a rendelő

03/12/2023

😍
A legfontosabb, amit az iskolában megtanulunk, az az, hogy a legfontosabb dolgokat nem lehet az iskolában megtanulni.

Murakami Haruki

06/11/2023

Boldog karambol 😍

Boldog karambol. 💥

01/11/2023

😍

Gyerekek töklámpással 1955-ben. (Fortepan / dr. Horváth Miklós)

Ti szoktatok tököt faragni? 🎃 Kommentben várjuk róla a fotóitokat!

29/10/2023

❤️
Claire's camera

-🎬 Claire's camera

16/10/2023

“Minden, amit látunk, elrejt valami mást, és mi mindig azt akarjuk látni, ami el van rejtve a látott által.”
René Magritte

11/10/2023

07/10/2023

101 éve született Polcz Alaine ❤️

Polcz Alaine: Mi ketten
(2003, részlet)

"Féltem egy ilyen szép férfival házasságot kötni. (Mert nem szerettem a szép embereket. Előítélet.) Féltem írófeleség lenni, mert úgy éreztem nem értek az irodalomhoz. Mindenestül féltem a házasságtól. Mikor már itt laktunk a Városmajor utcában, és ment el otthonról, mindig néztem utána az ablakból, és azt mondtam magamban: „Ott megy az életem fele, a nagyobbik fele.” Aztán meg kellett tanulnom ezt a nagyobbik felét az életemnek függetleníteni magamtól, és úgy szeretni. Másként nem lehetett élni. Jöttek a krízisek, de kihordtuk egymást, egymás személyiségét és munkáját. Ötvenkét évig voltam a társa, akkor is amikor éppen nem engem tekintett társának. Ezért lehetett többek között, aki, és én, ami. Segítettük, vittük egymást. (…) Úgy látszott, hogy én az élet árnyékos oldalán járok. A hullámzó front után elmebetegek, zárt-osztály, gyermek-ideggondozó, majd haldoklók. De ő ment mélyebbre. Számára minden veszély kihívást jelentett. Az igazságot kereste, amiről tudta, hogy nincs. A logikát, a gondolkodást, a filozófiát szerette. Az élet érthetetlen jelenségeit, pontosan, világosan ábrázolni. Én az életet szerettem, és játszani szerettem. Ő megérteni az érthetetlent, keresni új utakat, új formát. A megoldhatatlannal kísérletezett."

04/10/2023

„Csak akkor kezdődik az élet, ha az ember nem tudja, hogy mi lesz. ”

💙Hamvas Béla

28/09/2023

"ÖNMAGÁBÓL NEM GYÓGYUL KI AZ EMBER"

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha egy pszichoterápia megszabadít valakit a szorongástól, depressziótól, tünetektől, szenvedéstől, akkor az illető ezt követően "boldogan él míg meg nem hal". Pedig lehet, hogy valami félreértés történik, hiszen lehet, hogy a "neurózis" (hogy ezt az elavultnak tartott régi gyűjtőszót használjuk) üzent valamit, valami fontosat, amiből nem sikerült levonni a megfelelő következtetést. "A neurotikus: vonakodó filozófus" - mondja Alice Holzhey-Kunz Daseinanalitkus: megérintik a létezés dilemmái, de erre nem autentikusan válaszol, hanem betegségbe menekül előlük. Kérdés, hogy az egzisztenciális dilemmák megoldódnak e a sikeresnek tekintett pszichoterápiával, hiszen azok elől teljesen elmenekülni nem lehet. Elképzelhető, hogy a valódi kérdések csak most következnének, csakhogy a tünetek megszüntével az ember visszakerülhet a biztoságosnak érzett mindennapokba, és az önismeret motivációja elillan. Viktor Frankl nem véletlenül hangsúlyozta, hogy a pszichoterápiás szakaszt logoterápiás szakasznak kellene követnie, míg Jean- Paul Starte így fogamazott: "a neurózistól meg lehet szabadulni, önmagából azonban nem gyógyul ki az ember”.



(illusztráció: Giorgio de Chirico)

27/09/2023

❤️

25/09/2023

Történetek a segítségkérés fontosságáról

17/09/2023

"I'M IN LOVE WITH MY SADNESS"
(Sylvia Plath)

A mai pszichológia/pszichiátria/pszichoterápia depresszió-fogalma "ráncos, aszott töredéke" (Laing) mindannak, amit a melankóliáról, mint életérzésről vagy hangoltságról az elmúlt több, mint 2 ezer év során leírtak a filozófusok, írók, orvosok vagy teológusok. Érdemes elolvasni George Minois "Az életfájdalom története" vagy Földényi F. László "Melankólia" és "A melankólia dícsérete" című könyveit; gyorsan rájövünk, hogy a medikalizált/pszichiatrizált gondolkodás egyeduralkodóvá válása milyen nagy arányú dimenzióvesztéssel járt együtt.

Természetesen itt nem a klinikai tudományok vívmányait akarjuk kétségbe vonni, csupán azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy minden fejlődés egyúttal visszafejlődést is jelent: minél inkább a jelenség pszichiátriai vonatkozásait tartjuk a lényeginek, annál inkább elfelejtjük, hogy mi minden más is még a melankólia.

Az sem véletlen, hogy a terápiás praxisban - írja Glenn O. Gabbard pszichoanalitikus - leggyakrabban karakterproblémákkal, valamint szorongásos és depresszív tünetek bizonyos elegyével találkozunk, hiszen ahogy a szorongásnak is megvan a maga ontológiai alapja (az egzisztenciális szorongás), úgy a depressziónak is, ez pedig nem más, mint a melankólia, ami valószínűleg ugyanúgy a lét adottságaival való szembesüléshez kapcsolható, mint a szorongás. Vagyis a depresszió is "normálstruktúra, hangsúlyeltolódásokkal" (Riemann).

Ahogy az "ontológiai" szorongás "ontikus" szinten mint valamilyen körülírható szorongásos zavar jelentkezhet, úgy nem elképzelhetetlen, hogy a melankólia, mint ontológiailag adott létállapot-lehetőség, hangoltság ontikusan mint valamilyen "hangulatzavar" mutatkozhat meg. Természetesen ez nem zárja ki, hogy a "depresszíven hangolt világhoz-való-viszonynak" (G. Condrau) vannak akár biológiai összetevői is, hiszem minden jelenségnek, tapasztalatnak megvan a maga Umwelt, Eigenwelt és Mitwelt dimemziója (Binswanger), tehát a párhuzamos és egymást átható biológiai-természeti, egyéni és társas vonatkozásai.

Ebből kifolyólag a melankolikusság ugyanúgy része a létszerkezetnek mint hangoltság, mint a szorongás. Ezt még az olyan egzakt elmék is elismerték, mint a modern szociológia atyja, Émile Durkheim, aki a következőképp fogalmazott 1897-ben: "Tévedés ugyanis azt hinni, hogy a felhőtlen jókedv az érzékenység normális állapota. Az ember nem tudna élni, ha feltétel nélkül és minden tekintetben elutasítaná a szomorúságot. Vannak fájdalmak, amelyekhez csak úgy tudunk alkalmazkodni, ha szeretjük őket, s az öröm, amit bennük találunk, szükségképpen melankolikus valami. A melankólia tehát csak akkor beteges jelenség, ha túlságosan sok helyet foglal el az életben, nem kevésbé beteges tünet, ha tökéletesen hiányzik. A mindent elsöprő vidámság hangulatát föltétlenül korlátoznia kell az ellentétes hangulatnak, csak ebben az esetben tarthat mértéket és maradhat összhangban a dolgokkal.”