21/10/2016
A lisztérzékenység gyógyítható
Azért választottuk ezt a figyelemfelhívó címet írásunknak, mert szeretnénk felhívni a téma fontosságára a figyelmet és bemutatni azt, hogy az egyetemi orvoslás sok esetben nem tud megtenni mindent a betegség kezelésében, annál több is elérhető alternatív módszerekkel, hogy egy életre diétára kötelezzük a betegeket a tünetmentesség érdekében.
Miről is van szó.
Az utóbbi időben egyre több ember számol be arról, hogy emésztési panaszai (hasmenés, puffadás, fogyás, esetleg hiánybetegségek) hátterében az orvos lisztérzékenységet állapított meg. Miután elvégezte az antitest vizsgálatot a vérből (EMA), és a béltükrözés során vékonybélboholy „sorvadást” állapított meg, azt mondta, hogy ennek az oka bizonyos gabonák fehérjéire való túlérzékenység, ez nem gyógyítható, viszont ha nem fogyasztok glutén tartalmú gabonákat búzát, rozst, árpát, akkor tünetmentes leszek, sőt a bélnyálkahártya eltérés is rendeződik. Ez majdnem olyan, minthogy parlagfű allergia esetén a betegség nem gyógyítható, de ha kerüljük a parlagfű pollenjét, akkor tünetmentesek leszünk.
Lisztérzékenység esetén, a bajt a glutén (gliadinból és gluteninből áll) nevű gabonafehérjére kialakult érzékenység okozza. A glutén a búzában, rozsban, árpában megtalálható, viszont a kukoricában, zabban, rizsben nem, így az ezekből készült pékárukat lehet enni.
A teljesség igénye nélkül szeretném bemutatni a témával kapcsolatos elméleti megfontolásokat, a diagnosztikus és terápiás beavatkozások elégtelenségeit, beszámolni saját tapasztalatom alapján, hogy a lisztre érzékeny betegek jelentős része meggyógyítható, és teljes életet tudnak élni diétás megszorítások nélkül is.
Véleményem szerint a jelenlegi egyetemi orvoslás legnagyobb hibája a holisztikus szemlélet hiánya és ennek következtében a differenciáldiagnosztika elégtelen volta, vagyis hogy nem a beteget igyekeznek meggyógyítani, hanem a tüneteit megszüntetni. Ez azt jelenti, hogy nem tudunk eléggé távolról ráközelíteni a beteg problémájára, és a diagnosztikus lehetőségek hiányában nem tudjuk megmondani, hogy mi a tünetek valódi oka. Megelégszünk azzal, hogy pozitív a vérből végzett antitest vizsgálat, ill. hogy a szövettani vizsgálat is a jellegzetes eltérést mutatja, valamint, hogy a beteg tünetei a diétás változtatás hatására -jó esetben- elmúlnak. Ezek a vizsgálatok nem specifikusak, szenzitivitásuk és specificitásuk nem 100%-os, bár lehet már pontosítani az antitest kimutatást, de tudhatjuk, hogy ilyen eltérést számos ok okozhat. Mentségül szolgáljon az egészségügyi rendszernek, hogy jelen állapotában ez is szép teljesítmény, azonban ennél jóval több is elérhető.
Nem is olyan régen, de bizonyára ma is sok esetben, visszatérő hasmenések esetén, puffadás, világos, bűzös székürítés esetén, ha az általános laborvizsgálat, egyszer elvégzett széklettenyésztés, képalkotó hasi ultrahang, esetleg béltükrözés nem mutatott kóros eltérést, akkor a beteg megkapta a hangzatos irritabilis bélszindróma diagnózist, és próbálkozhatott tüneti terápiákkal, vagy mehetett pszichiáterhez, aki valamiféle kémiai szer segítségével próbálta meg kezelni a beteg pszichés problémáit, ha egyáltalán volt neki ilyen.
