25/03/2026
A Learned Helplessness (magyarul: tanult tehetetlenség) egy olyan pszichológiai jelenség, amikor az ember ismételt kudarcok vagy kontrollvesztett helyzetek után megtanulja, hogy nincs hatása a történésekre, ezért később akkor sem próbál változtatni, amikor már lenne rá lehetősége.
Az elméletet a Martin Seligman amerikai pszichológus írta le az 1960–70-es években.
Mi történik a tanult tehetetlenségben?
Az ember többször megtapasztalja, hogy hiába próbálkozik,a helyzet nem változik,nincs kontrollja az események felett.
Ennek hatására kialakul egy belső meggyőződés:
„Mindegy mit teszek, úgysem számít.”
Ez három területen jelenik meg:
1. Motivációs szinten az ember feladja a próbálkozást
és passzívvá válik.
2. Kognitív szinten úgy értelmezi a helyzetet, hogy nincs kontrollja.
3. Érzelmi szinten szomorúság, reménytelenség, depresszív hangulat jelenik meg.
Hogyan alakul ki?
Tipikus helyzetek: gyerekkori kiszámíthatatlan büntetés,tartós kritika vagy leértékelés,kontrollvesztett családi helyzet,bántalmazó kapcsolat, tartós kudarcélmények.
Ekkor az idegrendszer „megtanulja”:a cselekvés nem hoz változást.
Seligman szerint a tanult tehetetlenség mögött egy magyarázó stílus áll.Az ember így értelmezi a kudarcot:belső ok – „velem van baj”,állandó ok – „ez mindig így lesz”, általános ok – „minden területen ilyen vagyok”.
Ez nagyon erős önértékelési romboló hatású.
Hogyan lehet kilépni belőle?
1. Kontroll visszaépítése
Apró döntések:választás,cselekvés, hatás megtapasztalása.
2. Gondolkodási keret átírása
A kudarc új értelmezése:nem állandó,nem mindenre vonatkozik,nem az identitás része.
3. Kompetencia élmények,sikerélmények,fejlődés megtapasztalása,visszajelzés.
4. Kapcsolati korrekció.
Egy elfogadó kapcsolatban az ember megtapasztalja:
számít amit mond,hatása van a másikra,van lehetősèg a cselekvésre.
Az idegrendszer újra megtanulhatja:
„A cselekvésemnek hatása van.”
