02/07/2025
Dr. Bernard Lown 99 évet élt. Ebben a februárban, életének századik esztendejében távozott – oda, ahol a legjobbak laknak. Oda, ahová a legjobbak mennek.
Lown – így írom a nevét: Laun –, mert annak idején így szerepelt az első könyvén, amit olvastam tőle: Bernard Laun. A könyv címe pedig Az orvoslás elveszett művészete volt.
Sokszor írtam erről a titokzatos doktorról, akit egyszer a kollégái boszorkánysággal vádoltak meg – a mi időnkben. Tisztelt orvosok gyanakodtak arra, hogy a kardiológus Bernard Lown valami vidító bájitalt ad a betegeinek. Vagy mágiát használ.
Mert azok a sápadt, reményvesztett, halálra váró emberek egyszer csak mosolyogni kezdtek, kipirultak és meggyógyultak – miután beszéltek ezzel a zseniális orvossal.
Pedig igenis, ő szívbetegeket gyógyított. Ő találta fel a defibrillátort is. Követte a kezelési protokollokat, természetesen.
De ő rájött valamire: hogy a szavak ölhetnek. Vagy gyógyíthatnak. Hogy az orvos a szavával is gyógyít – legalább annyira, mint gyógyszerekkel vagy műtétekkel.
Ő írta le annak a betegnek az esetét, aki éppen gyógyult, ám egy mérgező, gonosz anya telefonhívása után hirtelen meghalt – mintha egy rosszindulatú tündér megátkozta volna.
Ő mesélte el, hogyan halt meg egy nő szinte azonnal, miután az orvosa, akiben megbízott, nyersen közölte vele a rossz diagnózist.
Ő számolt be arról az idős emberről is, aki a patikáját a vejére íratta, majd attól is rettegett, hogy léptei zavarják a férfit – így hát már járni sem mert. Majdnem meghalt. A szíve összetört.
És ő volt az, aki egy reménytelen betegnek saját kézzel írt igazolást adott: „Ön még öt évet fog élni.”
És a beteg hitt neki. Élt még öt évet. Családot alapított. Aztán újra visszatért – újabb igazolásért. Hiszen ha az orvos mondja, az biztos! Az garancia!
Dr. Lown megértette: a szívünket gyakran nem a koleszterin vagy az érelzáródás pusztítja – hanem a mérgező szavak, a gyötrő kapcsolatok. Az ilyen betegségek gyökere az érzelmi környezetben rejlik. És gyógyítani csak úgy lehet, ha előbb megóvjuk az embert a toxikus hatásoktól.
Ő pedig tényleg megvédte őket. Még levelet is írt azoknak a rokonoknak, akik bántották a betegeit. Furcsa doktor volt, ez a Lown.
Ő volt az, aki megengedte a szívrohamon átesett pácienseknek, hogy mozogjanak, sétáljanak. Addig mozdulatlanságra ítélték őket – és a legtöbben nem a testük miatt haltak meg, hanem a rettegéstől, a bénult kiszolgáltatottságtól. Lown ezzel ezrek életét mentette meg.
És ő írt a rejtett igazlelkűekről is – azokról, akiket egyfajta küldetéssel küldtek erre a világra: hogy jobbá tegyék azt. Ez már szinte misztika, ugye?
De ez az igazság. És Bernard Lown – vagy Laun – maga is egy ilyen különleges ember volt. Egy nagy orvos, aki emlékeztetett minket a gyógyítás szavakban rejlő, elfeledett művészetére.
A századik évében távozott. És hiányozni fog. Furcsa ezt mondani – de hiányozni fog.
Mert az ilyen emberek mintha mindig velünk lennének, mintha csak a puszta létükkel is megtartanának bennünket.
Mihez kezdenénk nélkülük? Nélkülük, akik különleges küldetéssel jöttek erre a kegyetlen világra...
Szerző: Anna Kirjanova
