12/02/2026
Semmi jót nem gondolok a magyar közéletről, olcsó, műveletlen, árnyalatlan, agresszív, sokszor nagyon buta és bőven túl populáris. Szóval elvárásaim sincsenek nagyok.
De egy bevetetlen ágy képétől bénultan érzem magam.
Nyilván egyáltalán nem érdekel a videó, ha lesz videó. Az érdekel, hogyan szivárog a bőrünk alá az a fajta félelem(?), óvatosság(?), meggyőződés(?), hogy megfigyelnek minket. Nem tudjuk, hiszen nem mondják, hogy ki szerelte be oda azt a kamerát, és hogyan szivárgott ki a felvétel, ha egyáltalán kiszivárgott valami, és nem csak a félelemkeltés volt a cél. De mostantól számolunk vele, hogy ez is megeshet bármelyikünkkel.
Mondjuk valaki felveszi, ahogy boldogan, meztelenül táncolsz a lakásodban.
Vagy azt, ahogy túrod az orrod.
Vagy azt, hogy szerelmeskedsz valakivel.
Nem azért, mert bűnt követnél el. Csak azért, hogy félj, kiteregetik, amit te nem akarsz. Megaláznak, céltáblává tesznek, elveszik tőled a jogodat a magánélethez és az intimitáshoz.
A legrosszabb disztópiák alaptézise ez. Hogy a négy fal között is félj. De legalábbis számolj azzal, hogy nem vagy biztonságban. Mert nincs biztonság.
Ez az ágy sztori a mémek ellenére mégsem olyan vicces. (Főleg, ha még azt is hozzátesszük, hogy a gödi akkugyár sztoriját akarja zárójelbe tenni- de ez egy másik gondolatmenet)
