30/05/2022
GONDOLATFONALAK 2.
ITT ÉS MOST, ÉN-BENNEM
Semmi sincs ott, ahol lennie kellene, vagyis ahol így is úgyis van: ön-magunkban és a jelenben. Bár mindkettő összefonódásban van egy nagy egységgel és minden részletével, mégis ami bennünk van, az csak számunkra ismert úgy, ahogyan gondoljuk, miközben kifelé teljesen más vetül ki, mint amit szánunk. Leginkább azért, mert a „másik” is csak magából indul ki, az ő múltbeli hitrendszerei, tév- és valós eszméi görbe tükrén keresztül szem-lélődik.
HISZEM HA LÁTOM
Szem-lélődik. A szem lát valamit, amit feje tetejére állítva betükröz az agyba vagy a lélekbe, … ha már a szem a lélek tükre – úgy szokták mondani.
Ó, mennyi csodálatos furcsasága van az emberi elmének az érzékszervei szövevényes csapdáiban. Mert ha becsukod a szemed, akkor éberen is mást „látsz” odabent, ha pedig lecsukott szemed mögött elenged a tudat kapaszkodása és már hallani sem hallunk – de mégis – akkor végképp más világ tárul elénk.
EGY-SÉG
Végtelen mozifilmet nézünk és hallunk folyamatosan, melyben saját (?) és megannyi életet észlelünk. Apró részlete vagyunk egy nagy mindenségnek és a nagy mindenség áramlik bennünk és szűrőnkön keresztül kerül körforgásba vele.
KI VAGY/VOLTÁL MA?
Hogy elkalandoztam, miközben egészen másról akartam írni. Lényegében oda gondoltam kilyukadni, hogy egyszerűen fogalmunk sem lehet a „másikról” sem, és arról a múltról sem, amelynek beprogramozott reakcióiban keressük még mindig önmagunkat a mában.
Hogyan is tudhatnánk, amit a másik gondol vagy érez, amikor nem ismerhetjük meg mindazokat a mozgatórugóit, amelyek őt azzá formálták, aki Ő, … azon a napon?
Mégis, egy megismerkedéssel, már feltételezzük, hogy az a megtapasztalás pillanatképben rögzült és a legközelebbi találkozáskor ugyanazzal a valakivel, ugyanolyan élményünk lesz, és elfelejtjük, - mert a múlt ereje olyan erős - , hogy az eltelt idővel és milliónyi benyomással már mi is rég mássá lettünk, ahogyan ő is, mint legutóbb.
CSALÓDOTT BŰNBAK
Így aztán elvárásaink csapdájába esve, folyamatos csalódásra ítéljük magunkat.
Ezért aztán mindent megmagyarázunk magunknak a nap végén sok-sok bűnbak számlálásával. Márpedig a bakok keményfejűek és mindent felzabálnak, még a kopár sziklák között is valami rág(ód)ni valót találnak.
Előkerülnek a „hiteles” hírek, szakértői vélemények, guruk bölcseletei, cifra szakszavak, de akár a szomszéd okoskodása vagy egy blogger bejegyzése, melyekkel másokat és a múltat megbélyegzünk, hogy aztán komor elégedetlenségünket immár igazoltan, keserű szájízzel hunyjuk le szemünket és lépjünk át egy másik álomvilágba, ahol talán több a valóság és a válasz a mostra, mint bárhol és bármikor máskor.
ITT AZ ORROD ELŐTT
Vagyis – hogy nehogy kardunkba dőlve fejezzem be, hogy aztán soha többé senki se olvasson, lájkoljon, szeressen és értékeljen, se pénzzel, se ajándékkal, se figyelemmel – arra szerettem volna felhívni a figyelmet, mert több örömteljes tapasztalatom volt már ezzel, hogy ha egy picit hosszabban, és minden alkalommal picit többet figyelünk a mostban kapott üzenetekre, annál inkább szem-besülünk azzal, hogy nem kell messzire menni, azért, hogy ön-magunk kérdéseire – melyek általában a gyötrelmes félék - választ kapjunk.
Hogy értem ezt? Úgy, hogy az biztos, hogy ami épp az orrunk előtt van, azzal van dolgunk, de, hogy mit teszünk az orrunk elé, az csakis magunkon múlik, a mi döntésünk. Tehát ez is, hogy most ezt olvasod 😊 És aztán az is, hogy felnézel a Gépből és több figyelmet szentelsz, mindannak, ami önszántából eléd tárul a maga természetes módján – és itt fontos, a természetes szó minden nemes értelemben, leginkább, az „élő” értelemben.
SZEM-PONT
Adjak példát, mert ez így túl homályos? Adhatok, de hozzá kell tennem, hogy ezek is az én megfigyeléseim… Bár úgy hiszem, hogy épp a hasonlóság elvei alapján megtörténik, az a kapcsolódás, amellyel másokat – akik valamelyest velem egy nyelvet beszélnek - tudok ezzel igazi értékekre ráébreszteni.....
Pál Nóra
norapalhomeosensitive@gmail.com
kép:bigelowllc