Pedig az ilyen tünetegyüttessel járó gyulladásos bélbetegségek hátterében számos betegség lehet, pl. fizikai szinten a bélrendszer érintettsége: fejlődési rendellenességek, anatómiai eltérések, pl. divertikulózis, fertőzések (baktérium, vírus, parazita, gomba), amelyek diagnosztikája különösen gyengén megoldott, bélflóra problémák, amelyekről 10 éve még a természetgyógyászokat és a gyermekgyógyászokat kivéve szinte senki nem beszélt. Okozhatnak panaszt élelmiszeripari termékek, adalékanyag allergiák és intoleranciák, jó és rosszindulatú daganatok, stb. Ilyen tüneteket hátterében bélrendszeren kívüli okok is lehetnek, máj és epeeltérések, hasnyálmirigy problémák, egyéb allergiás állapotok, melyek bőr és légúti tünetek mellett bélpanaszokat is okozhatnak, immunológiai problémák, autoimmun kórképek, sőt a gerinc eltérései is okozhatnak ilyen panaszokat. Mindenképpen kell fertőzésre, ételmérgezésre, toxikus hatásokra, nehézfém terhelésre gondolni, de általános belgyógyászati vizsgálat során szív- vagy májelégtelenségre is gondolni kell, netán gyógyszermelléhatásokra, antibiotikumok, vagy vegyszerek, kozmetikumok károsító hatására, hormonális okokra (pl.pajzsmirigy), vagy vitamin hiányra, stb.
A szervezet, mint egységes egész számos egyéb tünetet is mutat, pl. bőrtünet, szemtünet, vagy izületi gyulladás formájában, de a kínai orvoslás elmélete szerint, az évezredes tanok szervkapcsolati sémája alapján nem lepődhetünk meg, hogy a vékonybél tünetek szívtünetekkel, a vastagbél eltérések pedig légúti tünetekkel járnak. Ezen szempontok figyelembe vétele segít a holisztikus diagnosztikában, a terápiát pedig összehangolttá és az egész szervezet számára teljessé teszi. Természetesen figyelembe kell venni a lelki szempontokat is a diagnosztika és terápia során is.
Vagyis könnyen belátható, hogy ezeknek a béltüneteknek nem a végső oka a glutén, vagy gliadin, hanem a sokrétű tünetegyüttes részeként ezekre az anyagokra is kimutatható érzékenység, de ez csak a jéghegy csúcsa. Persze a legegyszerűbb dolog azt mondani, hogy ezt vagy azt zárjuk ki az étrendből, mindazt, amire érzékenység kimutatható, de pont a klinikum fogja igazolni ezen terápiák helytelenségét, hiszen sok esetben ilyenkor sem következik be javulás.
A fő kérdés: mi lehet az oka a szervezet megváltozott reakcióképességének? Ha kimutatható különféle tápanyag fehérjékre való érzékenység, annak mi lehet az oka?
A folyamat bonyolult és nehezen látható ma még, hogy pontosan miről van szó.
Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy feltehetően egy genetikus tényezők hatására, fertőző ágensek jelenlétében kiváltott allergiás reakcióról van szó, amely szöveti károsodással járó gyulladást alakít ki, amely során újabb antigének jönnek létre, most már autoimmun reakciót alakítva ki, annak sokrétű tünetegyüttesével.
A glutén szenzitív enteropátiás emberek (olyanok, akiknél a tünetek kialakulásában a glutén szerepet játszik, hiszen a glutén elhagyására a tünetek visszaalakulnak, megszűnnek) kromoszómáin olyan gének vannak, amelyek T sejt vagy antigén prezentáló sejt szinten teljesítik feladatukat, a gliadin specifikus reakciókat elősegítve. (Nem minden esetben jelenik meg a glutén érzékenység jellemzőnek tartott genetikai eltérés esetén sem, és fordítva, gliadin ellenes antitestek pozitivitása esetén sincs mindig jelen genetikai eltérés.)
Tehát feltételezhetően a folyamat elején egy vírus, baktérium, parazita vagy gomba által kiváltott gyulladás zajlik, amely gyulladás gliadin, tejfehérje, szójafehérje, élelmiszer adalék anyag, stb. ellenes allergiás reakciót alakít ki, amely a T sejt mediálta folyamaton keresztül okoz súlyos nyálkahártya károsodást, és felszívódási zavart a bélben. A folyamat azonban reverzibilis, visszafordítható a táplálkozás megváltoztatásával.
