebben a cikkben egyenlőre csak a saját, szubjektív tapasztalataimról mesélek.
Mi az, amire ez a kliens tanít?: Férjem egyik kedvenc filmje a „Sully”. Megjelenésekor, szintén 2016-ban láttuk ezt a filmet, mely valós eseményt dolgoz fel: Sullenberger kapitány a januári, jeges Hudson folyón hajt végre bravúros kényszerleszállást és menti meg ezáltal a járaton utazó összes ember életét. Az én kedvenc részem, amikor a new yorki vízirendészet munkatársai észlelik a bajt és mindenki tudja, hogy mi a dolga, percek alatt kimentik a szerencsétlenül járt utasokat és a legénységet.
Bár az esetek többségében életmentésről közvetlenül nincs szó egy pszichológus munkáját tekintve (még ha közvetve sokszor nagyon is), én ez után a film után konkrétan abban a szellemben és kérdéssel indultam dolgozni, hogy ma kit kell kimenteni a vízből? :)
Természetesen a segítő attitűd minden segítő szakmát választó esetében alapból is megvan. Itt leginkább a tudatosság-rész az izgalmas.
Azért rezonáltam ezzel a jelenettel, mert abban az időben már gyakoroltam a tudatosságnak ezt az elemét: minden reggel izgatott voltam, hogy mit tanulok vajon aznap a kliensektől, vajon mit hoz az a nap. Jó szakembernek tartottam magam, arra figyeltem, amiért büszke vagyok arra, ahogyan és amiért dolgozom (ha szívből vagyunk jelen a munkánk során, az igenis lehet a legtökéletesebb adott pillanatban még akkor is, ha nem vagyunk birtokában a világegyetem minden tudásának).
Az alkalmak között is ráhangolódtam a következő páciensre: azzal a céllal, hogy csatorna tudjak lenni a Teremtő számára, „Fény-fa gyakorlatokat” végeztem, melynek technikája talán nem is annyira fontos, de a lényege, hogy kapcsolódsz Éghez és Földhöz, reggel a felkelő Nap és a Föld energiájával – utóbbi földelés is, ahogy légzőgyakorlat során felveszed a Napból a tiszta energiát és áldást kérsz az adott napra, majd leadod a Földnek a feszültséget. Utóbbi földel, szintén segít jelen lenni, kapcsolódni a Magasabbhoz spirituális értelemben. Ha nem teljes szívvel és hittel végeztem volna, semmi értelme nem lett volna, de mivel valóban jelen voltam a gyakorlatokban, tudatosabb tudtam lenni és a feladatomra tudtam figyelni az kliensekkel történő konzultációs alkalmak alatt.
Tudatos jelenlét: Amikor a figyelmünkkel teremtetünk és nem automata-üzemmódban élünk, akkor az éberség lehetővé teszi, hogy észleljük, hogy a világ is kommunikál velünk, és azt is, hogy mit kommunikál. Kiélesednek az érzékszerveid és a jelenben tudsz létezni – úgy kezded magad érezni, mint egy művészfilm szereplője, ahol minden pillanat értelmet nyer és varázslattá kezd válni. Emlékszem, ahogy még a mosogatás is egy megszentelt pillanat volt.
Emlékszem arra is, hogy mennyire élő volt a nyitott ablak mellett a tavaszi lehel téri zsongás a dél körüli órákban és milyen meleg fénnyel sütött be a nap a világos szobába. Emlékszem, ahogy ott ültem, és elégedettséggel, mosollyal hallgattam őt. Teljes figyelmemmel ott voltam nem csupán a beszélgetésben, hanem az életem középpontjában is. (Valójában mindig csak azokra a pillanatokra emlékszünk vissza, melyeket valóban megéltünk a jelenben, azokra kevésbé, amikor a múlton vagy a jövőn rágódtunk.)
Hála: Mondják, hogy a hála egy gyorslift... Valóban nagyfokú hálát is éreztem, értékeltem az életemet - pedig akkor sem volt tökéletes, és soha nem lesz az -, de a hátrányból előnyt kovácsoltam, emlékszem rá, hogy egy tavaszi reggelen teljes harmóniában kopogtam végig a függőfolyosón munkába menet, mert középen voltam (arra gondoltam, hogy egy későbbi életszakaszom folyamán mi lesz az, amire ebből az életszakaszból szeretettel gondolok vissza), tudatában voltam az értékeimnek, azzal, hogy milyen értéket teremtek, és ezt elismertem magamnak.
A flow pedig anyagilag is prosperációt jelentett: úgy éreztem, hogy mindenki hozzám akar jönni konzultációra. Néhány év alatt sikerült is túltolni a munkát, de a kiégésemből való visszafordulás céljából is középre helyezkedtem, az akkori felismerésekből született ennek a cikknek az előzménye, mely a lelkünk tisztításáról szól.
Tehát hála, értékelni a jelent: akármennyire is nem tökéletes a jelen helyzet, belehelyezkedni és megélni a perceket, mégpedig hálával – új tapasztalatokat jelent.
(Ebben egyébként sokat tud segíteni a jelenlét ítélkezésmentes megélése. Minden csak van. Eckhart Tolle is sokat beszél erről, épp mostanában akadtam újra bele és jutott eszembe, hogy mekkora segítséget jelentett akkor, amikor alkalmaztam...)
