13/07/2024
Érzelemszabályozás. Az egyik kedvenc a pszichotrend szótárából. Olyan, mint a hála, a megbocsájtás vagy az elengedés. Azt mondják az efféle fogalmakkal kufárkodók, hogy ha birtokában vagy ezen készségeknek, akkor hűdemilyen szép, jó, harmonikus lesz az életed. Én azt mondom, egy frászt! Ez nemcsak egy gigantikus bull s**t, de kifejezetten egy káros és pusztító bull s**t.
Mert hogy a nagytudású, fényes tekintetű észosztók azt is belemondják az éterbe, hogy ezek bizony készségek. Ráadásul fejleszthető készségek. Nomármost: ha valóban készségek lennének, azok vagy vannak vagy nincsenek. Mint az abszolut hallás. Próbálnák az én abszolut hallásomat fejleszteni...
Szóval, az érzelemszabályozás fejleszthető készség - állítják. Mindaddig, amíg csak olvasom, addig nincs is baj vele. Ennél nagyobb marhaságokat is olvasok, aztán fénysebességgel el is felejtem. Itt azért egy kicsit másról van szó. Helyesbítek: nagyon másról van szó. Arról, hogy ha egy pszichotémákra az átlagnál érzékenyebb, fogékonyabb, uram bocsá', önbecsülésileg kissé gyengélkedő elolvassa ezt a nem túl nagy cuccnak tűnő állítást, azonnal belekezd a szoftverfejlesztésbe. És - viszonylag nagy tétben mernék fogadni - elbukik. Előbb vagy utóbb.
Az érzelem, mint olyan ugyanis nem, vagy csak minimálisan szabályozható. Az, amit az alábbi cikkhez hasonló írások sugallnak, nem más, mint felhívás az elfojtás elsajátítására, illetve tökélyre fejlesztésére. Mindenkinek van egy habitusa. Ezzel együtt születünk, genetikailag belénk van programozva. A szoftveres hasonlattal élve, ez a gyári beállítás. Persze, lehet "testre szabni", de az már valami egészen más, mint amit hoztunk, kaptunk. Igen, rá lehet tanulni az érzelemszabályozásra. Igen, rá lehet gyúrni az elfojtásra. Igen, elképzelhető, hogy lesznek, akik képesek tökélyre fejleszteni ezt a "készséget". De a végeredménynek köze nem lesz az illetőhöz. Az érzelemszabályozott ember egyszer s mindenkorra megszakítja a kapcsolatot saját magával. Igaz, legalább harmonikusan él...