Vagyis az infekció által okozott gyulladás az első, ezt követően egy nyálkahártya antigén, vagy élelmiszer antigén indítja el a nem adekvát immunreakciót. Tehát a folyamatért egyaránt felelős a kórokozó fehérje, a nyálkahártya fehérje, az adott élelmiszerek fehérjekomponensei, ami a fertőzés és gyulladás hatására antigén lesz, és allergiás reakciót alakít ki, ennek következtében a nyálkahártya és az immunapparártus egyensúlya megbomlik. Ezt a folyamatot egy T sejt mediálta szöveti károsodás követi, ami megnyilvánulhat bélvérzésig fokozódó bélgyulladásban, felszívódási zavarban, bőr, izületi, légúti, stb. gyulladásokban.
Ezek a reakciók nem IgE által mediáltak. Erre példa a Heiner szindróma, amikor migrén, vashiány, tüdőgyulladás, izületi gyulladás mellett vérzésig fokozódó bélgyulladás is van.
Zajlanak emellett tisztán IgE mediálta atópiás gyulladások is, amikor a bél mellett a tüdő és a bőr is érintett. Erre példa a Whipple kór, amikor fehérjevesztéssel járó bélgyulladás, felszívódási zavar mellett szív, tüdő és központi idegrendszeri érintettség is van.
A gluténszenzitív enteropátiában tehát nem a glutén a tünetek végső oka. Ezek a fehérjék azért okoznak immunreakciót, mert más hajlamosító tényezők hatására antigénekké válnak. A terápia lényege tehát az, hogy minden egyes betegnél egyedi módon találjuk meg, hogy a felsoroltak közül milyen fizikai vagy lelki ok vagy okok alakították ki ezt a fajta túlérzékenységet és ezeket szüntessük meg.
Néhány érdekesség a kórkép történetét illetően.
-Kb. 100 éve vizsgálja már az orvoslás, hogy a kenyérfélék bélpanaszokat okoznak.
-A II. világháborúban olyan területeken, ahol nem jutottak kenyérhez az emberek, bizonyos béltünetek megszűntek, majd amikor kenyeret újra ettek az emberek, akkor a tünetek újra előjöttek. Itt is gondolni kell bélfertőzésre is.
-Az 1960-as években sikerült kimutatni a vérből a glutén ellenes antitestet és a vékonybél szövettani eltérését leírni. Már akkor tudták, hogy ez a szövettani eltérés nem specifikus, nagyon sokféle ok kiválthatja ezt. Már ekkor felértékelődtek azok az ókori orvosoktól származó igazságok, amik a mai napig helytállóak: A halál a bélben ül, az vagy, amit megeszel, táplálékod legyen az orvosságod, stb.
Természetesen a rossz minőségű, fertőzött, adalékanyagokkal dúsított élelmiszeripari termékek fogyasztása súlyosan károsítja a bélrendszert, többféle immunreakcióval jellemezhető gyulladásokat alakít ki. Ez felnőtteken és gyermekeken egyaránt igaz.
-Afrikai országokban kifejezetten magas a glutén érzékenységben szenvedők aránya, ez is felveti a kórkép fertőzéses eredetét.
Korábban a betegséget a felszívódási zavarok körébe sorolták, amelynek során megkülönböztettek trópusi spruet és nem trópusi spruet (coeliakia-t). Ezekre hasmenés, fogyás, vitaminhiány tünetei és vashiányos vérszegénység kialakulása volt többek között jellemző. A coeliakia glutenmentes étrendre általában javul, a trópusi sprue nem, viszont ez fertőző betegségként viselkedik, mert antibiotikum adásra javulnak a tünetek. Ilyen sprue szindróma egyéb okok miatt is kialakulhat, amit szintén figyelembe kell venni: sipolyok, limphomák, Whipple kór, parazita fertőzések, stb.
Felszívódási zavar általában minden századik embernél kimutatható, és minden másodiknál glutén érzékenység diagnosztizálható. A tünetek szempontjából elsődlegesek a béltünetek, hasmenés, székrekedés, puffadás, reflux tünetei, de fáradékonyság, fogyási képtelenség, vagy tartós fogyás, vérszegénység, szívtünetek, idegrendszeri tünetek, hangulatzavar, bőrproblémák, hajhullás, izületi panaszok, hormonális zavarok, pajzsmirigy eltérések, potencia zavarok és meddőség egyaránt előfordulhatnak, laboratóriumi eltérésként pedig elsősorban májfunkció zavarok, vas, fólsav, B12 hiány, stb. mutatható ki.