Szolgálat: Ahogy írtam róla, egy csatornaként léteztem, és kezdtem megérteni, hogy Jézus mit érzett szolgálat alatt: amikor másokat szolgálsz, magadat is szolgálod. Észrevettem, hogy minél jobban önmagam vagyok, annál kevésbé azonosítom magam az egómmal. Megszűnt az önérdek, a kérdés az volt, hogy mi ennek a pillanatnak a legjobb megvalósulása - Hogyan nyilvánulhat meg rajtam keresztül leginkább Isten?
Az a paradox helyzet állt elő, hogy minél inkább nem elszakítva, nem különállóként és nem a saját érdekeimet nézve cselekedtem, hanem a jelen hívásából azt tettem, ami a leghelyesebb, annál inkább a boldogságomat kezdte el szolgálni minden. Az energia elkezdett beáramolni a tevékenységembe, kapcsolataimba, ahol egy magasabb rezgésszintre lépve minden úgy alakult, ahogy az számomra is a legideálisabb volt, megszaporodtak a „pont jókor, jó helyen” állapotok, azokkal az emberekkel, helyzetekkel találkoztam, akik és amik segítettek az utamon, szinkronicitások („véletlen” egybeesések) sorozata jelezte a helyes haladási irányt, melyen minden egyes pillanat és ember tanítómmá vált (még a nehezebb helyzetek is természetesen), melyekért nem győztem hálát adni. Tehát a valóság egy mélyebb (magasabb) szintje nyílt meg előttem. És természetesen nem csak előttem, az érintett ügyfelek, kliensek előtt is: az mindig csoda, amikor nem véletlenül küldi éppen Hozzád az adott klienst a Jóisten... (ez egyébként egy valid szupervíziós kérdés is így, hogy miért küldte éppen Hozzád, éppen őt, éppen akkor...) viszont ebben az flow állapotban, amikor újabb és újabb rétegek kerülnek elő a terápiás folyamatban, több szinten történnek kapcsolódások, felismerések, szinkronicitások, akkor igencsak ki lehet maxolni ezt a kérdést. Tehát ilyenkor a leghatékonyabb egy tanácsadási / terápiás folyamat. (Még encounter csoportok résztvevőjeként is ezt éreztem, több szinten, több rétegben és dimenzióban tárultak fel a felismerések, száguldottam a saját önismereti folyamatommal.)
És nem pszichológia, hanem az én egyéni érdeklődésem, és így, a cikk végén már nem tűnik elvont vagy spiri gondolatnak, mert ide kapcsolódik: Grigorij Grabovoj úgy fogalmazza meg a fenti állapotot, hogy a Szellem nyilvánul meg Rajtad keresztül, és ilyenkor át tudod szellemiesíteni az anyagot és a körülötted lévő világot is... vagyis Isten teremtése nyilvánul így meg rajtad keresztül, vele együtt teremtesz – mindenki javára, sikerrel.
(„Az embereknek ez lehetetlen, de Istennek lehetséges.” Lukács 18:17.)
Lényegében Grabovoj ugyanazt mondja, amit fent Müller Péter is. Ilyen az, amikor egyek vagyunk, és csak a szeretet létezik. Az pedig már mesteri szint, amikor nem esel ki ebből a folyamatos Égi kapcsolatból. (Nyilván én is kiesek még, az viszont tény, hogy aki ezt az állapotot megtapasztalja, az már nem kíván maga ellen cselekedni, ebbe az irányba törekszik, akármennyire is tűnhet furcsának vagy irracionálisnak mindez olyasvalaki számára, aki még nem találkozott huzamosabb ideig ezzel az állapottal, csak percekre vagy órákra. Nekem megadatott egyszerre sok-sok hónapig ebben az állapotban lenni, és tapasztaltam, hogy mit jelentett mindez a saját és környezetem fejlődése számára.)
Összegzés
Tehát összefoglalásként az előző írásom a lelki tisztaságról szólt, és igaz, nálam a felismerések sorrendje fordítva történt, de – amit jelen cikkből leginkább kiemelnék - logikusan az erre ráépített kérdés lehet az, hogy hogyan nyilvánulhat meg Isten (=a Tudatosság) rajtam keresztül?
Minden egyes konzultációt ezzel kezdtem: Hogyan tudok csatorna lenni Isten számára? És ez természetesen minden nap, minden percben fontos (legalábbis törekedni rá) – ha saját és mindenki érdekében tudatos vagyok.
Ez a kérdés pedig éberséget ad. És amikor tiszta vagy, akkor tud megjelenni ez a flow, és annak őrzése érdekében tudatosan tisztítani kezded ezt a „csatornát”. Nem teszel olyat, ami azt beszennyezi, ami nem méltó hozzád.
Vagyis ez a szeretet-csatorna adott, mi a szeretet vagyunk. Legfeljebb összekoszolni tudjuk, nem figyelni rá – ebben segítenek azzal „központilag is”, hogy a figyelmünket elvonják az önismeret fontosságáról, teszik ezt sok ezer éve, emberemlékezet óta...
Ha tudod, hogy mi megy a híradókban vagy hogy a média milyen híreket és hogyan ad le, akkor azt is tudod, hogy a világ működésének csak egy pici szeletét, a megnyilvánultnak egy kicsi részét mutatják be (azt is manipulálva attól függően, hogy éppen melyik oldalt szolgálják – hátha elmegy a maradék energiád is azzal, hogy az eléd dobott gumicsontot rágod.) Az élet ennél jóval több. Valóban varázslat. Varázslat nélkül csak rabszolgaság – és sokan még csak most ébrednek rá (jó esetben).
Bogdán Brigitta
2025.01.24.
