
25/09/2025
Az érzelmi deprivációs séma az a belső minta, amely újra és újra megnehezíti a kapcsolódást. Tudod, amikor visszahúzódsz, pedig vágynál a közelségre, vagy amikor túlzottan kapaszkodsz valakibe, mert félsz, hogy elveszíted őt. Akkor is megkapcsolhat ez a mintázat, amikor tele vagy elvárásokkal, mert a lelked mélyén még mindig azt várod, hogy „valaki végre kitalálja, mire van szükségem”.
Az érzelmi deprivációról már tettem fel egy szakmai cikket a honlapomra, a napokban kikerül a folytatása, azaz belenézhetsz a sémák működésébe is.
Az első lépés a gyógyulás felé tehát az lenne, hogy ha felismered, hogy ez rád is jellemző, akkor tudatosítsd magadban, hogy amit érzel, az nem „hiba”, hanem egy régi sérelem lenyomata. És lehet rajta dolgozni. A következő posztomban mutatom is, hogyan.
Addig engedj meg ismét egy kérdést: Mikor szoktad a legerősebben érezni, hogy „egyedül vagyok, nem figyel rám senki”? Milyen helyzetekben, kapcsolatokban?
Nem kell megválaszolnod, csak gondolkodj el rajta. Persze, ha leírnád, annak nagyon fogok örülni.