01/09/2023
Hétvégére ismét egy kis olvasni való kanült viselők családtagjainak: a légcsőből - endotracheális szívás
A kanült viselő Páciensek általában korlátozottabban tudnak köhögni, mint a kanül viselés előtt. Ugyanakkor a légutakban gyakran megnövekszik a váladék termelődése, részben légcsőkanülből származó mechanikai inger, más fiziológiai okok, az orrüreg szűrőfunkciójának hiánya megváltoztathatják és fokozhatják a váladék termelést. Ezek együttes hatása szükségessé teszi a hatékony váladékkezelést, hogy elkerüljük az alsó légutak fertőzéseit, a nehezebb dekanülálás vagy a lélegeztetésről való leszoktatás során fellépő problémákat.
Tracheotómia vagy gégemetszés következtében a légcsőben következményes elváltozások jönnek létre. Az úgynevezett csillóhám - mely csillók, pici szálak ezreit tartalmazza - nagy jelentőséggel bír a légzésfunkció szempontjából. A csillók a légcső nyálkahártyáján helyezkednek el, és rendszeres mozgásukkal biztosítják, hogy a nemkívánatos részecskék a száj felé továbbítódjanak, hogy a gyomor-bél traktuson keresztül távozhassanak. Ezt a folyamatot a légutak öntisztító mechanizmusának is nevezhetjük. A fent említett csillók azonban csak bizonyos általános feltételek mellett képesek fenntartani ezt a funkciót. A működéshez legalább 21-22 °C és 50-55 százalékos relatív páratartalom szükséges. Ennek hiánya és más tényezőksúlyosan megzavarhatják a csillók aktivitását. A csillóhám működésének zavarát kiváltó okok lehetnek például a dohányzás, a hideg vagy az alacsony páratartalom. Gyakran előfordul a fokozott váladéktermelés fokozott köhögéssel, ami az éjszakai pihenés megszakítását és ennek következtében a teljesítmény csökkenését eredményezi. Az endotracheális szívás ezért fontos szerepet játszik a betegellátásban.
Megfelelő módón végzett váladékkezelés segít fenntartani az egyensúlyt öntisztulási folyamatok és a mesterséges eltávolítást igénylő állapotok között.
Az olyan segédeszközök, mint pl. a műorrok ( ), amelyek képesek az orr és orrüreg elvesztett funkcióit utánozni, a kanült viselő betegek ellátásának szükséges részét képezik. Mindazonáltal az endotracheális szívás fontos kiegészítője ennek a passzív légzés optimalizálásnak. Például a váladék hallható vagy érzékelhető felhalmozódása, a fokozott köhögés vagy a kanül eldugulása vezethet a szívás szükségességéhez. Általánosságban a szívás gyakoriságát illetően az "Olyan gyakran, amilyen gyakran szükséges, olyan ritkán, amilyen ritkán csak lehetséges" elvet kell követni. A méretének megválasztása a légcső kanül vagy a légcsőcső belső átmérőjétől függ. Általános szabályként az átmérő nem lehet több, mint a belső kanül átmérőjének fele. Érdemes a katéter felső végének színét megjegyezni, mert a színek méretet jelentenek, minden gyártónál egységesen ugyanazt.
Lélegeztetett betegeknél steril, eldobható kesztyűt kell használni a szívás során. Spontán lélegeztető betegek esetében szükség esetén kórokozómentes, eldobható orvosi kesztyű felel meg a higiéniai követelményeknek. Az aktuális higiéniai irányelvek változásait mindenkor be kell tartani.
A váladék leszívási eljárást megfelelő tisztelettel és felelősségtudattal kezeljük, nemcsak azért, mert olyan szövődmények léphetnek fel, mint a szívritmuszavar vagy a légzési distressz, hanem azért is, mert az eljárás meglehetősen stresszes a Páciens számára, különösen, ha a szívást egy "idegen" végzi. Gyakran leírják a "másoknak való kiszolgáltatottság" érzését. Ennek megfelelően fontos, hogy minden szívási eljárás előtt tájékoztassuk a beteget. Az eljárás során nem szabad túllépni a 10-15 másodperces maximális szívási időtartamot és nem szabad a katétert a kanül végénél 5-10 mm-rel többel lejjebb engedni.
A bejegyzés alapjául szolgáló eredeti cikket itt olvashatja:
https://www.fahl.com/de/service/blog/endotrachealeabsaugung
