10/05/2026
A STRESSZ NEM CSAK EGY ÉRZÉS.
Hanem egy minta.
Nem is olyan nehéz – ha megérted a lényegét.
Az idegrendszerünk megtanulja a feszültséget.
Megtanulja a készenlétet.
„Ilyen a természetem” – vagy csak az idegrendszerem nem bírja a feszültséget, mert gyenge vagy elfáradt?
Sokan hiszik azt, hogy a folytonos pörgés, a reggeli gyomorgörcs vagy az esti leállási képtelenség a személyiségük része.
Pedig a stressz sokszor nem jellemvonás, hanem egy berögzült minta. Nem született mindenki "pörgősnek", csak a megfelelési kényszer t***e estleg azzá.
Az idegrendszerünk elképesztően okos: megtanulja a készenlétet. Megtanulja, hogy mindig figyelni kell, mindig bírni kell. Ez egy ilyen világ! Egy idő után pedig már akkor is „túlélsz”, amikor valójában biztonságban vagy. Egyszerűen benn maradsz abban állapotban.
A tested egyszerűen hozzászokik a harchoz. Pedig már rég nem akarsz állandó készenlétben és feszültségben élni. Már elég volt!
De nem tudsz kiszállni a száguldó vonatból. Nem is tudod hogyan kellene!
Sőt azt sem tudod, hogy egy őrülten száguldó vonaton ülsz.
Úgy gondolod, hogy ez természetes. Te ilyen vagy! Pörgős, mindenkin segítő és mindent elbíró!
Ugye magadra ismersz? Ismerős az érzés?
Egy történet a jelzésekről...
Nemrég járt nálam egy hölgy, akit évek óta kínzó fejfájás gyötört. Orvostól orvosig ment, de a megoldás elmaradt. Minden lelete rendben volt. Nem találtak nála semmi agyi eltérést (szerencsére). Pedig ilyen gyakori és erős fejfájás mellett, azt gondolta , hogy valami súlyos elváltozás lehet az agyában.
Ahogy beszéltünk, kiderült: az egész élete egyetlen hatalmas „készenléti állapot”. Mindent kézben tartott, mindenkiért felelősséget vállalt – a teste pedig nem bírta tovább csendben hordozni ezt a mázsás súlyt. Szinte szendvicsben érezte magát.
Nyomás alulról, felülről!
A gyerekek nevelése, az idősödő szülők ellátása és a munka között vergődött. Már nem is volt magára semmi ideje!
Mindenkire maximálisan odafigyelt és mindenki számított rá. Talán túlságosan is.
És hol van Ő ebben a helyzetben?
Talán túl elkényezt***e a „gondozottakat”?
A fejfájása nem egy betegség volt, hanem a test segélykiáltása.
Amint elkezdtük támogatni az idegrendszerét, és megengedte magának a valódi lelassulást, a fejfájások is ritkulni kezdtek. Megtanulta, hogy nem csak túlélni lehet.
Teljesen át kellett szerveznie az életét és bizony le kellett adnia bizonyos feladatokat. Nagyon-nagyon félt, hogy elveszti a munkáját vagy/és a család tagjai szeretetét.
Szerencsére nem így történt!
Meg kellett értetnie családjával (és magával is), hogy mindenki vegye ki a részét a családi munkából. Mindenki vállalja be azt amit tud, és ne várjon rá, hogy majd jön a mindentiskibiró.
Kemény és nehéz út volt.! Pár hónap ráment erre a változtatásra.
Lépésről-lépésre haladtunk , ami az ő pörgős élete mellett nagyon nehezen ment.
Jó pár konfrontáció, értetlenség a család és a munkahely részéről bizony előfordult. Veszekedés , értetlenség sokak részéről. De végig kitartásra bíztattam. Tudtam, hogy jó úton halad.
Sokszor sírt nálam a konzultáción. Úgy érezte, hogy ő ezt nem tudja megcsinálni! De megérte minden lépés!
Kevesebb teher, kevesebb stressz és lám-lám a fejfájás is ritkult!
Van kiút ebből a mintából
A legfontosabb üzenet ez:
Az idegrendszer rugalmas.
Ahogy megtanulta a feszültséget, ugyanúgy képes újra megtanulni a nyugalmat is.
Te érzed néha, hogy a „készenlét” vált az alapállapotoddá?
Ne feledd: a tested nem ellened, hanem érted dolgozik.
Csak néha nem hiszünk a jelzéseinek. Hallgass rá!
Ha te is szeretnél egy útmutatót, hogy hogyan szabadulj meg a stresszes helyzetektől, akkor keress bátran és leszek a vezetőd.