Ha sikerülne tisztán, a természet asztaláról származó ételeket ennünk, akkor a kóros immunrekció, amelynek része a megjelenő glutén érzékenység is, képes lenne megszűnni.
A diagnosztikai lehetőségek is sok hibalehetőséget tartogatnak, ui. az immunológiai vizsgálatok érzékenysége és specificitása korántsem 100 %-os. Az IgA és IgG osztályú endomysium autoantitest (EmA) vizsgálaton kívül ma már coeliakia specifikus autoantitesteket és humán transzglutamináz2 autoantitest vizsgálatokat is lehet végezni a diagnózis pontosítása céljából.
Genetikai vizsgálat is végezhető ilyenkor, de a jellemzőnek tartott eltérések jelenlétekor sincs mindig klinikai tünet, vagy a glutén ellenes antitestek jelenlétekor sincs mindig kromoszóma eltérés.
Bizonyos esetekben vírusfertőzést követően alakulnak ki autoimmunnak tartott bőr, izületi, pajzsmirigy betegségek, vagy I.típusú cukorbetegség. Ezeknél a betegeknél kb. 20 %-ban glutén érzékenység is kimutatható. A gyulladásban lévő bélből számos allergén fehérje szívódik fel, amelyek normál körülmények között nem szívódnának fel. Ezek további gyulladásos folyamatokat indítanak el, később autoimmun mechanizmust is generálva. Természetesen, ha a gyulladást generáló fehérjék bevitelét csökkentjük, akkor az egész szervezet állapota javul. Ezért eredményesek a tejmentes, szójamentes, gluténmentes diéták, de ez nem jelenti azt, hogy a valódi (fizikai-lelki) okot itt kellene keresni.
Mi jelentheti a valódi gyógyulást ezekben az esetekben?
Tapasztalataim szerint is a jelenlegi táplálkozási és egyéb életkörülményeink között a leggyakoribb betegségtünet az emésztőrendszer érintettsége. A kivizsgálás során legtöbbször érdemi anatómiai elváltozást kimutatni nem lehet, viszont az antitest kimutatási tesztek gyakran pozitívak, a beteg tünetei az antigén bevitel (glutén, tejfehérje, szójafehérje) csökkentésére legtöbb esetben javulást mutatnak.
A végleges gyógyulás érdekében ilyenkor elsőként el kell végezni a kórokozók kimutatására rendelkezésre álló vizsgálatokat. A biztosabb diagnózis érdekében alternatív diagnosztikai módszereket is igénybe kell venni: Körbler teszt, biorezonancia vizsgálatok, stb. Ezek pozitivitása esetén a kórokozókat el kell pusztítani, toxinjaikat, az immunkomplexeket, az egyéb méreganyagokat, nehézfémeket el kell távolítani a szervezetből. Az ételallergia teszt eredménye szerinti diétát kell beállítani, emellett gyógynövények és homeopátiás szerek segítségével meg kell szüntetni a bélnyálkahártya gyulladását. Biztosítani kell a szöveti regenerációt, a szervezet optimális vegyhatását (általában lúgosítani kell), rendezni kell a bél baktérium flóráját. Célzottan pótolni kell a szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket. Ezek után a lelki szempontokat is figyelembe kell venni és a fennálló problémákat hagyományos és vagy alternatív pszichoterápiás módszerekkel rendezni kell.
Mindezt figyelembe véve -a betegek optimális együttműködése esetén- nemcsak a béltünetek szűnnek meg, hanem 3-6 hónap alatt a betegek teljesen meggyógyulnak, minden élelmiszert panaszmentesen fogyaszthatnak.
Természetesen nagyon fontos a beteg további követése, gondozása, olyan tanácsok adása, amelyekkel nemcsak a béltünetek, hanem az egyéb szervrendszeri (bőr, haj, izület, szív, légút, stb.) tünetek is véglegesen megszűnnek, és a beteg meggyógyul.
Read more: http://gyogyulhatsz.hupont.hu/23/liszterzekenyseg
