23/01/2026
“ A láthatatlannak vagy a hallatlannak érezni mélyen fájdalmas tud lenni. Olyan érzés, mintha eltűnnék. Mintha nem is léteznél.
De ez az érzés gyakran kapcsolódik ahhoz, hogy nem hallgattál magadra. Évekig nyomtam le a szükségleteidet. Csendben maradok, hogy elkerüljem a konfliktust. Alkalmazkodom másokhoz, hogy biztonságban maradjak. Megtagadod magad a túlélés érdekében.
Sokan már korán megtanultuk, hogy túl kockázatos önmagunk lenni. Így hát megegyeztünk. Udvarias. Óvatosan. Szép. Konfliktuskerülő. Elrejtettük magunk részeit, csak hogy tartozzunk.
De az egészséges dühtől nem kell félni. Jelzi, hogy valami nagyon fontos számodra.
Amikor őszintén beszélsz, szabj határokat, és NEM-et mondasz, amikor NEM-et gondolsz, akkor már nem hagyod el magad.
A felszólalás nem arról szól, hogy mások megértsenek. Hanem arról, hogy végre meghallgasd magad. Nem kell kiabálnod vagy fellépned. Csak abban kell kiállnod, ami neked igaz.
És ha mások még mindig nem hallanak, te magad hallod.
Még ha mások nem is látnak, te érzed, hogy látnak, mélyen legbelül. “ (Jeff Foster) ——————————————————— Amikor egy terápiában kiderül az, hogy milyen fájdalmas felismerés, hogy láthatatlanok vagyunk, akkor először is az a segítő feladata, hogy visszamenjünk abba az időbe, amikor ezt valaki okozhatta bennünk. A láthatatlanság érzése kisebb és nagyobb dolgokban okán is beleéghet a lelkünkbe. Okozhatja ezt az érzést az is, ha ezt a mondatot hallottuk gyerekkorunkban: “ te ebbe csak ne szólj bele.” vagy: „ nem érdekel a véleményed” . “ Mit tudhatsz te erről?”. Az ilyen, és ehhez hasonló mondatok mélyen megsebzik az ember önérzetét, önértékelése szinte eltűnik, önbizalma sérül és tulajdonképpen azt érzi, hogy jelenléte felesleges. Úgysem hallgatják meg, magyarul nem is látják őt igazán. Így azt a viselkedest tanítja meg önmagának, hogy a legtöbb helyzetben, jobb ha meg se szólal és elbújik, elrejtőzik saját maga elől is. Fájdalmas igazságtalanságok történnek ilyenkor, és ezekből nagyon nehéz meggyógyulni felnőttként. Nehéz, de nem lehetetlen🌻. Az ilyen felnőtt ha terápiába kerül , akkor érezheti igazán először egy jó segítő jelenlétében, hogy igenis látható, igenis figyelnek rá, igenis értékes és fontos a jelenléte.
Egy gyógyító terápiának mindenképpen olyannak kell lennie, ahol fontosnak érzed magad, és érzed, hogy végre valóban figyel rád valaki. Meghallgat, együttérez, és bizalmasan kezeli a lelked töréseit. Csakis  ilyen segítőt kell keresni, mert egy ilyen közös terápiás munkában a lélek gyógyulása mindenképpen eljezdődik. És ha a lelkünk gyógyul, akkor a testünk és az idegrendszerünk is követni fogja ezt az utat. Szeret***el, Keönch Anna Noa - Lelki tanacsadó / coach 🌷
